A "LÉT" független szakértői csoport tanulmányának bírálata

[Borotai Sándor]

A „LÉT” független szakértői csoport tanulmányának közzétételével reményeim szerint új fázisába léphet a feltétel nélküli alapjövedelem társadalmi vitája, mert végre van miről konkrétan beszéli és van mihez viszonyítani. A tanulmány ugyanis hitelt érdemlő gazdasági számításokkal igazolja, hogy a 25-50-75 ezer Ft-os alapjövedelemnek megvan a fedezete a jelenlegi viszonyok között is. Arról nem is beszélve, hogy a fedezetben az egyszerűsödő és megtakarítható Social Protection adminisztrációs költségek még csak figyelembe sem lettek véve.

Nagyon nagy munkát végeztek a szerzők, amiért nemcsak tisztelet, de elismerés is jár! Nem kis bátorság kell hozzá, hogy egy ilyen kényes témába hivatalos felkérés nélkül valaki belevágjon! Aki ezt megtette, az elmondhatja magáról, hogy tett is valamit egy élhetőbb Magyarországért. Vagy legalább is megpróbált érdemben tenni valamit.

Komoly szakmai igényességgel elvégzett munkáról van tehát szó, amelyben több szakma képviselői vettek részt, ezt külön is hangsúlyozni kell! Nem maradhatnak ugyanis más szakterületekre vonatkozó tisztázatlan kérdések vissza. Úgy gondolom, hogy ennek az önként vállalt feladatnak a munkacsoport maximálisan eleget tett.

Nem utolsó sorban meg kell említeni az irodalmi hivatkozások gazdag tárházát, amely a téma iránt érdeklődők számára egy igazi kincsesbánya. Összességében élvezet olvasni a mai tespedt és nihilista közéletiségben egy ilyen igényességgel és színvonalon készült szakmai munkát.

A tanulmány szinte hemzseg a korszakalkotó megfogalmazásoktól, kizárólag csak terjedelmi okokból nem vállalkozom a felsorolásukra. Csak akkor hivatkozom rájuk, ha az érvelésemhez feltétlenül szükséges.

Bírálatom megfogalmazásánál abból indulok ki, hogy a munkacsoport a tanulmányt az adott témában megfogalmazott javaslatnak tekinti, melyhez várják a hozzászólásokat és kezdeményezik a társadalmi vitát. Alkotó jellegű hozzászólásomat ilyen értelemben fogalmazom meg.


Általános észrevételek

A tanulmánynak nem tárgya és tegyük hozzá, nem is feladata a magyar gazdaság és társadalom történetileg kialakult helyzetének elemzése és az okok kutatása, de bizonyos értelemben erre szükség lett volna, mert a valós okok ismeretéből származhatnak csak a valós megoldási javaslatok, illetve a reform-javaslatok indoklása is azokból vezethető le. Ezzel az elemzéssel a tudós társadalom és a politikai szféra a mai napig adós. Ha ilyen okfeltáró elemzés már megvalósult volna, akkor nem a tanulmány szerzőinek kellene felvállalnia az ezzel kapcsolatos politikai vitát sem és az alapjövedelemmel kapcsolatos javaslatok elkészítése tisztán szakmai feladat volna. Ennek hiányában kell érteni az önként felvállalt feladat súlyát, jelentőségét és korszakalkotó voltát! A szakértői csoportnak ugyanis olyan javaslatot kell elkészítenie, amely egyaránt elfogadható azok számára is, akik úgy gondolják, hogy a fejlődés nem áll meg a kapitalizmusnál és azok számára is, akik ellenkezőleg gondolják és a magántulajdon elvén álló piacgazdaságot vélik a fejlődés csúcsának. Önmagában ebből eleve csak egy kompromisszum származhat. De vajon lesz-e belőle konszenzus? Olyan konszenzus, amely a saját elvi alapjait nem emészti fel.

A tanulmány burkoltan, de rávilágít, hogy a társadalom elnyomorodásának oka a magántulajdon elvén működő piacgazdaság önző profitszemlélete, amely a piaci verseny automatizmusa révén képes fölszámolni még önnön lényegét, a fizetőképes keresletet is, mely által felborul a kereslet-kínálat egyensúlya. Sőt a kizsákmányolás fogalma is felmerül a tanulmányban, ami a (neo)liberális elvek szerint szentségtörés. Ugyanakkor a tanulmány nagyon okosan és diplomatikusan érvel azzal, hogy a magántulajdon alapú piacgazdaságnak saját érdeke is a hosszú távú társadalmi fenntarthatóság. Azaz önnön érdeke kell legyen a profitönzés korlátozása és fékek beépítése a gazdaság működésébe a fogyasztói rétegek elszegényedésének veszélye ellen. Ráadásul a tanulmány sikeresen rámutat az alapjövedelem bevezetésének lehetőségében rejlő vállalkozás-ösztönző hatásra is. Magam is hasonló módon gondolkodom és úgy vélem, hogy a minél reálisabb összegű alapjövedelem bevezetése érdekében a bevonható fedezeti összeg növelésének további reális lehetőségeit kell keresnünk és azok megvalósulásában a vállalkozások érdekeltségét ugyanígy vizsgálni kell!

Írásom további részében rá szeretnék térni a bírálatom érdemi részére, mely alapvetően két részre különíthető: egyrészt a LÉT-pénz összegszerűségének kérdésére, ami a gazdaság teljesítőképességét is érinti, másrészt általános emberi jogi kérdésekre, amelyek a koncepcióra vonatkoznak. Ezt követően fogalmazom meg javaslatomat, majd néhány más kérdésre is futólag kitérek.


A LÉT-pénz összegszerűsége

Nem kerülgetem a kását, nyíltan kimondom: a 25-50-75 e Ft (a továbbiakban egyszerűen 50 e Ft) alapjövedelmet nem tartom reálisnak, mert a vele szemben támasztott lényeges elvárásnak nem tesz eleget: abból nem lehet emberi módon megélni. A tanulmány szerzői is úgy fogalmaznak, hogy ez az összeg csak a létminimum körülbelül 60%-át fedezi. Szeretném leszögezni, nincs olyan, hogy 60%-ban vagyunk humánusak, mert ez azt jelenti, hogy 40%-ban embertelenek vagyunk! Nincs olyan, hogy csak 40%-ban kényszerítünk embereket megélhetési bűnözésre és prostitúcióra! Nincs olyan, hogy ezt a hiányzó 40%-ot valamilyen alkalmi munkával pótolni tudjuk (vagy nem). És nincs olyan se, hogy a kisnyugdíjasok csak 40% eséllyel fognak télen, a fűtetlen lakásban megfagyni. De olyan igenis létezhet, hogy egy állampolgár 40%-ban jogfosztott.

Tudom, hogy a létminimum 60%-a is nagyon nagy eredmény! Egészen bizonyosan több, mint a semmi. De bizony elgondolkodtató, hogy megszűnik-e a nincstelenség. A létminimum 60%-a csak a hónap 18. napjáig elég! A következő napon újra nincstelen az ember. Olyan érvekre hivatkozni egyszerűen nem lehet, hogy megszűnik a nincstelenség!

Ez az 50 e Ft-os alapjövedelem arra jogosítja fel az ellenzőket, hogy kimondják, csak ki akarjuk szúrni egy nevetséges összeggel a társadalom kirekesztettjeinek a szemét. Egy kis alamizsnával le van tudva a gond és az erkölcsi felelősség a szegénységről és a munkanélküliekről. Innentől kezdve aztán már annyit sem kell foglalkozni a munka világából kiszorultakkal, mint eddig! Jöhet a szabadrablás! Hiszen ott a LÉT-pénz mint védőháló, amely így is, úgy is jár. Majd abból megélnek. Ez a sors vár mindnyájunkra is, akik a jövőben szorulunk a perifériára.

Azon sem csodálkozom, hogy kevesen csatlakoztak az aláírásgyűjtő kampányhoz, hiszen ennek az 50 e Ft-nak elég hamar híre ment. Illetve a várakozások eleve nem voltak bizakodóak. Ki is mondom a veszélyét a dolognak: ha a létminimumnak csak a 60%-át tudjuk nyújtani, akkor miért is szavazna valaki az alapjövedelemre? Hiszen a harcban továbbra is csak a láncait veszítheti! Ezen a LÉT-pénz mit sem változtat. Az osztályharcos magatartás többet ígér! Ezt komolyan kérem megfontolni!

Lehet ugyan azt állítani, hogy több lépcsőben szándékozunk az emberhez méltó életet biztosító alapjövedelmet megcélozni, de az ehhez vezető biztos utat hihető módon fel kellene tudni vázolni. Ilyen biztos utat, hihető gazdasági-társadalmi programot azonban senki nem tud felmutatni, egyetlen párt sem, azok gazdasági szakértői sem. Nincs már bizalom a politikai szférával szemben. Egyszerűen ebben az országban nincs olyan gazdasági eredmény, amely ne volna képes eltűnni a korrupciós csatornákon, a „tőke szabad áramlásának” útvesztőiben és ne adóparadicsomokban, offshore bankszámlákon landolna. Nincs mire a következő lépcsőt tervezni.


A gazdasági teljesítőképességről

Az alapjövedelem tervezett összegével kapcsolatban beszélni kell arról az érvről, hogy az ország gazdasági teljesítőképessége nem teszi lehetővé magasabb garantált alapjövedelem kifizetését. Ezt az érvet sem tudom elfogadni. Hiszen mára már beláttuk, hogy fordítva igaz: a fizetőképes kereslet hiánya a gátja a gazdaság teljesítőképességének! A tőke önzése számolta fel a fizetőképes keresletet és borította fel a kereslet-kínálat egyensúlyát! Olyannyira, hogy immár a tőke sem tud értékesülni a fizetőképes kereslet hiánya miatt! A gazdaság könnyűszerrel tudna többet teljesíteni, hiszen termelő kapacitások kihasználatlanul állnak, csak fizetőképes kereslet hiányában nem tudjuk a termékeinket értékesíteni. A régi megcsontosodott gondolkodásmóddal nem is jutunk előbbre.

Paradoxon, de megkérdezem... Ha növeljük egy termék árát és abból bért emelünk, vagy ami egyenértékű, alapjövedelmet fizetünk, akkor vajon nő vagy csökken a gazdasági teljesítmény? A GDP pontosan annyival nő, amennyivel több bért fizetünk ki! A bérmunkás ugyanis a piacon az összes munkabérét elkölti a béremelés után is. Önmagában a béremelés tehát számszerűen növeli a gazdasági teljesítményt! Pedig senki nem dolgozik se többet, se jobban. Csak többet mutatnak a számok.

Ennek a fordítottja is igaz, de mégis paradoxon... A versenyképességre való törekvés csökkenti a gazdasági teljesítőképességet. Csökkentjük a béreket, hogy csökkenthessük a termék árát. Abban a hiszemben tesszük ezt, hogy több terméket fogunk tudni értékesíteni a piacon, ha az olcsóbb, mégis az ellenkezőjét tapasztaljuk. A csökkenő bérek miatt csökken a termék iránt a fizetőképes kereslet. Ilyen okok miatt nem tudom elfogadni az érvet, hogy az alapjövedelem mértéke a gazdaság teljesítőképességétől függ. Nem így van! Az alapjövedelem mértékét – ugyanúgy, ahogy a munkabérek általunk reálisnak vélt értékét is – a versenyképességről alkotott torz vélekedésünk alakítja ki. A munkabérek mesterségesen alulértékelt voltáról már volt szó. Most ugyanúgy alul kívánjuk értékelni a LÉT-pénz összegét is.

Ez a paradoxon jellemzi a mai globális gazdaságot. Akkor leszünk képesek kilábalni a válságból, ha ezzel a merev és tévutas gondolkodással szakítani tudunk. Itt is lesznek élenjárók, akik fognak tudni változtatni a globális rangsorban elfoglalt helyükön. Vajon mi magyarok miért nem vagyunk képesek soha az élenjárók közé tartozni? Ennyire szolgalelkűek és másokat majmolók volnánk? Holott állítólag bővében vagyunk a szürkeállománynak. Kezdem azt hinni, hogy ez csak önámítás.

Összefoglalva a LÉT-pénz javasolt mértékét nem tudom elfogadni. Tovább kell keresni a lehetőségét annak, hogy azt növelni lehessen! Ez nem lehetséges másképp, csak ha megtaláljuk a módját is annak, hogy egy olyan jelentős piaci élénküléssel kapcsolhassuk össze, amely meg is termeli a fedezetét nemcsak ennek az emelt összegű alapjövedelemnek, de egy általános gazdasági és jóléti fellendülésnek is.


Általános emberi jogi kérdések

A tanulmány a bevezető 5. oldalán idézi a modern liberalizmus 2009-ben elhunyt, de élő klasszikusát, Ralf Dahrendorfot, aki többek között hangsúlyozta:

„A szabadság nem lehet előjog, ez pedig azt jelenti, hogy a szabadság politikájának egyik törvénye, hogy minél több ember, elvileg minden ember hozzájusson azokhoz a jogokhoz és ahhoz a kínálathoz, amelyeket mi magunk már élvezünk.”

„A szabadsággal összeegyeztethető egyenlőtlenség határa ott húzódik, ahol a kedvezményezettek elvitathatják a hátrányos helyzetűek részvételi jogait, illetve a hátrányos helyzetűek teljesen kiszorulnak a részvételből a társadalmi, gazdasági és politikai folyamatban. Mindkét esetben csupán az segít, ha az alapellátottság mindenki számára biztosított.”

Az én szememben Dahrendorf szavai a szabadságról a munkához való jogot fogalmazzák meg. Ha én magam élvezem a jogot, hogy dolgozhatok és abból tisztességesen megélhetek, akkor szabad vagyok, de azt mástól sem vitathatom el. De mi az a bizonyos „alapellátottság”, amiről beszél? Úgy vélem, hogy semmiképpen nem lehet a létminimum 60%-a!


A koncepció bírálata

A létminimum 60%-ával egyenlő összegű LÉT-jövedelemre tett javaslat véleményem szerint semmiképpen nem fogadható el. Ez ismét egy érv az álláspontom mellett, hogy nem az alapjövedelem gondolatának az elsődlegessége a fontos számunkra, hanem maga az alapjog: a munkához való jog. A polgári demokráciának, ha nem tud a munkanélküliek számára munkahelyet biztosítani, akkor más módon, munkaidő csökkentéssel kell a munkához jutás egyenlő esélyét megteremtenie a munka világából kiszorultak számára! Ez számomra alapvetés. Olyannyira nyilvánvaló, hogy nem is értem, másoknak miért nem szúr szemet. Ez a „szabadság-egyenlőség-testvériség” fogalmából számomra egyenesen következik.

Mindaddig a munkaidő csökkentés a követendő út a munkanélküliség ellen, amíg arra érdemi lehetőség van! Nincs rá kifogás, hogy nem tesszük. És bizony belátható ideig erre még van esély. A munkaidő csökkentésének hiányában viszont gyakorlatilag már ma megvalósítjuk a társadalom kettéosztását kiváltságos aktív munkavállaló rétegre és kirekesztett, jogfosztott, hátrányos helyzetű munkanélküliekre. Ezt az veszélyt egyszerű belátni: aki 1-2 évnél tovább munkanélküli, azon már rajta van a „selejtes” bélyeg és egészen bizonyosan nem tud elhelyezkedni. Mindenki magától értetődőnek veszi, hogy oka van, amiért nem jutott munkához. Csak jelzem, hogy ezek között akár túlképzett, több diplomás szakemberek is lehetnek, mert az összeszerelő ipar az olcsóbb fiatal munkavállalókat igényli, a bélyeg pedig bélyeg.

A munkához való jog alapvető emberi jog kell legyen! Ez csak akkor valósul meg, ha a munkavállalás szabad akarat kérdése. Nincs szabad akarat ott, ahol tömeges munkanélküliség létezik! Ezen nem változtat az sem, ha a LÉT-pénz történetesen a létminimumon való megélhetést biztosítja. Mert akkor is szabad választás kérdése kell legyen, hogy valaki munkát vállal vagy nem, hisz a létminimum fölött csak akkor élhet, ha kereső tevékenységet végez. A létminimum nagyon szűkös viszonyok között való vegetálást jelent. De ha a LÉT-pénz csak a létminimum 60%-át fedi, akkor semmiképpen nem lehet kérdéses, hogy legkevesebb 40%-ban jogfosztott és kirekesztett emberről van szó. Ezt az érvet még azoknak a vitapartnereimnek is el kell fogadniuk, akik eddig nem értettek egyet velem!

Az elmondottakból következik, hogy az FNA nem vezethető be önmagában, mert különben csak a munkanélküli segélyt kereszteljük át alapjövedelemnek. Illetve jelen esetben a közmunkadíjat. Ez fából vaskarika, a kirekesztettségnek adunk más nevet és konzerváljuk a nyomort. Az FNA és a munkához való jog együtt kell, hogy megvalósuljon! Ez egy teljesen más szituációt jelentene és teljesen más gazdasági számításokat igényel.

A munkához való jog megteremtésével elérhető egy olyan foglalkoztatottsági szint, amely nagyon közel áll a teljes foglalkoztatottsághoz. Csak az nem dolgozik, aki saját elhatározásából nem akar fizetett munkát vállalni. Belátható, hogy egy ilyen helyzetben sokkal kevesebb embert érint az alapjövedelem iránti igény és sokkal több ember termeli meg annak a fedezetét is. Az alapjövedelem összege is lényegesen magasabb lehet. Ráadásul sokkal több az adófizető munkavállaló, így egy személyre vetítve sokkal kisebb terhet jelent. Vagyis a munkához való jog érvényesítése jelentősen megkönnyíti a FNA bevezetését is, amely a teljes foglalkoztatottsághoz közeli szint esetében már jószerivel csak azért szükséges, hogy elkerüljük a munkavállalási kényszert (a KMK-t).

Az elmondottakhoz annyit tennék még hozzá, hogy a munkaidőcsökkentéshez nincs szükség a rendszer olyan mértékű átalakítására, mint a LÉT-pénz esetében, azaz sokkal könnyebben megvalósítható. A fokozatos bevezetésére is van lehetőség, nehogy túlkalkuláljuk magunkat és munkaerőhiányt okozzunk.

A munkaidőcsökkentésről sokat írtam már a Google csoportban, szinte minden bejegyzésem erről szól. Ezért most nem szaporítanám tovább a szót. Beérem azzal, hogy felhívom a figyelmet két írásomra ebben a témában, amelyek egyaránt megjelentek a NolBlogon is:

Alapjövedelem vagy munkához való jog

Alapjövedelem vagy munkához való jog

Az FNA és a teljes foglalkoztatottság számtanpéldákkal

Az FNA és a teljes foglalkoztatottság számtanpéldákkal


A javaslatom: a munkaidőcsökkentés és az FNA együttes bevezetése

A javaslatom lényege tömören összefoglalva, hogy a munkaidőcsökkentést és az FNA bevezetését együtt kell megvalósítani. Egy adott gazdasági év eső napján megvalósítandó a munkaidőcsökkentés, melynek eredménye a gazdasági év utolsó napján már mérhető. Ezeknek a méréseknek az alapján parametrizálható a gazdaság teljesítőképessége és az abból megvalósítható LÉT-pénz.

Tisztában vagyok vele, hogy milyen politikai ellenérveket és akadályokat kell leküzdeni a munkaidőcsökkentés kérdésében. Ezek azonban lényegükben nem különböznek az FNA-val szemben felmerülő érvektől. Ha az egyiknek esélyt adunk, akkor azt nem vonhatjuk meg a másiktól sem. Megvalósíthatósági számításokat és társadalmi vitát ez a kombinált megoldás is megérdemelne.


Egyéb kérdések

A tanulmányt végigolvasva nem állítom, hogy azt teljes mértékben minden részletében megértettem. Azonban olyan kérdésekről van szó, amelyek nem érintik a LÉT-pénz lényegét. Elsődlegesen fontos feladatnak én a koncepcióval kapcsolatos kérdések tisztázását tartom, a kevésbé fontos kérdések megbeszélésére később is lesz lehetőség.

Mindazonáltal vannak dolgok, amiket fontosnak tartok jelzésszerűen felvetni. Ilyen a statisztikailag kimutatott munkanélküliségi ráta kérdése. Lényeges eltérés van a statisztikai adatok és a becsült tényleges munkanélküliségi ráta között azon oknál fogva, hogy rengetegen kiesnek a munkanélküli nyilvántartásból. A tényleges munkanélküliség becsült értéke egyes adatok szerint meghaladhatja az 1 millió 600 ezer főt, azaz elérheti akár a 30% mértéket is. Ez a szám a statisztikából hiányzó népesség alapján becsülhető. Nagyjából 1 millió emberről nem tudjuk megmondani, hogy miből él.

De ugyanígy nem tudjuk megmondani, hogy hány embert foglalkoztatnak a fekete gazdaságban és hány embert érint a kivándorlás (a külföldi munkavállalás). A fekete gazdaságot is érinti a munkanélküliség. Csak feltételezhetjük, hogy a munkanélküli népesség zöme nem rendelkezik konvertibilis szaktudással, amellyel külföldön elhelyezkedhetne.

A tényleges munkanélküliség becsült értéke egy olyan hatalmas szám, ami önmagában indokolja, hogy a munkanélküliség kérdését nem lehet pusztán alapjövedelemmel megoldani. Nem is annyira azért, mert ez nagy teher, hanem azért, mert ez borzasztó nagy szám, amely újabb negyed század alatt nem tudjuk, hova fog vezetni. Elérjük az 50%-ot?

Ezért kell foglalkozni a munkaidő csökkentésének lehetőségével!



Az írásom a NolBlogon is megjelent aLEx szerző neve alatt.

 

[Faragó Gábor]

Kedves Sándor!

Ugyan már egy hónappal ezelőtt kiszálltam ebből a parttalanaknak tűnő "munkához való jog" vitából, és most sem szeretnék ebbe belemenni. Ami miatt mégis megszólalok  az a LÉT tanulmány megítéléséhez kapcsolódik: TELJES MÉRTÉKBEN EGYETÉRTEK VELE, ÉS MIELŐBBI BEVEZETÉSÉT TÁMOGATOM!

Még akkor is ha elég távol van az "igazi" FNA-tól.  Nem kerülgetem a kását, nyíltan kimondom: a 25-50-75 e Ft (a továbbiakban egyszerűen 50 e Ft) alapjövedelmet nem tartom reálisnak, mert a vele szemben támasztott lényeges elvárásnak nem tesz eleget: abból nem lehet emberi módon megélni  - ez kétségtelenül igaz. De ezzel együtt, és épen ezért kell bevezetni, hogy a társadalom végre a saját szemével lássa miről is beszélünk. Ez a változat csak, és kizárólag a mostani helyzetben működik, mert azt támasztották alá a tanulmányban, hogy tényleg meg lehet csinálni, ha megvan hozzá a politikai akarat. Akkor végre látnák az emberek, hogy "lehet más a (gazdaság)politika". Látnák, hogy milyen elhibázott elosztási viszonyok között éltek eddig... Persze, hogy nem elég! De egy máról, holnapra élő (munkanélküli) családnak ez már maga a megváltás!

Számomra a LÉT támogatása, vagy elvetése politikai indikátor. A merev elutasítás, főleg érvek nélkül, csak úgy csípőből, egyértelműsíti, ki hogyan gondolkodik, milyen erkölcsi alapról szemléli a világot!

Amire "igazi" FNA-ként és is gondolok, arra valóban sokkal több pénz kell, csak azt meg egy teljes paradigmaváltással lehet(ne) megvalósítani. Annyi FNA, amiből a minimális életfeltételeket biztosítani lehessen, valóban jobb lenne, csakhogy ettől, mind gazdaságilag, mind politikailag, mind erkölcsileg elég messze vagyunk. Ezt most nem fejtegetném tovább...

Ami meg a konkrét felvetésedet illeti:  alapjövedelem vagy munkához való jog?  kérdéskört a tanulmány is elég körültekintően körbejárta és egyszerűen továbbra sem értem, hogy a technológiai fejlődés és a tőkés racionalizálás eredményeképp szükségtelenné váló emberi munkaerőnek, hogyan tud(na) a jog munkahelyet adni? Vagy a "munkához való jog" nem betölthető munkahelyet jelent?

Üdvözlettel. Faragó Gábor

Timeo hominem unius libri!

[Hollár István]

Kedves Mindenki! 

Véleményt cseréltünk itt már páran. Nem is gondoltam volna, hogy egyébként létre jött egy 7 fős munkacsoport, akik itt megismerhetők,  http://255075.hu/upload/rolunk.pdf és akik a http://255075.hu/upload/tanulmany.pdf elérhető 98 oldalas tanulmányt elkészítették. 

Nem kis munka, (vajon önkéntes alapon, vagy volt pénzügyi támogatás?) ingyen aligha elvárható. És nem is tudhatta volna senki az alapadatok nélkül így bemutatni. 

Azt, hogy teljesen beillesszék a jog és szabályozási rendszerbe, nem vállalták, vállalhatták, de a modell megértéséhez elegendő az anyag. 

Persze ilyen a társadalom egészét érintő "átalakítást" a népesség és azon belül a korcsoportok kiinduló adataival kezdeném, rögzítve a népesség megmaradási célokat és befolyásoló tényezőket. A megmaradási célokhoz tartozó áruszükségletet, annak forrásait, (import, saját termelés belső fogyasztásra, exportra) és ebben aktív korú népesség mint munkaerő alap számára előálló munkaerő igényt, mely feltételezetten kisebb mint a munkára váró munkaerő alap, és feltehetően jól számszerűsíthető a munkaerő fölösleg, amely ahhoz túl nagy, hogy a munkanélkülieket segélyező rendszer önállóan kezelni, segélyezni, elhelyezni tudja. Ezért kimutatható lehet, hogy milyen arányban fluktuálnak a betegsegélyező és a szociális ellátó rendszerek között és ez a csoport tartalmaz-e éveken , évtizedeken keresztül gyakori ismétlődéssel visszatérő személyeket. Mi ennek a csoportnak az átlag életkora, milyen az átlagos egészségi, mentális és szakképzettségi állapota. Milyen várható ütemben mennyien válnak nyugdíjra jogosulttá, és milyen (35-40 eFt/hó) nyugdíjjal mennek a közeljövőben tömegesen nyugdíjba. A nyugdíjasok már most is, milyen számban élnek a javasolt LÉT pénz alatti összegből havonta? 

Valahogy így láthatnánk, hogy milyen számban képes munkaerőt foglalkoztatni az ország, mennyi a magánszemélyek összes jövedelme (adózott tőke, vállalkozói és munka).

Ha belátjuk, hogy a kialakult helyzetben az összes többi magánszemély jövedelmi helyzete a súlyos elszegényedés irányába "rohan", akkor szerintem is át kell rendezni az elosztást az abban a rendszerváltás óta keletkezett kiskapus közlekedés miatt, hogy ne vadkapitalizmust és törvénytelenséget, etikátlanságot említsek. 

Hogy mennyi lehet, mennyi legyen a LÉT és a LÉT-HO ? Az én javaslatom a munkavállalók jövedelméből indulna ki. A munkavállalónak vannak a konkrét munkaviszonnyal kapcsolatban konkrét költségei, akár megtéríti, térítheti a munkáltató, akár nem. Jó lenne, ha a minimál bér ezt nem tartalmazná, de mert tartalmazza, a minimálbér munkavállalással összefüggő költségekkel csökkentett összegének a 90%-a kellene legyen a LÉT. (Ez a teljes minimál bér 80 %-a lehet kb.)  És az arányt rögzíteni kellene, ami elősegítené az UNIÓn belül a bér, jövedelem kiegyenlítődést is. 

A munkaképes korosztály foglakoztatása gondolom jelentősen növekedne, ha a kereskedelmi forgalom körültekintőbben lenne szabályozva. Gondolok itt az importra, vagy a monopolista árképzésre. Az import ár belföldön ne lehessen alacsonyabb a tétel tényleges beszerzési áránál, amit még növelni kellene az "munkanélküli alap" javára előírt x% kötelezettséggel, mert az import általánosságban a hazai termelést váltja ki, nem pedig a többlettermelés egyenértékű cseréje valósul meg. 

A hazai termékek termelői árát az import azonos minőségű termék, munkanélküli alap javára  előírt mértékkel növelt beszerzési árát összehasonlítva, ha a termelői ár magasabb akkor az alap terhére az import után befizetett összegből azonos arányú visszatérítést kaphatna a termelő. Szóval összemérhetővé kell tenni az árakat, és ezek, ne pedig a torzított árak döntsék el a versenyt. 

Fontos lenne az árualapok és a kereslet egyensúlyának olyan kialakítása, ahol a kereslet hitel forrásokkal nem nőhet, a kereslet összetételét kizárólag a folyósított kölcsönök befolyásolhassák. Ha láthatólag egyre kevesebb aktívkorú embernek juthat munka, akkor nem vállalhatnak felelősen kötelezettséget a hitelük fedezetét szolgáló árualap előállítására. 

A kölcsön fedezetét szolgáló árut pedig már megtermelték, a törlesztés meghiúsulása se egyedi se tömeges esetben nem befolyásolná érdemben az egyensúlyi állapotokat.

A LÉT a többség számára biztonságot adó, beosztható jövedelem lenne, de vannak akik rossz helyzetükben csak nagyobb forráshoz jutnának és nem tudnák felelősen kezelni, változtatni az életvitelüket. Számukra, és a általában a rendszerhez tartozóan gondolnék a LÉT alapú önerős szociális otthonok fejlesztésére is. 

A LÉT-HO miatt a pénzügyi-fizetési fegyelemre vonatkozó szabályozást is módosítani kellene, hogy a befizetők, partnereik fizetési fegyelmezetlensége miatt ne kerülhessenek fizetésképtelen helyzetbe, mert a LÉT fedezetét a kincstárnak hitelből kellene finanszírozni. Megfelelően tervezett és bonyolított pénzforgalom mellett akár Non-Profit módon is lehet teljesíteni a fizetési kötelezettségeket, az adókat és a LÉT-HO-t.  A teljesítéssel igazolt, kibocsátott számla ellenértéke fizetési határidőn túl, legyen végrehajtható, annak kifizetését utólag semmilyen kifogással a vevő ne csökkenthesse és ne tagadhassa meg. A pénzügyi teljesítés nem zárja ki a garanciális és szavatossági jogok érvényesítését, az egy következő gazdasági esemény. 

Azt gondolom a népesedés, a foglakoztatás, a munkanélküliség a nyugdíj rendszer a szociális rendszer, és az adó és járulék rendszerek mellé a LÉT - rendszer bevezetése a rendszerek összehangolása és valóban RENDSZERKÉNT való megalkotása még hátra van. 

Ha sikerülne, megoldás lehetne az Unió -nak, a tagországoknak is. 

Az ember elérte a termelés technológia fejlődésével, hogy problematikusan nagy tömeg szorul ki a munka világából, a munka szerinti jövedelem elosztásból. 

Ez tény kérdés. Kérdés vagyunk-e annyira fejlettek, hogy a problémát az emberi alapjogok biztosítása mellett, békésen oldjuk meg. 

Hollár István 

--
Azért kapta ezt az üzenetet, mert feliratkozott a Google Csoportok szolgáltatásbeli Feltétel Nélküli Alapjövedelem csoportra.
Az erről a csoportról és az ahhoz kapcsolódó e-mailekről való leiratkozáshoz küldjön egy levelet a következő címre: feltetel-nelkuli-alap...@googlegroups.com.
További lehetőségekért látogasson el a(z) https://groups.google.com/groups/opt_out címre.

[Borotai Sándor]

Kedves Gábor!

 

Attól félek, hogy az „egykönyvű” (félművelt) ember nem én vagyok! Láthatóan Te vagy az, aki valamit nem értesz, de az sem kizárt, hogy nem is akarod megérteni. Nem kellene ilyen ilyen célzásokkal terhelni a párbeszédet!

 

Írod: „Ugyan már egy hónappal ezelőtt kiszálltam ebből a parttalanaknak tűnő "munkához való jog" vitából, és most sem szeretnék ebbe belemenni.” Nagyon sajnálom, hogy egy hónappal ezelőtt sem értetted meg a vita lényegét és most sem érted. Ez csak számodra tűnik parttalan vitának, mert igenis lényeges kérdésről, méghozzá elvi kérdésről van szó.

 

Mit gondolsz, miért nem támogatják az alapjövedelem gondolatát azok, akiknek bérmunkából kellene megélniük? (Természtesen  azokra gondolok, akik egyáltalán hallottak róla.) Nos, az ellenvéleményeket két csoportra oszthatjuk. A jobbikos mentalitás azért nem támogatja, mert ő a cigányokra (és a léhűtőkre) nem dolgozik. Nem akarja hagyni, hogy „élősködők” kizsákmányolják. A jobbikos mentalitásúak úgy fogják fel, hogy őket a cigányok zsákmányolják ki. Az ilyen emberek úgy érzik, azért nem élhetnek jobban, mert másokat kell eltartaniuk abból, amit ők megtermelnek. A másik típus, a munkásmozgalmi mentalitású ember pedig úgy fogja fel, hogy a kizsákmányolás megszüntetésének egyszerűen nem ez a módja. Sőt az a véleménye, hgy az FNA tulajdonképpen a kapitalista kizsákmányolás jelenlegi fokát törvényesíti. És igaza is van! Hiszen az aktív munkavállaló rétegnek változatlanul heti 40 órás robotban kell megtermelnie az FNA fedezetét, holott a munkaidőt csökkentve az egész munkaképes korú népesség részt vehetne benne.

 

Ilye okok miatt egyszerűen nem lesz, aki megszavazza az alapjövedelem bevezetését! De vezessétek be nyugodtan, ha tudjátok!

 

A kizsákmányolás teljesen nyilvánvalóan megmutatkozik abban, hogy a gépesített emberi munka hatékonyságának óriási mértékű növekedése ellenére még mindig heti 40 órát kell gürizni, mint 50 évvel ezelőtt. Olyan bérért, amely sokaknál el sem éri a létminimumot. De az átlagbér is csak az uniós átlag kb. 26%-a. Ami azt jelenti, hogy a munkával rendelkező népesség is napi 10-12-16 órát dolgozik a puszta megélhetésért, ha boldogulni akar. Még az átlagbérből sem tudja egy dolgozó fizetni a lakáshitelét. A minimálbéres pedig egyszerűen az életbenmaradásért küzd. És ezt a helyzet akarja az FNA bevezetése konzerválni azzal, hogy a munkához való joggal nem foglalkozik, mert pusztán a megtermelt jövedelem újraelosztását tűzi ki célnak, de azt nem, hogy a kizsákmányolást mérsékelje (netán megszüntesse).

 

Csak meg szeretném kérdezni, hogyan lehet a minimálbéren megtermelt „minimáljövedelmet” (ami a tőkésnek is csak ”minimálprofitot” biztosít) úgy elosztani, hogy az társadalmilag hasznos legyen? Illúzió egyszerűen azért, mert nem állítunk elő elegendő „jövedelmet”! A „jövedelem” a nyomor szintjén termelődik. Nos ebből a jövedelemből „nyomorúságos” alapjövedelemre futja csak.

 

Ez a szemléleti vakság eleve kétségessé teszi, hogy a magyar társadalom egyáltalán megszavazná-e az alapjövedelem bevezetését. Meg merem kockáztatni, hogy ez a szemlélet csak a jobbikos mentalitás térnyerését segítené elő hazánkban. Végzetesen elhibázott dolog lenne.

 

 

 

Akkor adnék igazat az érveidnek, ha azt mondanád, hogy előbb vezessük be a 25-50-75 e F alapjövedelmet és utána beszéljünk a munkaidőcsökkentésről. De Te nem ezt mondod. Éppen ezért meg kell kérdeznem: elviekben utasítod el a munkaidőcsökkentést vagy csak azért, mert „sürget az idő”? A válasz nagyon fontos. Mondd ki, hogy szerinted a kizsákmányolás fokán nem szabad lazítani! Meg fogom érteni, hogy ilyen vélemények is vannak, csak ne akard az olvasót félrevezetni!

 

Egyébként a megoldás pofonegyszerű. Nem neked, nem nekem és nem az FNA aktivistáknak kell eldönteniük a kérdést, hanem népszavazásra kell feltenni! Nem mi vagyunk a döntésben az illetékesek, hanem maga a társadalom. Nem lehet a népakaratot megkerülni egy ilyen horderejű kérdésben. A népszavazás pedig szólhat arról is, hogy többféle verzió közül kell választani. Milyen időszükséglete van ennek? Esetleg pénzbe kerül? A paradigmaváltáshoz sincs semmi köze, mert a népszavazás eredménye kötelező érvényű lesz a hatalomra nézve. Vagyis kinek kell paradigmát váltani? Legfeljebb neked...

 

Magát a probléma felvetését is fontosnak tartom, hiszen egyszerre válaszolunk mindkét ellenvéleményre. A munkásmozgalom hitelt érdemlően meggyőződhet arról, hogy igenis felvállaljuk a kizsákmányolás elleni harcot. A jobbikosok méregfoga is ki van húzva, mert minden egyes roma, aki munkához jut, saját maga termeli meg a fedezetét a saját alapjövedelmének. Ilyen szempontból egyetértek a szavaiddal: „a társadalom végre a saját szemével lássa miről is beszélünk”!

 

Írod: „Számomra a LÉT támogatása, vagy elvetése politikai indikátor. A merev elutasítás, főleg érvek nélkül, csak úgy csípőből, egyértelműsíti, ki hogyan gondolkodik, milyen erkölcsi alapról szemléli a világot!” Nekem úgy tűnik, hogy ezek a szavak önmagadról szólnak. Így hát nem is reflektálok rá, megelégszem azzal, hogy felhívom erre a tényre az olvasóközönség figyelmét. Megjegyzem, hogy én nem utasítom el az alapjövedelmet, hanem ellenkezőleg, támogatom azt, csupán a 25-50-75 összeget tartom méltatlannak.

 

Végezetül írnom kell erről is: „továbbra sem értem, hogy a technológiai fejlődés és a tőkés racionalizálás eredményeképp szükségtelenné váló emberi munkaerőnek, hogyan tud(na) a jog munkahelyet adni?” Sajnálatos, hogy neked ezt még ennyi vita után is magyarázni kell. Ez már egyenesen az értetlenség jele, téged minősít. Komolyan gondolod, hogy a napi 24 óra munkaidőt nem lehet elosztani csak 3*8 órára? A 4*6, a 6*4 vagy akár a 8*3 az talán nem 24? De a napi 8 órát is el lehet osztani akár úgy is, hogy az egyik napon az egyik ember dolgozik, a másik napon meg a másik.

Üdvözlettel:
Borotai Sándor

[Borotai Sándor]

Kedves Hollár Isván!

Írod: „Ha belátjuk, hogy a kialakult helyzetben az összes többi magánszemély jövedelmi helyzete a súlyos elszegényedés irányába "rohan", akkor szerintem is át kell rendezni az elosztást az abban a rendszerváltás óta keletkezett kiskapus közlekedés miatt, hogy ne vadkapitalizmust és törvénytelenséget, etikátlanságot említsek.”

Ebben az idézetben nem értem az „összes többi” meghatározást, hiszen a minimálbéren foglalkoztatottak és általában a kiskeresetűen is a súlyosan elszegényedők kategóriába tartoznak. Maga az átlag is elszegényedést mutat. Legfeljebb a legfelső jövedelmi decilis tekinthető úgy, hogy gazdagodik.

Írod továbbá, hogy „a minimálbér munkavállalással összefüggő költségekkel csökkentett összegének a 90%-a kellene legyen a LÉT”, ami valóban elképzelhető, hogy a teljes minimálbér 80%-a. Nem annak százalékos mértékéhez szólnék hozzá, mert az közmegegyezés tárgyát kell, hogy képezze. Nyilván Te is arra gondolsz, hogy a különbözetnek ösztönzőnek kell lennie ahhoz, hogy érdemes legyen munkát vállalni. Ez megítélés kérdése és a vélemények eltérőek lehetnek. Én csak azt hangsúlyoznám ki, hogy az alapjövedelem, de a minimálbér pláne nem lehet kevesebb a létminimumnál. És ilyen feltételek mellett kell a kettő közötti különbözetnek a munkavállalásra ösztönzőnek lennie!

Érdekes a következő felvetésed: „Az import ár belföldön ne lehessen alacsonyabb a tétel tényleges beszerzési áránál, amit még növelni kellene az "munkanélküli alap" javára előírt x% kötelezettséggel, mert az import általánosságban a hazai termelést váltja ki.” Nem vélem jellemző jelenségnek azt, hogy a belföldi forgalomban valamit az import beszerzési árnál olcsóbban hoznának forgalomba. lehet, hogy tévedek, de szerintem csak alkalmi akcióknál fordul elő ilyesmi. De az akciós árakat nem lehet megtiltani a kereskedőnek.

A felvetésedben az importot terhelő vámok kérdését látom érdekesnek. Nekem szimpatikus a gondolat, hiszen a munkaidőcsökkentés kérdésével kapcsolatban én magam is felvetem, hogy szükség volna nemcsak az import vámokra, de az export támogatásokra is, mert a bérhányad növekedése miatti árdrágulás a külkereskedelmi forgalomban versenyképesség romlással kell számolni. A belföldi forgalomban versenyképesség-probléma nem jelentkezik.

Az importot terhelő vámokra önmagában szükség lehet már azért is, hogy a gazdaságban tapasztalható növekedő piaci kereslet ne a Tesco gazdaságos áruk importját növelje meg. Igaznak vélem a felvetésedet, de problémás az egész. Tisztában kell lennünk azzal, hogy mindez sérti az Uniós alapelveket. Nem lehet másképp megvalósítani, csak ha felmentést kapunk erre az Európai Uniótól. Vagy akkor, ha az EU egésze egyazon időben hasonló reformokat valósít meg.

Hasonlóan érdekes a következő felvetésed is: „ha a [belföldi] termelői ár [az import árhoz képest] magasabb akkor az alap terhére az import után befizetett összegből azonos arányú visszatérítést kaphatna a termelő”. Ez ismét egy Uniós alapelvet, a versenysemlegesség kérdését érinti. Pedig ez egy komoly probléma. Látni kell, hogy egy kicsi ország kicsi piaca eleve nem képes olyan gazdaságos sorozatnagyságú termelést kialakítani, mint a nagy centrum országok multinacionális vállalatai. Eleve ebből egy komoly versenyhátrány származik a periféria országok számára. Szerintem igazad van, de a megoldáshoz az Európai Unióval kell politikai megegyezésre jutni!

A fogyasztási hitelek kérdésében nem tudok állást foglalni, mert nem látom át a problémát. Érzésem szerint a fogyasztási hitelekre szükség van, különösen akkor, ha a szükségleteinket a munkabérünkből nem vagyunk képesek kielégíteni. Ebből a szempontból erősen kétséges az alapjövedelem koncepciója is, amely jelenleg a létminimumnak csak kb. 60%-át jelentené. Nekem ellenkező a véleményem. Vannak olyan élethelyzetek, amelyeket egyösszegű alapjövedelemmel kellene megoldani, vagy az alapjövedelemnek kellene fedeznie a hiteltörlesztést. De hangsúlyozom, hogy ezt a problémát még nem eléggé látom át.

A fekete és szürke gazdasággal, a korrupcióval, az adócsaló mentalitással kapcsolatban sokat gondolkoztam én maga is, hogyan lehetne előrehaladást elérni ezen a területen. Ugyanebbe a körbe sorolom a felvetésedet a LÉT-HO-ról a pénzügyi-fizetési fegyelemmel kapcsolatban. De nem tudom, hogy mit lehetne tenni. Általában úgy vélem, nem az alapjövedelem feladata ezeknek a kérdéseknek a kezelése, hanem az általános adószigor hatáskörébe sorolható. De a felvetéseid természetesen jogosak.



Üdvözlettel:
Borotai Sándor

[Faragó Gábor]

Kedves Sándor!

Rögtön leszögezem: az unius libri-vel egyáltalán nem rád céloztam, hanem azokra a vélemény-nyilvánítókra, akik, anélkül, hogy egyáltalán megismernék és esetleg még el is gondolkodnának a javaslaton, kapásból és nem a legirodalmibb módon elutasítják az egészet.

Ami az "én tartsam el azokat?" nézőpontot vallókat illeti, személytelenül nem akarok velük vitatkozni, mert csak vagdalkozás lenne belőle. Érdemi vitába szívesen beszállnék, ha van rá egyáltalán fogadókészség... Mindenesetre nagy feladat őket belátásra bírni!

Ami meg a "kizsákmányolásnak nem ez a módja" kérdéskőrt illeti, maximálisan egyetértek! A LÉT semmi ilyen kérdést önmagában nem old meg. Ezt (csak) egy jól elvégzett kezdőrúgásnak tartom. Az általam említett "igazi" FNA koncepció verziójában az adó nem a munkát, hanem a fogyasztást terhelné, vagyis a továbbiakban ebbe az irányba kellene tovább gondolkodni. Vagyis: VEZESSÜK BE, ÉS DOLGOZZUNK TOVÁBB A MUNKA VILÁGA ANOMÁLIÁJÁNAK MEGSZÜNTETÉSÉN! 

Ami meg az értetlenségemet illeti, továbbra is úgy gondolom, hogy (amennyiben a kapitalista gazdasági rendszerben képzeljük el a jövőnket, ahol a tőkés érdekei érvényesülnek - minél kisebb ráfordítással, mininél nagyobb profit) a technológiai fejlődés eredményeképp kevesebb embernek kell dolgozni a szükséges javak előállításáért, vagyis lesz olyan ember akinek nem jut munka. Az hogy a megmaradó munkahelyen hány embert foglalkoztassunk, ugyan lehet vitatéma, de rögtön belátható, hogy a kvalifikált munkaerőt igénylő munkahelyeken nem biztos, hogy  ezzel a kellő hatékonyság szavatolható. És ez messze nem a teljes foglalkoztatottság, de minek is ha a szükséges javak kevesebb emberrel is előállíthatóak. A megtermelt értékek szétosztásának a problémáját kell megoldani. A munkakehellyel nem rendelkező ember is a társadalom része, neki is részesülnie kell(ene) a társadalom által előállított javakból. Hogyan? Hát a mostan gondolkodásmódunk szerint sehogy! Másként kell(ene) gondolkodnunk! (Ide kívánkozna néhány einsteini szólás...)

Én úgy gondolom, a társadalom mókuskerekét előremozdítandó, nem elég csak a jó-szándékúaknak előre menni, de a tömegeket is meg kell tudni mozdítani. És ez elég sok megvezetett "egykönyvűt" jelent. A LÉT bevezetése  talán segíthet igazolni, hogy az emberek talán mégse rosszak...

Üdv:FG

[Borotai Sándor]

Kedves Gábor!

Írod: „Ami az "én tartsam el azokat?" nézőpontot vallókat illeti, személytelenül nem akarok velük vitatkozni, mert csak vagdalkozás lenne belőle.”
Nem is azért hivatkoztam rájuk, hogy itt ezen a felületen vtába szálljunk velük, mert távollétükben az semmiképpen nem volna vita. Egyszerűen csak felhívtam rájuk a figyelmet, hogy számolni kell a véleményükkel. Mert el is bukhat az FNA ügye, ha vannak olyan szempontok, amiket nem veszünk figyelembe.

„Ami meg a "kizsákmányolásnak nem ez a módja" kérdéskőrt illeti, maximálisan egyetértek! A LÉT semmi ilyen kérdést önmagában nem old meg. Ezt (csak) egy jól elvégzett kezdőrúgásnak tartom.”
Ezt elfogadom – azzal a kiegészítéssel, hogy az FNA nem növelheti a kizsákmányolást! És mivel az FNA révén éppenhogy lehetséges a kizsákmányolás csökkentése, akkor azt nem szabad elmulasztani! Arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy óriási taktikai hiba a választópolgárokban az alapjövedelemellenesség érzetét erősíteni, mert elmulasztjuk a lehetőséget, ami a kizsákmányolás fokának csökkentéséreitt kínákozik.

„Ami meg az értetlenségemet illeti, továbbra is úgy gondolom, hogy (amennyiben a kapitalista gazdasági rendszerben képzeljük el a jövőnket, ahol a tőkés érdekei érvényesülnek - minél kisebb ráfordítással, mininél nagyobb profit) a technológiai fejlődés eredményeképp kevesebb embernek kell dolgozni a szükséges javak előállításáért, vagyis lesz olyan ember akinek nem jut munka.”
Elnézést kell kérnem, de egyáltalán nem mindegy, hogy lesz olyan ember, akinek nem jut munka vagy hogy 30%-os a munkanélküliség. Szerény véleményem szerint 1-3%-ot a társadalmi közvélemény minden különösebb fenntartás nélkül elfogad. Viszont efölött már az államnak kötelessége volna beavatkozni! Ezt a nézetedet csak tanácsolni tudom, hogy az FNA vitájában lehetőleg ne hangoztasd, mert ellenérzéseket szül.

„Az hogy a megmaradó munkahelyen hány embert foglalkoztassunk, ugyan lehet vitatéma, de rögtön belátható, hogy a kvalifikált munkaerőt igénylő munkahelyeken nem biztos, hogy ezzel a kellő hatékonyság szavatolható.”
Elnézést, de egyetlen szóval sem beszéltem arról, hogy kvalifikált munkakörökben nem kellően szakképzett embereket kell alkalmazni. Ma viszont kvalifikált munkanélküliség is van! Írországi adat, hogy kvalifikált munkakörökre átlagban 32 kvalifikált (megfelelő képzettség) szakember pályázik.

„És ez messze nem a teljes foglalkoztatottság, de minek is ha a szükséges javak kevesebb emberrel is előállíthatóak.”
Hogyhogy minek? Csak egyszerűen azért, mert a társadalom számkivetettjének érzi magát az az ember, akinek nincsen munkája. És azért, mert nem akarja beérni a létminimum 60%-ával! Világos? Ez legyen már végre emberi jogi alapelv!
Vélhetően Te cak azt nézed, hogy a számodra lehetőleg minél olcsóbb legyen a piacon az áru, amivel a szükségleteidet kielégíted. Azaz legyen, aki éhbérért előállíja.
Ilyen kijelentéseket az FNA-kampányban véletlenül se ejtsél ki a szádon!

„A megtermelt értékek szétosztásának a problémáját kell megoldani.”
A kizsákmányolás nem oldható meg pusztán a megtermelt javak újraelosztásával. Erről is jobb, ha hallgatsz a kampányban.

„...nem elég csak a jó-szándékúaknak előre menni, de a tömegeket is meg kell tudni mozdítani.”
Csodálkozol, hogy neked ez nem sikerül? Önkritikusan be kellene látnod, hogy a szavaid nem alkalmasak tömegek mozgósítására. Az FNA el is bukhat egy olyan kampányban, ahol Te viszed a hangot. Hiszen a szavaidból minden munkás érti azt, hogy Te a kizsákmányolást fönn akarod tartani. Csak olyan újraelosztást akarsz, amiben Te jársz jól.

„A LÉT bevezetése talán segíthet igazolni, hogy az emberek talán mégse rosszak...”
A helyedben én nem pályáznék a „jó” címére, ha rajtam múlna, hogy enyhítek-e a kizsákmányolásom, de eszemben sincs azt tenni.

Üdvözlettel:
Borotai Sándor





2014. január 17., péntek 9:56:02 UTC időpontban Faragó Gábor a következőt írta:

Kedves Sándor!

[Gábor Faragó]

Kedves Sándor!

Abban kétségtelenül igazad van, hogy nem vagyok egy jó vitapartner és nem is mindig a leghelyesebb módon fejtem ki a véleményem. Végül is a vita azért van, hogy a félreértéseket tisztázni lehessen...

Köszönöm, hogy felhívtad erre a figyelmemet, igyekezni fogok pontosabban fogalmazni.

Ami munkanélküliség és a kizsákmányolás témakört illeti, számomra teljesen egyértelműek a tanulmány 77-79. oldalain leírt állítások és következtetések. Tulajdonképpen azt támasztják alá, amit eddig is állítottam. Vagyis, hiába szeretnék (fizetett) munkát adni mindenkinek, egyszerűen  nincs rá mód! És nem is kell! Ehhez kell(ene) a paradigmaváltás, hogy ezt megértsük. Közelítsünk máshonnan: csak az értékes a társadalom számára, aki dolgozik? Mi van azokkal az önkéntes  szervezetekkel és egyénekkel, akik a gazdasági termelés folyamaton kívül végeznek, a társadalom számára igen hasznos tevékenységeket? Az nem érték? Mennyire becsüli meg társadalmunk ezt a fajta munkát. Mi van azzal a "nyuggerral", aki otthon vigyáz az unokákra, hogy a gyerekei dolgozni tudjanak?  A "nyugger" már nem értékes?  A társadalom értékteremtője nem maga az szellemi ember? Miért csak a gazdasági termelő tevékenységben dolgozó ember tekintjük értékteremtőnek? Miért csak arra koncentrálunk, hogy legyen hol "gazdasági termelni"? És mi van az ember morális értékeivel? Az már nem tartozik az emberi igények kielégítéséhez?

Elfogadom az össze állítást, amit a fenti témában teszel. Igen ez valós probléma! De a  következtetéseiddel már nem értek egyet. "Osztozkodás a Titanicon!" A gazdasági trendek figyelembevételével a munkához való jog deklarálása mit old meg? Ezáltal több lesz a munkahely, vagy egy kvalifikált munkát 32 ember végezze, hogy senki ne maradjon munka nélkül?

Szerény véleményem szerint 1-3%-ot a társadalmi közvélemény minden különösebb fenntartás nélkül elfogad. Viszont efölött már az államnak kötelessége volna beavatkozni!  Az államhatalom képviselőinek mennyiben érdeke a beavatkozás? Csak azt nem mond, hogy azért mert ez a társadalom érdeke! A döntési helyzetben lévők csak akkor cselekszenek az egész társadalom érdekében, amennyiben ez egybeesik a saját érdekeikkel. Most is ez van! Megvezetik az embereket és elhitetik velük, hogy ez a legjobb számukra. Mi meg bevesszük!? A LÉT csak egy aprócska kísérlet bemutatni, hogy másképp is lehetne. Mekkora az ellenállás! Pedig csak egy kis változtatás lenne a költségvetésben, de mekkora változást hozna a szemléletben! A mostani kormányzat bármennyire is igyekszik, nem tud munkahelyeket teremteni. Pedig ez a kurzus igazán a munkavégeztetés igazán elszánt híve. És ha deklarálnánk a munkához való jogot, több lenne a kormány lehetősége? 

A LÉT vs. 'munkához való jog' szembeállítása valóban választóvíz kettőnk között, és bár köszönöm a nekem adott tanácsokat, nem fogadom meg!

Üdvözlettel:

Faragó Gábor

PS: Kifejtenéd mi a véleményed az "igazi" FNA koncepcióról?

--
Azért kapta ezt az üzenetet, mert feliratkozott a Google Csoportok keretében működő Feltétel Nélküli Alapjövedelem csoportra.
A témáról való leiratkozáshoz látogasson el a következő címre: https://groups.google.com/d/topic/feltetel-nelkuli-alapjovedelem/4H9vVRj7NKI/unsubscribe. Az erről a csoportról és minden témájáról való leiratkozáshoz küldjön egy levelet a következő címre: feltetel-nelkuli-alap...@googlegroups.com.

[Borotai Sándor]

Kedves Gábor!

Szerintem az a helyes, ha a célt próbálod szem előtt tartani. A cél jelen esetben az FNA bevezetése. Arra kell gondolni, hogy ki mit vár el az alapjövedelemtől és arra kell törekedni, hogy ezekből az elvárásokból miné több megvalósulhasson! Ez sokszor diplomatikus hozzáállást követel meg tőlünk és olykor az embernek a saját elképzeléseiből is engedni kell. Ha diktálni próbáljuk, hogy az emberek mit várhatnak el és mit kaphatnak, az részükről ellenkezést szül.

Anélkül, hogy vitatnám a tanulmány 77-79. oldalán leírtakat, elmondanám, hogy én némileg másképp látom a dolgokat. A dolog nyilván úgy fog történni, hogy a gépek teljesen felváltják az emberi munkát – ott, ahol lehetséges a termelőfolyamatban. De ez időt igényel és ma még egyáltalán nem tartunk ott, hogy a munkaidő ne volna csökkenthető. Ez már csak azért is szükséges, hogy a munkaerő valódi a értékéhez minél közelebbi árat harcolhasson ki magának. Vagyis nem mindegy például, hogy mennyi a minimálbér. A minimálbértől fog függeni, hogy mennyi az FNA. Ha lemondunk a munkaidő csökkentéséből eredő bérfelhajtó hatásról, akkor keresztet vethetünk arra, hogy 50 e Ft lesz a minimálbér és ez akár így is marad az idők végezetéig. Miközben minden profit a tőkésé és abból napról napra még több gépre és robotra futja. Egy ilyen helyzetben az alapjövedelem csak annyi lesz, amennyit a tőkések nekünk adni hajlandók.

Ellenben ha e munkaidőcsökkentéshez ragaszkodunk, annak önmagában lesz bérfelhajtó hatása, a tőkés pedig megtanulja, hogy a gépek árába bele kell számítania azt a bérnövekedést is, amit az újabb és újabb munkaidőcsökkentések jelentenek. A tőketulajdonosoknak meg kell érteniük, hogy a járulékos társadalmi költségeket is viselniük kell.

Bolond volna a dolgozó ember nevetséges 50 ezer Ft-ért lemondani a munkához való jogról! Ilyet csak az oktalan barom tesz, vagy végső kétségbeesésében az éhező, esetleg egy alkoholista, akinek többet számít az, amit ma megihat, mint a jövője.

„...hiába szeretnék (fizetett) munkát adni mindenkinek, egyszerűen nincs rá mód! És nem is kell!”
Hál’ istennek én nem tőled kérek munkát, így nekem nem is kell, hogy adjál. De felhívná a figyelmedet, hogy Te csak a saját munkához való jogodról mondhatsz le, az én nevemben nem beszélhetsz. Nincs jogod olyan kijelentést tenni, hogy „NEM IS KELL”! De kell, ha a társadalom úgy dönt! Az lehet, hogy neked nem kell a munka. Nekem kell! Ezt ennyivel letisztáztuk. És ha a kampányban egy munkanélküli ezt hallja tőled, arra számíthatsz, hogy nem fog az alapjövedelemre szavazni. Ha ezt akarod, akkor csak ismételgesd!

„Ehhez kell(ene) a paradigmaváltás, hogy ezt megértsük.”
Nem, a paradigmaváltás egyáltalán nem ehhez kell! A tőkés profitönzésének és a seggnyaló politikai szférának van szüksége paradigmaváltásra, az ő gondolkodásuk kell, hogy megváltozzon! Te a „tittytainmentről” beszélsz és azt az óhajodat fejezed ki, hogy a „kenyér és cirkusz” jelszavát a munkások minél előbb sajátítsák el. Hogy hozzászokjanak a gondolathoz minél előbb, hogy ők csak egy kis alamizsnára számíthatnak. Kevered a szezont a fazonnal.

„Közelítsünk máshonnan: csak az értékes a társadalom számára, aki dolgozik? Mi van azokkal az önkéntes szervezetekkel és egyénekkel, akik a gazdasági termelés folyamaton kívül végeznek, a társadalom számára igen hasznos tevékenységeket? Az nem érték?”
Ezt ne keverjük ide bele, ez mellébeszélés. Természetesen értékes tevékenységekről van szó, de most a jólétről beszélünk. Az pedig a létminimum 60%-át jelenti a LÉT-pénzként. Miközben a munkához való jogot vitatjátok el a munkanélkülitől (mondván, hogy minek az?). Hát az pontosan arra való, hogy a hiányzó 40%-ot megkereshesse magának, meg még azon felül is. Ezt a jogot persze fenntartanátok magatoknak, nem? Na itt álszent és képmutató ez az egész civil kezdeményezés és duma, amit előadtok. Meg a morális értékek! Majd ha nekem is lesz lakásom, meg nekem is lesz nyugdíjam, meg nekem is lesznek unokáim, akkor beszéljünk róla!

„A gazdasági trendek figyelembevételével a munkához való jog deklarálása mit old meg?”
Egészen konkrétan például azt adja, hogy nem 50 ezer Ft-ről indul az FNA. És azt adja, hogy majd kétszer annyi aktív munkavállaló termelné meg a fedezetét – és nem 8 órában, hanem lényegesen levesebb munkaidőben. Azaz ők maguk kevésbé volnának kizsákmányolva. A munkanélkülinek pedig azt jelenteni, hogy nem kellene aggódnia a hiányzó 40%-on. De a keresete és az FNA együtt több volna ám a 100-nál is! Csodálom, sőt el vagyok képedve, hogy nem érted! Hogy lehetsz ennyire csökönyös (már bocs a kifejezésért!) a butaságban? Hogyhogy mit old meg?

„Szerény véleményem szerint 1-3%-ot a társadalmi közvélemény minden különösebb fenntartás nélkül elfogad. Viszont efölött már az államnak kötelessége volna beavatkozni!” (Én)
„Az államhatalom képviselőinek mennyiben érdeke a beavatkozás?” (Te)
Én nem azt mondtam, hogy érdeke. hanem azt mondtam, hogy kötelessége. Az lesz a kötelessége, amit az Alkotmányban rögzítenek. Ha nem csinálja, akkor elzavarják!

„Csak azt nem mond, hogy azért mert ez a társadalom érdeke!”
De azt mondom! Ha neked nem érdeked, akkor nem szavazod meg ezt a törvénymódosítást. Ennyi és kész. nekem érdekem, én meg fogom szavazni.

Természetesen nem kötelező rám hallgatnod. Se neked, se az egész civil kezdeményezésnek. Nagyon nehezetekre esik egy párotoknak belátni a tévedéseiteket. A presztízs úgy tűnik fontosabb. Csak hát akkor nagy jó eredményre ne számítsatok!

„Kifejtenéd mi a véleményed az "igazi" FNA koncepcióról?”
Olyanról én itt nem hallottam és nem olvastam. Miről fejtsem ki a véleményemet? Arról, amin csak gúnyolódsz? Arról, amivel nem értesz egyet? Megtartom magamnak, mert veletek úgysem megyek semmire, nem lehet veletek megbeszélni semmit. Minek fejtenék ki bármit is?

Üdvözlettel:
Borotai Sándor

2014. január 17., péntek 14:44:28 UTC időpontban Faragó Gábor a következőt írta:

Kedves Sándor!

[Gábor Faragó]

Kedves Sándor!

Olyanról én itt nem hallottam és nem olvastam. Miről fejtsem ki a véleményemet? Bocsánat, azt hittem mást is olvasol, nem csak ezt a fórumot. Például, a teljesség igénye nélkül:
Gerlóczy Ferenctől

TGM interjú

TP- FNA

TP-2100-Konferencia

De tulajdonképen Takács Péter (TP) összes idevonatkozó munkáját

alapjovedelem.hu/

A LÉT még nem FNA! De jó példa lehetne a 'lehet(ne) másképp is'-re!

Az, hogy miben kellene a közvéleményt meggyőzni ebből a riportból már jól kirajzolódik. Ebben a legdöbbentőbb: a válaszadók 78 százaléka úgy gondolja, hogy a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetését nem bírná el a magyar gazdaság, vagyis, biztos, hogy nem olvasták el a 98-oldalas tanulmányt. Egyszerűen az emberek nem hallották meg, hogy, a jelenlegi körülmények között is lehet(ne) bevezetni a LÉT-et. Egyszerűen nem hiszik el. Ez most "sötétség", "megvezetettség", vagy "hitvesztés"? Az  embereknek inkább munkából kellene megélniük (89 százalék) ugyan azt megmutatja, hogy az emberek dolgoznának (ez én sem gondolom másképp), de azt már nem mondja meg, a jelen gazdasági feltételek között hogyan képzelik el ezt megvalósítani. A "legyen elég munkahely" kívánságnak már 100-évvel ezelőtt sem voltak meg a feltételei. Ez utoljára a szocializmusnak nevezett rendszerben, az állami vállalatokban foglalkoztatott munkások esetében valósult meg, az ismert versenyképtelen hatékonysággal. (A szociális foglalkoztatás modelljeként jól működött, csak nem volt fenntartható). Vagyis az embereknek fogalmuk sincs, hogy a mai gazdasági-pénzügyi rendszerünk milyen törvényszerűségekkel működik. Hiteltelen politikai garnitúra, elbutított emberek! Ez az eredménye a "szavazz rám, és én megoldom" rendszernek. 

Ebből következően, az általad javasolt népszavazás sem vinne bennünket előre. Az emberekben egyszerűen nincs meg az a szükséges gazdasági-társadalmi ismeretanyag, ami alapján érdemben állást tudnának foglalni. Érzelmileg meg még valahol a XIX. században..

Ami meg a vitánkat illeti. Én veled vitatkozom, nem az emberekkel. Nyilván nekik másként kell elővezetni egy ilyen kérdést, mint ahogy itt "magunk között " tesszük. Ebben fórumban egymást lelkesítő módszerek kicserélésre számítottam. Ehelyett parttalan vitát folytatunk egy részkérdésben. Természetesen dicséretes dolog az, ha valaki kitart a véleménye mellett. Jelen esetben azt mondom: tedd, amit jónak tartasz, próbálj meggyőzni, de ne ítélj!

Üdvözlettel: Faragó Gábor

[Borotai Sándor]

Kedves Gábor!

Elnézés kérek, hogy a válaszommal sokat késtem! De meg kell, hogy mondjam, hogy ez a fajta párbeszédre való képtelenség meglehetősen elvette a kedvemet a vitától.

Az „igazi” FNA konceocióról kérdeztél. Jómagam egyáltalán nem tudom, hogy mi az. Szerintem Te sem...
„Olyanról én itt nem hallottam és nem olvastam. Miről fejtsem ki a véleményemet?” (Én)
„Bocsánat, azt hittem mást is olvasol, nem csak ezt a fórumot.” (Te)

Majd ezt követően sorolod a linkeket, hogy szerinted mit kellene olvasnom és miről kellene, hogy beszéljek az „igazi” FNA koncepció kapcsán. A nevezett szerzők talán tudják, hogy mitől „igazi” egy koncepció? Ezzel Te is úgy teszel, mintha tudnád...

Nekem viszont az a véleményem, hogy aki nem beszél a munkához való jogról, az végzetesen el van tévedve ebben a kérdésben. El van tévedve Tamás Gáspár Miklós is és Takáts Péter is. De ők meg sem szólalnak ebben a vitában. Nem ereszkednek le a mi szintünkre, ők elérhetlenek, velük nem lehet vitatkozni sem.

De akkor ne is tessék hivatkozni rájuk! Nem ők azok, akik megmondják a „tutit”.

Nekem az a véleményem, hogy az olvasottságnak és általában a tájékozottságnak önmagában semmi köze az „igazi” FNA eszméjéhez, mert azt még ki sem találták. Ez a hozzászólás pedig ismét csak terelés a részedről. Nem azt kell tesztelned, hogy én mit olvasok vagy milyen riportfilmeket nézek! Ha fontsnak tartod, fejts ki, hogy melyiket miért tartod fontosnak!

Egyenlőre nem látom az önálló gondolkodást itt a Google csoportban. Az a benyomásom, hogy a vezéregyéniségek szavát lesitek és várjátok, hogy ők mit mondanak. Közlöm veletek, hogy semmi érdemlegeset. Az én számomra még Tamás Gáspár Miklós sem a mérce, Takáts Péter pedig végképp nem az.





Amivel viszont komolyan foglalkozni kellene, az a következő:

„...a válaszadók 78 százaléka úgy gondolja, hogy a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetését nem bírná el a magyar gazdaság, vagyis, biztos, hogy nem olvasták el a 98-oldalas tanulmányt. Egyszerűen az emberek nem hallották meg, hogy, a jelenlegi körülmények között is lehet(ne) bevezetni a LÉT-et. Egyszerűen nem hiszik el. Ez most "sötétség", "megvezetettség", vagy "hitvesztés"? Az embereknek inkább munkából kellene megélniük (89 százalék)...”

Teljesen relatív, hogy ki mit nevez „sötétségnek” és mit vél „megvezetettségnek”.




Egyrészt igaz, hogy az FNA legfontosabb kérdése nem a finanszírozhatóság. Másrészt pedig NEM igaz! Akkor is ugyanez mondjuk, ha a munkanélküliség nem 30%-os, hanem 50% - vagy ad abszurdum 100%. Kinek az „adójából” fogják akkor a fedezetet megteremteni? Ezt még nem sikerült „föltalálni”, a LÉT tanulmány sem fogalmazta azt meg. Nincs ilyen koncepció a tanulmányban! Nincs benne semmilyen automatizmus, ami akkor is garantálja a LÉT-jövedelmet, ha a munkanélküliség tovább nő. Csak egy ki nem mondott feltételezés van benne, hogy a gazdaság majd magától élénkülni fog és az lehetőséget fog teremteni a LÉT-pénz összegének emelésére is, illetve növekvő munkanélküliség eltartására is. Ugye mondanom sem kell, hogy egy ilyen alapvetően pozitív kívánság teljesülésére nincs semmi garancia.

Ezt a kérdést már tavaly október 25-én Az alapjövedelem finanszírozásának kérdései című írásomban föltettem, de általános agyonhallgatás volt rá a válasz. Egyetlen hozzászólás nem érkezett, talán el sem olvastad az írásomat. Érvek nélkül pedig egyszerűen nem tudom megválaszoltnak tekinteni a kérdéseimet.

Tehát újra megkérdezem, hogy csökkenő foglalkoztatás mellett miből fedezhető az alapjövedelemre? Már a kérdésből is nyilvánvaló, hogy a fedezet csak a mai értelemben vett tőkejövedelem lehet, munkajövedelem nem. Egyszerűen azért, mert a 100%-kos munkanélküliségnél mint szélső helyzetnél nem is lesznek már munkajövedelmek. Ilyen alapon számomra teljesen nyilvánvaló, HA NŐ A MUNKANÉLKÜLISÉG ÉS CSÖKKEN A FOGLALKOZTATOTTSÁG, AKKOR CSÖKKEN A LÉT-HO ÖSSZEGE is! Vagy talán nem? Hol marad a válasz? Azaz önmagában fenntarthatatlan a 25-50-75 ezer Ft-os koncepció is! Tudsz követni? Nem vagyok róla meggyőződve...

A LÉT-HO rendszerének hosszú távú fenntarthatósága már megszületésének pillanatát megelőzően megkérdőjelezhető. Persze itt a Google csoportban többen nem vagytok hajlandók erről tudomást venni – anélkül, hogy egyetlen érvet is fel tudnátok hozni. Sajnos a tanulmány szerzői sem veszik észre az összeállítás eme hiányosságát.

Azt pedig, hogy jelenlegi körülmények között is megvan a fedezete a LÉT bevezetésének, a visszájára fordítva kell értelmezni! Nevezetesen: JELEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT MÉG VAN FEDEZETE A LÉT-NEK, DE AZ CSAK A 25-50-75 ÖSSZEGŰ ALAPJÖVEDELEMRE ELEGENDŐ! De ahogy nő a munkanélküliség, úgy fog zsugorodni ez a fedezet és úgy leszünk egyre inkább kiszolgáltatva annak a kegynek, hogy a tőketulajdonosok mennyi jövedelmet hajlandók erre a célra átcsoportosítani a tőkejövedelmekből.

A kérdés nem pusztán az FNA és nem csupán erről kellene beszélni! Konkrétan a tulajdonviszonyokról és a demokrácia fejlesztéséről kellene beszélni a polgári demokráciában! Fölvetve azt a kérdést, hogy a politikai hatalom alapja a gazdasági hatalom. Milyen politikai hatalma (értsd érdekérvényesítő képessége) lesz a LÉT-jövedelemből élők tömegének? Mi lesz annak az alapja? A kérdés különösen jogos akkor, ha sikerül szembeállítani a munkából kirekesztettek tömegeit az aktív munkavállalókkal, azaz a munkásarisztokráciával, a kiváltságos munkavállalói rétegekkel. Erre pedig minden esély megvan a politikai és ideológiai vakságnak (lám, a „sötétség” és a „megvezetettség” itt van!) azon a fokán, amit itt a Google csoportban is tapasztalok.

Alapjövedelmet lehet ugyan fizetni segély-jelleggel, de miért nem beszélünk inkább a tulajdonviszonyok reformjáról? Hiszen a közösségi tulajdon eleve azt jelentené, hogy a közösség a tulajdonosi jövedelmeken osztozik! A tulajdonos pedig szabad akaratát érvényesíti, amikor a megélhetéséhez szükséges jövedelmet kiveszi a gazdaságból. Ha létezne közösségi tulajdon, akkor föl sem merülne, hogy alapjövedelmet kell fizetni minden állampolgárnak. Ez a kérdés eleve csak kizsákmányoló társadalmakban merülhet fel.

Ezzel a kérdéssel úgy vélem egyáltalán nem foglalkoznak az FNA aktivisták, nem jutott eszébe még Tamás Gáspár Miklósnak vagy Takáts Péternek sem.





„A "legyen elég munkahely" kívánságnak már 100-évvel ezelőtt sem voltak meg a feltételei.”
Dehogynem voltak meg a feltételei! Csak nyilván Te már akkor sem értetted. Értsd úgy, hgy a XX. században...

„Ez utoljára a szocializmusnak nevezett rendszerben, az állami vállalatokban foglalkoztatott munkások esetében valósult meg, az ismert versenyképtelen hatékonysággal. (A szociális foglalkoztatás modelljeként jól működött, csak nem volt fenntartható).”
Erről a mondatról meg egyenesen azt gondolom, hogy a szocialista társadalom versenyképességéről is beszélni kellene, mert láthatóan ezt a kérdést sem érted.
Máskülönben pedig nekem úgy tűnik, mintha a munkaidőcsökkentés gondolatát az "átkos szocializmus" hatékonyságával tévesztenéd össze, elfeledkezve arról a tényről, hogy ettől még termelőeszközök magántulajdonán alapuló piacgazdaságról van szó, ahol a magántulajdonos dönt a fejlesztési, beruházási és termelési kérdésekről. Azaz szó nincs pártállami irányításról és tervutasításos rendszerről. Szerintem ez csúsztatási szándék a részedről és nem korrekt érv.Többször rávilágítottam, hogy nincs szó KMK-rendszerről sem, de láthatóan nem akarsz tudomást venni erről az egyszerű tényről.

„Vagyis az embereknek fogalmuk sincs, hogy a mai gazdasági-pénzügyi rendszerünk milyen törvényszerűségekkel működik.”
Miért, neked van róla fogalmad, hogy miről beszélsz? Bizony beszélni kellene a tudatos népbutításról is!

„Ebből következően, az általad javasolt népszavazás sem vinne bennünket előre. Az emberekben egyszerűen nincs meg az a szükséges gazdasági-társadalmi ismeretanyag, ami alapján érdemben állást tudnának foglalni.”
Márpedig népszavazás nélkül egyszerűen nincs jogod bevezetni a saját elképzeléseidet. Milyen alapon jelented ki, hogy akinek más a véleménye, az felkészületlen a döntésre? Hiszen az ellenvélemény nagy valószínűséggel ugyanezt gondolja rólad vagy akár téged tart "sötétnek” is. Magyarán szólva a demokráciát, a népszuverenitást és az önrendelkezési jogot korlátoznád azzal a céllal, hogy az ellenvéleményt kizárd a döntésből. Finoman szólva vitatható módszer és kilóg a lóláb.

„Én veled vitatkozom, nem az emberekkel.”
Közben rajtam teszteled az érveidet. Én pedig a társadalom 89%-ának véleményét gyakorlom rajtad. Akárhogy vezeted elő a véleményedet, a 89% egy óriási többség, nem?

„Ebben fórumban egymást lelkesítő módszerek kicserélésre számítottam. Ehelyett parttalan vitát folytatunk egy részkérdésben.”
Nem egymás lelkesítésével kellene ezen a fórumon sem foglalkozni, hanem értelmes társadalmi vitát kellene folytatni! Aminek viszont jelét sem látom. Még a gondolkodásra való képességet sem látom. A parttalan vita is csak azért parttalan, mert nem vagy képes megérteni a felvetett probléma jelentőségét. Sőt már a kérdéseimet tekintve is megértési nehézségeid lehetnek, hiszen még hosszan tudnám sorolni, hogy milyen kérdéseim maradtak megválaszolatlanul. Ezek egyáltalán nem részletkérdések.

Kedves Gábor! Nem szeretnék egy olyan országban LÉT-pénzem élni, ahol a Te nézeteid a meghatározók az FNA bevezetése tárgyában. Úgy vélem, hogy rosszul csináljátok és rosszul is érveltek. Nyilvánvalóan ebből származik az is, ha elszúrjátok a kezdeményezést az FNA bevezetésére. Komoly az esély erre.

2014. január 18., szombat 9:43:27 UTC időpontban Faragó Gábor a következőt írta:

Kedves Sándor!

[Gábor Faragó]

[Gábor Faragó]

Kedves Sándor!

Becsülendő a ragaszkodásod a "mindenkinek munkát kell biztosítani" koncepcióhoz és tulajdonképpen ezzel nem is lehet vitatkozni. (Ha jól értem a "munkához való jog" gyakorlati megvalósulását.)

A nézeteink  az "elosztási viszonyok" kérdésében különbözik. A legújabb felmérés szerint a világ leggazdagabb 85 embere többel rendelkezik, mint az egész világ fele. Mindez a jelenlegi kapitalista gazdasági-pénzügyi rendszer körülményei között jött létre. Az is tény, hogy az "össztermék" növekszik, ennek ellenére az emberek nagy része rosszabbul él,mint korábban. Vagyis a rendszerünk valahogy rosszul van összerakva, igaz?

A jelenlegi adórendszer jelentős része a munkajövedelem megadóztatására alapozik. A technológiai fejlődés és a tőkés racionalizálás miatt kevesebb élőmunkát  alkalmazó rendszer nyilvánvalóan kevesebb adót fog eleredményezni. A munkából kieső és elszegényedő rétegek  ráadásul még nem is fogyasztanak, ami lendíthetne a gazdaságon. Ennek eredményeképp nem folyik be annyi pénz, hogy bármiféle FNA-t meg lehessen ezen az alapon valósítani. Eközben a GDP növekszik, vagyis a társadalmi szükségletek mégiscsak 'megtermelődnek'. Itt sem stimmel valami!

Ha az FNA-t meg szeretnénk valósítani, akkor valami másféle 'elszámolás' rendszert kell alkalmazni. Például olyan adórendszert, ami nem a munkát, hanem a fogyasztást veszi alapul. (Nem részletezem - erre van elég irodalom.) Aztán még ott van pénz szerepe a gazdaságban. A kamatos-kamat anomáliájára, és az ebből keletkező adósságcsapdára, valamint az ezt eredményező gazdasági nehézségekre már régen rávilágítottak a másként gondolkodó közgazdászok. Itt is volna mit másként gondolni! (helyi pénz, stb.) Vagyis, koncepcióváltásra van szükség az FNA bevezethetősége érdekében.

Én úgy gondolom, "a munkához való jog" egyetemes emberi jogként történő elismerése magában nem old meg semmit, ha a gazdasági feltételek ugyanazok maradnak. Ezen még az sem segít, ha népszavazáson mondjuk ki ennek igényét. (a mostani kurzus is valami ilyennek küszködik, sikertelenül!) Paradigmaváltást kell kieszközölni  a gazdasági-pénzügyi viszonyokban, ami elvezethet egy igazságosabb elosztási rendszerhez. Le kellene számolnunk azzal a  felfogással, hogy csak az értékes akinek munkahelye van. Minden egyes ember, aki a társadalmunk része, értékes! Egyetlen embert sem szabad kirekeszteni a társadalomban megtermelt javakból! AZ FNA koncepció is az mondja ki, hogy mindenki számára biztosítani kell a minimális, emberhez méltó életfeltételeket, hogy a közreműködő része tudjon maradjon a társadalomnak. Aki meg többet tesz a társadalomért kapjon többet, érjen el magasabb  életszínvonalat, de ne tehesse ezt mások rovására.

A LÉT bevezetését azért támogatom, hogy legyen kézzel fogható példa az emberek számára: lehet az elosztást, a jelen körülmények között is úgy alakítani, hogy közben  minimális létfeltételekhez segítsük a rászorulókat. Nyilván nem oldjuk meg vele az semmilyen szociális problémát sem, de aki önhibáján kívül került szorult helyzetbe, annak ez hatalmas segítség. Akik meg eddig sem voltak hajlandók dolgozni, ezután sem fognak, de azt amit a társadalmunk juttat nekik, azt legalább ne megalázó módon tegye.  Az emberibb környezet, emberibb magaviseletet generál!

Tudod Sándor! Én meg nem szeretnék olyan társadalomban élni, ahol az emberek eldugják a hajléktalanná vált embert, ahelyett, hogy segítenének neki talpra állni! És olyan társadalomban sem szeretnék élni, ahol az emberek egy csoportjára (ie. pártra) ha rábízzuk az ország vezetését, utána négy évig még csak nem szólhatunk, hogy valami nem tetszik. Ráadásul még sok pénz is adunk kampányra, hogy előadhassák az ígéreteiket, amit aztán úgysem tartanak be, és még nem is lehet őket számon kérni. Olyan országban ahol az emberek egyes csoportjait (ie. egyházak) privilegizálunk, miközben nem támogatunk olyan más csoportokat, aki tízezreken segítenek. És nem szeretnék olyan országban élni, ahol, csak azért mert más a véleménye, már lenézik, kigúnyolják, ellehetetlenítik.

Üdvözlettel: Faragó Gábor

2014. január 21. 15:34 Borotai Sándor írta, <alex.b...@gmail.com>:

[Borotai Sándor]

Kedves Gábor!

Írod: „Becsülendő a ragaszkodásod a "mindenkinek munkát kell biztosítani" koncepcióhoz és tulajdonképpen ezzel nem is lehet vitatkozni. (Ha jól értem a "munkához való jog" gyakorlati megvalósulását.)”
Ragaszkodni egy téves nézethez szoktak. Ellenben egy elvileg helyes nézetet az ember következetesen képvisel. Ez két különböző dolog.
De ha nem lehet valamivel vitatkozni, akkor mondd, mégis miért teszed? Nem véletlenül Te „ragaszkodsz” valami téves gondolathoz?

„A nézeteink az "elosztási viszonyok" kérdésében különbözik. A legújabb felmérés szerint a világ leggazdagabb 85 embere többel rendelkezik, mint az egész világ fele. Mindez a jelenlegi kapitalista gazdasági-pénzügyi rendszer körülményei között jött létre. Az is tény, hogy az "össztermék" növekszik, ennek ellenére az emberek nagy része rosszabbul él,mint korábban. Vagyis a rendszerünk valahogy rosszul van összerakva, igaz?”

Ezt nekem nem kell magyaráznod, magamtól is értem. De csupán az elosztás reformjával ezen édeskevés, amit segíteni lehet. Változatlan tulajdonviszonyok mellett a vagyoni és jövedelmi különbségek minden percben nőnek. Az elosztási viszonyok reformjával a dolgoknak csak utána kullogunk, miközben a a kisajátított javak gazdasági és politikai hatalommá nőnek a kizsákmányolók kezében.

„A jelenlegi adórendszer jelentős része a munkajövedelem megadóztatására alapozik. A technológiai fejlődés és a tőkés racionalizálás miatt kevesebb élőmunkát alkalmazó rendszer nyilvánvalóan kevesebb adót fog eleredményezni. A munkából kieső és elszegényedő rétegek ráadásul még nem is fogyasztanak, ami lendíthetne a gazdaságon. Ennek eredményeképp nem folyik be annyi pénz, hogy bármiféle FNA-t meg lehessen ezen az alapon valósítani. Eközben a GDP növekszik, vagyis a társadalmi szükségletek mégiscsak 'megtermelődnek'.”

Ezt sem igazán értem, hogy minek írod nekem. A munkaidőcsökkentés talán nem jelent nagyobb foglalkoztatást, több bért, nagyobb adóbevételeket és növekvő társadalmi jólétet? Úgy fogalmazol, mintha mindazok a pozitívumok egyedül az FNA bevezetése esetén volnának orvosolhatók.

„Aztán még ott van [a] pénz szerepe a gazdaságban. A kamatos-kamat...”
Mi van a pénz szerepével? Van talán valami elképtelésed arról, hogy lehet a jelenlegi áru- és pénzviszonyokat a társadalmi termelés során meghaladni? Ha van, akkor mondjad! De ha nincs, akkor légy szíves és ne dobálózz nagy szavakkal!

Mire megoldás a helyi pénz? Az talán nem pénzteremtéssel keletkezik és nem olyasmiért szed valaki kamatot, ami nem is az övé? Ezek csak nagy szavak, amivel a figyelmet akarod elterelni a vitában. Ha van valami konkrét vonatkozása a vita tárgyához, akkor add elő! De ha nincs, akkor ne beszélj mellé!

„Vagyis, koncepcióváltásra van szükség az FNA bevezethetősége érdekében.”
Bocsánat! Mi köze mindennek az alapjövedelemhez?

„Én úgy gondolom, "a munkához való jog" egyetemes emberi jogként történő elismerése magában nem old meg semmit, ha a gazdasági feltételek ugyanazok maradnak.”
Csak jelentősen elősegíti a problémák megoldását. Mintha a leveled legelső bekezdésében azt írtad volna, hogy ezzel tulajdonképpen nem is lehet vitatkozni.
A munkaidőcsökkentés révén, pontosabban a munkához való jog Alkotmányba rögzítése révén a gazdasági feltételek nem maradnak ugyanazok.

„Ezen még az sem segít, ha népszavazáson mondjuk ki ennek igényét.”

A népszavazás azon segít, hogy tehetetlen és semmi érdemi dolgot tenni nem akaró politikai pártok helyett magunk mondjuk ki, hogy mit akarunk. Meg azon segít, hogy értetlenkedő ellenlábas civil szervezetek által (akik valójában a globális kapitalizmus hétköznapi kiszolgálói) ne hagyjuk félrevezetni magunkat.

„Paradigmaváltást kell kieszközölni  a gazdasági-pénzügyi viszonyokban, ami elvezethet egy igazságosabb elosztási rendszerhez.”

Konkrétan milyen paradigmaváltást jelent az FNA a gazdasági-pénzügyi viszonyokban?

A munkaidőcsökkentés (a munkához való jog) maga is egy paradigmaváltás, ami elvezethet egy igazságosabb társadalomhoz. Nemcsak igazságosabb elosztási viszonyokhoz, hanem akár a tulajdonviszonyok reformjához is.

Konkrétan milyen paradigmaváltás van az FNA gondolatában, ami nincsen benne a munkaidócsökkentés koncepciójában?

„Le kellene számolnunk azzal a  felfogással, hogy csak az értékes akinek munkahelye van.”

Ejnye na! Ki állította, hogy csak a munkahellyel rendelkező ember értékes?

Hogy félreértés ne essék, magam is azt állítottam, hogy együtt kell bevezetni a munkaidőcsökkentést és az alapjövedelmet! Nehogy a jogai sérüljenek azoknak, akik nem akarnak fizetett munkát vállalni!

 

„Egyetlen embert sem szabad kirekeszteni a társadalomban megtermelt javakból!”

Ejnye na! De a létminimum 40%-át jelentő javakból ki szabad rekeszteni? Mintha önmagad alatt vágnád a fát... Arról nem is beszélve, hogy a munkabérrel együtt a munkavállaló összjövedelme a létminimumot lényegesen meghaladhatja, azaz a jogfosztottság és kirekesztettség nem csupán 40%!

Tavaly október óta egyfolytában erről beszélek, de falra hányt borsó.

 

„AZ FNA koncepció is az mondja ki, hogy mindenki számára biztosítani kell a minimális, emberhez méltó életfeltételeket...”

Csak a minimálisnál magasabb életfeltételektől van megfosztva. Azaz csak 40%-ban kirekesztett.

Árud már el, hogyan lehet a kirekesztettségnek a pozitívumait hangsúlyozni?!

„Aki meg többet tesz a társadalomért kapjon többet, érjen el magasabb  életszínvonalat, de ne tehesse ezt mások rovására.”

Csakhogy törvényszerűen az egyik számára állandósul a munkanélküliség, a másik pedig élvezi a kiváltságos helyzet előnyeit.

 

Megkérdezem tőled, hogy aki a nap 24 órájában beteg és rászoruló hozzátartozójának kell, hogy a gondját viselje, az miért csak 60%-os alapjövedelmet kap? Az miért nincs elismerve teljes jogú munkaviszonynak? Ő mért csak 60%-kos értékű munkát végez?

Különben pedig mit értesz az alatt, hogy „de ne tehesse azt mások rovására”? Hiszen a propagandát és agitációt, amit itt kifejtesz, azt mások rovására teszed. Csak nem fogod fel.

Mihelyt egy rossz törvényt ráerőltettek a társadalomra, már büntetlenül lehet visszaélni vele.

 

Megkérdezném tőled, ha mások rovására nem lehet egy munkahelyet betölteni, akkor MIÉRT NEM FELVÁLTVA VAGYUNK MUNKANÉLKÜLIEK? Talán csak nem azért, mert az egyik ember bolond volna a másik javára lemondani egy privilégiumról, a munkaviszonnyal járó többletjövedelemről? Ennek érdekében akár még önmagával is elhiteti, hogy ő arra a munkahelyre a másiknál érdemesebb.

Lám-lám, így lesz valaki kapitalista bérenc! És hidd el, nemcsak földmutyi, meg trafikmutyi van, de előbb-utóbb az összes munkahely mutyi tárgyává válik. (Persze mutyi volt a rendszerváltás is és volt privatizációs mutyi is. Az sem volt más!)

 

„A LÉT bevezetését azért támogatom, hogy legyen kézzel fogható példa az emberek számára: lehet az elosztást, a jelen körülmények között is úgy alakítani, hogy közben  minimális létfeltételekhez segítsük a rászorulókat.”

Az istenfáját neki! Hát a munkaidőcsökkentés talán nem volna kézzel fogható példa a társadalom számára? És annak során talán nem jutnának a rászorulók a minimális létfeltételeket meghaladó jövedelemhez? Ami eleve több, mint a létminimum 60%-a, ezt Te sem tagadhatod le, tehát ezen a ponton már eleve különb megoldási javaslat a munkaidőcsökkentés az alapjövedelemnél. Valld be, hogy ennyit sem vagy képes belátni!

 

Mi az, amit az alapjövedelemről el lehet mondani és ami a munkaidőcsökkentéssel nem érhető el? Csak egyetlen dolog van. Mégpedig az, hogy aki nem akar dolgozni, annak az emberi jogai sérülnek. De még csak azt sem mondom, hogy akinek büdös a munka, arról van szó! Vannak ilyenek is. De sokan vannak közöttünk olyanok, aki nem lustaságból nem vállalnak munkát, hanem oka van. Például az, hogy ellátásra szoruló hozzátartozójukról kell gondoskodniuk. Az ő érdekükben mondom, hogy az alapjövedelmet is be kell vezetni – a munkához való jog gyakorlati megvalósításával egyidőben vagy azt követően. De mindenképpen a munkához való jog az elsődleges, mert annak nagyobb a hozadéka a társadalom számára!

 

Ezen kívül nevezz még meg valami mást is, amit nem old meg a munkaidőcsökkentés! Nem tudsz!

Komolyan mondom, hogy megáll az eszem ilyen fokú értetlenség láttán! Hogyan lehet a minden szempontból jobb megoldással szemben az előnytelenebbet feldicsérni és előtérbe állítani? Itt már a logikai képességeket kérdőjelezem meg. Vagy ami szintén nem kizárható, megkérdőjelezem a tisztességes szándékot! Céloztam már rá, most egyenesen kimondom: a hangzatos és szép szavak mögött kapitalista bérenc magatartásról húzódik meg! Adni is valamit, de ne túl sokat! Ez a legolcsóbb megoldás a kizsákmányoló kapitalista társadalom számára. Így marad meg a társadalom a gazdasági és politikai elit számára a leginkább kiszolgáltatott és függő helyzetben, így manipulálható a legjobban.

 

Az oszd meg és uralkodj elvéről van szó! A kérdés az, hogy sikerül-e a munkásarisztokrata réteget, az aktív munkavállalókat szembeállítani a munka világából kirekesztettekkel. Ha igen, akkor ennek a társadalomnak lőttek! A munka világából kiszorultak a saját helyzetükön nem lesznek képesek változtatni másképp, csak lázadással. De erre nem lesznek képesek az aktív munkavállalók támogatása nélkül, vagyis reménytelen a helyzet. Hacsak a jelenlegi munkásarisztokrata réteg rá nem ébred arra, hogy ő maga is kizsákmányolt. Ráadásul ugyanez a sors, ugyanez a kirekesztés vár rá is, ha a munkájára már nem lesz szükség.

 

Történik mindez az értelmiség árulásával, ami azt jelenti, hogy a kapitalista bérenc értelmiség bizony ismételten cserbenhagyja a társadalmat. Három hónap meddő vita után nem maradt más lehetőségem, minthogy ezt az alapvető igazságot kimondjam.

És persze az értelmiség sem jön rá, hogy ő maga is kizsákmányolt, hisz nevetséges munkabérért adja el magát a munkaerőpiacon. És persze ugyanez a sors vár rá is a kirekesztésben. De ugyan kérem, miért jönne rá itt bárki bármire is, hisz nevetséges előnyökért pedálozunk a mindennapi életben.

 

Üdvözlettel:

Borotai Sándor

2014. január 21., kedd 19:24:16 UTC időpontban Faragó Gábor a következőt írta:

Kedves Sándor!

[Hollár István]

Én nem BÍRÁLOK, csak gondolkodom. Nem is saját gondolatokkal kezdem, hanem idézek, mert az a célom, hogy átlássam a "világ" termelőképessége és az így létre jött árualap másképpen elosztva mindenkinek kielégítő mértékben is elegendő lehetne, ha másképpen osztanák el. Biztosítva az élethez való jogot, ebbe bele fér minden, akár nevesítjük, akár nem. A munkához való jog is. És a tanuláshoz, képzéshez való jog is. Ha valaki nem képezheti magát, akkor csak a képzettsége szintjén gyakorolhatná a munkához való jogát. 

"Az FNA eredeti formájában négy feltételt kell teljesítsen, hogy az

eredeti célkitűzéseit elérje:

a) egyetemes (vagyis mindenkire kiterjed),

b) személyes (vagyis minden személynek jár, a bölcsőtől a koporsóig),

c) feltétel nélküli (vagyis nincs se hozzáférési, sem kizáró feltétele) és

d) elég magas (vagyis nemcsak a test életben tartására (lakás,
élelmiszer) elegendő kell, legyen, hanem az ember alapvető szellemi
igényeire is (például információs, kulturális igényeinek
kielégítésére, szociális kapcsolatai ápolására).

Ebbe bele értem a képzést, szakképzést, hogy ha nem is jut valaki konkrét munkához, de alkalmas legyen és kész legyen bármikor munkát végezni.

A LÉT munkacsoport szerint "a negyedik (d) kritérium teljesítése
nálunk még nagyon sokáig nem reális."  Ezért a LÉT javaslata a
szociális segélyezésnek egy modernebb változata, ami ugyan fejlesztené
a jelenlegi rendszert, egyszerűbbé és átláthatóvá tenné ezt, de az FNA
célkitűzéseit nem lenne képes teljesíteni.

"Valószínűleg a legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, ha ellenállunk a változásoknak. Ahhoz, hogy világosan felismerjük, hogy milyen változásokra van szükségünk, és melyek a valódi értékek, ahhoz rendszerben kell gondolkodnunk. Ehhez ismernünk kell a legnagyobb rendszer, a Természet folyamatait, és a benne élő, gazdálkodó emberi közösségek kapcsolatrendszerét. Tanulás nélkül nincs fejlődés és nincs biztonságos jövő"

Dr. Hajnal Klára PhD egyetemi adjunktus

 

 

"Asi Mindasi tanulmányát jó szívvel ajánlhatom mindenkinek, aki az ország sorsáért aggódik, és új gondolatokat, meglátásokat vár, keres.

Kiemelem, hogy a szerző a humán tényező szerepét hangsúlyozza, rámutatva, hogy ez a tényező erősen elhanyagolt a hazai közgazdasági gondolkodásban"

Dr. Gazdag László egyetemi docens http://www.asimind.hu/

 

„Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, míg nem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja.”

 (Albert Einstein)

"Kik vagyunk?!

 

Felfogjuk és megértjük helyesen magunkról, hogy szeretni képes, eszközkészítő, konformitásra törekvő, ezáltal is értékteremtő, tudatossági lény az Ember.

 

Aki a nagy fokú  automatizáció következtében napjaikban már folyamatosan a szükségleteinél jóval több értéket állít elő. Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy sok esetben az értékteremtési folyamatokat már megelőzte, ezzel együtt hovatovább alá is ásta a spekulatív tőke szinte szerencsejátékszerű és egyre elhatalmasodó áramlata. Amely egyúttal zűrzavarosan kiváltja a hitelfelvételi kényszereket is, amik aztán a bankcsődökhöz, vállalati és egyéni fizetésképtelenségekhez vezetnek, amit aztán az állam valahogy kínkeservesen konszolidál az államadósság terhére. Mi ez, ha nem maga az ördögi kör?

"

 

Általában elmondhatjuk, hogy a finanszírozásban kétféle megközelítés

lehetséges. Az egyik mód, ha jelen gazdasági rendszerünkbe akarjuk
beleilleszteni az alapjövedelmet. Másik megközelítés, ha az
alapjövedelem bevezetése mellett egyéb, a gazdaságot, a pénzrendszert
megváltoztató intézkedéseket is foganatosítunk. Természetesen a két
alap megközelítés között létezhetnek átmenetek is. De előbb vizsgáljunk
meg néhány, a finanszírozási kifogásokkal kapcsolatos makro ökonómiai
lehetetlenséget: A legtöbben azt állítják, az FNA nem finanszírozható.

- Gondoljunk csak bele, statisztikai adatok azt mutatják, hogy az
elmúlt 40 évben Európában a termelékenység (az egy főre jutó reál GDP
alapján) négyszer nagyobb lett (Magyarországon még nagyobb). Tehát ez

 

azt jelenti, hogy ma egy óra munkával négyszer annyi értéket
teremtünk, mint 1970-ben. Tehát elméletileg, ahhoz hogy ugyanolyan
életszínvonalon éljünk, mint akkor, 1/4 idő is elég kellene legyen a
munkából, vagy négyszer jobban kellene éljünk ma. Tudjuk, hogy egyik
sem igaz. Tehát felvetődik mindenkiben az a gyanú, hogy akkor a
megtermelt értékekből a dolgozók nem részesednek elég igazságosan, és
a termelékenység növekedés nem jár együtt életszínvonal javulással,
bérnövekedéssel, vagy jelentős árcsökkenéssel. Tehát elsősorban nem az
állami költségvetést kellene megvizsgálni, hanem az elosztási
rendszert és azokat az eszközöket, amik a megtermelt értéket elszívják
a társadalomból.

- Egy kis logikával az is megérthető, hogy ha egy gazdaság képes volt
megtermelni a termékeket, akkor az ehhez szükséges pénz is jelen volt
a gazdaságban. Tehát egy bizonyos volumenű GDP-hez egy bizonyos
volumenű beruházás (pénz) tartozik. Mivel nem pénzt eszünk, hanem a
megtermelt értékeket, pénzre cserélve vásárolunk élelmet, amit aztán
elfogyasztunk, vagy ha más a javak közé tartozó dologról beszélünk,
akár tulajdonról, akkor birtokba vesszük. Tehát a GDP egy részét
adóként befizetjük és a társadalomban újraosztjuk. Tehát az
alapjövedelem nem pénz, hanem újraelosztási hajlandóság kérdése.

Tehát a számok ismerete nélkül is kimondható, hogy az FNA
finanszírozható és ez nem pénz, hanem az újraelosztás kérdése. Nyilván
a fennálló rendszerből profitáló hatalmi érdekek az ellenkezőjét
fogják állítani és mivel a tömegkommunikációs média a kezükben, van
ezért a nép véleményét ők fogják nagyban befolyásolni.
Az FNA finanszírozásáról való gondolkodás ennek ellenére fontos, mert
ezáltal, megkerülhetetlenné válik az olyan, mostanra egyre gyakrabban
kritizált ökonómiai fogalmak felülvizsgálata, mint a GDP, gazdasági
növekedés, a versenyképesség, a fenntarthatóság, a jólét, a pénz vagy
a tőke szabad áramlása. Egy működőképes megoldás valószínűleg
megkövetel bizonyos mértékű nemzetközi koordinációt - vagy pedig az
innovatív országok külön utasságának elfogadtatását.

A teljes esszé itt olvasható:

http://kalozpart.org/2014/01/16/feltetel-nelkuli-alapjovedelem-fna-elsosorban-nem-finanszirozasi-kerdes/



Üdvözlettel,

László Zoltán, Sopron, 2014 január 16.

Kedves Sándor! Igazad van! A munkához való jog pl. alaptörvényben való biztosítása és a tanuláshoz, képzéshez, szakképzéshez való jog, - amitől alkalmas lesz az egyén, és a társadalom is a legalább változatlan szintű túlélésre - biztosítása egyáltalán garanciális feltétel, de az FNA vagy a LÉT bevezetése mellett különösen. 

Üdvözlettel, 

Hollár István 

--

Azért kapta ezt az üzenetet, mert feliratkozott a Google Csoportok szolgáltatásbeli Feltétel Nélküli Alapjövedelem csoportra.

Az erről a csoportról és az ahhoz kapcsolódó e-mailekről való leiratkozáshoz küldjön egy levelet a következő címre: feltetel-nelkuli-alap...@googlegroups.com.

[Gábor Faragó]

Kedves Sándor!

Menjünk vissza kályhához! A "munkához való jog" alaptörvényben történő deklarálása mit jelent a gyakorlatban? Azt, hogy "mindenkinek munkát kell biztosítani"? Mondjuk, a munkaidő csökkentésével, miáltal többen hozzáférhetnek a létező munkahelyekhez?  A részmunkaidős foglalkoztatás természetesen hasznos gyakorlat és a minimál-munkabérek törvényben történő rögzítésével valóban több embernek lehet munkából származó, normális jövedelmet adni. De hogyan lehet a munkáltatókat arra kényszeríteni, hogy minden, dolgozni szándékozó embernek adjanak munkát? 

Üdvözlettel: Faragó Gábor

2014. január 22. 1:10 Borotai Sándor írta, <alex.b...@gmail.com>:

[Borotai Sándor]

Kedves Gábor!

Három hónap elteltével még mindig a kályhánál toporgunk. Írod: „Menjünk vissza kályhához! A "munkához való jog" alaptörvényben történő deklarálása mit jelent a gyakorlatban? Azt, hogy "mindenkinek munkát kell biztosítani"? Mondjuk, a munkaidő csökkentésével, miáltal többen hozzáférhetnek a létező munkahelyekhez?”

Nem kérdő mondat, hanem határozottan kijelentő mondat az, hogy „mindenkinek munkát kell biztosítani" A MUNKAIDŐ CSÖKKENTÉSÉVEL! Örülnék, ha ezt a mondatot végre megértenéd! A „mindenkinek” szó itt azt hivatott jelenteni, hogy „minél több, akár minden” munkavállalói szándékkal rendelkező embernek.

„A részmunkaidős foglalkoztatás természetesen hasznos gyakorlat és a minimál-munkabérek törvényben történő rögzítésével valóban több embernek lehet munkából származó, normális jövedelmet adni.”
Hangsúlyozni kívánom, hogy EZ NEM RÉSZMUNKAIDŐS FOGLALKOZTATÁS, HANEM A TELJES FOGLALKOZTATÁS MUNKAIDEJE VÁLIK RÖVIDEBBÉ. Ugyanúgy, ahogyan Dickens kora óta legkevesebb felére csökkent a munkaidő. Hol van az előírva, hogy a teljes foglalkoztatás munkaideje heti 40 óra kell legyen? A fejlődés és a haladás, a termelékenység növekedése legkevesebb azt kellene jelentse, hogy a munkás a saját munkaereje újraelőállításáért rövidebb munkaidőben dolgozik. Ahogyan László Zoltán írja is, hogy a 70-es évek óta a negyede munkával kellene megkeresnünk ugyanazt a reáljövedelmet!

Három hónap kellett ahhoz, hogy ezt a beismerő mondatot kínkeservesen kicsikarjam belőled! Nézzük tehát most azt, hogy milyen értetlenség marad még vissza?!

„De hogyan lehet a munkáltatókat arra kényszeríteni, hogy minden, dolgozni szándékozó embernek adjanak munkát?”
Nem kell a munkáltatót semmire sem „kényszeríteni”! Elegendő, ha a törvényes munkaidőt és a minimálbért törvényben rögzítik. Tekintettel arra, hogy a túlmunka szabályait is jogszabály rögzíti, az összes munkáltató abban lesz érdekelt, hogy a változatlan termelési feladatot új munkaerő munkába állításával valósítsa meg. Ugyanis nem bolond túlórapótlékot fizetni a termelési terv teljesítéséhez.

Mit kell ezen magyarázni?



Ugye nem kell magyaráznom, hogy a munkaerőpiacon a megnövekedett munkaerő keresletnek lesz egy nagyon komoly bérfelhajtó hatása? Végre valahára javul a munkás béralku pozíciója!

Ugye nem kell magyaráznom, hogy hogy minden egyes újra unkához jutó ember legkevesebb a minimálbért megkapja? Ennek a pozitív hatása a szegénység felszámolására nagyobb, mint a LÉT-pénzé, amely csak a létminimum 60%-át éri el. De nemcsak a minimálbéres foglalkoztatás nő meg, hanem pedagógusok, technikusok, mérnökök, jogászok is munkához jutnak, tehát olyanok is, akiknek a munkáját nem minimálbéren ismeri el a munkaerőpiac, Össze sem lehet hasonlítani ezt a helyzetet a LÉT-pénz bevezetésével!

De az újonnan munkába állt rétegek (tömegek) mind adót fizetnek: személyi jövedelemadót és ÁFÁT egyaránt. Azaz megnőnek az állami bevételek is. Amiből magasabb alapjövedelmet lehet biztosítani azoknak is, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak munkát vállalni, illetve a felkínált méltánytalan bérért nem hajlandók áruba bocsájtani a munkaerejüket. Végre igazi munkaerőpiac alakul ki és jelentősen mérséklődik a kizsákmányolás.

A LÉT-tanulmány kimutatta azt, hogy a LÉT-pénz bevezetése jelentősen mérsékli a szegénységet. Ezzel összehasonlítva a munkaidőcsökkentés révén a szegénység szinte teljesen felszámolható. Ugye nem kell mondanom, hogy az 1.600 ezres munkanélküli tömeg egy átlagos 3 tagú családdal számolva önmagában adja a 4 milliós lélekszámot meghaladó szegénységet? Ezért lényegi kérdés a munkanélküliség felszámolása! Ezzel a verzióval nincs egyetlen más alternatíva sem, amely fölveheti a versenyt.

Ha ennyit sikerül megértened, akkor lényeges lépést tettünk előre.

Üdvözlettel:
Borotai Sándor





2014. január 22., szerda 12:05:44 UTC időpontban Faragó Gábor a következőt írta:

Kedves Sándor!

[Borotai Sándor]

Előző hozzászólásomból kifelejtettem egy fontos dolgot - a következő idézettel kapcsolatban:

"Ugye nem kell magyaráznom, hogy hogy minden egyes újra unkához jutó ember legkevesebb a minimálbért megkapja? Ennek a pozitív hatása a szegénység felszámolására nagyobb, mint a LÉT-pénzé, amely csak a létminimum 60%-át éri el. De nemcsak a minimálbéres foglalkoztatás nő meg, hanem pedagógusok, technikusok, mérnökök, jogászok is munkához jutnak, tehát olyanok is, akiknek a munkáját nem minimálbéren ismeri el a munkaerőpiac, Össze sem lehet hasonlítani ezt a helyzetet a LÉT-pénz bevezetésével!"

A LÉT-tanulmány kimutatta, hogy a LÉT-pénznek komoly multiplikátor hatása volna, amely a fizetőképes kereslet növekedésén keresztül a piac élénküléséhez vezetne.

Ugye mondanom sem kell, hogy a munkaidőcsökkentésnek ezt meghaladó mértékű multiplikátor hatása volna? z érvek és az indoklás ugyanazok.

Kell-e vitatkozni azon, hogy a munkaidőcsökkentés hatása felülmúlja a LÉT-pénznek a magyar társadalomra és gazdaságra kifejtett hatását? Szerintem ehhez kétség sem férhet.

Üdvözlettel:
Borotai Sándor

[Gábor Faragó]

Kedves Sándor!

Nagy valószínűséggel a gyárak (szolgáltatók)  nem napi négy órára indítanák be a gépeket (nyitnának ki), amennyi egy dolgozó napi (jövendő)  munkaideje, hanem, valószínűleg, ettől azért hosszabb időre. A  "részmunkaidős" megfogalmazás alatt azt értettem, hogy egy adott munkafolyamatban, a termelés (nyitva tartás)  során, több ember vesz részt, nyilván, váltásban. Ezzel együtt  ezt,  akár "normál" foglalkoztatásnak is nevezhetjük, így valóban közelebb juthatunk a teljes foglakoztatáshoz.

Ennek a megoldásnak a gyenge pontját  abban látom, hogy a jelenlegi társadalmi-gazdasági berendezkedésben, még ezzel a rendszerrel sem tudjuk elérni a TELJES foglakoztatást. Vagyis továbbra is lesznek emberek, akiknek nem jut munka(hely)! És még itt van a globalizáció hatása is: ha csak nálunk (vagy akár az EU-ban) vezetnénk be, akkor egyszerűen a mobilizálható termelést tovább vinnék a nálunk fejletlenebb országokba, mert ez a tőke érdeke. Aztán még ott van a kevésbé kvalifikált munkaerő elhelyezkedésének nehézsége, vagyis ők is kimaradnak...

Ami meg a "béralku" érvedet illeti: teljesen megegyezik az FNA-nak tulajdonított pozícióval. (Nézd meg az FNA irodalmat!) A LÉT meg nem FNA! Ezért az LÉT-tel meg nem oldható problémákért  az FNA-t kárhoztatni több mint csúsztatás.

Üdvözlettel. Faragó Gábor

[Zoltan Laszlo]

Ezt láttátok? Ettől féltem, hogy ez a balról való előzés sokat árthat
az alapjövedelem eredeti gondolatának és az FNA egyesület nehezen
felépített eredményeit ez erodálja. Kellene szervezni valami komolyabb
kerekasztalt, de nem egy megközelítés bemutatásával és kvázi az
eredeti gondolat kisajátításával, hanem valami egész napos társadalmi
vitát. Ez ami most a társadalomban folyik nem a szakvélemények
ütközteése, hanem információs háború. Nem feltételezek senkiben rossz
szándékot, de a saját ideológiai és politikai szavazatszerző harcban
ez az idea most eszközzé vált és ezt nagyon sajnálom.

http://hetivalasz.hu/itthon/a-baloldal-egyelore-tesztuzemmodban-tartja-szocialis-programjat-72392

2014/1/23 Gábor Faragó <gbr...@gmail.com>:

> szolgáltatásbeli Feltétel Nélküli Alapjövedelem csoportra.

> Az erről a csoportról és az ahhoz kapcsolódó e-mailekről való leiratkozáshoz

[Borotai Sándor]

Kedves Gábor!

„Nagy valószínűséggel a gyárak (szolgáltatók) nem napi négy órára indítanák be a gépeket (nyitnának ki), amennyi egy dolgozó napi (jövendő) munkaideje, hanem, valószínűleg, ettől azért hosszabb időre.”
Nyilván így van, de miért zavar ez bennünket? Az üzemszervezést hagyjuk nyugodtan a munkáltatókra! Ezt Hollár Tamásnak is írtam már. A folyamatos üzem természetesen folyamatosan fog üzemelni, a „köcsögtechnológia” pedig szakaszosan. A vállalat a szakszervezetekkel közösen szabadon eldöntheti, hogyan igazítja a műszak hosszát (a dolgozók által egyhuzamban munkában töltött időt) a technológiai időhöz.

A „részmunkaidő” fogalmát hagyjuk meg arra, amit az jelent! A jövőben vélhetően növekedni fog a részmunkaidőben való foglalkoztatás jelentősége is. Vagy akár a távmunka jelentősége is, ahogyan erre az amerikai tapasztalatok is utalnak. A lényeg ebben a megállapításodban van: „így valóban közelebb juthatunk a teljes foglakoztatáshoz”.

„Ennek a megoldásnak a gyenge pontját abban látom, hogy a jelenlegi társadalmi-gazdasági berendezkedésben, még ezzel a rendszerrel sem tudjuk elérni a TELJES foglakoztatást.”
Mi akadálya lehet annak, hogy a teljes foglalkoztatáshoz közeli állapotot elérjük? Ezt örömmel venném, ha kifejtenéd!

A szakképzettséget nem igénylő munkák esetén a munkaidőcsökkentéssel ez a teljes foglalkoztatáshoz közeli állapot elérhető, méghozzá szinte azonnal! És ez a lényeg, mert a munkanélküliség jellemzően leginkább a szakképzetlen munkaerőt sújtja.

Problémát a komoly szakképzettséget igénylő szakmák területén látok. Például képzett szakorvost nem lehet tetszés szerint leakasztani a fogasról. Vagyis az egészségügyben ennek a folyamatnak van egy átfutási ideje, amely függ a képzés (és a szakmai gyakorlat) megszerzésének időszükségletétől. Ugyanakkor azt kell, hogy megállapítsuk, az orvosi pályára nem igazán jellemző a munkanélküliség.!

Hasonló a helyzet bizonyos más kvalifikált szakmák esetében is. De egyrészt a szakemberképzés tervezhető. Másrészt eltérő mértékű munkaidőcsökkentés alkalmazható a különböző képesítést igénylő szakmákban, ami természetesen a differenciált alapbérben kompenzálható. És ez eleve ösztönző hatású lehet a tanulóifjúság orientálása szempontjából. Végre volna értelme tanulni! Egy „éltpályamodeltt” minden szakmában föl lehet állítani. Legalább volna értelme a klföldön munkát vállaló egészségügyi dolgozóknak is hazajönni.

Ugyanakkor egy sor olyan kvalifikált szakma is van – és jellemzően ilyen az összes mérnöki szakma –, aho a munkaidőcsökkentésnek nincsenek korlátai. Mert az egészségügyben mondhatjuk azt, hogy egy beteget nem gyógyíthat akárki, de miért ne dolgozhatna egymás mellett több „technológus”, hiszen elférnek nem? Legfeljebb az egyik vezető technológus (Senior Process Engineer) lesz, a másik meg beosztott (Junior). Még a Kft ügyvezető igazgatójának a munkáját is meg lehet osztani ilyen módon.

Hogy nem tudjuk elérni a teljes foglalkoztatást, csak egyetlen oka lehet. Nevezetesen az, hogy nem is akar mindenki munkát vállalni. De hisz erre való, erre találták ki a Feltétel Nélküli Alapjövedelmet, nem? És csak erre találták ki, nem másra! Nem is képes mást orvosolni, a legkevésbé a munkanélkülség problémáját.

„Vagyis továbbra is lesznek emberek, akiknek nem jut munka(hely)!” Ezt a következtetést miből vontad le? Abból a saját feltételezésedből, hogy „még ezzel a rendszerrel sem tudjuk elérni a TELJES foglakoztatást”? Semmi mást nem kérek, csak azt, hogy ezt a következtetésedet logikusan indokold meg!

„És még itt van a globalizáció hatása is: ha csak nálunk (vagy akár az EU-ban) vezetnénk be, akkor egyszerűen a mobilizálható termelést tovább vinnék a nálunk fejletlenebb országokba, mert ez a tőke érdeke.”
A globális kapitalizmus fejlődési trendjébe szerintem belerokkan hazánk. Visszasüllyedünk a fejlődő világ szintjére. Mert itt fejlődés addig nem lesz, amíg a kínai bérek el nem érik a magyar színvonalat. De szerintem inkáb mi fogunk eljutni a napi egy tál rizzsel jellemezhető általános életszínvonalra. Ez a jövőkép eleve adott a számunkra. Ezt akarod? Hiszen a globalizáció hatására veszítettük el a rendszerváltás óta a munkahelyek nagyjából egyharmadát.

Felhívnám a figyelmedet, hogy a belföldi termelő, aki paradicsomot és krumplit termeszt, nem tudja a termőföldjét Kínába vinni. És nem tud a magyar fogyasztó sem Kínába disszidálni. Nekünk az itthon maradók érdekeit kell szem előtt tartanunk! És ezt úgy kell tennünk, hogy egyszerre próbáljuk a termelést is Magyarországon tartani, meg a munkavállalót (fogyasztót) is!

Máskülönben pedig védővámokkal és exporttámogatásokkal ki lehet védeni a munkaidő csökkentésnek a külkereskedelmi forgalomra gyakorolt bármilyen negatív hatását. A belföldi forgalomban a versenyképesség kérdése irreleváns. Csak utalok rá, hogy Hollár István is felvetette a védővámok és exporttámogatások kérdését. Ha az Európai Unióban egyszerre valósulna meg a munkaidőcsökkentés, ilyen védővámoknak és exporttámogatásoknak még elvi akadálya sem lenne. Ha pedig nem egyszerre történi a bevezetés, akkor is meg kell próbálni az Uniós irányelveket újratárgyalni – mint olyan problémákat, amelyek nemcsak miránk, hanem az egész Európai Unióra jellemzők.

Ismételten fel szeretném hívni a figyelmet Az FNA és a teljes foglalkoztatottság számtanpéldákkal című bejegyzésemre, amelyben bizonyítom, hogy a termelőnek igenis érdeke fűződik a fizetőképes kereslet növeléséhez, mert ezáltal a piac élénkül és több terméket fog tudni értékesíteni. Még a multik is... Ennek megértéséhez kell a paradigmaváltás!

Aki pedig csak a piac felvásárlásának szándékával jött az országba, illetve csak a profitot akarja külföldre vinni, annak is lehetőségébe áll, hogy a változó helyzethez igazodjon. Akár emigrálhat is az országból. Sokra egyébként sem megyünk az olyan tőkével, amely a munkahelyek egyharmadának megszűnéséhez vezetett.

„Aztán még ott van a kevésbé kvalifikált munkaerő elhelyezkedésének nehézsége, vagyis ők is kimaradnak...”
Fentebb már válaszoltam erre. Nem marad ki senki sem! Ha vannak olyan kvalifikált szakmák, amelyekben a munkaidőt nemtán nem lehet azonnal csökkenteni, ott magasabb munkaidőben fognak az érintettek ddolgozni, de ott magasabb lesz a szakmai minimálbér is, azaz ők is jobban járnak, mint amekkora a bérük volna a LÉT bevezetésével. Nem látom, hogy az érved ülne...

„Ami meg a "béralku" érvedet illeti: teljesen megegyezik az FNA-nak tulajdonított pozícióval.”
Ejnye no! Csodálkozom azon, ahogy kötöd az ebet a karóhoz! Hogyan lehet „teljesen megegyezőnek” nevezni azt, ami elviekben is különböző, meg mértékében is?

Az FNA – ez Te is kijelentetted – meg sem kísérli megcélozni a munkanélküliség felszámolását. A munkaidőcsökkentés koncepciója pedig ezt célozza meg. Ez az elvi különbség. A következmény pedig az, hogy a hatásának mértéke is eltérő. Ha egy munkanélküli munkához jut, akkor legkevesebb minimálbért kap. Gondolom Te sem akarod vitatni, hogy ez több, mint a létminimum (remélem 2015-től már a minmálbér nettója is meg fogja haladni a létminimumot!) 60%-a! Mert ha ezt szeretnéd bizonyítani, ez egyszerűen nem igaz! Ezzel ne fárassz!

Vélhetően egyszerűen nem vagy tisztában azzal, hogy mit jelent a béralku pozícióban az a tény, hogy 1 millió 600 ezer munkanélküli áll sorban a gyárkapuk előtt munkára várva. Ezért nem is vagy képes összehasonlítani azzal a ténnyel, hogy ebből a népességből mondjuk 1 milió 300 ezer fő munkához is jut a munkaidőcsökkentés révén (azt feltételezve, hogy mindössze 300 ezer ember nem is óhajt munkát vállalni).

A béralku pozíció azt jelenti, hogy az előbbi esetben a munkáltató 1 millió 600 ezer jelentkezőből válogathat, az utóbbi esetben pedig mindössze 300 ezerből. Te nem vagy képes belátni, hogyaz utóbbi esetben nehezebben talál olyanokat, akik éhbérért hajlandók a munkát elvállalni? Mert ha így gondolod, akkor eled értelmelen bármiféle párbeszéd.

A két megoldsnak a multiplikátor (piaci élénkítő) hatása is eltérő egész egyszerűen abból kifojólag, hogy a (jelenleg) munkanélkülis népesség eltérő mértékű jvedelemhez jut. És ehhez az eltérő mértékű jövedelemhez jön még hozzá pluszban a béralku pozícióban beálló javulás hatása. A minmálbér vásárlóereje ugyanis nagyobb, mint a létminimum 60%-ának vásárlóereje. A nagyob fizetőképes vásárlóerő nagyobb termelésnövekedést indukál! Ugye nem akarod ezt cáfolni?

„A LÉT meg nem FNA! Ezért az LÉT-tel meg nem oldható problémákért az FNA-t kárhoztatni több mint csúsztatás.”
Mégis a LÉT javaslatát támogatod, azt akarod bevezetni. Azt támogatod a munkaidőcsökkentéssel szemben. Miért?

Megmagyaráznád, hogy a LÉT-pénz mennyiben NEM FNA? És hogy miért érvelsz mégis mindkettő mellett, a munkaidőcsökentéssel szemben? Illetve a munkaidőcsökkentés és az FNA együttes bevezetése ellen? Szerintem már végképp nincsenek érveid, hiszen beláttad már, hogy „tulajdonképpen ezzel nem is lehet vitatkozni”. Ebből gondolom, hogy számodra a LÉT és az FNA migis inkább jelenti ugyanazt, mint a munkaidőcsökkentés. Mi az, ami ebben a kettőben mégis közös és számodra a kedvesebb megoldás?

A szavaimat véletlenül se vedd csúsztatásnak! Én a LÉTjavaslatát és az FNA gondoatát egyaránt elutasítom a munkaidőcsökkentéssel szemben. Mégpedig ugyanazon okból, hogy egyik sem tűzi ki célul a munkanélküliség felszámolását, illetve csökkentését. Ez számomra elvi okokból nem elfogadható és egyáltalán nem csúsztatás.

Várom tehát a választ arra, amire egyenesen rákérdeztem! Illetve várom a további ellenérveidet!

Üdvözlettel:
Borotai Sándor



PS: Elnézést kérek, helyesírás ellenőrzést nem futtattam!

2014. január 23., csütörtök 9:31:30 UTC időpontban Faragó Gábor a következőt írta:

Kedves Sándor!

[Gábor Faragó]

Szerintem a helyzet nem annyi reménytelen, sőt azzal, hogy a LÉT betoppant a köztudatba, megélénkült az erről szóló polemizálás. Ekkora publicitás ebben a témában mostanában nem volt. Lehet, hogy korábban kellett volna a tanulmányt megjelentetni és akkor az FNA-s aláírásgyűjtésen is jobb eredmény születik? (Igaz csak nálunk, összességében akkor sem jött volna össze...)

Tény: a LÉT nem FNA! Szerintem, ebben a nagy választás "harcban" minden lehetséges fórumon támogatni kellene a LÉT-et, mellétéve, hogy ez még nem a "feltétel nélküli alapjövedelem", ez csak egy ahhoz hasonló "a jelenlegi rendszerben megvalósítható újszerű megoldás"

Üdv:FG

[Borotai Sándor]

Kedves Zozo!

Igazat adok neked ebben a gondolatban, legfőképpen azért, mert úgy vélem, hogy a munkaidőcsökkentés (a munkához való jog) koncepciójának is nagyobb nyilvánosságot kellene adni!

Üdvözlettel:
Borotai Sándor

[Gábor Faragó]

Kedves Sándor!

A következtetéseimet, a jelenlegi, a globalizációval nehezített,  gazdaságról szóló közgazdás elemzések alapján vontam le. (technológiai fejlettség, racionalizálás, kevesebb élőmunka szükségessége, olcsóbb munkaerő alkalmazása, profitoptimalizálás, szakszervezetek érdekérvényesítő képességének csökkenése, stb.) Ezeket a tényeket egyszerűen nem lehet nem figyelembe venni. Ebből kell kiindulni. Az, hogy a  magyar gazdaság teljesítő képessége messze le van marad a nyugati színvonaltól, megint tény. (az okokat itt nem részletezem). 

Ebben a kedvezőtlen gazdasági helyzetben, teljes foglalkoztatásról és magasabb bérekről beszélni számomra nem tűnik megvalósítható megoldásnak, még ha a céljaival egyet is értek.

Ami meg a LÉT, illetve az FNA kezdeményezés megoldási javaslatait illeti, itt és most nem írok semmit! Olvasd el a fellehető irodalmat! Talán akkor jobban megérted a lényegét, amit én a meglévő képességemmel nem tudok hatékonyan közvetíteni.

Üdvözlettel: Faragó Gábor

--

[Emke Kellnyi]

Kedves Mindenki!

Nagyon óvatosan merem csak megfogalmazni, de a munkaidő csökkentést talán nem feltétlenül napi szinten kellene tanulmányozni. Miért ne lehetne havi vagy éves szinten gondolkozni? A munkavállaló ideje így nem lenne felszabdalva, és egyaránt intenzívebben tudna foglalkozni a munkájával, és kedvteléseivel. Ha a munkaidő lefelezését tűznénk ki célul, akkor lehetne például 1 hónap munka, és egy hónap szabad idő. Persze ezt lehetne tovább ragozni. 

Üdvözlettel: Kővári Emőke

.

.

.

--
Azért kapta ezt az üzenetet, mert feliratkozott a Google Csoportok szolgáltatásbeli Feltétel Nélküli Alapjövedelem csoportra.
Az erről a csoportról és az ahhoz kapcsolódó e-mailekről való leiratkozáshoz küldjön egy levelet a következő címre: feltetel-nelkuli-alap...@googlegroups.com.

[Borotai Sándor]

Kedves Gábor!

Írod: „A következtetéseimet, a jelenlegi, a globalizációval nehezített, gazdaságról szóló közgazdász elemzések alapján vontam le.” Mégis megkérdezhetem, hogy miféle közgazdászok elemzése alapján?
Nemcsak polgári közgazdászok létezne ám! És főképpen nemcsak liberális szemléletűek.

Hogy is van az Einstein-idézet? Pontosan nem emlékszem... Valami olyasmi, hogy a problémákat nem lehet abban a gondolati rendszerben megoldani, amelyekben megteremtettük azokat? Hát nem a neoliberális gazdaságfilozófia teremti bődületesen gyorsuló ütemben a munkanélküliséget?

A helyedben az idézett mondattal én nem dicsekednék. Csak annyit jelent, hogy NEM ISMERSZ MÁST!

„Ezeket a tényeket egyszerűen nem lehet nem figyelembe venni. Ebből kell kiindulni.”
Sokatmondó, hogy meg is szabod, kiindulni csak a Te világnézetedből lehet!
Én inkább úgy fogalmaznék, nem lehet figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy másféle életszemlélet és gazdaságfilozófia is létezik, nemcsak liberális.

„Az, hogy a magyar gazdaság teljesítő képessége messze le van marad a nyugati színvonaltól, megint tény.”
Tegyük hozzá, hogy hála a nyugatmajmoló magatartásunknak és lakáj-szemléletünknek. Ezért nevezik a „liberális demokratákat” idegenszívű „hazaárulónak” sokan, nemde? És megmondom őszintén, hogy azt a megfellebbezhetetlen felsőbbrendűséget fogják az FNA vitájában is leszavazni, amit ebben a "társadalmi vitában" is tanúsítasz, mert a készség sincs meg benned a másik érveinek a mérlegelésére. Pedig már érveid sem maradtak...

„Ebben a kedvezőtlen gazdasági helyzetben, teljes foglalkoztatásról és magasabb bérekről beszélni számomra nem tűnik megvalósítható megoldásnak, még ha a céljaival egyet is értek.”
Egyáltalán nem úgy merül fel a kérdés, hogy „számodra” mi tűnik megvalósítható megoldásnak. A vitapartner számára esetleg ugyanaz megvalósíthatónak tűnik. Ez állítólag egy társadalmi vita volna nem? Ami ebből a degenerált párbeszédből számomra kitűnik, az éppen a gondolkodásra való képtelenség, a másik érvei megértésének a hiánya és a párbeszédre való képtelenség – a részedről. Ez nem társadalmi vita, hanem pusztán kinyilatkoztatásokkal és axiómákkal való operálás. Még az is elhangzott – megint csak a részedről –, hogy a döntésre alkalmatlan többségnek a jogát is elvitatod a népszavazásra.

Természetesen én ismét csak annyit tudok mondani, hogy márpedig a többség véleménye a kérdésben a döntő és nem az, hogy neked mi tűnik megvalósítható megoldásnak. Sajnálom!

A svájci példából a legkevesebb azt megtudtuk, a nép meghatározhatja, hogy miről kíván népszavazást tartani. A népszavazásom pedig dönthet. Magyarán szólva az lesz a megvalósítható, amiről a nép dönteni óhajt és nem az, amit a globális kapitalista környezet és a fizetett lakáj közgazdászai megvalósítható megoldásként sugalmaznak.. Ennek Te hiába jelented ki az ellenkezőjét.

„Ami meg a LÉT, illetve az FNA kezdeményezés megoldási javaslatait illeti, itt és most nem írok semmit! Olvasd el a fellehető irodalmat!”
Ez a mondatod számomra azt jelenti, hogy sem a LÉT-ről, sem az FNA kezdeményezésről érdemben nem tudsz többet mondani. Még azt sem tudod megfogalmazni, miért állítod azt, hogy a LÉT nem az FNA. Mi van leírva a fellelhető irodalomban erről? Hisz a LÉT javaslata az idén januárban született! Még nincs is fellelhető irodalma.

Üdvözlettel:
Borotai Sándor

2014. január 23., csütörtök 14:17:17 UTC időpontban Faragó Gábor a következőt írta:

Kedves Sándor!

[Hollár István]

Kedves mindenki!

Hozzá szólnék ismét a témához, mert szeretném magam is érteni más gondolkodók álláspontját és szeretnék megoldást, jobb megoldást, mint ami a mai gyakorlat, a munkából kiszoruló leszakadó "tömegek" feljebb emelésére. 

"

vitatható az a megközelítés, hogy a LÉT előbb a finanszírozásról akar meggyőzni és akkor úgy gondolja, hogy ez bevezethető.

"

"

Több neves nemzetközi közgazdász (pl. Milton Friedman) is levezette már, hogy ez nem finanszírozási kérdés, a finanszírozás lehetséges, hanem az FNA társadalmi elfogadottságának hiánya az igazi probléma.

Előbb legyen meg a közakarat, értsük meg miről is szól ez a történet és azután jöhetnek a különböző finanszírozási javaslatok. Mert ha nincs akarat, akkor hiába a megoldás, és ha lenne megoldás, de nincs akarat, akkor lesz ezer kifogás, hogy miért nem jó a megoldás.

Ha az FNA lényegét megértettük, akkor azt is megértjük, hogy a másik kérdéskör, a finanszírozás sem mindegy, mert ezzel könnyen szem előtt téveszthetjük az eredeti célt. A finanszírozásnál nem arról van csupán szó, hogy A vagy B megoldás a gazdaságosabb, hanem hogy az FNA célját melyik modell szolgálja jobban. Tehát nemcsak közgazdasági, hanem erkölcsi szempontokat is figyelembe kell venni a döntésnél. Vannak olyan finanszírozási modellek, melyek az FNA-t csupán a szociális oldala felől közelítik meg, pl. a jövedelemadó, de vannak olyan megoldások is, melyek az FNA-t társadalmi paradigmaváltó eszközként is értelmezik, és a szociális előnyök csak egy kellemes mellékhatásai ennek. "

 

Beláthatjuk azt, hogy a tőke törvényszerűségei, a monopolista és állammonopolista, globalista mechanizmusok a termelés spontán és automatikus szelekciója, egyre nagyobb volumenű természetes mértékegységekben értékelt, elfogyasztható árualapokat  hoz létre.

Ezzel szemben keresletként a;

 

- kamatjövedelem tulajdonosok

- a tőkejövedelem tulajdonosok

 

- a tőke és mellette munka jövedelem tulajdonosok 

 

- a munkajövedelem tulajdonosok      

- a fél-feketejövedelem tulajdonosok 

 

- a feketejövedelem tulajdonosok        

- az alkalmi jövedelem tulajdonosok

 

- a koldult jövedelem tulajdonosok

 

- a szociális jövedelem tulajdonosok  

- a nyugdíj jövedelem tulajdonosok,

 

jövedelmei állnak.

Ezek egy része a termelésből közvetlenül kapja a jövedelmet, más részük, az állami költségvetésen és a társadalombiztosítás intézményein keresztül, és nem elhanyagolható részük, a közteherviselés elkerüléséből származó extra jövedelmek realizálásának "piacán" keresztül. (belátható hogyan működnek itt a versenyszabályok...  )

 

Ennek a nem elhanyagolható résznek a létezése erősen fenyegeti a legális munkavállalók pozícióit, az egyre romló helyzete, a megfelelő szintű jövedelem hiánya, a társadalombiztosítás hiánya az egészségi állapot (fizikai és mentális) romlása a minimális nyugdíjjogosultságra való kilátások  pedig egyre növekvő társadalmi és szolidáris terhet jelentenek.

 

Ebbe a helyzetbe nem ezek az emberek törekedtek, hanem az utóbbi évtizedek társadalmi-gazdasági sodrása hozta őket ebbe a helyzetbe. Beleértve azt is, hogy elégtelen volt a szabályozás, hogy voltak kiskapuk melyeken egyesek átjártak, vagy „kiszerveztek” tevékenységeket és kényszervállalkozóvá, költségelővé, adó és TB elkerülővé stb. tettek tömegeket, akik a szürke, fekete vizeken eveztek. Kis részük talajt fogott, a többi nem. Az ügyeskedés (csalás) követendő példává vált, csak így lehetett átmenetileg fennmaradni. Kialakult a megélhetési bűnözés, a szociális korrupció. És beleértve azt is, hogy az elégtelen , kiskapus szabályoknak sem tudtunk érvényt szerezni, és mára kb. 3 millió embert érint a folyamtok hatása.

 

Ezen a helyzeten feltétlenül kell változtatni. És nem csak a LÉT bevezetése lehet a megoldás.

 

Annak belátása és társadalmi támogatottsága, hogy FNA jár mindenkinek, ill. hogy az FNA –hoz vezethet első lépésként a LÉT bevezetése a legfontosabb, mert akkor embernek fogadunk el mindenkit, faji és helyzetbeli megkülönböztetés nélkül.

Ezt követheti, a hogyan és a miből kérdés.

 

A hogyan – hoz a gazdaság kifehérítése a legfontosabb javaslat.

A legális foglakoztatást sokat javítana a helyzeten, jelentős forrásokat véve ki az arra, abban az összegben jogosulatlanok kezéből és kerülne állami kézbe. Az illegális foglakoztatás fedezete a fekete bevétel és a számla kibocsátónál bevételként el nem számolt fiktív költség. Ezeket kell kiiktatni a rendszerből!

Munkaidő utalványozó online utalványozó beléptető terminál segítségével támogatható lenne a legális foglakoztatás. Ellenőrzéskor, akinél van utalvány az utalványozott időn belül legálisan dolgozik, akinél nincs vagy lejárt nem legálisan van foglalkoztatva.

A nyugdíjkorhatár csökkentésével, azzal azonos számú munkahely jönne létre.

A törvényes munkaidő 8-ról pl. 7 órára való csökkentése, változatlan br. bér mellett pedig további munkavállaló számára tenné lehetővé, hogy munkából származó jövedelemhez jusson.  

Ezek elvárható rendszerkövetelmények egy LÉT méretű társadalmi szolidaritásért cserébe. Ezekkel lehetne a FNA bevezetésnek társadalmi méretű óhajtását a paradigma váltást megalapozni, de legalább a magyar LÉT általános elfogadását elérni és a konstrukció számításához tiszta kiinduló helyzetet teremteni.

Az élethez való jog, alapjog. Ezen belül értelmezhető a munkához való jog, de külön deklarálni kellene a munkaviszonyhoz való jogot is!

 

Ha az elosztásban az alapjövedelmeken felüli rész maradna a „tőke” hatáskörébe és az alapjövedelmeket az állam kezelné, akkor szerintem létre kell hozni egy nagyon szoros és szigorú társadalmi kontroll alatt álló önálló alapkezelő szervezetet, melynek feladata a befizetőket terhelő LÉT-Ho, az eleve a költségvetést terhelő, és a behajthatatlan v. tárgy időszakban be nem folyt LÉT-Ho összegek beszedése és LÉT kifizetése.

 

Működési költségeit a LÉT ill. FNA alap forgalmától elkülönítetten az állami költségvetés fedezze.

 

Hollár István 

[Borotai Sándor]

Kedves István!

Értem a gondolataidat és azokkal jórészt egyet is lehet érteni. De nagyon nehéz kérdéseket feszegetsz. Kérdéseid jelentős része a közélet tisztaságával kapcsolatos, amit az FNA nem tud megoldani.

Akár úgy is fogalmazhatnék, hogy nagyobb állami szigorra volna szükség, de rengetegen diktatúrát kiáltanának pusztán a nagyobb adószigor miatt. Úgy vélem, hogy az adószigor az nem diktatúra. Ellenkezőleg, amikor az adócsalóknak drukkolunk és szinte hősnek tekintjük őket, akkor egy nagyon rosszul értelmezett "liberalizmusról" van szó. Pontosabban ez nem liberalizmus, hanem szabadosság. Csakhogy napjainkra ez teljesen átszőtte ez egész közéletet és minden szinte jellemzővé vált a politikai-gazdasági korrupció. Kormányoktól (és oldaltól) függetlenül kialakult a politikai-gazdasági maffia. Ilyen értelemben bizony azt kell mondjuk, hogy ez a politikai liberalizmus következménye. Magunknak (a magunk holdudvarának) mindent megengedünk, aki szabályszegő, az csak a másik táborba tartozhat.

Senkinek ne legyenek kétségei! Ilyen értelemben bizony "liberális" a Fidesz is!

Megmondom őszintén, hogy meggyőzéssel. a lelkiismeretre és filantróp érzésekre apellálva, a felebaráti szeretetet emlegetve ezen a téren bizony nem megyünk semmire.Itt cromwelli szigorra volna szükség. Akár statáriális törvényekre! vagy legalább is szigorúbb törvényekre volna szükség, amelyeknek gyorsított bírósági eljárásban kellene érvényt szerezni! Példát statuálni, hogy örökre mindenkinek elvegyék a kedvét az adócsaló és a közösséget megrövidítő magatartástól.

Ha úgy tetszik, én a rendpártiság és a szigor híve vagyok ezen a téren. Egy kormányzati ciklusra bizalmat szavaznék egy erőskezű kormánynak, amely részrehajlás nélkül rendet volna hivatott tenni. Azután lehetne újra demokráciáról beszélni. De sajnos nálunk a rendszerváltás a "gazemberek demokráciáját" hozta el. És ettől lett nálunk a vadkapitalizmus minden eddiginél vadabb, immár teljesen nyíltan felvállalva rablókapitalizmus. Ami a munkájából élő embernek bérrabszolgaságot jelent.

Szerintem ez a kérdés legfeljebb a szándék szintjén hozható közös nevezőre az FNA gondolatával. Értem ez alatt, ha felfedezhető valamiféle tisztességes politikai szándék az elitben a kizsákmányolás mérséklésére és egy igazságosabb társadalom létrehozására, akkor feltételezhető, hogy meglesz a szándék a politikai-gazdasági maffia fölszámolására és a közélet tisztaságának megteremtésére is. Mert egyébként nem sorolható a dolog az FNA kérdéskörébe.

Üdvözlettel:
Borotai Sándor

[Tóth Tamás]

Kedves Sándor,

bár elvonultam dolgozni, bele szoktam olvasni a levelezésekbe.

Ez az írásod telitalálat. Igen, I.István (számomra nagy politikus, de nem szent, hiányzott belőle a szent emberek szelídsége, altruizmusa) következetes szigora kellene, ha egy ilyen rendszer elvi-erkölcsi alapját és a bevezetés logisztikáját meg akarják teremteni. Közel-távolban nem látok ilyen hatalmi tényezőt. 

Faragó Gáborral vívott izgalmas, helyben topogó csörtéteket is figyelem néha.

Üdvözlettel

Tóth Tamás

[Borotai Sándor]

Kedves Mindenki!

Több hozzászólásban is felmerült, éppen ezért két témában is leközlöm a válaszomat, melyben arról szeretnék írni, hogy a napi politika kampányfogásnak – vagy ami majdnem ugyanaz, marketingfogásnak – tartja az alapjövedelem gondolatát. Eredetileg egyáltalán nem kívántam napi politikai kérdésekhez hozzászólni, mert nem szívesen foglalkozom vele, de úgy tűnik, hogy nem lehet elkerülni.

Az FNA gondolata sokkal régebbre nyúlik vissza, hogy annak bármi köze lehetne a 2014-es magyarországi választásokhoz. Arról sem az FNA mozgalom tehet, hogy akaratunktól függetlenül a vita belenyúlik a választási kampány időszakába. És sajnos azon sem lehet csodálkozni, hogy a pártok az alapjövedelem gondolatát is egymás lejáratására próbálják kihasználni, illetve lejáratási céllal próbálják az ellenfeleik nevéhez kapcsolni.

Ehhez persze a mai politikai közéletben teljesen megszokott módon forgatják ki az FNA gondolatát és állítanak arról szemenszedett hazugságokat. Ehhez önmagukat és nézeteiket aprópénzen eladó ijú titánokat, „politikai elemzőket” bőven találni éppúgy, mint újságírókat.

De mit csodálkozunk ezen? Ilyen a magyarországi közélet. De nemcsak a politikai küzdőtéren, hanem közöttünk is akadnak szép számmal hamis próféták, akik tudatosan terjesztenek álságos nézeteket a Feltétel Nélküli Alapjövedelemről. Ezért kell beszélni róla!

A hazugság ellen valóban nincs más megoldás, mint a nagyobb nyilvánosság!

Sajnos nem igaz az, hogy a politikai baloldal felkarolta volna az FNA gondolatát. Nem igaz már csak azért sem, mert Magyarországon csak formailag, „ülésrend szerint”, a kormánypártokhoz képest van baloldal, de politikájának tartalmát tekintve nincs. Legfeljebb valamiféle mérsékelt „polgári baloldal” létezik, de ez a globális kapitalizmus kritikátlan szekértolója és politikai nézeteiben, filozófiájában semmi érdemleges baloldali nincs. Csak szavakban baloldaliak, akik ezt állítják magukról, de attól még nem lesz baloldali a szocialista párt sem, hogy a „szocialista” nevet bitorolja. Nézeteiben egyértelműen kapitalizmus igenlő (lakáj) pártról van szó.

Szili Katalin az, aki egyénileg kiállt az FNA mellett, ő még emlékezik baloldali múltjára. De egyetlen parlamenti párt sem vállalta fel az alapjövedelem támogatását. Bármiféle kampányról vagy marketing fogásról blődség beszélni. Éppen ezért erről nem is beszélnék többet.

Viszont amit fontosnak tartok tisztázni, az a baloldaliság viszonyulása az FNA gondolatához. De ezt olyan mértékben fontosnak tartom, hogy önálló témaként vetem fel.

Üdvözlettel:
Borotai ándor

2014. január 23., csütörtök 12:44:55 UTC időpontban zozo a következőt írta:

[Hollár István]

Kedves Emőke! 

Igazad van, pl. a 7 órát a törvény előírná kötelezően és a túlóra pótlékot is olyan mértékben, ami csak bizonyos esetekben vállalható a munkáltatónak, egyébként bővíti a létszámot. És azt , hogy a 7 órát a munkáltató hogyan teljesíti, már nem feltétlenül szabályoznám, csak azt, hogy naponta nem több , mint 7 és aztán heti 35, vagy 14 nap alatt 70 stb... Ahogy gazdaságilag a termelésben hatékonyabb. Na de ez most szerintem a negyedik lépés, amire a három megtétele után lehet  szükség. De az is lehet, hogy nem lenne rá szükség.

Még a LÉT - re se, mert munka alapon történő elosztással még tovább működhet egy darabig a rendszer, amíg a paradigma váltásra tömeges diskurzus után kialakul annak (az egyének képessége, hogy egymást emberként fogadjuk el, faji és helyzetbeli megkülönböztetés nélkül, ) a társadalmi méretű óhajtása, és elfogadása. 

Üdv. 

Hollár István 

[Borotai Sándor]

Kedves István! Örömmel látom, hogy egyre jobban azonosulsz a gondolattal, mely szerint a Feltétel Nélküli Alapjövedelmet ötvözni kell a munkaidőcsökkentés gondolatával!

Üdvözlettel: Borotai Sándor

[Hollár István]

Kedves Sándor! 

"mert munka alapon történő elosztással még tovább működhet egy darabig a rendszer, amíg a paradigma váltásra, tömeges diskurzus után kialakul annak (az egyének képessége, hogy egymást emberként fogadjuk el, faji és helyzetbeli megkülönböztetés nélkül, ) a társadalmi méretű óhajtása, és elfogadása."

Fontos a társadalmi méretű támogatása egy ilyen horderejű paradigma váltásnak. Ez biztosan nincs meg, mert előítéletes annak megítélése, hogy az FNA hogyan hatna a "tömegekre", és a munkáltatókra. Talán a termelés munkaerő igényéhez mérten túl kevesen akarnának munkát vállalni és akkor kényszerítő "ösztönzőket" kellene kitalálni és alkalmazni. 

Annak, hogy a munka és ezzel együtt a munkajövedelem jelenleg így van elosztva oka van. Előbb ezeket az okokat kell feltárni, és módosítani, hogy jó alapokra legyen tervezhető egy jól működő FNA v. LÉT rendszer, ha már az ellen jelentős ellenzés nem mutatkozik. 

Az általad következetesen a középpontba állított, munkához való jog és a LÉT igény hátterének mélyebb vizsgálata alapján ismertem fel, hogy a munkaviszonyhoz való jog az ami tömegesen sérül, ami miatt (törvénytelenségek) az elosztás torzul. Az állam által kielégítő szinten nem kezelhető az itthon maradók jövedelme, azokat szegény sorba, és kriminalizálódó helyzetbe kényszeríti,  jelentős számú képzett munkaerőt pedig elvándorlásra kényszerít. 

A munkavállalóknak a munkaviszonyhoz való jog biztosítása mellett, és ha a többi a munkahelyeket felszabadító intézkedés még nem elegendő, érdeke lehet, hogy úgy jöjjenek létre szabad munkahelyek, hogy a munkaidőt csökkentését a törvény erejével az ellenérdekelt munkaadókra kényszerítsék. De hol vannak a szakszervezetek és a munkavállalói érdek képviseleti  szervezetek? 

Azt minden esetre feltételezem, hogy nagyobb létszámmal történő azonos munkaidő alap teljesítése egyrészt költségesebb, másrészt kevésbé lehet szervezett, begyakorlott, így hatékony, mint a kisebb akár túlóráztatott létszámmal. A munkaidő felhasználás hatékonysága az egyik legkomolyabb közgazdasági, termelés-gazdaságossági, hatékonysági kérdés, és közös , kompromisszumos érdekünk, hogy olyan megoldás szülessen, ahol a termelés e miatt nem esik vissza. 

Köszönöm, hogy válaszoltál a jegyzeteimre, és elégedetten értékelem a párbeszédünket úgy, hogy az segítette a jobb megértést és az elfogadást. 

Üdvözlettel,  

Hollár István 

2014. január 24. 6:15 Borotai Sándor írta, <alex.b...@gmail.com>:

Kedves István! Örömmel látom, hogy egyre jobban azonosulsz a gondolattal, mely szerint a Feltétel Nélküli Alapjövedelmet ötvözni kell a munkaidőcsökkentés gondolatával!

Üdvözlettel: Borotai Sándor

[Borotai Sándor]

Kedves István!

Írod: „Az általad következetesen a középpontba állított, munkához való jog és a LÉT igény hátterének mélyebb vizsgálata alapján ismertem fel, hogy a munkaviszonyhoz való jog az ami tömegesen sérül, ami miatt ... az elosztás torzul. Az állam által kielégítő szinten nem kezelhető az itthon maradók jövedelme, azokat szegény sorba, és kriminalizálódó helyzetbe kényszeríti, jelentős számú képzett munkaerőt pedig elvándorlásra kényszerít.”

Az a meghatározás pontos és korrekt. Legfeljebb annyit tennék hozzá, hogy ez az a mód, amiben a tőkés kizsákmányolás mai korszerű formája a legmarkánsabban megnyilvánul. A kapitalizmusban érdek fűződik a tömeges munkanélküliség fenntartásához, így önmagában célként is megjelenik.

A következőkkel viszont vitatkoznék:
„Azt minden esetre feltételezem, hogy nagyobb létszámmal történő azonos munkaidő alap teljesítése egyrészt költségesebb, másrészt kevésbé lehet szervezett, begyakorlott, így hatékony, mint a kisebb akár túlóráztatott létszámmal.”
Ebből annyi igaz, hogy kisebb létszámot nagyobb biztonsággal lehet foglalkoztatni. De ez teljesen más kérdés, ez egyáltalán nem ide tartozik. A nagyobb sorozatnagyság ugyanis alapvetőn gazdaságosabb.

Mint az Európai Unióban dolgozó magyar állampolgár elmondanám, hogyan van ez a fejlett Uniós tagországokban. Megrendelés hiányában létezik olyan, hogy csökkentett munkaidő. Ez az jelenti, hogy például a cégünk megrendelés hiányában 3 napos munkahétben dolgozik (Three Days Week). A maradék két napra a dolgozó munkanélküli ellátást kap. Ezt akár hetente újra és újra átszervezi a munkáltató és hetente lejelenti a Social Welfare felé, a dolgozó pedig hetente kapja a munkabérét kiegészítő segélyt. Vagyis a foglalkoztatás felelősségét az állam képes részben átvállalni és ezzel a munkavállaló érdekét is szem előtt tartja.

Ebben a rendszerben a munkáltató tudatosan törekszik arra, hogy a rutinos és begyakorolt munkaerőt a kedvezőtlen gazdasági körülmények között is megtartsa. Ebben nem nehéz felismerni a humánus szándékot.

Ugyanez Magyarországon úgy néz ki, hogy a munkáltató legfeljebb annyi munkaerőt alkalmaz, amennyit biztonsággal el tud tartani. A többit feketén foglalkoztatja. Ezt még a multi cégek is könnyűszerrel meglépik a munkaerőkölcsönző cégek "áldásos" közreműködésével, akik a huzamosan próbaidőn tartott létszámot azonnali hatállyal elbocsájtva és újraalkalmazva szolgáltatják a munkaerő napi fluktuációját. Túlórapótlék ebben a rendszerben szinte föl sem merül. A multinak semmi aggálya nincs abban a tekintetben, hogy a fluktuáló munkaerő nem rutinos és nem begyakorolt. A multi megítélése szerint ugyanis az operátoron nem múlik semmi, ő csak egy csavar a gépezetben.

Illetve van egy másik módja is, ezt a „magyar” vállalkozói mentalitás preferálja. A munkaadó egyszerűen közli az alkalmazottakkal, hogy ezentúl csak részmunkaidőben (töredék fizetésért) jelenti be őket, de dolgozni mindig annyit kell, amennyi megrendelés van. Ő így él vissza a munkavállaló kiszolgáltatott helyzetével. Az állam pedig a törvénytelenséghez asszisztál és ennek során a munkavállalói érdekekre egyáltalán nincs tekintettel. Pontosabban szólva a törvénytelenséget akarja a munkavállalók érdekeként feltüntetni. Magyarországon így működik a vadkapitalizmus, a bérrabszolgaság.

Ugye, hogy a két szemlélet mennyire eltérő? Olyan törvényi feltételeket kell teremteni, ami betartható! És ha ezeket sikerül megteremteni, akkor nincs olyan termelési sorozatnagyság, amit a munkáltató önmaga számára gazdaságosan ne volna képes megszervezni. Mégpedig úgy, hogy túlóráztatásra igény legfeljebb csak kényelmi szempontból merül fel.

Üdvözlettel:
Borotai Sándor

[Gábor Faragó]

Kedves Sándor!

Elismerem, nehéz a felfogásom, mások is mondták már! Most már azt sem értem miért engem kritizálsz? A velem kapcsolatos kritikáiddal egyet értek, ez van! 

Ha meg az állításaim tárgyával nem értesz egyet, akkor azt vitasd. Én sem a kisujjamból szopom az információkat, nagy valószínűséggel ugyanonnan, ahonnan te is. Más kérdés, hogy ezekből melyiket fogadod el vitaalapnak és melyiket nem. Az állításaimból is olyan következtetést vonsz le, amilyet soha nem állítottam. És hogy kis sugároz megfellebbezhetetlen felsőbbrendűséget, én nem merném megítélni...

Üdvözlettel: Faragó Gábor

[Borotai Sándor]

Kedves Gábor!

Elnézést kérek a vitastílusomért! Sajnálom a türelmetlenségemet!
Üdvözlettel: Borotai Sándor

[Gábor Faragó]

"El van nézve!"

PS: A gyors eredmény eléréséhez valóban "erős hatalom kell", de a történelemben még egyetlen "erős hatalom" sem maradt fenn örökké. Az ok mindig az volt, hogy a hatalmat gyakorlók a saját érdekeiket kezdték el képviselni a tömegek (a nép - aki tulajdonképpen a hatalom forrása)  érdekei helyett. A demokrácia meg, amely  a nép érdekeit veszi alapult, nagyon macerás. Nem elég a vezetőknek vezetni, de a népet is meg kell tanítani "a hatalmát gyakorolni". (Például: a cigányokat is  tanítani kell, nem pedig kiirtani!) Tanulni pedig csak szabadon lehet. Tanult népre van szükség nem pedig engedelmesre. (Ne azért fizessen adót mert ha nem fizet megbüntetik, hanem azért mert tudja, hogy az adójáért az állam mit fog adni.)

[Borotai Sándor]

Kösz!
Az utóiratban egyetértünk.

Üdv: BS