40 éve még álltak a síremlékek, és az Élők Háza a falutól távol volt. Mára körülötte nyaralók, lakóházak épültek, a település széle távolabbra tolódott. A síremlékekből pedig csak hírmondónak maradt néhány. Jól emlékszem, hogy kb. 35 évvel ezelőtt belépve a temetőbe az elvadult növényzet közül sorra, síremlékek bukkantak elő. Belépve rögtön szembe találkozott a látogató két vörös (mészkő, vagy márvány) síremlékkel. Mára a nyomuk sem maradt.
A terület 30 x 20 m nagyságú, egyik oldalát szegélyezi drótháló. Minden oldaláról magánterület határolja. Nyugati oldala gazdasági udvarral érintkezik. A temetőhöz egy magánterületen áthúzódó földúton lehet eljutni. Eredeti bejárata a nyugati oldalon volt. Ma odahajigált lom szegélyezi, az egykori bejárat megszűnt.
A területet kaszálják és rendben tartják.
7 kő illetve maradvány látható. Sem a gyermektemető, sem a hitközség neves halottainak emlékkövét nem találtam meg, nincs továbbá nyoma sem lévita sem kohanita elhunytaknak.
A legrégebbi temetés a meglévő kövek alapján: 1903.
A legkorábbi temetés a meglévő kövek alapján: 1929.
Sírkőkészítő: Kuttner