Ki ismeri O. Piroskát? A magyar hatóságok gyermek-, család- és nemzet ellenes bűnszövetkezete.

[J.A.]

Kié az ország és a hatalom?

1999. év novemberében kerültem utcára az öt gyermekemmel, közöttük a legkisebb, kéthónapos csecsemővel. Reggel törtek ránk a kilakoltatók, és azonnal hajtották kifelé a gyerekeket a lakásból, kit, hogy értek. Felöltöztetni sem hagyták őket.

Az intézkedés alapja jogszerű volt, a két év alatt felgyülemlett, kifizetetlen közüzemi számlák miatt elárverezték a lakásomat. Nem is szólhatnék egy szót sem, ha az én tartozásom lett volna.

Így is, megtettem mindent a tartozás rendezésére, de bizonyos körülmények miatt, az lehetetlen volt.

 

A csődtömeg ugyanis, úgy keletkezett, hogy növekvő családommal falura költöztünk. Erre az időre, a szegedi lakásomat jól szituált fiataloknak adtam ki, akik a szüleiket nyugalmazott rendőrként és az önkormányzatnál dolgozó, vezető gazdasági szakemberként mutatták be.

Az albérlőkben csak két év múlva ingott meg a bizalmam, amikor a bérleti díj kezdett elmaradni.

Az igazi disznóságok ezután derültek ki. A postaládámban megtaláltam egy friss felszólítást kétéves közüzemi tartozásaim megfizetésére.

Néhány eredménytelen figyelmeztetés után, a szülőket kerestem meg, hogy sürgősen hassanak oda a fiatalokra, mert nem fizetik a bérleti szerződésünkben írásba foglalt díjakat, ami miatt engem már árverezés fenyeget, sőt, nekem is tartoznak a csemetéik, semmiképp sem tudok még helyettük is fizetni.

K.P-né anyuka, a B-i önkormányzat gazdasági vezetője hallani sem akart a tartozásokról, és bizonygatta, hogy ők a közüzemi számlákat hónapról hónapra kiegyenlítették, csak nem gondoltak arra, hogy a bizonylatokat megőrizzék. Beértem volna azzal is, ha a befizetéseikről utólag igazolást kérnek, hogy tisztázhassam magam a szolgáltatók előtt, de erre nem volt hajlandó.

K.P. úr vetett véget a további vitának. Röviden közölte, hogy ő rendőr vezérezredes, és ha nem vonnám le a szükséges következtetéseket ebből, akkor nagyon megütöm a bokámat.

Azt hittem, talán valami idős kori szellemi zavar ez nála, de az érvei végül meggyőztek. Kioktatott, hogy ő hős forradalmár, aki G. Á. köztársasági elnök úr cellatársa volt a börtönben. Ebből következően, az elnök úr őt magas polcra ültette, ebből következően pedig, azonnal takarodjak el.

Az ajtón kívül morfondíroztam még egy darabig, hogy nem volt szokásos a veszélyes politikai foglyokat azonos cellába zárni, de ez már a politika dzsungele, amibe nem szeretnék beleveszni.

A rövid beszélgetés K.P. rendőr vezérezredes forradalmár úrral, radikális világnézeti fordulatot hozott nálam, és rádöbbentett a rendszerváltás valódi természetére.

Így érkeztünk el az új évezred küszöbére, ahonnan visszafelé már ugyanúgy nem léphetünk sajnos, mint ahogyan a lakásba sem léphettünk be többet, ami nemrég még a sajátunk volt.

A lakásból szétzavart, kilakoltatott gyerekeket hintába ültettem a játszótéren, a legkisebbet ölbe vettem, hogy ne a sárban álldogáljanak rémülten, zokniban, és dúdolgattam a hinta-palintát, a régi dunna, kiskatonát, amig a nyugalom visszaköltözött közénk.

A gondolataim eközben már messze jártak, csomagoltam magamban a cipőket, kabátot, latolgattam, mennyi fér, hogy a legszükségesebbekből jusson mindenkinek, de mégis elbírjam hátizsákban, oldaltáskában és magunkra szedve, valahogyan.

Az világos volt, hogy hatósági apellálásnak ott helye nincs, ahol a nyugdíjas K.P. bácsi több rendfokozattal a Csongrád Megyei Rendőrfőkapitány fölött áll, aki így, legfeljebb csak jelenthet neki. Parancs, értettem.

Készültem a hosszú útra, hogy azonnal indulhassunk, mert egy Árpi bácsival felspékelt rendőr vezérezredes nem kis veszedelem a családra, és örültem volna, ha ennyivel megússzuk ezeket a szabadságharcosokat.

 

Nem sokára egy másik országban hintáztak már a gyerekek, és megnyugodott a felzaklatott lelkivilágunk. Rövid időre, többször elmerészkedtünk közben Magyarországra, és lakást is vásároltam egy felhagyott szovjet katonai laktanyában, ahova majd visszatérhetünk, ha a vadnyugati állapotok megszűnnek, és normálisan lehet gyermekeket nevelni Magyarországon is.

Ezekben a nyugalmas években a bajok messze elkerültek, és a legnagyobb boldogság volt nézni, amint az öt gyermekem erőben, egészségben nevelkedik mellettem. Megtanítottam őket mindenre, és a büszkeségtől alig fértem a bőrömbe, amikor évente egyszer, eljöttünk letenni az iskolai vizsgáikat.

Sínen voltak, a legnagyobbat már két évvel az érettségi előtt felvették egy külföldi egyetemre, a következő pedig, a 120 pontos felvételi rendszerben 140 pontos eredményt ért el, és egy magyarországi egyetemre készült. Természetesen a kisebbek is 3-4 nyelven beszéltek anyanyelvi szinten, akcentus nélkül, és tudásukkal, zenei, képzőművészeti alkotásaikkal egész Európában elismerést szereztek. Magyarországot képviselték az Európai Kultúrális Alap rendezvényein, a monacoi herceg meghívására Párizsban és Monacoban az összeurópai zenei fesztiválokon, bázeli képzőművészeti tárlaton és még számtalan helyen.

 

Optimizmussal telve tértünk vissza az országba, hogy a laktanyalakásunkat felújítsuk, berendezzük.

Egy svájci alapítvány is segített bennünket, amelyik évek óta figyelemmel kísérte a gyermekeim rendkívüli előmenetelét. Tőlük egy nagy értékű adományt kaptunk a lakás berendezéséhez, az életkörülményeink hosszabb távú biztosításához.

Csakhogy, ebből az adományból semmi sem jutott el hozzánk. A magyar hatóságok segítségével teljes egészében elsikkasztották azt.

Feljelentésünk nyomán, a Szegedi Rendőrkapitányság megállapította, hogy az adományozók nem jól tudják, hogy kiket akartak az adományban részesíteni, és az adományozó-levélben megnevezett családom helyett, valójában az egészet a rendőrséggel szoros munkakapcsolatban álló személynek szánták.

Itt találkoztam először O. Piroskával, aki ebben az ügyben hamisan tanúskodott a Szegedi Rendőrkapitányságon. A kiváltságai már akkor feltűntek, mert a nyilvánvalóan hamis tanúskodásának ügyében, a Szegedi Nyomozó Ügyészség nem volt hajlandó kihallgatni sem.

Ehelyett , az eljáró nyomozó előléptetésben részesült.

Pedig, jelentős kárt okoztak, mert az elsikkasztott adományunk 24.000 svájci frankot ért, és nagy szükségünk lett volna rá a gyermekek létfeltételeinek biztosításához is. Gyermekeimmel ezután kénytelen voltam a sajátunk helyett, az ország másik végébe, egy másik lakásba költözni.

 

Bíróságra vittem az ügyet, és a helyzet fokozódott. A bíróról bebizonyosodott, hogy a sikkasztók jó ismerőse . Az elfogultság jelentése után máshoz került az ügy, de O. Piroska érdekes kiváltságosságai ismét megmutatkoztak. Előadta a bíróságon, hogy a kapcsolatain keresztül hatalmában áll az országos intézmények személyi iratainak kikérése, és ő magánemberként élni is szokott ezzel. Részletes nyomozást folytatott országos intézményeknél is, és a lakókörnyezetemben is.

Korábbi munkahelyeimtől, a Magyar Tudományos Akadémia intézeteitől is kikérte a teljes iratanyagomat, és ezekből ő maga azt állapította meg, hogy én egy gazember vagyok, akivel a munkahelyén sem voltak soha megelégedve, ezért a perelt adomány nem bennünket illet, hanem leginkább saját magát, O. Piroskát.

A bíróság természetesen, minden tárgyi bizonyíték ellenében helyt adott O. Piroska különös érvelésének.

 

O. Piroska ezután azzal a még különösebb fordulattal rukkolt elő, hogy nem gondoskodom a gyermekeimről. Ennek ugyan, ellentmondott akkor, hogy az öt gyermekemet mindaddig egyedül, szeretetben és kiváló eredménnyel neveltem.

Fel sem fogtam, hogyan gondolhatja O. Piroska, hogy elhiszi valaki az ilyen abszurd bemondásait. Később megtapasztaltam, hogy mégiscsak akad olyan, mégpedig a magyar gyermekvédelmi hatóság, ahol értő fülekre talál az ilyen képtelenség.

O. Piroska a szegedi bírósággal közölte azt is, hogy az ismerőseimmel folytatott bizalmas elektronikus levelezésemet is nyomon követi. Bár, a sikkasztásokban játszott szerepéhez ezeknek sem volt közük, és O. Piroska bűncselekményeinek számát szaporították, de a rendőrségnél, ügyészségnél, bíróságnál osztatlan helyeslésre talált.

O. Piroska azzal érvelt a bíróságon, hogy a Magyarországon bejegyzett egyik párt, a Jobbik tagja vagyok, ezért én érdemlek büntetést. A párttagságomban ugyan, nagyot tévedett, mert igaz, hogy van párttagságom de egészen más ideológiai hátterű pártnak vagyok a tisztségviselője.

Az érvelése egy kis fényt derít arra, honnan fúj a szél, és a független szegedi-„magyar” bíróságra is, ahol fogadtatásra talál az ilyen érvelés.

A gyermek-, család- és nemzetellenes bűnszövetkezet támadása váratlanul, Veszprémben folytatódott azzal, hogy egy rendőrjárőr elvette a saját tulajdonú lakásom kulcsait. Többször bementem a kulcsaimat visszakérni, de semmilyen könyörgésre sem hajlandóak megindokolni, hogy miért vették el azokat. A kulcsaim visszaadásáról pedig, hallani sem akarnak, és azóta sem tudok bemenni.

A lakáshoz tartozó egyéb helyiségeket pedig, a rendőrség erőszakos foglalóknak adta át.

Eközben ért a legfőbb csapás, a Veszprém MJV Önkormányzat Gyámhivatala elvette a három, még kiskorú gyermekemet. Arra hivatkoztak, hogy nem biztosítok a gyerekek számára megfelelő lakáskörülményeket, veszélyeztetem a fizikai, értelmi, érzelmi, erkölcsi fejlődésüket, és gyógyíthatatlan elmebetegség támadott meg, ami a gyermekeimre is átragad.

A gyámhivatal hatóságként hűségesen elismételte O. Piroska szavait.

Védekezésre semmilyen lehetőség sem volt. A gyerekektől elköszönni sem volt időm. Azonnali hatállyal, 10-20-szoros erőszakos bűncselekmények elkövetői közé zárták őket, mert az én gondozásomban életveszélyben voltak. Megkezdték a kezelésüket olyan pszichiátriai módszerekkel és szerekkel, amelyeket a Hollandiából odalátogató szcientológusok jónak láttak.

Azt sem tudtam, hova kapjak hirtelen. Azonnal külföldre távoztam, mert a szegedi gyámhivatalban már véresre vertek, és megbilincseltek már a nyílt utcán, amiket túl lehet még élni, viszont, ha ilyen súlyos vádakkal egy pszichiátriára zárnak, akkor onnan végképp esélytelenül bizonygathatom az igazamat.

Természetesen, feljelentéseket tettem a „magyar” hatóságoknál.

A Veszprémi Rendőrkapitányságról, szintén természetesen, egyik esetben sem kaptam semmiféle értesítést egy éven keresztül. Később, az ügyészség kiderítette, hogy egyetlen feljelentésem sem jutott el a rendőrségre, holott birtokomban vannak az érkeztetett, dátummal ellátott másolatok.

A veszprémi rendőrség nem nyomoz, hanem eltünteti az ügyiratokat, feljelentéseket, megsemmisíti a tanúvallomásokat, és a létezésüket még az ügyészség előtt is letagadja.

 

Titokban, hazajöttem néha Magyarországra, hogy lássam a gyermekeimet.

Az első visszalátogatásom alkalmával rögtön egy harcikutya támadás ért, és kb. 3 cm-en múlt, hogy a kutya nem a nyaki ütőeremet harapta el.

Félelmetes volt a rám ugró állat támadása, de az is félelmetes, hogy a Veszprémi Rendőrkapitányság jelentése szerint, nem történt semmi, mert a vadállat valójában, sűrű szövésű kordon mögé volt elzárva, és ezen a sűrű rácson én dugtam át szándékosan a hátamat meg a nyakamat- így szaggatta szét a ruházatomat az eb.

 

A „gyermekvédelmi intézményben” azt kellett tapasztalnom, hogy a kezelések hatására, az intézetbe zárt gyermekeim sokszor már meg sem ismernek. A kislányom emlékezete súlyosan sérült, és a „gondozás” alatt alkalmazott rendszeres brutalitás és a pszichiátriai beavatkozások eredményeként azt szereti, ha verik.

A gyermekek szexuális bántalmazását és a gyermekek ellen brutális erőszakos bűncselekmények elkövetését a Gyermekvédelmi Központ irányítja és támogatja.

A megismert borzalmakra gondolva, rám tört az elkeseredettség, a gyermekeimet ért embertelen bánásmódot leírni nagyon nehéz, de majd megteszem.

Most azt szeretném csak megtudni, hogy valójában ki O. Piroska, aki a Szegedi Járásbíróságon újabban azzal fenyegetőzik, hogy az ő kezében van az életem, és a tapasztalataim szerint, megalapozottan hivatkozik sok évtizedes politikai kapcsolataira, a hatalomhoz fűződő rokoni szálakra.

Minden magyart figyelmeztetek, hogy vigyázzon magára is, a gyermekeire is, és az országra, mert a hatalom nem értünk, hanem ellenünk dolgozik!

Hatóságokhoz fordulni ma nemcsak értelmetlen, de veszélyes is, mert az is kérdés, hogy ki a hatóság Magyarországon. Esetleg, K.P. úr? A holland királynő titkársága? A szcientológusok? O. Piroska?