WG: (Hungarian-Lobby,223) A MAGYAR LOBBI AKCIÓ FELHÍVÁSA (2014, Március 19 ) Kaptam - küldöm
_R-Istvan-Mögling(eu)
Egy mondatot szeretnék kiemelni:
"A megszállást követő héten a németek megfélemlítésül országszerte megközelítőleg tízezer személyt, köztük 3076 zsidót letartóztattak."
If something is worth doing, it is worth doing it
well.
Strive for excellence, not for perfection.
But be aware of the
supporters of mediocrity.
They will attack you because they are afraid of
excellence in any form.
Ha valamit érdemes csinálni, érdemes azt jól
csinálni.
- * - A Rakovszky család honlapja / Web-site of the
family Rakovszky / Website der Familie Rakovszky:
www.rakovszky.eu - * -
Von: hungari...@googlegroups.com [mailto:hungari...@googlegroups.com]Im Auftrag von Bela Liptak
Gesendet: Donnerstag, 2014 März 20 21:56
An: hungari...@googlegroups.com
Betreff: (Hungarian-Lobby,223) A MAGYAR LOBBI AKCIÓ FELHÍVÁSA (2014, Március 19 )
<!--[if !vml]--><!--[endif]-->
A MAGYAR LOBBI AKCIÓ FELHÍVÁSA
(2014, Március 19 )
A Hungarian Lobby (HL) egy 1,587 személyből álló akció-közösség, nem vita forum! Az HL havi akció-felhívásai pártpolitikával nem foglalkoznak, kizárólag az összmagyar érdekeket szolgálják!
Munkamódszerünk az, hogy a világ vezetőihez írt petícióinkkal és a médiához írt leveleinkkel befolyásoljuk a világ közvéleményét. A lobbiba mindenki csak ÖNMAGA iratkozhat fel. Más személy Önt, vagy Ön más személyt, fel nem irathat! A feliratkozáshoz az alábbi web-címre kell kattintani:
https://groups.google.com/forum/#!forum/hungarian-lobby/join
Tisztelettel, Lipták Béla
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
Ma 70 éve:A Tények!
1944. március 19.: Magyarország német megszállása
(2014-03-18 22:10 – Infovilag)
Walther von Brauchitsch tábornagy, a német haderők főparancsnoka így válaszolt egy német diplomata kérdéseire „Mennyi időre lenne szüksége Magyarország megszállásához?” A válasz: „Huszonnégy órára.” „És ha ellenállnak?” „Tizenkét órára.” „Hogyhogy?” „Elmaradnak az üdvözlő beszédek…” – A Margarethe hadművelet Magyarország fontosabb területeinek német katonai megszállása volt a második világháború utolsó előtti évében, 1944. március 19-én, vasárnap. A megszállóknak magyar földön érdemi ellenállással nem kellett számolniuk. Zavartalanul kivitelezhették a magyar nép elleni végzetes tetteiket, mert a politikai elitben megtalálták azokat a személyeket, érdekcsoportokat, akik hamis küldetéstudattól, karriervágytól vezetve, a nemzetiszocialista ideológiát és politikát követve, a hitleri rezsim összeomlásáig kiszolgálták őket. (Kép: megszálló német katonai egység.)
Alábbi cikkünk szerzője Szita Szabolcs történész professzor, az MTA doktora, a Budapesti Holokauszt Emlékközpont igazgatója, a korszak kiváló ismerője.
1944. március 19-én a német biztonsági egységek operatív bevetési csoportban (Einsatzgruppe F) érkeztek magyar földre. Élükön Otto Winkelmann SS-Obergruppenführer (vezérezredes), a Waffen-SS tábornoka állt. Beosztásának hivatalos megnevezése magasabb SS- és rendőrfőnök (Der Höhere SS- undPolizeiführer beim Bevollmächigten des Deutschen Reiches in Ungarn) volt. Alárendeltségébe tartozott – többek között – dr. Hans-Ulrich Geschke, a biztonsági rendőrség és a biztonsági szolgálat magyarországi parancsnoka, egy rendőrezred és a Gestapo ide vezényelt alkalmazottai. Az SD állományában a dr. Wilhelm Höttl SS-Sturmbannführer (őrnagy) vezette magyarországi politikai biztonsági (titkos) szolgálat, dr. Alfred Trenker SS-Sturmbannführer parancsnoksága alatt a Budapesten és környékén illetékes Gestapo és más német közegek, köztük még vámtisztviselők is.
A bécsi Gestapo főnöke, a Sipo és az SD felügyelője, Franz-Josef Huber ugyancsak Budapestre érkezett. 1939-től Himmler és Heydrich szűk munkatársi köréhez tartozott, eredetileg Münchenben bűnügyi kérdésekkel foglalkozott. Budapestre – XXXIII. számmal, ismeretlen helyre – SS- und Polizeigericht (SS- és rendőri bíróság) is települt. Höttl emlékiratában írta, hogy első intézkedéseikről, a bevonulás utáni magyarországi helyzetről Heinrich Himmler, az SS birodalmi vezére már a megszállás napján, délben kért jelentést. Telefonhívásán Geschke meglepődött, mert az addig elfogott zsidók számát kérdezte. Gyors megoldást talált, budapesti telefonkönyvet hozatott. Az ezredes kikerestette kétszáz – „zsidó hangzású” nevet viselő – orvos és ügyvéd címét. Őket azonnal letartóztatták. Estére büszkén jelentette Berlinnek a magyar zsidóság kétezer vezető funkcionáriusának őrizetbe vételét. Veesenmayer birodalmi megbízott napi jelentése is figyelemre méltó: Budapesten a város képe nyugodt.
A magasabb SS- és rendőrfőnök, Winkelmann Himmler utasításai szerint dolgozott. A zökkenőmentes megszállás után feladata a németellenes csoportosulások, a lengyel katonai szervezetek felszámolása, a kommunisták és partizánok elleni harc volt. Közvetve a zsidók deportálása is. Így alárendeltje volt a zsidók elleni különleges bevetési osztagot (Sonderkommando vagy Judenkommando) vezénylő Adolf Eichmann SS-Obersturmbannführer (alezredes), de felette közvetlen ellenőrzést nem gyakorolt.
Az Einsatzgurppe F élén álló magasabb SS- és rendőrfőnök parancsait nyolc operatív különítmény teljesítette. Ezek előzetes tervek alapján Magyarországnak a német szempontok szerint fontos városaiba települtek. A biztonsági rendőrség (Sipo) különítményeinek hivatalos megnevezése Kommandeur der Sicherheitspolizei und des SD (rövidítve KdS) volt. Két-háromszáz főnyi állománnyal érkeztek. Ennél nagyobb erőt képeztek, mert munkájukban széles besúgóhálózatra is támaszkodhattak. Spiclijeiknek biztonságos bázist nyújtottak a magyarországi német (német érdekeltségű) cégek, kirendeltségek, és több szállítmányozási vállalat.
A biztonsági szervek tagjai a megszállás első heteiben egyenruhát viseltek, aztán legtöbbször polgári ruhában jártak. (Megjegyezzük, hogy sokuknak nem volt SS-rendfokozata; felügyelői, főfelügyelői, tanácsosi stb. hivatalnoki besorolásuk volt.) A gestapósok öltözékváltása vidéken több helyütt egyszerűen, feltehetőleg rutinosan ment végbe: a zsidó kereskedőnél kiválasztották az igényük szerinti öltönyöket, felöltőket, a hozzávaló cipőt és kalapot, aztán fizetés nélkül távoztak.
Budapesten és Budapest vidékén (ide értve az 1950 előtt önálló városokat, nagyközségeket mint Kispest, Újpest, Soroksár stb.) kívül KdS működött Érsekújvárott, Kassán, Kolozsvárott, Miskolcon, Pécsett, Szegeden és Székesfehérváron. Ezek kisebb osztagokat is kikülönítettek. Debrecenben a Gestapo a kereskedelmi főiskola épületébe települt. A Kálvin téren legénységi szállót létesítettek, ahogy a titkosrendőrség őrizeteseinek fogdáját is.
A KdS-ek – ahogy illetékességi területüket a szovjet előretörés veszélyeztette vagy elfoglalta – a Birodalomba vonultak vissza. Előfordult, hogy a harcoló hadseregek bevetési különítményeihez csatlakoztak. Csendőr-különítményi szolgálati helyet létesítettek Budapesten és közvetlen vidékén, Pécsett, Szegeden, Újvidéken, Debrecenben, Kolozsvárott és Kassán. Október végéig parancsnokuk Matros ezredes volt, utána Hitschler vezérőrnagy.A magyar települések többségében az SD vagy a Gestapo megbízottja adta ki a német utasításokat. (Minden államellenes megmozdulásról, lényegesebb politikai mozgalmakról az SD azonnali értesítést követelt.) A németek vidéken is sok helyütt beépített ügynökök hálózatára támaszkodtak. Az ő információik mellett gyakran éltek a telefonlehallgatással. Ehhez kellő tapasztalatú apparátussal, modern eszközökkel rendelkeztek.
A Gestapo a letartóztatásokkal sikeresen meggátolta az ellenállási mozgalom bármilyen kiépítését, fellépését. Egyidejűleg megszállta, feldúlta a baloldali pártok székházait. Több helyen a szakszervezetek, a társadalmi szervezetek helyiségeit, a baloldali lapok szerkesztőségét is. A megszállás következménye volt, hogy 1944. március 22. után a Magyar Nemzet című lap nem jelenhetett meg. Kolosváry-Borcsa Mihály, a sajtóügyek kormánybiztosa 126 újság megjelenését tiltotta be.
Az SD budapesti parancsnokságán szolgálatot teljesítőkből egy fennmaradt lista 18 nevet tartalmazott. Jelentősége, hogy feltüntette, egyenként milyen fedőszámú „hálózati személyekkel“, azaz besúgókkal, ügynökökkel tartottak kapcsolatot. Az ügynökök fennmaradt listáin gyakoriak a női nevek. A V-14 és V-156 közötti fedőszámot viselt negyvenegy személyből tizenhárom – származás szerint német, osztrák, lengyel és magyar – nő volt. Egy másik Gestapo-listán a nők aránya elérte a 30%-ot. Legtöbbször provokátorként használták fel őket, a németek szempontjából gyanúsnak tartott társaságokba, kisebb-nagyobb csoportokba kellett beférkőzniük. Női beszervező ügynökök is működtek.
A túszszedést a németek megfélemlítő, jól begyakorolt módszerként alkalmazták. Besúgóik a letartóztatandók neveit már korábban előkészítették. Bizonyos, hogy a német közegek Budapesten, Nyugat- és Dél-Magyarországon korábban összeállított listák alapján dolgoztak. Őrizetbe vették a német birodalmi érdekekre veszélyesnek tartott magyar köztisztviselőket és számos közalkalmazottat. Liberális, legitimista, kisgazdapárti, szociáldemokrata politikusokat, számos újságírót, a nagytőke több reprezentánsát, néhány tudóst. Nagyobb számban elfogtak lengyeleket, mellettük német, osztrák és olasz személyeket (katonákat, magyar földön rejtőző polgárokat, esetenként diplomatákat is). Nyomoztak a franciák, a szökött hadifoglyok, a Magyarországon földet ért, elfogott angolszász légiszemélyzet ügyében.
Budapesten az összes rendőri funkciót azonnal átvették. A felsőház és a képviselőház huszonnyolc tagját, az ismertebb közéleti személyekből közel félszáz személyt már a bevonuláskor őrizetbe vettek. Letartóztatták Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisztert, báró Bánffy Dániel földművelésügyi minisztert, Sombor-Schweinitzer Józsefet, a politikai rendőrség vezetőjét és számos munkatársát, a nemzetiszocialista terror elől Magyarországra menekültek segítőit, akiknek több védence a megszállás utáni kétségbeesésében az öngyilkosságot választotta. Az őrizetbevételt a németek “védőőrizetnek” (Schutzhaft) nevezték, amely a nemzetiszocialista államban bevett intézmény volt.
A budai várpalotába a Gestapo nem hatolt be. A kormányzó lakhelye így német jelenlét nélkül maradt, de a történtekről Horthynak tudomása volt. Már a március 19-i, déli koronatanács jegyzőkönyvében szerepelt, hogy „a Gestapo az ország szuverenitását semmibe véve, önálló akciókat hajt végre”. Mivel a Kállay-kormány ekkorra lemondott, arról határoztak, hogy az ügyben Szombathelyi Ferenc, a honvéd vezérkar főnöke kérje Greiffenberg altábornagy, német katonai attasé intézkedését. A kormányzó ezzel együtt tisztázandónak tartotta, „végeredményben ki parancsol a németek vonalán”? A nemzet részére egy nyilatkozat kibocsátását is, mert „szerencsétlen hazánknak valamit kellene mondani”.
A németek 19-én a miniszterelnökségi palotában, majd a fővárosban kiterjedt kutatást folytattak gróf Bethlen István volt miniszterelnök után. (22-én honvédségi autón, testőr őrnagyi uniformisban sikerrel a Vas megyei Gyöngyöshermánba menekült.) Sikerrel és nagy szerencsével élte túl a megszállást a Nobel-díjas biokémikus, Szent-Györgyi Albert egyetemi tanár. A Gestapo elől több helyen álnéven, egy ideig a svéd követség irattárosaként bujkált. A legtöbben nem menekültek, bevárták sorsukat. Az őrizetbe vételi akció percek alatt lezajlott. Helyenként gyors házkutatással, a lakás egy-egy szobájának feltúrásával, a talált iratok teljes, esetenként tetszőlegesen kiválasztott részének elszállításával. Ez történt Kassán: Borovszky Géza volt képviselőt húsz társával fogták el és internálták; elhurcoltak magyar hazafiakat Rozsnyóról, Ungvárról is.
Ha a keresett személyt nem találták, vagy elrejtőzött, a Gestapo-tisztek fenyegető üzenetet hagytak hátra. Többször előfordult, hogy családtagját vették őrizetbe: a bujdosó Tildy Zoltán református lelkész, kisgazdapárti ügyvezető elnök helyett március 23-án a budai Mányoki utca 16-ból fiát, ifj. Tildy Zoltánt. Volt, hogy a letartóztatandó hiányában háztartási alkalmazottját hurcolták el. (Ez történt pl. Buchinger Manó, Kéthly Anna szociáldemokrata politikusok, dr. Barankovics István kereszténydemokrata lapszerkesztő esetében.)
Ellenállás miatt fegyvert használtak Bajcsy- Zsilinszky Endre letartóztatásánál. A budai, Szent János tér 4. szám alatti lakásán a kisgazdapárti képviselő browningjával visszalőtt. Lőszere fogytán kézrekerült, a németek golyóitól sebesülten hurcolták el a rendőrség főkapitányságára. Másfél napig szenvedett ott orvosi ellátás nélkül, míg a Mosonyi utcai rabkórházba, majd április 18-án a Gestapo börtönébe szállították. A lakásból több értéket, iratot elvittek és – máshol is előfordult – napok után még visszatértek fosztogatni.
A megszállást követő héten a németek megfélemlítésül országszerte megközelítőleg tízezer személyt, köztük 3076 zsidót letartóztattak. Mindezt közömbösség kísérte, a megszállóknak veszteségük nem volt. A Magyar Királyság lerohanása fedőnevéül választott Margarethe-akció politikai céljai között szerepelt, hogy a magyar néppel „megfelelő adagolásban” meg kell értetni, „a Kállay-kormány, és többi cinkosa, köztük a zsidók árulása” okozta a német csapatok bevonulását. A német elemzők előzetes számítása bevált, mikor a máig szégyenletes megállapításra jutottak: „ha a magyar nép ilyen módon helyes felvilágosítást kap, a szükséges megértéssel fogadja az árulók és zsidók elleni német rendszabályokat is”.
A Magyarországra menekült lengyelek politikai és rejtett katonai, hírszerző tevékenységét, a lengyelországi németellenes mozgalommal tartott kapcsolatukat a német biztonsági szervek évek óta szemmel tartották. Most eljött a leszámolás ideje. Himmler utasítására megjelent a varsói és krakkói Gestapo-gépezet is. Több tisztje és nyomozója már korábban a magyar fővárosba, terepszemlére érkezett. A megszállás napján azonnal támadásba kezdtek. Átkutatták a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hivatal (KEOKH) irodáit, vezetőjét, Siménfalvy Sándort őrizetbe vették.
Megszerezték a magyarországi lengyel vezetőkre vonatkozó feljegyzéseket, a hamis igazolások, tartózkodási engedélyek másolatait. Ezek birtokában órák alatt letartóztatták őket.
A budai Fő utcában dr. Jan Kollataj-Srzednicki orvos professzort, tábornokot, a Lengyel Orvosi és Egészségügyi Szolgálat vezetőjét és titkárát, dr. Teofil Kandefer 42 éves orvos hadnagyot a gestapósok tűzharcban megölték. A lengyelek közül golyóval végeztek még Stanislawa Sikorskával és Jan Szablewski hadirokkanttal.
Hajtóvadászat indult a lengyel futárok ellen, őket a Gestapo évek óta köröztette. A letartóztatottakat főként a fővárosi (Bem téri) Radetzky-laktanyába, a Conti utcai gyűjtőfogházba és a Gestapo börtönévé lett Gyorskocsi utcai Pestvidéki Törvényszéki Fogházba hurcolták. Kegyetlen kihallgatások után legtöbbjük útja később német koncentrációs táborba vezetett.
A letartóztatottak első fővárosi gyűjtőhelyei a már említett Pestvidéki Törvényszéki Fogházban, az Astoria Szálló földszinti helyiségeiben, a vasmunkások Magdolna utcai szakszervezeti székházában létesültek. Március 20-án a Gestapo fegyveres SS-katonákkal megjelent a Rökk Szilárd utcai zsidó tanító- és rabbiképzőben. Az épületet a németek lefoglalták, a tanulókkal a tanintézet bútorait, felszerelési tárgyait az épületből kihordatták. Az elmozdítható értékeket (biztonsági pénzszekrényt, az írógépeket stb.) elszállították, elrabolták az internátus bútorait, ágyait, ágyneműkészletét. Majd sor került a teljes felszerelésre, beleértve a templompadokat, a fizikai kísérleti eszközöket is.
Az épületben március 21-én már internálótábor működött, kétszáznegyven zsidó foglya volt. Még nagyobb számban őriztek pályaudvari, utcai igazoltatásokon vétlenül elfogott zsidókat a rendőrség Mosonyi utcai toloncházában. Az utóbbiakból csoportokat a túlzsúfoltság miatt a kistarcsai internálótáborba szállítottak át.
A Gestapo az őrizetbe vetteket csoportokba sorolta. Az árjákat és a zsidókat lehetőleg elkülönítette, a zsidókat az első percektől fogva cudarabbul kezelte. Vidéken – a gyakran helyi ügynökök, Volksbund-tagok segítségével elfogottakat – rendőrségi fogdákba, lefoglalt zsidó épületekbe szállították. Valamiféle listák készültek, azonban az őrizetbevétel okát senkivel sem közölték.
A német kommandóknak gondjuk volt a német iparnak konkurenciát jelentő ipari üzemek, gyárak – faji alapon zsidónak minősült – volt tulajdonosainak, főrészvényeseinek, kulcsfontosságú vezetőinek, szakembereinek elfogására, elhurcolására. Ezzel nemcsak megfélemlítettek. A német árukkal még fennálló verseny kiiktatására a piaci ellenfélnek számító magyar üzemnél “kiemelték” a nélkülözhetetlen szakembert. Időlegesen megbénítottak egy-egy fontos termelőegységet, előkészítették a “gleichschaltolás” megfelelő variánsát. Eközben a magyar közigazgatás, a hatalmi apparátus – élén Horthy Miklós kormányzóval – a helyén maradt. A legtöbben úgy tettek, mintha mi sem történt volna. A hadsereg és tisztikara a megalázó megszállást és következményeit passzívan tűrte.
xxxxxxxxxxxxxx
PS: Angol nyelven is közreadnám, ha az HL résztvevői közül valaki lefordítaná. Nekem magamnak erre nincs időm sok okból. Ezek egyike a Paksra vonatkozó előadások: https://isawilldupage.org/upcoming-events/?ee=60
Lipták Béla
--
Azért kapta ezt a levelet, mert feliratkozott a következőre: Google
csoportok "Hungarian-Lobby" csoport
Ha szeretne leiratkozni erről a csoportról, küldjön egy e-mailt a
következő címre hungarian-lob...@googlegroups.com
További lehetőségekért látogassa meg a csoportot:
http://groups.google.com/group/hungarian-lobby?hl=en
---
You received this message because you are subscribed to the Google Groups "Hungarian-Lobby" group.
To unsubscribe from this group and stop receiving emails from it, send an email to hungarian-lob...@googlegroups.com.
For more options, visit https://groups.google.com/d/optout.