[Sándor Szilágyi]

Felocsúdva.

Tudtuk, de nem akartuk elhinni.

Elsőben is köszönet mindazért, amit az elmúlt évtizedek alatt Tőle kaptam.És nem keveset!Minket sajátos szálak fűztek össze.

Ha már, - nem véletlenül - Kata az "északi átjáró"-t idézted, most már leirhatom a könyv utolsó sorait:"Halljátok a szelet?Mintha az ő hangja volna!Mintha az ő léptei sietnének nyugtalanul,fáradhatatlanul,mindig más tájakra,mindig előre!Nem, nem lehet megölni azt, ami ebben az emberben lakozott!"

Talán Nagy Gáspárt plagizálom szabadon:emlékét nem kell őrizni, mert nem rab,nem kell ápolni,mert nem  beteg,éltetni kell, mert élő!

Távozása mindannyiunk pótolhatatlan vesztesége.

Doki