| |
A Föld roskadozik az idén már 7 milliárd ember
súlya alatt, pedig óriási többségük
szegényebb nálunk
„Az emberiséget
fenyegető veszélyek között egy sincs, amely
végső soron ne a túlnépesedés következménye
lenne.
És egy sincs, melyet ne lehetne
neveléssel megoldani."
(Konrad Lorenz:
Mentsétek meg a reményt!)
A népességrobbanás tabu
téma, s ha mégis szóba kerül,
"szakértők" egyből el is
bagatelizálják.
Például június 28-án
jelentette meg a European Environment
Agency 26 nyelven a 72 oldalas idei
jelentését, melynek magyar címe: Jelzések 2011 - A globalizáció
és a környezet szerepe az ön
életében.
A fontos anyag
színvonalától bántóan eltérnek a
népesedésről szóló ellentmondásos
részek: "Nem az jelenti a problémát, hogy
olyan sokan vagyunk, hogy bolygónk nem képes
eltartani bennünket, hanem az, hogy az egyre
nagyobb számú iparosodott gazdaságra jellemző
életmód több erőforrást igényel, mint
amennyit a bolygó képes lenne előállítani. A
természeti erőforrások felhasználását egyre
több régióban inkább a gazdasági, mintsem a
népességbeli növekedés hajtja."
Jól
értjük? Azt állítja, hogy nem a létszám
a baj, hanem hogy a nyomorgó milliárdok nem
hajlandók továbbra is nyomorogni, egyre nagyobb
számban az iparosodott gazdaságra jellemző
életmódra törekszenek? Nem az a baj, hogy
százmilliószám fogannak a párok szándéka
ellenére a szegény gyerekek, hanem az, hogy
gazdasági növekedést szeretnének?
Vajon
a tanulmány szerzőinek személyes lábnyoma 1,8
globális hektár alatt van? Ennyi jut ugyanis
jelenleg fejenként, ha a Földet nem terhelnénk
túl és igazságosan oszlana meg a fenntartó
képessége. Ez a jelenlegi magyar átlag FELE.
Gyermekeinknek már csak a jelen magyar átlag
HARMADA fog jutni! Akinek ez kívánatos, annak
nem kell törődnie a Népesedés
Világnappal.
Mi
jut eszünkbe a Népesedés
Világnapról?
Az évenkénti
többszázezer anyai és több millió
csecsemő halál? Az, hogy egy afrikai nőnek
600-szor akkora esélye van belerokkanni vagy
belehalni a terhességbe és a szülésbe, mint
egy európainak?
Vagy az, hogy a
családtervezést az ENSZ már 1968-ban az emberi
jogok közé sorolta? Az a negyedmilliárd
termékeny korú nő jut eszünkbe, akinek nincs
joga, tudása, eszköze a
családtervezéshez?
Az a százmilliónyi
foganás, ami emiatt évenként a párok
szándéka ellenére történik? Az évenként
tizenötmillió újszülött, akinek az anyja még
fiatalkorú?
A jövő generációk
legalapvetőbb joga jut eszünkbe: hogy
felkészült szülőkhöz kívánt gyermekként
foganjanak meg? Vagy John Lennon, aki szerint
legtöbbünk szombat esti balesetként, egy üveg
whisky hatására pottyant a világba? Hallottunk
róla, hogy a világon először a magyar
parlamentben ombudsmanja van a jövő generációk
jogainak?
Netán a fogamzásgátlás
tekintélyét vesztett vatikáni tiltására
gondolunk, amit a templomba járó katolikus
párok túlnyomó többsége semmibe vesz s még a
papok, püspökök nagy része is inkább hallgat
róla?
Tudunk sok szegény nő
terhességtől való állandó
rettegéséről? Vagy az európai nők
jelentős részénél sem ritka rémületről,
amikor "késik"? S a férfiak szorongásáról a
munkanélküliségtől, a családfenntartói
terhektől?
A nők azon negyven százaléka
jut eszünkbe, akik úgy érzik, boldogabb lett az
életük a gyermekvállalástól - vagy az a
hatvan százaléka (s még a legjómódúbbak
közt is egyharmada), akik úgy érzik, nem lettek
boldogabbak tőle?
Anyák gyermekeikkel
Dél-Afrikában (fotó: Lukács
Csaba)
Bevillan, hogy ma több ember éhezik
a Földön, mint ahányan összesen éltek
kétszáz évvel ezelőtt? S több ember él
vízhiány közepette, mint ahányan összesen
éltek a XX. század közepén?
Mi jut eszünkbe a Népesedés
Világnapról?
A
túlnépesedés, netán a
népességrobbanás szó, az emberi
létszám évenkénti nyolcvanmilliós
növekedése? Van olyan érzésünk, hogy ez
összefügg hétköznapi gondjaink
súlyosbodásával, az egyre növekvő
munkanélküliséggel, klímamegbolondulással,
emelkedő élelmiszerárakkal, erőszakkal,
természetpusztítással, energiaszűkösséggel,
menekültáradattal?
A kínai egykepolitika
jut eszünkbe, vagy az, hogy Mao (hasonlóan a
legtöbb hatalomhoz a történelemben) mennyire
erőltette a szaporodást, s hogy a kínai
termékenység nem az egykepolitikától zuhant
le, hanem már előtte tízszer gyorsabban az
erőltetés
enyhülésétől?
Valószínűbb, hogy
nálunk a népesedésről elsőként legtöbbeknek
az jut eszébe, hogy mi lesz a nyugdíjakkal, ha a
természetes szaporulat nem tart lépést a
társadalom idősödésével? Vagy az is
fölmerül, miért nincs munkája itt a kevesebb
fiatalnak se? Melyik a súlyosabb kérdés:
hogy lesz-e, aki nyugdíjas korunkban fát vágjon
nekünk az erdőben, vagy hogy lesz-e még
egyáltalán erdő?
A Népesedés
Világnapról a népességfogyás jut eszünkbe,
vagy az, hogy a népsűrűség itt a világátlag
kétszerese és az ország területe
ökológiailag másfélszeresen túl van terhelve?
A tízmillió alá csökkenés jut eszünkbe, vagy
hogy a világ országainak kétharmada, köztük
Európa tíz legjobb módban élő országa mind
kisebb népességű nálunk? A
népességfogyás hátrányai vagy előnyei a
nagyobbak?
Mi
jut eszünkbe a Népesedés
Világnapról?
Tehetetlennek
érezzük magunkat, vagy hallottunk már az
ENSZ Népesedés Akcióprogramjáról és
Millenniumi Fejlesztési céljairól, amiket a
világ szinte valamennyi országa mellett
Magyarország is aláírt? A családtervezési
lehetőségek megteremtését a szegény
országok problémájának tekintjük, vagy a
saját szociális és emberi jogi
kötelességünknek és a jövő generációk
iránti felelősségünknek?
--
Még
több információ a népesedéssel kapcsolatban:
www.bocs.eu
--
|
|
