Átjárók az Atlanti-óceánról a Csendes-óceánra
Gonda Balázs
Hello Mindenki!
A hajósokat, utazókat és felfedezőket évszázadokkal korábban is érdekelték az Atlanti-óceánról való
áthajózás a Csendes-óceánra, az Északi-tengeren.
A sark kutatás, átjárók keresése sok áldozatot követelt.
Az amerikai GREELY sarkkutató csapata is tragikusan járt. 1881 – 84 között kutatták a kanadai sarkvidéket.
Eljutottak a 83 fok 24 perc északi szélességig. Az utánpótlás nem érkezett meg, így a 25 fős legénységből
18 fő éhen halt.
Nyugati irányba hajózva a felfedezők az Északnyugati átjárót keresték. Sok expedíció kudarccal ért véget.
Legismertebb a Franklin expedíció tragédiája. Nem volt túlélő.
Végül elsőként a norvég Amundsennek sikerült 1906-ban áthajóznia a GJÖA nevű alacsony merülésű halászhajóval. Útja 3 évig tartott. Együtt élt az eszkimókkal, sokat tanult tőlük.
Felfedezte az Északi mágneses sarkot, és felismerte, hogy a legendás átjárónak gyakorlati haszna NINCS.
Ez 1906-ban teljesmértékben igaz volt. Oka: a jégviszonyok.
Korábban 1897-98-ban az Antarktiszon telelt át, elsőként. Egész életében az Északi-sark meghódítására
készült, végül felfedezte a Déli-sarkot 1911-ben. Mikor a Déli-sarkon állt, így szólt:-„ Nincs ember, aki messzebb lenne
élete céljától, mint most én.”
Az Északkeleti átjáró is izgalmas kihívás volt. Ez Oroszország északi tengerpartja mentén húzódott,
de csak nyaranta rövid időre volt hajózható. Általában 2 hónapig.
Sok orosz, de más nemzetiségű hajósok is próbálkoztak. Részsikereket és sok felfedezést értek el.
Pl. az osztrák – magyar északi - sarki expedíció ( Tegetthof) felfedezte a Ferenc József - földet.
1878-ban a svéd Nordenksjöld bárónak sikerült egy úttal végig hajóznia az átjárón, a VEGA hajójával.
Borisz Vilszickij orosz hajós keletről nyugati irányban is végig hajózott az átjárón.
A rádió, gőzhajók és jégtörők óriási fejlődést hoztak. 1932-ben a Szibirjakov jégtörő egy hajózási
idény alatt áthajózott Arhangelszktől Vlagyivosztokig.
Szovjetunió ezután közönséges teherszállító hajóval is végig akarta járni az átjárót 1933 - 34- ben.
A Cseljuszkin hajó 1933-ban épült Koppenhágában. Nem JÉGTÖRŐ- nek készült.
A hajótestet 8 mm vastag acéllemez borította.
Ma úgy nevezik, hogy Cseljuszkin-jégtörő, de NEM volt az! A Csukcs-félszigetnél a jég összeroppantotta.
A hajó leadta a vészjeleket, majd elsüllyedt. A személyzet a jégen keresett menedéket, a felvert sátrakban.
Ernst Krenkel volt a rádiós – akiről már olvastatok a Papanyin mausere írásban. 111 fő volt a jégtáblán.
A szovjet sarki repülő-flottának sikerült három hónap alatt mindenkit kimentenie. Csak néhány olyan repülőgépük
volt, melyek leszállhattak a bizonytalan jégre. Egy – egy leszállás után kettő főt tudtak kimenteni.
Ezért tartott hónapokig a mentés. Közben fenn állt a veszély, hogy megindul a jég és meghalnak a rajta élők.
Amit ezután írok, arra csak emlékezem. Nem tudom, hol és mikor olvastam….olyan régen volt. ☹
Most nem segített az AI.
Krenkel leadta a segélykérő üzeneteket. Erre jelentkezett egy amerikai jégtörő is, a Bering-tengerről.
Felajánlotta a segítségét! A SZU elutasította. (?) Csak később derült ki, hogy ha a jégtörő menteni
jött volna a Cseljuszkin hajótöröttjeit, találkozott volna egy jégbefagyott szovjet hajóval is.
Ez a hajó GULAG foglyok tetemeivel volt tele. Állítólag lázadtak az embertelen körülmények miatt.
( Zárt acél raktérben milyen veszélyt jelentettek? ) Ezért tengervízzel lelocsolták őket. Kihűltek és
meghaltak. Hajójuk nem tudta a célállomásra szállítani őket, mert foglyul ejtette a jég.
Az amerikai jégtörő biztosan rajtuk is segített volna, és megtudja, mi történt.
Sötét IDŐK (is) jártak arra.
A Visszaemlékezéseket Bíró Eugénia írta, Egy nagymama meséi írásában.
