[Tamas Doczy]

Mindig nagyon várom az ünnepek forgataga után következő csendesebb napokat. Ilyenkor szilveszter táján várom a dorbézolások utáni kijózanodás csendjét, vissza és előre pillantó gondolatait. Visszafele nem kellene túl sokat mérlegelni, magyarázkodni. Csupán annyit, amennyi előbbre visz az elkövetkezőkben. A csend segít meghallani, hogy mi végett leszünk a világban az új esztendőben, embertársaink, szeretteink körében. Tekintsünk előre, döntsük el: semmi terhet, semmi sérelmet, semmi feleslegeset nem viszünk tovább! Elengedjük a múltat. Minden kellemetlenséget, keserűséget, csalódást megbocsájtunk másoknak, magunknak. Itt az óra, hogy megtegyük. Itt az óra, hogy szabadok legyünk, egy kicsit újjá szülessünk. Van aki nyújtja a kezét: gyere, segítek, ne félj, veled vagyok.

Kívánom mindannyiunknak, hogy legyen erőnk, bátorságunk a jó úton tovább járni, a jó harcot megharcolni, örömmel és humorral élni. Viseljük el egymást nagy szeretettel, és BUÉK, ölel Tamás