sziasztok!
beszámolt egy hallgató (szocmunkás a Kodolányin) arról, hogy
Őrbottyánban, ahol lakik, kvázi házi feladatként megszervezett egy
lomtalanítást, s ennek részleteit le is írta a Háló augusztusi
számában. Elég körülményes volt a szervezés, de ügyesen megcsinálta,
az akció sikeres volt. Ezek működőképes dolgok szerintem is, persze a
szevezés nem elhanyagolható illetve itt, ez esetben az adományozó és
az adományozott közötti kapcsolatról is gondoskodtak, a hitelesség
miatt, hogy biztos tuti jó helyre ment-e az adomány, tényleg a
rászorult kapta-e, etc. Ugye nem kell mondanom, hogy ez nem illik bele
a szociálpolitika ideális képébe, ez a Spencer által megénekelt
magánjótékonykodás, vagy másként zártkörű gondoskodás tipikus esete:
"Spencer szerint a haladás az állami kényszerszabályozás
csökkenésében, a polgárok önkéntes összeműködésének növekedésében
áll." (Balogh, 1906. p.148.), aminek e mondat tükrében még örülhetnénk
is, amennyiben a haladásról alkotott képünk olyan, mint a
törikönyvekben megénekelt, miszerint: rosszból jó, kicsiből nagy,
homogénből heterogén, egyszerűből differenciált, monisztikusból
pluralisztikus, primitívből kiművelt...
Spencernek a jóléti pluralizmusra vonatkozó nézetei ma reneszánszukat
élik:Spencernél fontos szerepet kap az evolúciós tézisben az
igazságosság, vagy másként: méltányosság, amit az államnak pusztán
erősítenie kell. "Spencer úgy gondolta, hogy a felelősségteljes
jótétemény, az egyének közti reciprok viszony következtében, erősíti a
társadalmi kohéziót és stabilitást. Az informális, vagy zártkörű
gondoskodás, akár pénzbeli juttatásról, akár személyes gondoskodásról
van szó, az adó és a kapó között a közelség miatt, közvetlenebb
kapcsolatot tud teremteni, nagyobb eséllyel őrzi meg a haszonélvező
morális alkatát, kisebb a kockázata a demoralizálódásnak. A zártkörű
jótékonyság jobban tükrözi mindkét fél számára azt a szükséget, mely a
társadalmi kohézió és stabilitás legfejlettebb formája felé vezeti a
társadalmi létet. Röviden: ez az a gyakorlat Spencer szerint, mely a
társadalmi evolúciós folyamat előrehaladását lehetővé teszi" (szirbik,
2008. p.10.)
No, nem furcsa ez???? (a paradoxon nem a történésekben van, hanem az
agyakban!)
Kezdjetek el újra Spencert olvasni, vagy ne higgyétek el, amit eddig
olvastatok...
> 2010/9/22 Zsolti <
gergalm...@gmail.com>
> >
szocialisan-blog...@googlegroups.com<
szocialisan-blogolok%2Bun-su...@googlegroups.com>címre.
> > További lehetőségekért keresse fel a csoportot a(z)
> >http://groups.google.com/group/szocialisan-blogolok?hl=hucímen.
>
> --
> Magdolna Ágoston
> lecturer
> University of Szeged
> Faculty of Health Sciences and Social Studies
> Department of Social Work and Social
Policywww.etszk.u-szeged.hu
> Skype: agomaghttp://
diadodolle.blogspot.com/
>
+36309767600- Idézett szöveg elrejtése -
>
> - Idézett szöveg megjelenítése -