Böjte Csaba testvér adventi gondolatai
Körülöttem forrong minden! Vitázó politikusok,
választásra készülnek,
jót akarnak, dicsérik magukat és szidják egymást.
Kapzsi bankárok
által felhergelt, fölösleges üveggyöngyök után
futkosó, kapkodó
emberek kiabálnak, vagy értetlenül, tanácstalanul
néznek maguk elé. És
itt vannak a naponta megfagyó hajléktalanok, a harcot
a hitelek súlya
alatt feladó vállalkozók, a munkanélküliek, az olcsó
termékeket
reklámozó médiák, és sorolhatnám tovább, de minek,
hisz mindezt
hihetetlen nagy példányszámban megteszi a sajtó,
sok-sok csatornán
önti a televízió, a megannyi honlap.
Ülök és látom, hogy jön Krisztus Király, közeledik
csendesen,
méltósággal, hozzám, hozzánk, mint hajdan Jeruzsálem
falai felé.
Megáll, és hosszan néz. Testemben hatalmas félelem
remeg. Csak le ne
borulj sírva előttünk, Istenünk!
Mindenkinek igaza van! Nem mehet ez így tovább! Tudom
az eszemmel,
hogy túl sok már a hazugság, a léha képmutatás. Magam
is érzem, hogy
jó lenne betörni néhány ablakot, szétverni az álnokok
között.
Türelmetlenek vagyunk. Egy értelmetlen, nagyon
hosszúra nyúlt
diktatúrából jövünk. Naivan, tisztán indultunk 89-ben,
egymás kezét
fogtuk, és a sárba borulva több nyelven is együtt
imádkoztunk,
boldogan kacagtunk. Akkor értettük, most miért nem
értjük egymás
nyelvét, vágyát, álmait?
Forrong a világ! Tudom, hogy mindenki jót akar. Jót
magának, minél
több jót! Mint a gyermekek, veszekszünk ócska
babarongyokon, és észre
sem vesszük, lassan szabadul el körülöttünk a pokol.
Nem igaz, hogy ez
a világ csak sírásból és vérből tisztulhat meg, léphet
tovább! Hogy
lehetünk ilyen vakok?
Uram, te hányszor próbáltál összegyűjteni bennünket,
mint kotló a
csibéit? Jó szóval biztatsz, adtad a szeretet
parancsát, és megmosod
könnyeiddel lábainkat. Mindent jóságosan nekünk adtál,
élhetnénk
csendesen paradicsomi békességben. Jól
feltarisznyáztál, mindenünk
megvan. A föld csodás termékenysége szaporít nap mint
nap kenyeret
nekünk, és van annyi agyag, kő, hogy építhetünk
mindenkinek házat,
tanyát, otthont ezen a földön. Van annyi vasérc, réz,
mangán, hogy
egy-egy autó is jutna a családjainknak. Jut könyv, jó
film, tiszta bor
és csók, szerelem mindenkinek. Nem sajnálod tőlünk a
boldogságot.
És juthat gyermekáldás, vagy vér a vérünkből, vagy
mint Józsefnek a te
szent akaratodból. Testvérem lásd, van kit
szerethetsz, kit otthonodba
fogadhatsz, kivel törődhetsz, kibe beléálmodhatod
álmodat. És
ültethetsz virágot, platánt, diót, és megéred, hisz jó
orvosaid
vigyáznak rád, hogy fád nagyra nőjön, és árnyékával
enyhet adjon
családodnak. Tudósaink, mérnökeink mennyi kérdésre
kerestek, találtak
választ az évezredek alatt? Lassan, de biztosan
hajtjuk uralmunk alá a
Földet, ahogyan te kérted, Istenünk a teremtés
hajnalán, még a
bűnbeesés előtt. Élhetnénk békés testvéri szeretetben,
tudhatnánk,
Hogy a részigazságoknál fontosabb az élet.
A gonosz kacag. Ugyanazzal a süket dumával jön, ígér
minden kőből
kenyeret, fogyassz, habzsolj! Ha kell, ha nem, legyen!
És ha leborulsz
előtte, mindent csak neked ígér, az egész
bevásárlóközpontot, repülőt,
jachtot - de minek? És felvisz csodás templomok
ormára, sztár leszel,
dobd le magad, fürödj a csodáló emberek tekintetében,
hatalmad lesz
felettük. Uralkodj, miért vállalnád a szeretet
szolgálatát?
Fogyasztás, birtoklás, hatalom. Habzsolva kacagsz, és
szétmarcangolod
világunkat. Azt hiszed, hogy győztél, pedig rabszolga
vagy. Rosszabb,
testvéred farkasa, szép tiszta világunk elpusztítója.
Itt állsz, Uram a XXI. századi Jeruzsálem falai előtt,
előttünk.
Szemedben könnycsepp, és nekem nincsenek érveim. Mégis
arra kérlek,
hogy ne bűneinket nézd, hanem újabb adventünkben
jósággal jöjj közénk.
Ajándékozz meg érdemtelen gyermekeidet egy újabb
eséllyel, egy szép
Karácsonnyal. Istentől áldott adventi megtérést, szent
időt kívánok
Szeretettel:Csaba testvér