2020 May 20, Wednesday 15:13 ZilogR, you wrote:
Z> Az Arduino, ahogy nézem, sokkal komolyabb eszköz, itt ugye az a lényeg,
Z> hogy gyerekeket kell bevezetni a programozás világába és ehhez kell egy
Z> azonnal látványos eredményt produkáló kütyü, amit még könnyen is lehet
Z> programozni.
Igen, nem mindegy milyen idősek a gyerekek és van-e érdeklődésük az
informatika, elektronika iránt. Azt a néhány lehetőséget, amit
ráépítenek a modulra hamar megunják, ezért szükséges a sok további
lehetőség. Az arduino meg ebben elég erős, és soksok libraryt is
megírtak már a hw elemekhez.
Z> Ebben vannak alap szenzorok, mondjuk nem túl sok kiegészítőt
Z> találtam hozzá, bár gondolom, a szabványos felülettel ellátott szenzorokat
Z> ehhez is lehet illeszteni. Ugye most csak írtam ide valamit, nekem is meg
Z> kell még értenem, milyenek is manapság a szenzorok és hogyan csatlakoznak
Z> egy ilyen mikrokontrollerhez.
Az kérdés, hogy akarják-e érteni a működést, vagy csak működjön és
kész. Az arduino projectekben ott van a szükséges modul, a hozzá
tartozó library és a forrásprogram, nem szükséges hogy fogalma legyen
a használónak a portokról, protokollokról. De persze ha szeretné
tudni, akkor szabadon elérhető az információ.
Z> Ebben van ugye egy 5×5 pixeles kijelző, ami nem biztos, hogy elegendő, de
Z> sokmindenre jó és ott van alapból. Az Arduino sokkal jobban testreszabható,
Z> de mindent meg kell venni, ez meg rádugod és megy és rögtön örömet okoz.
Z> Viszont: ha van ebben tapasztalatod, én nem vagyok ellene, hogy nézzünk meg
Z> egy Arduino-t is, lehet, az is nyitott ebben az oktatásos vonalban.
Nem tudom összehasonlítani a kettőt, mert a microbitről semmit nem
tudok, az arduinoról valamit igen, de hatalmas tábor van, akik sokkal
gyakorlottabbak benne mint én.
Z> Addig egy kézikönyv/szakköri füzet:
Z>
http://microbit.inf.elte.hu/wp-content/uploads/2018/05/Programozzunk-microbiteket-2018.pdf?fbclid=IwAR0MeqZalHtbr64dGGSKRbvOYgh4G4KfDKhVNxspzWI9GON2ChuFbBOmn5E
Ezt az összetologatós programozást láttam a scratch-ben és a robotos
legoban is, igaz, hogy tudnak vele a gyerekek működő cuccot összerakni,
de nem köti le hosszan a figyelmüket. Bonyolultabb dolgokhoz már nem
olyan egyszerű átlátni az összetolható modulokat, és később nem ilyen
nyelven fognak programozni, már aki fog. Ezért én jobbnak tartom a
rendes programozással megismertetni őket, persze alapon kezdve, és
egyre több utasítást megismertetve, kétségtelenül szükséges a képzett
felnőtt segítsége, ötletei, példái, hibajavítási segítsége.
Én már felnőttként, jó pár programnyelv valamilyen szintű ismerete
után találkoztam az arduinóval, és bár sose tanultam c++-t, a
példákból simán megcsináltam a gyakorló feladatokat. Régen tanítottam
gyerekeket basicre, egyik-másik már assemblyben is programozta a
c+4-et, felsősök voltak persze. Föl kell építeni a tanulási
folyamatot, az egyes példákban fölfedezik a lehetőségeket,
rákérdeznek, és szépen adagolni kell nekik az újabb területeket, nem
ráönteni egy halomban.
Sokkal jobb, ha ráéreznek arra, hogy a gép azt csinálja amit ők
akarnak, mint hogy nekik kelljen alkalmazkodni ahhoz a pár
lehetőséghez, amit a gép kínál. Millió ötletük lesz már az első 5-10
utasítás megismerése után, és ha sikerül biztosítani folyamatosan a
sikerélményt, akkor hatalmas energiákat mozgósítanak a tanulásra.
És így fokozatosan kialakul az a gondolkodás, hogy a probléma hogyan
fordítható le a szabályok között alkalmazható utasításokra. És pont az
a jó, amikor már nem a led villogtatása a cél, hanem komplexebb
feladatok, ahol a led csak a működést fogja jelezni. Aki csak a ledet
akarja villogtatni meg csipogtatni, és a programozás nem érdekli, csak
tologassuk össze és működjön, annak 5 perc lesz a siker és már mást
akar. Aki viszont tudni akarja, hogy hogyan érheti el a célt, amit ő
maga talált ki, az ösztönző erő lesz újabb és újabb kitalált feladatok
megoldásához, ami egy idő után már használható eszközként fog működni,
és akár el is adható olyanoknak, akik nem képesek ilyet előállítani.
Na jó, ez már nem a gyerekek területe, de abban a korban indul a
dolog.
Üdv.: gyapo