[RIM] Réka - válasz Anikótól

[Anikó Oriflame Dancsné Jakab]

Kedveseim:)

Csodás írások, gratulálok!
És gyere mindig:)
Jó helyen vagyunk. 

Anikó

2014. november 1. 14:37 Eszter írta, <eszt...@gmail.com>:

Kedves mindenki!

Azt gondolom, hogy aki ennyi idősen, és ujjonnan is, de közénk szeretne tartozni az alábbi levéllel, azt csak üdvözölni tudjuk.

A levél tartalmából kiderül, hogy "köztünk" jól érzi magát, és megmutatja alkotásait, megismertet bennünket önmagával a müvein keresztül.

Fogadjuk szeretettel.

---------- Továbbított levél ----------
Feladó: Réka Agyagási <agyaga...@gmail.com>
Dátum: 2014. november 1. 14:15
Tárgy: Réka - válasz
Címzett: eszt...@gmail.com

 Kedves Eszter és mindenki, Akiket sajnos Nem Ismerek!

 

 Milyen jó lett volna ott lenni, abban a meghitt kis körben, dehát nem siránkozni akarok, csak úgy elképzeltem, ahogy

Eszter leírta, de lélekben valahol ott voltam én is. Fiatalon tagja voltam egy ilyen félig irodalmi, félig zenei körnek, még '56 előtt, a Síp utca és a Dohány utca sarkán állt egy ház, földszintjén, több szobából, zenészek, cigányzenészek, dalszerzők, nem mondom, hogy ismertek, mert  azt hiszem, Nektek nem sokat mondana az, hogy Morvay Károly, aki egy iskolában volt zenetanár és mellesleg kellemes magyarnótákat szerzett és énekesekkel gyakorolt ott. Én akkor fiatal voltam és ők nekem "bácsik" 50 év körüliek, de nagyon jól éreztem magam köztük hetente egyszer - mellesleg ez volt a Metro Klub, itt alakult aztán Zoránék csapata, vagy legalábbis itt gyakoroltak.Az öregurak megtudták, hogy verselgetek és kértek tőlem szövegeket, mert a régiek már  eltüntek, meghaltak vagy a fronton, vagy csak úgy - nagyon hangulatos volt. De egy alkalommal összegyűltünk, felléptek ma már ebben a múfajban ismert énekesek - akiket Morvay korrepetált - és nagy siker lett. Másnap megjelent a Szabad Nép cimű lapban egy cikk, hogy nini, suttyomban terjesztik az elnyomó osztály kulturáját...stb. ahogy akkor divat volt és a vezetőség két nap mulva kiakolbólitott minket. Engem ugyan elhívtak a Népművészeti Akármi bizottság vagy mi vezetőségéhez és  kegyeskedtek volna foglalkozni velem, mint ifjú tehetséggel, gondolták majd átnevelnek. De én azt mondtam, hogy köszönöm, zárójelben meg azt, hogy na köszönöm, még csak az kéne?! - Ezt csak úgy elmeséltem most nektek,, mert azt akarom mindig, hogy az öregek meséljék csak szépen el a fiataloknak az "elevebn" történelmet, könyvekben az mindig más egy kicsit, legalábbis nem olyan közvetlen. Ez persze csak egy morzsa volt.   Külöben is, utána jött a Forradalom, ami nekem a legszentebb, amit átéltem. Ott laktunk a Rákóczi út és a Puskin utca sarkán egy régi házban,  én sajnos nem tudtam elmenni az Egyetenhez, felvonulni, mert éppen gyermekágyas kismama voltam, de az ablakból sokmindent láttam, és a két hugom is ott volt, és  a Rádió felé ömlő tömegben, felülről láttam amint egy besurranó vöröskereszttel álcázott autó be akart menni, de hamar észrevették, hogy  ÁVH-sok lapulnak benne és - nem, nem rángatták ki, nem pofozták fel őket, hanem a csodálatos pesti emberek felemelték, kézről-kézre kiadták vissza a Rákóczi útra az autót. El is húzta a belét...de előbb még néhány füstbombát csak kibobtak a népre, én a műsodik emeleten is könnyeztem tőle. Aztán elkezdődött...

Elkezdődött a Csoda és én boldog vagyok, hogy megélhettem és ma, mikor ezt írom, nekem a Mindenszentek az a nap amikor épp viszonylagos nyugalom volt. Két-három napig tartott és tulajdonképpen tudtam, hogy nem lehet igaz,

de akkor is...

Ne haragudj, hogy ilyen hosszan írok, tudjátok az öregek szeretnek fecsegni... és én most leírok két verset, amit akkor írtam, és ehhez talán kell a magyarázat. Az egész forradalom alatt naplót írtam, ami most érdekes dokumentum lenne, de el kellett égetnem, társbérletben laktunk, sok idegen mászkált ki-be, s bár mindenkivel jó viszonyban voltunk, az a tény, hogy az ötszobás lakás tulajdonképpen a mienk volt (nagymamámé. de ő '56 februárban meghalt, s így ránk maradt a tulajdonjog,) soha nem tudhattam, hogy kik is azok akik a társ-akhoz járnak, nem kockáztathattam, hogy egy napló miatt börtönbe, s kislányaim nevelőintézetbe kerüljenek. De a versek, amiket akkor írtam, megmaradtak, részint a fejemben, részint itt-ott cédulákon, azokat nem akartam elégetni.

 

Ezt a levelet vegyétek úgy, mint egy bemutatkozó levelet, hiszen én levelező tag vagyok, ha bevesztek magatok közé.

82 éves vagyok, s 9 éve költöztem ki ide, mert leánykáim itt vertek sátrat maguknak, nem maradhattam egyedül bent a belvárosban. 54 évet éltünk az urammal békességben s szeretetben, most lenne a 64-ik házassági évfordulónk. De nem keseregni akarok, Ő mindig velem van, szerette a verseimet - főleg ifjúkoromban a szerelmes verseket, amit Neki írtam(!)meg a dalaimat is, amik sajnos a kézzel írt kottákkal együtt elvesztek, mikor kizártak minket.

 

Szeretnék Veletek egy kissé megismerkedni, ha van valakinek kedve, kérlek, írjátok le amiket egymásnak felolvastok és nagyon érdekelne, amit a "szavakból" összehozott, aki a multkor, mint Eszter írta, felolvasta. Én ezekből a  megadott szavakból nem tudnék mást, mint mesét összeállítani. (unokáimnak, míg kicsik voltak, mindig kellett  mesét írnom, mert megkaptam időnként a követelést: most ne olyat, ami a könyvben van, most a fejedből mesélj  és sokszor kaptam témát is hozzá:arról mesélj, mi van a padláson, vagy: igazi mesét mondjál,, ami igazán volt. Mindegyik gyerek a maga jelleme szerint) Szóval sok mesét összekutyultam, van, amit le is írtam.

 

Na, ennyi elég is belőlem, mindenkit tiszta szívből köszöntök és mellékelek két verset, ami akkor azületett.És

elnézést kérek, nem tudom olyan jól kezelni a gépet (csak mint az idomitott majom) és néha sikerül a betűfrma és vastagság, néha nem. Bocs.

 

                                                 szeretettel:      Agyagási Lászlóné, Réka

 

 

                    

 

                       T   ö r t é n e l e m  

 

           Mesélni? - Tudnék, ó, de mit meséljek?

           szemem homályos, tollam is dadog.

           Hullámzik, forrong a világ köröttem,

           hinni is nehéz, hogy itt és most - vagyok.

 

           Olyan volt minden, mint vihar, vad orkán:

           Felemelt mindent, sopdort és elkapott,

           Nincs víztükör már nyugodt, hullám-töretlen,

           s ma még ha élek, holnap már hol vagyok.

 

           Repült a szél, hogy rázta zászlainkat!

           - rongyokká tépte. És amit hagyott,

           maradt helyette tomboló sötétség,

           süthet a nap, de Fény mégsem ragyog.

 

           Nekem nehéz most. Űlni, úgy tűnődni,

           nézni a vidám, kába holnapot

           jaj, nem lehet már. Úgy rohan a számum,

          kósza pehelyként magával kapott.

 

           De jól van így ez.Majd jön új idő még

           s én csendes álmot dallal ringatok.

           Most nem tudok, csak sírni, lelkesedni,

           és hálát adni, hogy magyar vagyok!

 

                            ------------

 

           Pest, okóber.28.

 

 

 

             Halottak napja, 1956

 

 

            Láttad a fényt a pesti ablakokban

            halottak napja fájó éjjelén?

            Kilőtt romházak csonrváz-hézagában

            fel-felvillant egy cseppnyi, pisla fény.

 

           Még dübörgött a csttogó halál, még

           sokasodtak az égen fent, az árnyak,

           s az emlékezés élő lángjait

           meglebbentették óriási szárnyak.

 

          Sokan hulltak a közömbös kövekre.

          Kísérteni a rémült éjszakában

          még visszatértek, s a lángok azt lobogták,

          hogy aki meghalt, nem halt meg hiában.

 

          Most visszasírom én e régi éjet,

           mikor a Fátum visszahúzta öklét,

           mikor a hősök drága tetemére

           lágy szemfedőként borult az Öröklét.

 

           Ma is Halottak napja van. Azóta

           minden nap az. De fény ma már nem éghet,

           csak sajog a sok kiomlott magyar vér

           s holtak fölött a céltalan enyészet.

 

                              ------------

 

             1956. november.

 

   

 

                                

 

--

Üdv:Eszter

--
--
-----------------------------------------
 
A RIM honlapja:
http://www.muveszetek.hu/rim
 
A RIM levelezőlistája a neten is elérhető:
http://groups.google.com/group/rim-rakosmente?hl=hu?hl=hu

---
Azért kapta ezt az üzenetet, mert feliratkozott a Google Csoportok „RIM-Rákosmente” csoportjára.
Az erről a csoportról és az ahhoz kapcsolódó e-mailekről való leiratkozáshoz küldjön egy e-amailt a(z) rim-rakosment...@googlegroups.com címre.
További lehetőségekért látogasson el ide: https://groups.google.com/d/optout.

--

Áldás rád és minden létezőre. 

Hálás köszönettel. Anikó

Dancs Jánosné Anikó Oriflame Menedzser 06 20 326 4001
my.oriflame.hu/anikooriflame