Emlékszem még nagyanyánkra, úgy tünt vakon hitte
A szaloncukor és színespapírt kincsként őrízte
Repdesett a szívünk, lelkünk, azon a délután
Olyan érzés hatalmába nem kerít soha tán
A szomszédokra voltunk bízva, sikerült a trükk
Hazaérve a felnőtt mesét naívan hittük
Repdesett a szívünk, lelkünk, azon a délután
A tél is más volt, ilyen érzés tán nem lesz ezután
Néhány hópehely cikázva, a föld felé szaladt
Összebújtunk kisgyerekként a takaró alatt
Tervet szőttünk, angyalt láttunk és díszes, ékes fánk
Millió fénnyel és csillogással tekint le ránk
Gondunk kevés, minden megvolt, barátunka volt a jég
Ma sem értem mért volt kékebb odafenn az ég
Fagyos téltől nem rettegtünk, tiszta volt a táj
Nem vallom be, nagy létemre de belül kicsot fáj
Hosszú évek, gyorsanteltek, felcsillan egy fény
Gyerekeink boldogságát végig nézem én
Repdeső a szívük, lelkük, azon a délután
Nekünk más vot, minden más volt, semmi sem olyan már
Néhány hópehely cikázva, a föld felé szalad
Összebújva kisgyerekként a takaró alatt
Tervet szőnek, kacarásznak az ékes fánk alatt
Tükröm nem csal felettem már az idő elhaladt
Tükröm nem csal felettem már az idő elhaladt
Szeretettel: Anikó