Fwd: :)
László Horváth
Feladó: Bagi Mónika <cindarel...@gmail.com>
Dátum: 2009. április 1. 14:06
Tárgy: :)
Címzett: Jancsó Mihály <tenes...@gmail.com>
Másolatot kap: Rejtő Józsefné <rej...@szarvasnet.hu>, Dezső Gabriella
<dg...@szarvasnet.hu>, Laurinyecz Zoltán <ZLau...@gmail.com>, Zoltan
Kovacs <zkov...@gmail.com>, Garamvölgyi László <gara...@gmail.com>,
Viktro <vict...@gmail.com>, Megyeri Nándor <megy...@gmail.com>,
eva....@freemail.hu, Hornok Imre <hor...@szarvasnet.hu>, JÁNOS
KÖKÉNY <termin...@gmail.com>
A francia nyelvben minden főnévnek van neme. Egyszer egy franciaórán a
tanár külön csoportra osztotta a férfiakat és a nőket, de a kérdés
ugyanaz volt: vajon hímnemű vagy nőnemű lehet a számítógép? A
diákoktól természetesen indoklást is kért.
A férfiakból álló csoport egyértelműen nőneműnek nyilvánította a
komputert, a következő okok miatt:
1. Csakis az alkotója érti a belső logikai rendszerét
2. Az a nyelv, amit az egymás közti kommunikációra használnak,
érthetetlen bárki más számára
3. A legkisebb hibát is tárolják hosszútávú memóriájukban
4. Amint elkötelezed magad az egyik mellett, a fél fizetésedet a
kiegészítőire költöd.
A nők szerint ugyanakkor a számítógép csakis hímnemű lehet, mivel:
1. Ahhoz, hogy felkeltsd az érdeklődését, be kell indítani
2. Rengeteg adat birtokában is tanácstalan
3. Elvileg megoldania kéne a problémákat, de az idő nagy részében ő
maga a legfőbb probléma
4. Amint elkötelezed magad az egyik mellett, rájössz, hogy sokkal
jobbat kaphattál volna, ha vársz még egy kicsit.
Minden reggel, amikor felébredek, azonnal tornázni kezdek.Azt mondom magamnak:
- Rajta! Fel, le! Fel, le!
Két perc gyötrelem után azt mondom magamnak:
- Jól van! Most probáld ugyanezt a másik szemhéjaddal is!
grófnő behivja a hálószobájába az inast:
- James, vegye le a cipőmet!
- Igenis, asszonyom...
- James, vegye le a ruhámat is!
- Igenis, asszonyom...
- És a fehérneműmet is.!
- Igenis, asszonyom...
- James, és elő ne forduljon még egyszer, hogy az én holmimat hordja!
A hajótörött - összeszedve utolsó erejét - kiúszik a lakatlan
szigetre. Partot érve elájul a fáradtságtól. Arra tér magához, hogy
ott áll mellette a felesége és üvölt:
- Hol voltál, Sándor? A hajó már tegnap elsüllyedt!
Tudsz úszni?
- Igen.
- És hol tanultál meg?
- A vízben.
Csak vártam és vártam és mikor nem jött semmi tudtam, hogy csak tőled
lehet. ( a nők 90%-ra igaz ez a gondolkodás)