Nagyon örülök, hogy mások is foglalkoznak a 12 szent éjszakával és persze az antropozófiával.
Most, hogy ez a "lehetőség" ismét aktuálissá válik, barátaimmal pont egy ilyet akartam megosztani. Közlöm veletek azt a néhány sort, amit egy igaz barátom küldött át nekem, erre az időszakra való felkészüléshez.
Ez egy rövidebb írás, mint amit ti közzé tettetek, de azoknak, akik csak most ismerkednek ezekkel a gondolatokkal, azoknak lehet, hogy emészthetőbb ez a kivonat:
A 12 SZENT ÉJSZAKA (nyersanyag)
A 12 Szent Éjszaka legfontosabb két pontja: kezdete és a vége, az Út
Jézustól Krisztushoz. Jézus gyermek születésétől a keresztelőig,
amikor a Krisztus-szellem galamb formájában Jézusra szállt, egyesült
vele. Ettől a pillanattól vált Jézus Krisztussá, az "emberfia"
"istenfiú"-vá.
Érdekes csillagászati körülmény, amelyet ősidők óta megfigyeltek, hogy
december 21.-én a téli napforduló idején megáll a napfény János nap
óta tartó csökkenése és 3 napig, december 24-ig optikailag ebben a
várakozó állapotban marad, tehát se nem csökken, se nem növekszik.
Majd december 25-étől Jézus gyermek születése után, a fény
növekedésnek indul. December 24 éjszakáján a Születés Szentélyében a
megszületett Jézus gyermek szemével a kozmikus szeretet először ragyog
ránk. Felismerjük-e? Felismerjük-e áldozatát, amellyel otthonából az
Örökkévalóságból azért jött el az emberhez, fogalmainkkal
kifejezhetetlen áldozatot vállalva, hogy majd 33 év múlva
összeköthesse magát az egész földi természettel és benne az emberrel,
mindenbe beoltva szeretetét és ezzel mindent és mindenkit testvérévé
avatva. Természetesen ezáltal az ember is mindennel és mindenkivel
testvérré vált. Tegyük fel hát önmagunknak a kérdést: "őrizője vagyok
a testvéremnek?" Mindjárt válaszoljunk is, de őszintén! A 2000 évvel
ezelőtti eseményekből újabb képet is felidézhetünk, a Pásztor képét.
Engedem, hogy Jézus Krisztus engem pásztoroljon, vagy inkább egóm
szabadság vízióját akarom követni? Másképpen: személyiségem szabadsága
fontosabb, vagy Jézus Krisztus tanításának követése? Amikor
szabadságomat próbálgatom és a kísértések, gondok, betegségek
elborítanak, személyiségem gőgje engedi, hogy Jézus Krisztushoz
forduljak? Tudom alázattal elfogadni, ha ilyenkor nem veszi le rólam a
terhet, hanem erőt ad tovább viteléhez? És ezután mit teszek?
Visszalépek előző utamra, vagy vállalom Jézus Krisztus tanításainak,
példáinak követését?
Mindezekből láthatjuk, hogy a 12 Szent Éjszaka olyan erőteljes
önismereti úttá válhat, amelyet ebben az időszakban közelünkbe lépő
szellemi erők segítenek. De, hogy milyen lesz ez az önismereti belső
út természetesen tőlünk függ...
December 24.-e éjszakájától kezd el növekedni a fény, a téli
napforduló átfordul. De ezt az éjszakát régen a születés szentélyének
is hívták. Ezen az éjszakán ha az ember alaposan elgondolkodik, vagy
inkább meditál az eltelt év felett, képes felidézni magában mindazokat
akik az év folyamán segítették őt, és akiket ő segített, de azokkal is
újból találkozik, akikkel konfliktusa keletkezett. Akikkel ebben a
különleges éjszakai körben fogják egymás kezét, mint karmikus társak.
Ennek a körnek a megélése előre mutató erőket hordoz a jövő
évvel kapcsolatban, már csak azért is, hiszen a jelenből nő ki a jövő.
Ekkor érdemes átgondolni néhány alapvető kérdést
különböző tükrökbe tekintve - a jövő év sikeresebb indítására gondolva:
mit mutat életem a szeretet tükrében? Adtam-e, ahol kellett volna,
ahol az élet lehetőséget kínált? Méricskéltem-e, ahol sugároznom
kellett volna, mint a Nap? Van-e olyan felebarátom,
akit képtelen vagyok szeretni? Elzártam-e magamban a szeretet
áramlását, mert valakit méltatlannak ítéltem rá?
- a becsület tükrében: elvettem-e más becsületét? Ezt tudatosan,
érdekből tettem? Saját becsületemet felapróztam-e kompromisszumokra?
Eladtam-e pénzért, megfelelési vágyból becsületemet? Voltam-e Faust?
Hordozom-e a Nessus inget? Bevallom-e magamnak? Ártottam-e másnak
tudatosan? Kellett-e lelkiismeretemet csitítani? Támadtam-e
védekezésből, hogy lelkiismeretem alá mankót toljak? Az élet
mindennapjaiban, óráiban, perceiben Krisztus tanítása bennem a mérce?
Tudatosan adtam-e teret lelkemben a Vágy Fejedelmének, a Hazugság
Urának? Ki az úr bennem, amikor éber-tudatban vagyok, amikor hagyom
magam sodorni bensőm árjával, vagy amikor elmerülök az ár habjaiban?
Képes vagyok ezekben a tükrökben őszintének lenni? A születésemkor
erre az inkarnációra magammal hozott feladatomat teljesítem?
Elbuktam-e elmúlt évi utamon?
a Krisztus utáni első évszázadokban, kb. 360-ig a keresztény egyház
tanításában csak a Vízkereszt volt, mint a születés ünnepe, tehát csak
a keresztelést és ezzel a Jézussal egyesült Krisztust ünnepelték.
Vagyis Krisztus születését ünnepelték csak. Csak 360 után hozták
létre a december 25-i Jézus születési ünnepet is. Tulajdonképpen
éppen a Krisztus születés, majd 3 év múlva a Krisztus feltámadás az,
ami élesen elválasztja a kereszténységet bármely más vallástól, vagy
beavatott tanítóktól. Ugyanis ezek az események - születés, feltámadás
- transzcendensek, átvezetnek a három dimenziós anyagi világból az
örökkévalóság szellemi dimenziójába.
Vannak akik a 12 Szent Éjszakát arra használják, hogy minden este vagy
az éjszaka első 1-2 órájában visszatekintést végeznek. Tehát 24.-én
este minél alaposabban vissza tekintenek decemberi tetteikre, 25.-én
novemberi tetteikre és így tovább. Itt a legfontosabb az őszinteség
önmagunkkal szemben. Először biztos nehéz lesz, de a kitartás
eredményt hoz. Így tehát a 12 Szent Éjszaka erejét - amely
kétségtelenül valós - belső önismereti munkába foghatjuk. Fontos, hogy
bármit megtudunk magunkról - mert ez szinte elkerülhetetlen - ne
ostorozzuk magunkat, ne bűntudatot keltsünk magunkban hanem,minél
jelentősebb felismeréshez jutunk, annál mélyebben menjünk bele
megismerően. De pozitív tapasztalatokat is szerezhetünk. Lesznek
személyek, akiket most éppen ellenkező színben ismerünk fel. Például
amit velünk szemben tettek, most már látjuk, hogy értünk tették, vagy
felismerjük, mi kényszerítette őket valamit tenni, stb. Vannak akik
úgy készülnek egész évben erre a belső önismereti munkára, hogy az év
minden napján este tudatosan vissza tekintenek - és mindig visszafelé
sorrendben - eltelt napjukra. Erre elég néhány percet szánni. Először
ez nehéz gyakorlat, de jelentős eredményeket hoz. Mindez alkalmat ad a
megbocsájtás gyakorlására, akár "hetvenszer hétszer".
December 24. Szűz. A mohóság, a vágy, a kísértés alól tudatos-gondolkodással
kell megszabadulni az embernek. Ádám Éva ünnepe.
December 25. Mérleg. Szimpátia-antipátia között feszültség. Ennek
tudatosítása segít közelebb kerülni a Krisztus születés megértéséhez.
Érdemes gyakorolni a szimpátia-antipátia kontrollját. Ehhez
tartozik a helyes ítélet, és az állhatatosság.
December 26. Skorpió. A kívánság régiója, az ehhez szükséges erény, a kitartás.
Szent István napja. A legenda erre a napra olyan szenteket helyez,
akik életükben ezt az erényt hordozták.
December 27. Nyilas. Leginkább saját magával foglalkozik.
Kedv-kedvetlenség tulajdonságai. Emeltebb szinten: türelem,
tolerancia. Elfogulatlanság. Él magad a másik helyzetébe.
December 28. Bak. A lélek régiója. Különleges kapcsolatban van a
szivárvánnyal. Erény: együttérzés, mely a halottakat az élőkkel
összeköti. Heródes ezen a napon gyilkoltatta le a gyermekeket.
December 29. Vízöntő. Aktív lelkierő: a Hit. A másik sikeréért is
tudj imádkozni.
December 30. Halak. A lelki-élet régiója. Teljes önátadás a sorsnak.
December 31. Kos. Szilveszter:" nem magamat akarom csak megváltani,
hanem másokért élve boldogabbá válni". Az elmúlt évben az ember
megélte ami őt gátolta, visszatartotta. Ez a meghalni és újjászületni
szolgálata.
Január 1. Bika. Jézus neveadásának ünnepe. Megszentelni a nevet. A
gondolkodás kontrollja, a helyes gondolkodás érdekében a nyelvet
fegyelmezni kell. Ne beszélj meggondolatlanul.
Január 2. Ikrek. Menyhért. Arany. A helyes döntés gyakorlása. A lélek
kontrollja.
Január 3. Rák. Boldizsár. Tömjén. Helyes cselekvés.
Január 4. Oroszlán. Gáspár. Mirha. Bátorság, pozitivitás.
Jnauár 5. Mérleg. Igazság és odaadás megértése, gyakorlása. Erzsébet és Mária,
a megtisztult asztráltest és étertest találkozása. A még meg nem
született János és Jézus beszélnek egymással.
Január 6. Skorpió. Vízkereszt. Amit ebben az éjszakában elér az ember, az
megnyilvánul. János-Jézus találkoznak. Az öröm és az igazságosság
találkozása: harmónia. Az utolsó 2 nap már nem a személyiségre, hanem
a szociális kapcsolatokra vonatkozik.
A Szent Mihály ünneptől Karácsonyig terjedő időszak minden korban
jelentős volt az emberek számára, elsősorban a fény folyamatos
csökkenése miatti sötétség, a gonosz erők növekedése miatt.
Karácsonyhoz közeledve a megelőző négy adventi hét éppen ezért már a
tudatos várakozás időszaka. De a tudatos várakozás egyúttal aktív
készülődést is jelent, tudva, hogy már közeledik a Fény, felismerve,
hogy Advent heteiben négy féle kísértéssel kell tudatosan szembe
néznünk.
Advent első hetében minden fizikai lemerevedik, fekete-fehér ködös,
összemosódó formák, melankolikus életérzés, gondolati bénultság
igyekszik elaltatni bennünket. Erősíthet bennünket, ha tudatosítjuk
magunkban, hogy az Atya szellem kozmoszában minden a Rend-en belül
van, minden értünk és nem ellenünk történik. Erősítsük magunkban az
igazságosság erényét.
A második adventi héten inkább vágyaink, önszeretetünk, önértékelésünk
erősödik, meggondolatlan beszédünk szinte mérgezővé válhat. Mindenben
tudatos fegyelmezettség és mértékletesség az orvosság.
A harmadik hét kísértése a félelem, szorongás, kishitűség, hazudozás.
Önmagunk elvesztésének hamis félelme próbál meg bennünket.Az orvosság:
bátorság. Ha tudatosítom magamban, hogy elsősorban nem anyagi, hanem
szellemi lény vagyok és minden erő bennem van ennem méltó éléséhez,
vagyis lélek jelenlétemre bízom magam, nem alszom bele a kísértésbe.
Semmilyen helyzetben se veszítsük el önmagunkat!
A negyedik hét kísértése a legerősebb. Sok-sok ember nem is bírja az
elhagyatottság, árvaság, magány egyre fokozódó érzését. Ez a hét már
az önismeret utcájába terel, amely a 12 Szent Éjszakával folytatódik
majd. Ezen a héten fel kell ismernünk, hogy egónk, mely ilyenkor akár
őrjöngve is tombolhat, valójában igazi, fenséges Énünk torz tükörképe
csak, ereje mindössze annyi, amennyit mi adunk neki. Ha erőnket
visszavonjuk tőle, vagyis tudatosan nem azonosulunk vele, erőtlen
bábuként elcsendesül...
Dutka Ákos:Karácsonyi beszélgetés az Úr Jézus Krisztussal 1923-ban
Ha e beteg, bolond világra
Uram, még egyszer megszületnél,
Bár milliónyi templomod van,
Kezdhetnéd megint Betlehemnél.
Szalmajászolnál rangosabb hely
Uram, tenéked ma sem jutna:
Soha messzibb a Te országod
"Miatyánkod" bár mindenki tudja.
Ha így jönnél Názáretből
Sápadtan, fázva, december este,
Az ügyefogyott szenvedőkhöz
Párizsba vagy Budapestre,
S, leülnél az éhezők közt
S, abból, amit valaha mondtál
Mesélnél új vigasztalásul -
Elfognának a tizedik szónál.
Mondjál csak új Hegyibeszédet
S amit mondtál a gazdagokról
S ha gyűlnének az elhagyottak
S szólnál az írás-forgatókról
S ha megpróbálnád Uram még egyszer
Az Embert rávenni a Szeretetre -
internálnának, esküszöm rá,
Ha nem is vernének mindjárt keresztre.
Szeretettel a közös munkához...
Üdv: Dodi