A hiány az embernek életformája lesz
2024.09.06.2024.10.02.
–In memoriam Üsztöke István-
Hatvanból indult, New Yorkban hunyta le a szemét.
Meghalt a nagy dokumentarista, az ’56-os menekült, New York és környezetének feledhetetlen alakja.
95 évesen még a táncparketten láttuk, fiatalasszonyokat szórakoztatott. Elcsendesült Queens és Manhattan, elárvulva a sarokban minden kamera, meg a kellékek. 96 évesen hagyott itt bennünket Üsztöke István.
Az 1980-as évek végén ismertem meg New Yorkban. Egy csendes, halk szavú ember lépett oda hozzám az Engedjétek hozzám jönni a szavakat előadásunk előtt: Engedélyezem-e, hogy felvegye az előadásunkat? Szabó Violára néztem, akivel színre vittük Sütő András művét, s ő is természetesnek vette, hogy rögzítse a filmszalagra az eseményt. A mi barátságunk itt kezdődött és folyatódott Hatvanban, Egerben vagy éppen New Yorkban, Fairfielden, ahol minden előadásunkon ott volt. Nagyon szerette a Cserey Erzsi által vezetett, Varga László alapította Magyar Színházat.
Hatalmas dokumentumanyagának mi lesz vajon a sorsa? Ő hasonlóan nagy dokumentátor volt, mint a nyugati parton, Los Angelesben, Birnbaum István, aki az ott élő magyarok minden rendezvényét filmszalagra rögzítette. Az ő munkája otthonra talált és nem lett az enyészeté, mert hazamenekítettük szülőfalujába, Abasárra. Reméljük, Üsztöke István korszakos munkája sem lesz az enyészeté.
István barátom Hatvanban született, ott járta ki iskoláit. 1945-ben leszerződött a Palásty nyomdába és kézi szedő nyomdászként szabadult. Cserkészkedett 1948-ig, mikor közölték vele: a cserkészet már a múlté, beolvadnak az úttörő mozgalomba. Pestre került. Egy őszi napon, 1956. október 23-án a diákság nagy tömegben érkezett a Kossuth nyomdához, ahol az első emeleti ablakából dobálták ki a 16 pont első példányait.
A szabadságharc leverése után mindezért felkeresték, menekülnie kellett.
Amerikában megbecsült ember lett, szakmájában dolgozhatott, bekerült a nyomdász szakszervezetbe, ahol nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Ekkor munkát vállalt a New York-i Magyar Televíziónál, majd beindította a Queensi Magyar adót.
3 gyermeke 7 unokája és 7 dédunokája maradt hátra. Mindig így zárta a találkozásainkat: A haza hazahív, s én megyek minden évben, amíg a szívem bírja.
Eddig bírta. Köszönjük István!
Utoljára a New York-i Főkonzulátuson találkoztunk, ahol az Összetartozás Napja rendezvény keretén belül elismerő okleveleket adott át számára Kumin Ferenc Főkonzul. Rendkívül népszerű szakember volt. Ha Queensbe mentem, csak két családot látogattam meg: Czinkota Miska kollégámat és a vele élő Dubszky Pirikét, aki Jávor Pál utolsó szerelme volt, valamint István barátomat és családját. Jobb steak-et senki nem tudott sütni, mint ő, az erkélyén. Nagyon büszke is volt erre, talán büszkébb, mint a kamerájára, amely most ott hever elhagyatva valamelyik sarokban.
A Teremtő vezesse lépteidet a fények útján, István!