Mező cikke Lázárról

[Rózsa Ákos]

George Lazar, a bomlasztó 

Forrás: https://www.facebook.com/share/1DEB8HLiDG/

A


gonosz a történet szerint csak úgy léphet be a házba, a szobába, ha behívod. George Lazart senki sem hívta be a magyarságát megélő, összetartó emigráns közösségbe, ő egyszerűen megjelent ott. Bomlaszt, lejárat, mocskol. Ha a kormányt szidná, az nem zavarna minket, de nem, ő szinte mindenkit összeköpköd, aki kicsit máshogy gondolkodik.  

Feltehetően magányos ember, írásai alapján szánalomra méltó személyiség, annyi gyűlölet és cinizmus lakozik a lelkében, hogy csoda, hogy nem betegedett bele. Persze az ilyen emberek sokszor nem lesznek betegek – másokat betegítenek meg. Elárasztják a környezetüket, bár mérgező személyiségük általában végül eltaszít mindenkit. 

Összességében szomorú a története: vajon mi történhetett vele, hogy ilyen emberré vált? Miért gyűlöli ennyire a tőle különböző embereket? Hiszen kimehetett Amerikába, akkor, amikor az még nem volt olyan egyszerű, ott volt, ott élhetett, ott élhet a Lehetőségek Országában, hogy aztán, már idősen azt a lehetőséget válassza, hogy minden erejét a politizálásra, a gyűlöletkeltésre fordítja. 

Miért? Fizeti valaki? Zsarolják? Fogják? 2025-ben? Nem hinném. Vagy inkább önszorgalomból teszed, George? Az is lehet. 

Próbálom megérteni, hogy mi mozgat. Nagykövet szeretnél lenni? Vagy elismerésre vágysz? 

Mi történt veled, George korábban? György? Ki bántott? Milyen traumákat hordozol magadban? És miért rajtunk vezeted le? Vagy egyszerűen gonosznak születtél? 

Azt nem hiszem. Senki sem születik gonosznak. Próbállak megérteni. 

Meghalt Drábik János, mit tesz George? Nem vár, rögtön ír egy pamfletet, amelyben Zsuzsanna Borvendég-et, engem és a halottat is összemocskolja. Rendben, lelke rajta, de írásából is kiderült, hogy George valódi célpontjai nem mi vagyunk, hanem azok az emigránsok, akik előbb Zsuzsát, majd most idén engem is vendégül láttak. A barátaink. Lóránd és Zsolt. Két kovászember, két fáklyahordozó. Csupán erre használta fel George Drábik János halálát. Két napot nem tudott várni... 

Természetesen mi mind szélsőjobboldaliak vagyunk. Voltam én már »antiszemita« is – persze csak George szerint. Ilyen mélységekbe talán csak Hofi atya ment el, illetve le, no meg a Magyar Hang, amely lehozta a pamfletjét. 

Máshol akarta publikálni Hofi atya, de ott ilyen aljasságra nem vetemedtek. A Magyar Hang ez a szint. A Facebook meg szabad felület – a Lazarhoz hasonló elvetemült emberek terepe. 

Persze van úgy, hogy a hozzá hasonló emberek elmérik magukat, elhiszik a virtuális világot, azt hiszik, ők tényleg „valakik”, azért, mert minden újsághírt átírnak, minden pletykát lehoznak a saját felületükön, ahol mindenkit letiltanak, aki nem velük együtt béget (nálam és máshol ez közel sincs így). Így történt, hogy a magát újságírónak hívó Lazar tavaly év elején hatalmas pofont kapott. Miután elkezdte Vujity Tvrtko-t mocskolni. Az ismert tévésnek elege lett, és válaszolt: 

„George Lazar írásainak túlnyomó többsége ugyanarról a magyar politikusról és a rendszeréről szól. Az író gyűlöli az adott politikust és a rendszerét. Ehhez minden joga megvan, hiszen vélemény-, és szólásszabadság van. Amihez George Lazarnak nincs joga: gyűlöletével összekenni vétlen embereket, nincs joga ténybeli hazugságokat közölni, embereket hamisan rágalmazni, nincs joga megalázni őket. 

Évek óta gondolkozom azon, hogy mit csináljak ezzel az egésszel kapcsolatban, senki sem mondhatja, hogy hirtelen felindulásból írom soraimat. 

Morális alapok miatt – tájékoztatásként– felhívtam a szóban forgó személyt, aki George Lazar neve hallatán sírásban tört ki, közölte, hogy ez az ember felmérhetetlen károkat okozott neki a magánéletében és a munkájában egyaránt, majd rosszullétre hivatkozva letette a telefont.  

Mindezek után nem válaszoltam az engem megkereső, s későbbi privát üzenetében a munkámat megdicsérő George Lazarnak, akiről korábban sosem hallottam. 

Akkori megkeresése – majd munkám dicsérete– s válaszom elmaradása óta George Lazar több, mint húsz írásában gyalázott, mocskolt engem, konkrét ténybeli hazugságok tömkelegével fűszerezve »cikkeit«. Sőt: egy idő után elkezdte zaklatni az ismerőseimet, adatokat kérve, immár rólam.”

Ez ő maga. George Lazar. Sok ilyen embert ismerek. Ezután pontosan úgy cselekedett, ahogyan várták, vártam, rövid időre összehúzta magát icire-picire, úgy tett mint a kommunisták („én ott sem voltam”), közben nyilván rettentően nagy harag és önsajnálat tombolt benne, és gyűjtötte az erőt a további mocskolódásokhoz. Célpontot mindig talál. 

De – ahogyan mondjuk Kádár János – az egykori Lázár György is gyáva személyiség. Ez lehet a személyisége alapköve. Sokan mesélték, hogy már nemigen mer sehol sem megjelenni, nem csak a konzervatív csoportokban, már sok helyen visszataszítónak találják. Vannak olyan „hasznos” emberek, akikkel még a saját körük sem szeret találkozni. Az amerikai magyar közösség – városokra bontva – kicsi, ott jobban megismerik egymást az emberek. Lehet, hogy George politikailag hoz valamit néhány ember számára, de emberként nyilván terhes. 

Bárkivel beszélgettem – legyen konzervatív, demokrata vagy apolitikus –, ha ismerte a nevét (sokan szerencsére egyáltalán nem), elhúzta a szája szélét vagy egyszerűen legyintett. 

Igen, a legyintés. Mindig felmerül a kérdés: érdemes-e foglalkozni egy összességében teljesen jelentéktelen, valódi teljesítmény nélküli, szerencsétlen személyiséggel, akit nyilván megvet minden jóérzésű emigráns? Persze az alapvető válasz a nem lenne. 

Érdemes-e írni egy olyan alakról, aki a jelek szerint valamilyen kisebb-nagyobb mentális vagy lelki betegségben szenved, hiszen ez a fajta gyűlölethadjárat olyan problémákat takar, amellyel nem nekünk, hanem a pszichológusoknak kellene foglalkozni? Alapvetően erre is nem lenne a válasz. Ezért nem foglalkozott vele Tvrtko sem korábban. Van jobb dolga az embernek. 

Hívhatnánk neki segítséget, egy barátot, egy lelki társat, hátha segít, vagy hagyhatnánk, hadd tombolja ki magát mint a részeges Béla a kocsmában vagy a barátunk, régi osztálytársunk, aki minden találkozásnál elmond egy politikai monológot, de aztán megnyugszik, és beszélhetünk értelmes, fontos dolgokról is. 

Mégis: nem szabad rá legyinteni. Én magam miatt egyébként legyintenék, vannak nála jóval komolyabb, okosabb, befolyásosabb ellenségeim, és ezernyi fontosabb ügyem, kutatásom, témám, történetem, George Lazar tollforgatóként, bomlasztóként semmivel sem tud meglepni. Tizenkettő egy tucat.. Borvendég Zsuzsa főleg nem hajol le egy ilyen alak mellé, minek, ő az Európai Parlamentben tart beszédet, komoly ügyekkel foglalkozik, hiába is provokálja Lazar – meglehetősen erőtlenül. 

Mégis: nem szabad rá legyinteni. Nem szabad rájuk legyinteni. Mert akkor azt hihetik, ezt mindig, bármeddig, bárkivel megtehetik. Ezek a személyiségek, akár az internet névtelen trolljai, folyvást viszályt keltenek, hazugságokat terjesztenek, és mindig lesz, aki megunja, válaszol, eteti a Kisgömböcöt, aki ettől erőre kap, végre azt érzi, nem magányos, van mellette valaki, van értelme az életének, megint kapott egy kis fényt, igen, persze George is ilyesféle, de van egy másik szempont: nem hagyhatjuk, hogy egy ilyen alak büntetlenül bomlasszon, hazudozzon, mérgezze az amúgy is fogyatkozó magyar emigráns közösséget. Felelősséggel tartozom, felelősséggel tartozunk értük. 

Ezt ma már a magyarok többsége pontosan érti. A magyar emigráció kovászemberei a saját idejüket áldozzák fel a közösség összetartására. Tudom, láttam közelről, mennyit dolgoznak, lelkesedésből, ingyen, munka mellett, illetve után, és milyen sokat jelent számukra egy-egy baráti ölelés, egy-egy régi ismerőssel való találkozás, egy-egy magyar mondat, egy-egy felemelő történet továbbadása. Az ember közöttük elemelkedne, illetve elemelkedik a mindennapi valóságból, aztán kinyúl egy ilyen virtuális kéz, és megpróbálja visszahúzni. Nem megy persze, de pár másodpercig, pár percig csak összekormozza az ablakot. 

Mennyire hiteles, amit írogat? Rólam legutóbb – amikor Amerikában jártam – ezt pötyögte le: „Idén Mező Gábort hívták meg, akinek eddig soha nem sikerült bejutnia az USA-ba. Mező a Pesti Srácok nyiltan Amerika-ellenes és antiszemita publicistája.”

Lazar a maga módján nagy sikert ért el, ebből a két mondatból nagyjából semmi sem igaz. Nekem nem „bejutnom nem sikerült” eddig az Egyesült Államokba, hanem még sohasem akartam, terveztem odamenni – elsősorban pénzügyi okokból, a családi kassza nem az én utazgatásaimat szolgálja. Hogyne mentem volna? Imádom a jazzt, imádom a bluest, megnézném New Orleans-t – tudom, már nem a régi –, elmennék Montanába, persze, Los Angelesbe is, a Grand Canyonhoz, amiről annyit olvastam, megnézném, hol élt Updike, Salinger, Faulkner, Malamud, Henry Miller, Arthur Miller, Fitzgerald, írók, akik fontosak voltak vagy még ma is fontosak a számomra, megnézném, hol született Miles Davis, Jimi Hendrix, Morrison, Scorsese, Bob Dylan, Leonard Cohen – soroljam? És én lennék Amerika-ellenes ugyebár. 

[Besétáltam a csapdába: magyarázkodom egy képtelen megbélyegzés ellenében. Az antiszemita, szélsőjobboldali vád is annyira méltatlan, hogy arra már ki sem térek. Minek? Nem játsszuk ezt a játékot, George.]

Mi a valóság? Most hívtak meg először, és életem két igazán gyönyörű hetét tölthettem ott. Annyi élmény ért, hogy nem is igaz, nagyon tetszett Amerika és Toronto, megerősödtem a magyarságomban, sok-sok olyan példaképpel találkoztam, illetve sok-sok olyan példaképről hallottam, akik még sokáig inspirálni fognak. Természetesen életemben nem voltam „nyiltan” [nyíltan, George, nyíltan], sem titkoltan Amerika-ellenes – nem is foglalkoztam Amerikával túl sokat –, és természetesen antiszemita sem, ahogyan már évek óta nem dolgozom a Pesti Srácoknál. 

A többi – azaz a semmi – stimmel. 

Jobb esetben röhög az ember az ilyen „kollégákon”, de van azért itt egy komolyabb probléma. Az, amiről Tvrtko is írt. Az egy dolog, hogy engem – aki rengeteget ír másokról, a történetükről, beleállok sok mindenbe, ezért aztán állnom illik, ha támadnak – vagy a politikus Borvendég Zsuzsannát mocskolja, mi ezt megszoktuk, a helyén tudjuk kezelni (főleg az ilyen szintű emberektől), a súlyosabb az, hogy olyan embereket is összenyálaz, akik nem közszereplők, akik nem is politizálnak, nem is tettek, tesznek semmit azon túl, hogy az emigráns magyar közösség tagjai és azt a közösséget szolgálják. 

Több olyan idős ember van, aki tisztességben leélte az életét Amerikában, erre jön egy ilyen alak, és hirtelen, a semmiből összemocskolja. Azért, mert leült valakivel beszélgetni. Azért, mert elment egy konferenciára. Azért, mert George-nak nem elég »woke« és szivárványos.  

„George Lazar neve hallatán sírásban tört ki” – olvassuk Tvrtko sorait. 

Sokat foglalkoztam a magyar emigráció történetével. Megírtam, hogy lett rákos Ignotus Pál, akire ügynököt, ügynököket küldtek, akinek minden bizonnyal az állambiztonság ölette meg a feleségét, akiről Kutasi Kovács Lajos még a halálos ágya mellől is jelentett. Itthon egy darabig lejáratták, aztán csak hallgattak róla. Ismerjük a magára maradt Márai Sándor történetét vagy az említett Wass Albertét, akit évtizedekig mocskoltak, sároztak a Lazarhoz hasonló alakok. Róluk írtam a Besúgók – A sajtó megszállása I. című könyvemben. 

Van, aki az állambiztonság megbízására tette, más Kádár Jánoséknak akart megfelelni, van, aki meg „csak” azért szállt be a hadjáratba, mert gyűlölte a nála nemesebb, hazafiasabb, mások által elismert, a közösségért tenni képes embereket. Szerintem George ilyen. 

Nem tudjuk, hogy Lazart pontosan mi mozgatja. De azt igen, hogy sokan belebetegednek a tevékenységébe.

[Laszlo Baumeister]

Ez az ember nem Magyarok....egy hontalan genyláda. A jelleme leirhatatlan mert nincs. Isten nem ver bottal. Eltüntetett magáról minden emailt. Engem is keményen rágalmazott. Nem sülyedek le egy lepratelep szintjére és evvel csak dicsértem.

--
--
Ezt a levelet azért kapod mert benne vagy a Google
Csoport "NYC-MAG - Mintaként Alkalmazott Gondviselés" listáján.
Küldj egy üres levelet a következő címre annak megfelelően mit szeretnél!

Feliratkozás: nyc-mag+...@googlegroups.com (Egy emailbe ezt a címet kell beillesztened, ezzel megtörténik a feliratkozásod a csoportba)
Hozzászólás: nyc...@googlegroups.com (Hozzászólni természetesen csak az tud, aki már elküldte feliratkozó levelét)
Leiratkozás: nyc-mag+u...@googlegroups.com (Bármikor leiratkozhatsz, egy erre a címre elküldött levéllel)
 
Általános lista:
NYC-MAG szervező listája, a legfontosabb híreknek eseményeknek, rendezvényeknek tartjuk fent, erre mindenképpen jelentkezz!
---
Azért kapta ezt az üzenetet, mert feliratkozott a Google Csoportok „NYC, MAG - Mintaként Alkalmazott Gondviselés” csoportjára.
Az erről a csoportról és az ahhoz kapcsolódó e-mailekről való leiratkozáshoz küldjön egy e-amailt a(z) nyc-mag+u...@googlegroups.com címre.
A beszélgetés megtekintéséhez látogasson el ide: https://groups.google.com/d/msgid/nyc-mag/CAP7j41Z4WdkNEnDnupaX%2Btxn1jU-SSRyf-%2BJTX2ipSb3Dm1%3DGQ%40mail.gmail.com.

[Laszlo Baumeister]

On Fri, Jan 16, 2026, 17:37 Laszlo Baumeister <bumi...@gmail.com> wrote:

Ez az ember nem Magyar...egy hontalan genyláda. A jelleme leirhatatlan mert nincs. Isten nem ver bottal. Eltüntetett magáról minden emailt. Engem is keményen rágalmazott. Nem sülyedek le egy lepratelep szintjére és evvel csak dicsértem. Nem ment át a MAG-ra ezért küldöm neked a válaszom. Amitbcsináktvez a  csotány nem marad büntetlenül.