Nyílt levél Maszlovszki Katalinnak, a Magyar Rett Szindróma Alapítvány alapítójának
Kedves Kati!
Bizonyára tájékoztattak Téged is mint alapítót, hogy a nevem felmerült a lehetséges kuratóriumi tagok között. Nagy megtiszteltetésnek vettem, hogy a kuratórium néhány jelenlegi tagja jelölt kuratóriumi tagnak, elsősorban azért, mert ezt egy komoly feladatnak tekintem, másodsorban pedig azért, mert ezzel is elismerték az alapítvány érdekében az elmúlt hónapokban végzett munkám.
Szeretném jelezni Feléd is, hogy szívesen lennék kuratóriumi tag. A jelenlegi tagok mindegyikével szívesen dolgoznék/dolgoztam együtt. A jövőre nézve sok ötletem és előkészítés alatt lévő tervem van, mely az alapítvány működését segítené.
Bori lányom születése előtt a tudományos pályám során volt alkalmam rendezvényeket, konferenciát szervezni, kiadványok, könyvek, sajtóanyagok írását, szerkesztését, kiadását bonyolítani, így bizonyos területeken az alapítvány rendkívül jól tudná hasznosítani a tudásom és a tapasztalataim. Megfelelő anyagi és családi háttérrel rendelkezem, ami megengedi, hogy ezt a munkát lekiismeretesen, anyagi megfontolások nélkül, önzetlenül végezzem. Kiterjedt kapcsolatrendszerem segítségével sokat tudnék tenni az alapítvány népszerűsítéséért, programok beindításáért, jótékonysági rendezvények lebonyolításáért. (Azt hiszem, ezt sikerült megmutatnom a Közelebb… kampány szervezésekor.)
Mivel már kb. tíz éve van kapcsolatom az alapítvánnyal, és annak szinte minden, szülők számára meghirdetett programján rendszeresen részt is vettem, van rálátásom, hogy hogyan működött eddig, és arra nézve is vannak elképzeléseim, hogy hogyan tudna fejlődni tovább. Érintett szülőként naponta ugyanazokat a problémákat élem meg, mint a szülőtársaim, így a szülők felől érkező igényeket jól ismerem, ezek megoldásában tudnék segíteni. Ismerem azt a programot, melynek beindítása éppen most kezdődött, és amely éppen a személyre szabott segítségnyújtást célozza minden család számára, neveljen akár kicsi, akár nagyobb lányt (ennek állandó hangsúlyozását egyébként egy kicsit túlzottnak érzem, ami inkább eltávolítja, mintsem összehozná a szülőket!).
A legutóbbi szülőtalálkozón (melyen sajnos családi okok miatt nem tudtam részt venni) elhangzottak és az ottani hangulat alapján azonban nagyon szomorú vagyok, hogy az érdemi munka helyett mással vagyunk elfoglalva. Azért írom Neked még a találkozó előtt ezt a levelet, hogy legyen időd gondolkodni azon, hogy elfogadod-e a jelölésem. Remélem, kedvező döntést hozol, és a találkozón már nem ezzel kell újra terhelni a szülőket, akik, gondolom, szívesebben hallgatnák a beszámolókat a megvalósult programokról, illetve a tervekről.
Összegezve az eddigieket: a kuratórium jelenlegi tagjai több éves munkával talpra állították az alapítványt, az idei árveréssel és pályázatokkal biztos anyagi alapokra helyezték a működést, maradt erejük és lelkesedésük egy nagyszabású kampány megszervezésére és egy szülőket segítő program beindítására. A Közelebb… felhívás során létrejött egy támogatói kör, amely – mint minden adományozás esetén – a személyességre és a bizalomra épül. Az alapítvány üzenete nagyon sok formában, nagyon sok helyre eljutott, jó lenne ezt a pozitív fogadtatást, ezt a sok helyről érkező segítséget, figyelmet megbecsülni, tovább építeni. Ezt csak a alapítványon belüli kölcsönös bizalommal lehet tovább folytatni, minden esetben az alapítvány, ezen belül is a lányaink érdekeit szem előtt tartva.
Válaszod előre is köszönöm, üdvözlettel:
Szűcs Alexandra