Hátha valaki nem tudja - Mindszenty József bíboros
Dobai Miklós
Hátha valaki nem tudja …
December 26-a van, Karácsony másnapja. Szent nap. Háborúban ilyenkor szünetel a harc, de nem szünetel békében osztályharc. Most 68 éve, 1948. december 26-án tartóztatta le az ÁVÓ Mindszenty József bíborost, Magyarország hercegprímását. Letartóztatta, hogy utána testi-lelki tortúrák után hamis vádak és kicsikart vallomások alapján életfogytiglani szabadságvesztésre ítélje.
E szépnek igazán nem mondható évfordulón idézzük fel a megalkuvást nem ismerő, elveit, híveit mindhalálig védelmező, azoknak utat mutató bíboros emlékét, megpróbáltatásokkal teli életét.
Mindszenty József 1892. március 29-én született Csehimindszenten, eredetileg Pehm Józsefként, s a Mindszenty nevet 1942-ben szülőhelye iránti tiszteletből vette fel. Tanulmányait a szombathelyi premontrei gimnáziumban, majd a szombathelyi papnevelő intézetben végezte, 1915. június 12-én szentelték pappá. Felsőpatyon kezdte meg papi működését, majd Zalaegerszegre került, ahol az 1919-es Direktóriummal került összeütközésbe. Mint Zalaegerszegi plébános 1921-ben támogatta a Rongyos Gárda Nyugat-magyarországi felkelését, melyben rokona Pehm Ferenc csendőr-szakaszvezető szeptember 8-án, a második Ágfalva-i csatában esett el.
Az 1920-as évek elején rövid időre tisztséget vállalt a Keresztény Párt vármegyei elnökségében. 1924-ben pornói címzetes apát, 1927-ben a szombathelyi egyházmegye egy részében püspöki biztos. E minőségben 19 új templomot, 7 plébániaépületet, 9 miséző-helyet, 12 iskolát építtetett, s szervezett meg körülöttük katolikus közösségi életet.
1944. nyarán, már veszprémi püspökként kezdeményezte annak a püspökkari körlevélnek a megalkotását, amely a zsidók elhurcolása ellen tiltakozott. Majd október végén Shvoy Lajos székesfehérvári, báró Apor Vilmos győri püspökkel és Kelemen Krizosztom OSB főapát együttműködésével memorandumot szerkesztett követelve a nyilas-kormányzattól, hogy szüntesse meg a harcot, mert az a magyar nép ellen való. E kezdeményezés megtorlásául a veszprémi nyilas hatóság letartóztatta és a veszprémi vármegyei bíróság pince-börtönébe zárta.
XII. Pius pápa 1945. augusztus 16-án kinevezte esztergomi érsekké, majd 1946. február 21-én bíborossá kreálta a római Szt. Péter-bazilikában. Hercegprímásként óriási feladatot vállalt. Vállalta, hogy megerősíti a magyar katolikus egyház híveinek hitét és erkölcsi felfogását. 1947-1948-ban Boldogasszony Évet kezdeményezett és vezetett. Mindszenty, mint prímás kötelességének érezte a társadalmi élet erkölcsi vonatkozásainak segítő szándékú figyelését, jóakaratú bírálatát. Vezetése alatt a magyar püspöki kar mindannyiszor közös körlevelekben tette szóvá, ha a proletárdiktatúra felé haladó államvezetés megsértette a vallás- vagy lelkiismereti szabadságot, az iskolázás, a művelődés szabadságát. Megszólalt a felvidéki magyarság deportálása, a délvidéki magyarok tömeges lemészárlása, a német kitelepítés embertelensége miatt, az ítélet nélkül bebörtönzöttek és internáltak érdekében. 1945. október 18-án és 1947. augusztus 25-én a nemzetgyűlési képviselőválasztások előtt a püspöki kar közös körlevélben hívta fel a hívek figyelmét, hogy olyan pártokra szavazzanak, melyek programja evangéliumi szellemű.
Talán ennek is volt következménye, hogy 1948. december 26-án törvény- és jogellenesen letartóztatták, testileg-lelkileg megkínozták, s hazug vádak alapján életfogytiglani fegyházra ítélték, ami a keresztény világban nagy fölháborodást váltott ki. XII. Pius pápa megdöbbenéssel tiltakozott az igazságtalan és jogtipró ítélet ellen, az ENSZ közgyűlése megbélyegezte a kormány eljárását, és nemzetközi sérelemnek nyilvánította a bíboros bebörtönzését. 6 év budapesti börtön után megromlott egészsége miatt 1955-tôl Püspökszentlászlón, majd Felsőpetényben tartották fogva. A forradalom kitörése után, 1956. október 30-án éjjel magyar katonák szabadították ki fogságából. Nagy Imre miniszterelnök kérésére november 3-án este 15 perces beszédet mondott a Szabad Magyar Rádióban.
November 4-e hajnalán, a szovjet csapatok támadása után az USA nagykövetségén kért és kapott menedéket. Ottani tartózkodását rövidnek vélte, azonban Kádárék nem engedték visszatérni érseki székébe. Több alkalommal döntött Mindszenty a követségről való távozásról, de ennek ellenében azt kívánta, hogy a kormány enyhítsen a magyar katolikus hívők jogfosztottságán: tegye szabaddá a hitoktatást, a papnevelést, egyesületek alakítását, a sajtót. E követségi félrabságban készítette el emlékiratait. 1963. áprilisában a Szentszék megbízásából Mindszentyt többször meglátogatta Franz König bécsi bíboros és más vatikáni diplomaták. Mindszenty kész volt menedéke elhagyására, de a kormány ezután sem volt hajlandó egyházellenes intézkedéseinek visszavonására. Ahhoz, hogy Mindszenty a Vatikánban töltse élete hátralevő részét, a kormány hozzájárult volna, ha a Vatikán biztosítja: Mindszenty nem nyilatkozik elítéléséről és fogságáról, a hazai politikai viszonyokról, a magyar katolikus egyház helyzetéről, s kimenetele után lemond érseki tisztéről. A vatikáni küldöttek eleinte elutasították ezt, majd (Mindszenty tudta nélkül!) elfogadták e föltételeket. Mindszenty, teljesítve VI. Pál pápa kérését, 1971. szeptember 28-án elhagyta a követséget és Rómába ment.
Ezt követően Mindszenty a Vatikánban, majd haláláig Bécsben, a Pázmáneumban lakott. Lelkiismereti kötelességének érezte, hogy a világban szétszóródott magyarokat hitükben és magyarságukban erősítse. Ezért nyugat-európai városokban és búcsújáróhelyen fölkereste a magyarok sokaságát, hosszabb lelkipásztori útra indult Kanadába, az USA-ba, Dél-Amerikába, Dél-Afrikába, Ausztráliába, Új-Zélandba. Közben a Kádár-rendszer sürgette a Szentszéket, hogy teljesítse ígéretét és fossza meg Mindszentyt az esztergomi érseki tisztségétől. VI. Pál pápa 1973. november 1-én levélben kérte Mindszentyt a lemondásra, de Mindszenty nem teljesítette azt. Ekkor (1973. december 18-án) a Szentatya mégis megüresedettnek nyilvánította az esztergomi érseki széket. A pápa utasításának Mindszenty engedelmeskedett, többé nem használta érseki címét, de lelkipásztori útjait folytatta, s továbbra is sokan keresték föl a Pázmáneumban. Amerikai útja során a Dallasi Egyetem díszdoktorrá avatta. Emlékiratait a frankfurti nemzetközi könyvkiállításon mutatták be. Venezuelai útjáról visszatérve, párizsi, majd skandináviai útját tervezte, amikor beteg lett, s pár hét múlva, 1975. május 6-án, halt meg Bécsben, az irgalmasok kórházában.
Temetése végakaratának megfelelően Mariazellben 1975. május 15-én volt. Holttestét a rendszerváltozás hónapjaiban, végakaratát kicsit figyelmen kívül hagyva, ünnepélyesen hazahozták, s 1991. május 4-én újratemették az esztergomi bazilika kriptájában.
Letartóztatása 68-ik évfordulóján idézzük fel latin nyelvű sírfeliratának szövegét magyarul:
Mindszenty József bíboros, Magyarország prímása 1892-1975. Élt és él a szent Pannóniáért.
Dobai Miklós