Hátha valaki nem tudja - Népek Csatája
Dobai Miklós
Hátha valaki nem tudja…
Hatalmas, sötét emlékmű Lipcse külvárosában, egy park közepén, neve németül: „Völkerschlachtdenkmal”, magyarul: a Népek Csatájának emlékműve. 1813. október 16–19-e között itt zajlott a Napóleoni háborúk egyik legvéresebb, s a Waterlooi csatát nem tekintve, legsorsfordítóbb csatája. A csata, melynek következtében elvéreztek, Napóleon minden zsenialitása ellenére, a francia seregek, s győzni engedték a Blücher, Schwarzenberg, Bennigsen, Bernadotte vezette porosz, osztrák, orosz és svéd hadakat. A csata, melynek (az osztrák szempontból) sikeréhez erősen hozzájárult egy akkor még ismeretlen magyar huszártiszt, gróf Széchenyi István kapitány, s így a csatának magyar vonatkozása is van.
Nézzük az eseményeket az interneten fellelhető adatok alapján,
A szövetséges fejedelmek által vívott, a Napóleon hatalmát megtörő nagy lipcsei csatát megelőzően, az 1813. október 16-áról 17-ére virradó éjjel, Schwarzenberg herceg Blücher porosz tábornagyhoz küldte gróf Széchenyi Istvánt, hogy a 18-ára tervezett ütközethez csatlakozzon. Az ifjú kapitány a legrövidebb utat választva, az ellenség vonalain keresztül, szerencsésen eljutott Blücher táborába. Miután megbízatását teljesítette, az lett a feladata, hogy a svéd trónörököst, Bernadotte-ot is csatlakozásra bírja a két császár és a porosz király nevében. Széchenyi a porosz tábornagy előtt úgy nyilatkozott, hogy készen áll a feladat teljesítésére. A trónörökös elutasító válasszal fogadta, Széchenyi ekkor elismervényt kért arról, hogy a három uralkodó meghívását átadta. A trónörökös erre gondolkodóba esett, majd rövid tanácskozás után rászánta magát a csatlakozásra, az útirány kijelölésével pedig Széchenyit bízta meg. A csata harmadik napján Bernadotte kellő pillanatban csakugyan meg is érkezett, segítségével a csata is eldőlt. Széchenyi kitűnő hadi szolgálata elismeréséül első osztályú kapitányi rangot kapott és elnyerte az orosz Szent-Vladimir-rend IV. osztályának lovagkeresztjét. Tizenhét éves katonai pályafutása során ez volt a legmagasabb rang, amit elért. 1814-ben a futárteljesítményért megkapta a Pour le Mérite porosz katonai érdemkeresztet, valamint a Szent-Móric és Lázár-rend fehér keresztjét.
S érdemes megjegyezni, hogy e csatában esett el Józef Antoni Poniatowski marsall, lengyel herceg, s ezzel Napóleon elveszítette a német és lengyel befolyási területét, és a szövetségesek előtt megnyílt az út a Rajnáig.
Eddig az interneten (Wikipédia) elérhető információ.
Mi pedig eltöprenghetünk azon, hogy mi történik akkor, ha a Napóleon közvetlen környezetéből származó francia marsall Jean-Baptist Bernadotte (aki Napóleon egykori jegyesét Désirée Clary-t vette feleségül, s akit időközben meghívtak a megüresedéssel fenyegető svéd trón betöltésére) nem csatlakozik a szövetségesekhez. S a csata nem Napóleon vereségével, első lemondásával végződik, ha nem kerül a francia trónra XVIII. Lajos király, mely – mint tudjuk – száz napra szüneteltetni kényszerült királyságát, s átadni helyét az Elba szigetéről visszatért „ajaccioi jöttmentnek”. Talán teljesül a Jean-Baptist Bernadotte, azaz XIV. Károly János svéd király karjába (igaz ifjúkorában) tetovált francia nyelvű felirat: „Halál a királyokra”.
Ki tudja?
Dobai Miklós