Cukor használata a méhészetben.

[Geddekas]

A cukor használatára elég alapos ismertetést ad Örösi Pál Zoltán
tankönyve. Ami abban nem került részletes kifejtésre azt próbálom
röviden ismertetni.

Mire gondolunk mi méhészek amikor a cukor szót használjuk?
A répacukorra gondolunk, ami összetett cukor, azaz pontosabban olyan
diszaharid, tehát két egyszerű cukorból gyümölcs- és szőlőcukorból
áll. A méhek nyálában levő diasztáz enzim kiválóan bontja, a méhek
szervezetét nem károsítja és éppen ezért kiválóan hasznosítják.

Ma már terjedőben van a kukorica keményítőből (USA-ban nagyon
elterjedt az alkalmazása téli eleségként ill. anyanevelésnél
kölyökcsaládok készítésénél) enzimatikus lebontással (hazánkban a
Szabadegyházi Cukorgyár állít ilyet elő) és cukornádból hagyományos
eljárással nyert cukor is, amely viszont nem olyan édes ízű és
állítólag a méhek se olyan kedvezően hasznosítják, mint a répacukrot.
A kukorica és a cukornád egyszikű növény és más szénizotópot épít be a
cukormolekulákba, amit a laboratóriumok könnyedén kimutatnak, ha nagy
adagokban eteti a méhész ilyen oldattal a méhcsaládjait.

A fentiek alapján tehát rendkívül fontos, hogy amikor sor kerül a
méheink etetésére, akkor répacukrot használjunk.

Hogyan hasznosítja a méhcsalád a répacukrot? A legegyszerűbb válasz:
Nagyon jól, de a helytelen használat a megtermelt méz minőségét
rontja.
Mit kell tegyek, hogy gazdaságos legyen a használata és a méz
minőségét se rontsa el, hiszen a répacukorra is vonatkozik az, hogy ha
a mézben kimutatják a határérték fölötti jelenlétét, akkor hibásnak,
hamisnak minősíti a laboratórium.

Hibák a répacukor használata során:
1.
Túl tömény oldat használata. A természetes nektár 15-55 %-os
cukoroldat, kivételesen előfordul ennél töményebb nektár is.

A méhek garatmirigye tartalmazza azokat az enzimeket amit a felszívott
nektárhoz térfogatarányosan ad hozzá. Hangsúlyozom, hogy
térfogatarányosan, tehát a méhecske nem vizsgálja, hogy hány százalék
cukrot is tartalmaz a nektár. Vagyis annál gazdagabb lebontó
enzimekben a lép sejtjeiben szétteregetett nektár, minél hígabb az
oldat cukorra nézve.

Sokan etetnek így nyár végén, ősszel 65-70 %-os cukoroldatot. Az ilyen
töménységű oldatnak az enzimatikus lebontása hónapokig is eltart,
tehát lehet, hogy télen vagy koratavasszal még félig emésztett vagy
emésztetlen táplálékot lesz kénytelen a méhcsalád enni, ha túl tömény
cukoroldattal eteti a méhész ősszel.

Arról se felejtkezzünk el, hogy a lebontó enzimek működése nemcsak a
cukoroldat töménységétől, hanem a környezeti hőmérséklettől is függ,
azaz 35 C fokon az optimális. Márpedig nyár végén és ősszel nagyon
kicsi a méhcsalád fészkének azon része, ahol folyamatosan 35 C fokot
tud fenntartani.

2.
Túl nagy adagokban való etetés. Miért is hiba ez? A méhcsalád a
mindenkori fölösleget azonnal raktározza. Ez önmagában nem feltétlenül
hiba, hiszen ha téli készletet akarja a méhész kiegészíteni, akkor
raktároznia kell a méhcsaládnak.

Ha a méhész szeptember elején egy hét alatt (3-4 adagban) odalöttyint
a méheknek 30 liter cukorszirupot, akkor ne reménykedjen abban, hogy a
méhcsalád jelentős mennyiségű virágport is odapakoljon a mézkoszorú
alá. Ennek következménye bizony könnyen lehet téli-tavaszi nozémás
hasmenés.

Mennyi cukorszirupot célszerű a méheknek adni?
Hordástalan időben a kaptármérleg megmutatja, hogy mennyi a méhcsalád
önfogyasztása. Ez nyilván a méhcsalád létszámától és a fiasítás
kiterjedésétől is függ, de nem tévedünk sokat, ha tenyészidőszakban az
erős méhcsaládok napi önfogyasztást 30-150 dkg közöttinek becsüljük.
Valószínűleg a 30 dkg cukorbevitel alatti etetést maradék nélkül
felhasznál a méhcsalád. Anyanevelők tapasztalata, hogy ha ezt a
mennyiséget nem haladják meg, akkor nem zugolják be a kaptárokat
méhcsaládok, de a fiasítási és a dajkálási kedv nagyon erős. Ebből az
is következik, hogy hordástalan időszakban 30 dkg cukor bevitele
mellett nem igazán sikeres a műlép építése sem. Úgy is tekinthetjük,
hogy napi 30 dkg cukor bevitele csak fiasítás serkentő.
Ha naponta 750 ml 1:1 arányú répacukorból készül sziruppal eteti a
méhész méhcsaládjait, akkor májusban és júniusban nem, de áprilisban
és július végétől a fecskék elmeneteléig már valószínűleg valamennyit
el tud raktározni a méhcsalád. Ekkora mennyiségű cukorbevitelre már
elmondhatjuk, hogy nemcsak a petézés serkentésére, hanem a lépek
építéséhez és az erőteljes virágpor gyűjtéshez is elégséges.

Napi 750 ml 1:1 arányú cukorszirupból vajon mennyit raktároz a
méhcsalád? Ha az érett méhcsaládnak a lépek építése nélküli
önfogyasztását 30 dkg cukorra becsüljük, akkor lépépítés esetén még
ekkora cukorpótlás esetén is minimális raktárkészlet gyűlik, hiszen a
méhcsalád számára elsődleges feladat az utódok nevelése és másodlagos
a virágpor és méz raktárkészlet feltöltése. Ha ez így igaz, akkor mi
értelme van a napi 750 ml-es etetésnek? A 750 ml-es etetés hatására
nemcsak intenzívebben petézik az anya, hanem a méhcsalád méhlegelő
járási aktivitása is megnő és a lépek építése is felgyorsul. Az
aktivitás növekedése a nemcsak a virágpor gyűjtésében jelent óriási
előnyt, hanem a méhek nektárgyűjtési aktivitása is fokozódik. Tehát az
etetést nem kapott méhcsaládokhoz képest a begyűjtött nektár
mennyisége is lényegesen nagyobb a serkentett méhcsaládok esetében és
a többlet is jóval meghaladja az etetésből becsülhető mértéket.

Gyakorlati tapasztalatom, hogy kis adagú (500-750 ml 1:1 arányú
szirup) etetés mellett 1 kg répacukor felhasználása nemcsak kitűnő
lépépítést, és nagy kiterjedésű fiasítást, hanem 2 kg téli eleséget is
eredményezett. Természetesen ez a 2 kg téli eleség jelentős része nem
méz, hanem besilózott virágpor.