A férfi nőszemmel

[Mamzel]

Felvettelek s szinte álom,
súlyod olyannak találom,
s töretlennek tiszta fényed:
forgatlak, fél szemmel nézlek,
s mint ki a porba kotorva
aranyat lelt, olyanforma
érzés fog el, míg a Napnak
két ujjam közt felmutatlak.

/Horváth Imre: Felmutatlak

 

A versben foglalt gondolatot ("mint ki porban kotorva aranyat lelt") bizonyára mindenki átérzi, aki ismerkedett IRC-n.

 

 

Kedves Olvasó!

 

A fenti sorokat először Fórizs M.-tól olvastam, aki forró és tiszavirág életű kamaszszerelmünk hajnalán ezzel udvarolt nekem. Emlékszem, órákat töltöttem a sorok értelmezésével, a szavak rózsaszínű vattacukornak tűntek, amibe meztelen testtel fejest ugrottam, és ezek a ragacsos mondatok úgy cirógatták tizenéves márványfehér bőrömet, mint nyárvégi kalász a kasza pengéjét. Vagy valami ilyesmi. Volt időm ilyen körmondatokat kieszelni, mert 200 km-re laktunk egymástól.  

 

Pont ez a költemény jutott eszembe, amikor a Blikk Nőkben rábukkantam egy parádés cikkre.

 

Emancipáció! Sipos F. Tamás! Gennyes szarkazmus, megidézlek bennetek!

 

 

Puszi,

Mamzel