Asztronautának születni

[Mamzel]

Imádtam Attilát. Mogyoróbarna szemei, kedves szavai és az ügyességi játékokban bizonyított rátermettsége teljesen megigézett. Talán még a húst is odaadtam volna neki a főzelékemből, pedig a húst szerettem a legjobban abból a főzelékből, amit az óvodában kaptunk.

 

Attila lenyűgözött, és amilyen szerencsés vagyok, egyszerre kettő volt belőle: Attila, és Péter, az ikertestvére. Így, gondosan ügyelve 5 éves, szőke, loknis Mamzelként a teljességre, őbelé is totál belezúgtam.

 

Nagyon kellemes időszak volt ez. Belecsücsültem a dömperbe, aminek az elejére két kötelet erősítettünk, ezeket a fiúk a vállukra vetették, és fénysebeséggel húztak az udvar egyik végéből a másikba. Hátrahajtottam a fejemet, bámultam a falombok közül átszűrődő fénypászmákat, és gömbölyűeket kacagva bizonyosan tudtam, így kell élni.

 

Hát istenien elvoltunk hármasban, nekem volt két férjem, nekik meg egy Mamzel.

 

Mígnem új gyerek érkezett a csoportunkba, az a kurva Erika.

Egyre közelebb került a férjeimhez, és addig sutyorgott a fülükbe, míg egy délutánon a mosdó eldugott részében találtam magam velük, amint Peti és Attila nekem szegezik a mindent megváltoztató kérdést:

- Most akkor melyikünket szerecc?

 

 

Ez a kérdés azóta is elkísér.


Mamzel