A
Dunapark az egyik törzshelyem. Kiváltképp a desszerteket szeretem, és a barátságos fogadtatást, amikor tréningruhában megjelenek. Kézenfekvő volt, hogy ide viszem el a barátnőmet, amikor néhány napig nálam pecózott. Párkapcsolati szabadságát töltötte. Már önmagában a távolság jót tesz ilyenkor, de ő aktívan kereste más fórumokon is a megoldást a felmerülő élethelyzetre. Például nálam.
*Itt egy fél órás rész következne arról, hogy minden férfi köcsög.*
A végén a barátnőm néz rám hatalmas lencsibaba szemekkel:
- De most akkor már mindig így lesz? Szívatnom kell örökösen?
Mit lehet erre mondani. A boldogsághoz vezető út tele van nehézségekkel, de főleg szemétkedéssel és rafinériával. Nem könnyű nőnek lenni, Kedveseim, de legalább nem vagyunk pasik.
Puszi,
Mamzel