Lila levelek 18adv17

[Attila Mikolás]

Advent 3. hete PÉNTEK – december 21.

 

„Az angyali üdvözlet után Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.” Lk 1,39-45

 

            Mária Erzsébethez ér. Örömeiket megosztják egymással. Mária segédkezik Erzsébetnél, s közben Erzsébet is segít neki. Erzsébet szintén gyermeket vár. Szintén csodás módon történt mindaz. Ő megérti, s átérzi Mária örömét, s aggodalmát egyaránt.

 

Ma a két történet (Keresztelő szent Jánosé és Jézusé) összeér. Ma a közös nevezőé a szerep. Mária is és Erzsébet is csodát hordoz. A környezetük értetlenkedve veszi őket körül. József majd titokban akarja elbocsátani Máriát, Zakariás megnémult. Mária még csak jegyes, Erzsébet meg már „éltesebb korú”, s „magtalannak tartják az emberek”. Kész káosz.

Mégis ebben a látszólag zűrös történetben van egy ici-pici pont, ahol harmónia van: Mária és Erzsébet találkozása. A külvilág zajong, értetlenkedik, de kettejük találkozásában csend van, megértés van, béke van. Olyan ez, mint amikor a balerina a nagylábujjának a hegyén imbolyog. Ott, abban a tartományban egyszerűen minden tökéletes. Ott van egy darabka maradéktalan harmónia. És az egész életünk arról szól, hogy abba a harmonikus 1%ba odataláljunk: ahol az életünk, a hivatásunk, a keresztjeink, gyarlóságaink, örömeink, sikereink, stb. minden összeáll egy tökéletes egésszé. Istent a szívünkben hordozva egymásba karolva felemelkedünk a káosz fölé.

 

 

Gyümölcsöző adventet!

 

Atiatya

 

ui1: mai találkozásaid legyen együttérzők, megértők.

 

ui2: „A család azt jelenti, megosztjuk egymással a hibáinkat, a tökéletlenségeinket és az érzéseinket, miközben nem szűnünk meg szeretni egymást.” (Bernie Siegel)