Lila levelek 18adv08

[Attila Mikolás]

Advent 2. hete KEDD

 

„mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.” Mt 18,12-14

 

            Jézus a Pásztort állítja elénk példának, aki nem nyugszik bele, hogy a 100-ból csak 99 bárány van meg, hanem rögtön elindul, hogy megkeresse, hol van az az egy!           

Jézus ezen evangéliumi rész előtt épp arról beszél tanítványainak, hogy ő azért jött a földre, hogy megmentse, ami elveszett. Őt pedig a Mennyei Atya küldte ezzel a feladattal közénk: keresni az elveszetteket. Jézus világosan beszél arról, hogy igen, vannak eltévedt bárányok, s azt mondja, hogy egy ilyen megtalált bárány micsoda nagy örömet okoz neki, s ezáltal az Atyának is!

 

A nagy emberek nagy dolgokkal foglalkoznak. Alig akad, aki a kicsi dolgokkal, az elhanyagolhatókkal törődne.

Mindigis utáltam a fizikaórán, vagy matekórán azokat a feladatokat, ahol „egy elhanyagolható súlyú” tárggyal, gázzal, vagy épp egy „elhanyagolható” akármivel kellett számolni. Hát azzal márpedig nem lehet számolni! Ha egyszer valami elhanyagolható, akkor azt el is „illik” hanyagolni. Hát nem könnyítették meg ezzel anno a dolgomat…

Ma ki foglalkozik az elhanyagolhatóval? Szegény forintunk is, amikor kerekítjük, mennyi elveszik! Pl. amikor csekkeket viszek feladni, sosem tudom, hogyan számoljam: egyesével kerekítve adjam össze, s az lesz a végeredmény, vagy összeadom kerekítés nélkül, s a végeredményt kerekítsem? Hová lesz az „elhanyagolható”? Ki törődik a kicsivel?

Jézus sosem szorgalmazta, hogy legyünk tömegegyház. Sosem mondta a tanítványoknak, hogy jó sok embert gyűjtsetek! Igen, tudom, azt mondta: „hirdessétek minden teremtménynek” – de nem az volt a feladat, hogy sokan legyetek! És ugye nem is vagyunk sokan. „Maroknyi nyáj” vagyunk. Azt is tudjuk régóta, hogy ahol kevesen vannak (pl. iskola, munkahely…) ott több figyelem jut az egyes emberre. Ami az egyén szempontjából inkább jó, mint hátrányos.

A Jó Pásztor olyan, akit nem a tömeg mozgat meg. Őt az egyén mozgatja meg. Pl. az a tegnapi beteg, akit hordágyon leengedtek eléje. Vagy az a beteg kislány, aki miatt otthagyja a tömeget – aki persze követi – hogy meggyógyítsa.

Neki a – mások által – „elhanyagolható” is fontos. Te is. És én is.

 

 

Gyümölcsöző adventet!

 

Atiatya

 

ui1: Elég furcsák az emberek, nem? Például, ha bemész egy könyvtárba, és elkezdesz kiabálni: „Ááááááá!”, mindenki megbámul. De ha egy repülőgépen csinálod ugyanezt, egyből csatlakoznak.

 

ui2: „Akinek jó szíve van, azt az öröm látványa boldoggá teszi. ” (Gustave Flaubert)