Lila levelek 18adv03

[Attila Mikolás]

Advent 1. hete SZERDA

 

„Fölment egy hegyre, és leült. Nagy sokaság jött hozzá.” Mt 15,29-37

 

            Jézus felmegy egy hegyre. Utána özönlik a nép, s meggyógyítja a betegeiket. A bénák már többé nem bénák, a vakok többé nem vakok, a süketek többé nem süketek. Jézus azonban tartogat még valamit. A testi jólét-jobblét után lelki jólétet is kínál. A tömeg nem marad éhen.

 

Az egyik kedvenc könyvemnek a címe: Mi a titka? (Szent) II. János Pál pápáról írt könyv. Ahogy olvasom a róla szóló sorokat, mit és hogyan csinált, oldott meg, stb. a szentatya, belőlem is előtör ez a kérdés: Mi a titka? Hogy csinálja?

Jézus felmegy egy hegyre… Érted… Egy HEGYre. Leül. Erre özönlenek hozzá az emberek. Igen. Fel a HEGYre. Ma 1-2 megszállott bakancsoson kívül aligha tudsz felcibálni valakit egy nagyobbacska dombra „kirándulás” címén! Nemhogy fölmész, aztán futnak utánad…

Jézus nagyon értett hozzá, hogy ne MINDEN-t adjon oda egyszerre az embereknek, hanem hogy „igényeljék” a folytatást. Mint egy szappanopera-sorozatban. Úgy van vége a sztorinak, hogy el nem mulasztanád semmi pénzért a következő részt, sőt, ha épp nem vagy otthon, akkor megoldod valahogy, hogy lásd.

Itt Salomvár mellett jó pár „hegy” van… Szerintem, ha felmennék, s leülnék, s várnám, hogy majd csak jönnek az emberek, azt hiszem, éhen halnék… nem hogy én etetnék…

De azt hiszem, nem is nekem kell lennem olyannak, mint Jézus – nem is tudnék (ennek több oka is van, nem részletezem…). A lényeg itt az, hogy én is induljak el a hegyre. A népnek ma sem új-Jézus, és nem is még több Jézus kell, hanem az az egy Jézus, aki ott van a hegyen. Jézusnak ma is olyanok kellenek, akik veszik a fáradságot, s elindulnak, ki a hegyre (áldozatot vállalva) fel hozzá. S ha igazán dolgozni akarok, vagy dolgozni akarsz, akkor bökd meg a szomszédod is, hogy tartson veled! Na azon dolgozz, mert ez a te és az én feladatom!

 

 

Gyümölcsöző adventet!

 

Atiatya

 

ui1: Ma ajánld fel a segítséged valakinek!

 

ui2: „Minek élünk, ha nem azért, hogy egymás számára könnyebbé tegyük az életet?” (George Eliot)