Lila levelek 18adv10

[Attila Mikolás]

Advent 2. hete CSÜTÖRTÖK

 

„Ha tudni akarjátok, Illés ő, akinek el kell jönnie. Akinek füle van, hallja meg!” Mt 11,11-15

 

            Jézus Keresztelő Jánosról nyilatkozik. Nem kicsinyíti és nem nagyobbítja személyét, szerepét. Reális képet ad róla, s ehhez kapcsolja a mennyek országáról szóló szintén reális képet: aki ott a legkisebbnek számít, az is nagyobb, mint Keresztelő János.

 

Tiszteletünk egyik kifejezője, ha méltatunk valakit. Annyi kárt is tudunk tenni szavainkkal, milyen jó, amikor arra használjuk, hogy építsünk!

Milyen szép is már az, amikor Jézus megdicsér, méltat valakit. Pl. amikor azt mondja a farizeusnak: „Nem jársz messze az Isten országától!” (Mt 12,33); vagy épp ma, amikor méltatja Keresztelő Jánost.

Mennyire jól esik, amikor a gyermeket az óvodában vagy az iskolában megdicsérik; amikor a munkahelyen díjazza a főnök a munkád; vagy amikor „fentről” elismerésben részesülsz. Ilyenkor átérhetjük, hogy valakinek – ott fentebb – fontos a munkám, fontos vagyok én.

Ha figyelmes vagy, észreveszed, hogy mennyi de mennyi ember munkája teszi könnyebbé, kényelmesebbé nap, mint nap az életed. Légy ezért hálás, s ha teheted, dicsérj minél többször!

 

 

Gyümölcsöző adventet!

 

Atiatya

 

ui1: Kell, hogy legyen szókincsünk, amivel ki tudjuk fejezni a másik ember iránti nagyrabecsülésünket. A lekicsinylésre úgy is elég sok van!

 

ui2: „Az emberi természet lényege az elismerés utáni sóvárgás.” (William James)