Lila levelek 18adv02

[Attila Mikolás]

Advent 1. hete KEDD

 

„Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok.” Lk 10,21-24

 

            A 72 tanítvány visszatér Jézushoz. Nagy örömmel a szívükben újságolják Jézusnak, mit tettek az Ő nevében. S Jézus nagy örömében áldja, és magasztalja az Istent, hogy mindezt a kicsinyekkel, a mások által lenézettekkel érhette el. Jézus küldi őket, az Atya pedig megáldja küldetésüket. Sikerrel hirdetik az Örömhírt.

 

            A Kis herceg óta tudjuk, hogy ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan! Jézus is (persze a Kis herceg előtt már sokkal korábban) tanít minket, hogy tanuljunk meg olvasni az idők jeleiből (ugye a vasárnapi evangéliumban hallottuk…), illetve, hogy amit így meglátunk, vagyis magának az Istennek a jelenléte boldogságunk forrása lesz.

            Vasárnap Jézus arra bíztatott bennünket, hogy az idők jeleit látva (hisz „jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban”), még akkor is, ha „a mindenség összetartó erői megrendülnek”, mi akkor is „emeljük fel fejünket”! – Célra tarts!!!

            Ha nem csal az emlékezetem, akkor az „ember” görög megfelelője, az antroposz azt jelenti: „aki felfelé néz”. Néz. Vagyis figyel. Felfelé, azaz, az Istenre!

 

 

Gyümölcsöző adventet!

 

Atiatya

 

ui1: Ma határozz el valamit, s tarts ki benne estig!

 

ui2: „Két ember nézett át a börtön rácsain keresztül. Az egyik sarat látott, a másik csillagokat.” (ismeretlen)

 

ui3:

- Doktor úr, itt van egy beteg, aki azt hiszi, hogy láthatatlan.

- Nővérke, kérem, mondja meg neki, hogy látni se akarom!