Lila levelek 18húsv2
Attila Mikolás
Húsvét 2. hete PÉNTEK
„Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” Mt 25,40
Drágáim!
Csak most van időm, hogy írjak. A Szászvárosi Gyermekotthon nevében köszönöm az adományokat, amelyeket küldtetek. Összesen 355.000 Ft-ot adtunk át az otthon vezetőjének. Ez a ti adományotok (amik a számlaszámomra érkeztek), illetve az itteni községek (hozzám tartozó falvak) adakozásának eredménye.
Az idei évben ezen a hétfőn (április 9-én) volt a „román húsvét” (ahogy a nevelők mondták), ugyanis az ortodoxoknál most volt húsvét. Ez a hétfő ugyanúgy munkaszüneti nap volt náluk, mint nálunk a „rendes” húsvét hétfő. Így most nem mentünk el vásárolni, hanem az adományt kp-ben adtuk át.
Megtudtuk egyébként, hogy a tavalyi „mosógép-akció” keretében bevásárolt gépek bírják a nyúzást, eddig az egyiket kellett szervizelni – de garanciában helyben megoldották.
A gyerekek többségét (akinek volt hova mennie) hazavitték (elvitték) a hosszú hétvégére, így csak 6 gyerek maradt az otthonban, akinek nem volt senkije, vagy nem volt hova mennie. Jót játszottunk velük (azért 6 gyerek is le tud fárasztani, nem csak 45)…
Csatolok pár képet…
A Jóisten áldjon meg benneteket adakozó szeretetetekért!
Atiatya
Ui: Ahogy ott „játszodtunk” a gyerekekkel az udvaron, elszorult a szívem, hogy ezek a gyerekek senkinek sem kellettek, nem volt hova menniük… S kezdtem jól érezni magam, hogy én már milyen egy rendes ember vagyok (vagyunk), hogy itt foglalkozunk velük, játszunk velük, nem érzik magukat „árván”. 3 fiúcska, s 3 kislány… milyen jó nekik, hogy mi most itt vagyunk nekik… - szárnyaltak a gondolataim…
Leültem kicsit az árnyékba, mert azért öreg vagyok már, elfáradtam. Erre odajött hozzám Andrea, kis barnabőrű, szépen befont hajú kissé kipirosodott arcú kislány, fölém hajol, s azt mondja: „Látod, Papbácsi, milyen jó, hogy mi itt maradtunk az otthonban, most ha nem vagyunk, kivel játszodtatok volna?” …
Ennyit arról, hogy ki kinek tett jót…
