34. alkalom - Mennybemenetel, Pünkösd

[Vrabély Panni]

Kedves Mindeki,

 

ezen alkalommal is folytattuk a "szentlelkesedést" - a mennybemenetel eseményével kezdve a beszélgetést.

A mennybemenetel Jézus földi küldetésének a tetőpontja; és az Egyház küldetésének a nyitánya, előszava vagy preambuluma.

 

Jézus feltámadása után 40 nappal jelenik meg utoljára tanítványainak. Ennek eseményét 3 helyen kerestük fel a Szentírásban: Lk 24,36, ApCsel 1,1-11, Mk 19,19 Ezeket felolvasva közösen meghallgattuk.

 

Utána némi egyéni munkát követően nagykörben megosztottuk egymással, ki milyen címet adna ennek a szentírási résznek, amellyel kifejezhető annak lényege.

 

Jézus hosszan beszél tanítványainak, hogy a nevében megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára minden népnek, beszél a Szentlélekkel való keresztelkedésről, a róla való tanúságtételről. Ezek az eltávozó Úr utolsó gondolatai, amit tanítványaihoz intéz. Olyan jellemző, olyan nagyon emberi, hogy megkérdezik tőle: és még hányat kell aludni? (=Mostanában állítod helyre...?) Izrael országa a Messiás uralmát azóta várja, amióta Izajás próféta meghirdette. Erről az uralomról természetesen megvolt a maguk elképzelése: politikai megváltót vártak, aki győzedelmesen eltörli a római hatalmat, érvényt szerez a zsidók jogainak, és beköszönt a tejjel-mézzel folyó Kánaán. Holott Izrael országának helyreállítása végső soron az lesz, hogy Krisztussal együtt belépünk az Atya örömébe. Hogy ez az idő megkezdődött, annak Krisztus megtestesülése volt a nyitánya, beteljesedése pedig második eljövetelével fog bekövetkezni, erre várakozunk mi is.

 

Addig is, míg ez el nem érkezk, küldetést bízott apostolaira: a missziós parancs Máté evangéliumában így olvasható:  Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.

 

Az apostolokra bízott tanítás pedig valóban bejárta az egész világot, bennünket is ennek a parancsnak engedelmeskedve kereszteltek meg. Ahhoz, hogy egy ilyen küldetést végre tudjanak hajtani az apostolok, Jézus megígéri, hogy megkapják a hozzá  szükséges erőt: az Igazság Lelkét, aki elvezet a teljes igazságra, aki tanúságot tesz Jézusról, a Vígasztalót, aki megtanít mindenre, és eszükbe juttat mindent, amit ő mondott...

 

Ezutánkivezette őket Betánia közelébe, jeruzsálemtől keletre, megáldotta őket, majd fölemelkedett az égbe és elfoglalta helyét az Isten jobbján (az Isten jobb combján...:)) Ez maga a mennybemenetel. Míg a Krisztussal való első találkozás megváltoztatta a tanítványainak életét, ez az utolsó találkozás értelmet, távlatot, küldetést adott ennek a megváltoztatott életnek.

 

Nagy örömmel tértek vissza Jeruzsálembe? Alig tette ki a Mester a lábát ebből a világból, máris cincognak az egerek??? Hát persze, hiszen csodás ígéretet kaptak Isten hírnökeitől, az angyaloktól: ő ismét el fog jönni! És mielőtt elment, megígérte nekik a vígasztalót, és azt, hogy velük marad az idők végezetéig. Nekünk megy előre helyet készíteni az Atya házában. Azzal, hogy Jézus felment a mennybe, mutatja a mi utunkat is -  a mi életünk is ebben az irányban vezet. A nyomában mi is beléphetünk majd a menny kapuján az örök életbe, hogy istent színről-színre lássuk. Ennek a reménye számunkra is nyitott Krisztus által, aki megszerezte a mennyországot az emberek számára.

 

Az apostolok mindezek után együtt maradtak imádkozva, magasztalva az Istent. Egységben, közösségben az erő. Ebből az erőből táplálkozik az Egyház, így mi is, mint az egyház tagjai. ÍGy áradt ki rájuk a Szentlélek, aki által Krisztus jelen van Egyházában mindaddig, míg elkövetkezik második eljövetele. Jelen van Egyháza imádságában, Igéjében, a szentségekben, a szentmise-áldozatban, s azokban a papokban, akik ezt végzik, örök szeretetének jeleként velünk marad az Oltáriszentségben, hiszen hisszük, hogy az átváltozatott ostyában Krisztus valóságosan is jelen van - s ezek révén mindannyian találkozhatunk vele.

 

Hoztam pár képzőművészeti alkotást, melynek a mennybemenetel a témája, ezt is megcsodálhattuk.

 

A mennybemenetel után eltelt tíz nap, amikor beköszöntött Pünkösd ünnepe (pente coste=ötvenedik nap (Krisztus feltámadása után)) A zsidó ünnep (a Sínai szövetségkötés és az aratási ünnep kapcsolódott benne össze) okán sokan voltak ekkortájt Jeruzsálemben, a Római Birodalom minden sarkából, sok-sok különböző nyelven beszélő náció.

 

Elovastuk a Szentírásban ennek az eseménynek a leírását: ApCsel 2,1-13

 

A Pünkösd a Szentlélek kiáradásának ünnepe - eddig beszéltünk már arról, hogy hogyan erősít meg, melyek az ajándékai, gyümölcsei, milyen karizmáink lehetnek általa mások szolgálatára, arról, hogy hatékonnyá teszi képességeinket. Ezen a napon 3000-en keresztelkedtek Szentlélekkel a tanítványok szavára, a Krisztust követők köre robbanásszerűen kitágult. Ez az Egyház születésnapja, beindul az Egyház küldetésének teljesítése, az evangélium hirdetése. Nyilván ez egy folyamat, nem egy konkrét pillanat a történelemben, de kiemelkedő pontja ennek a Szentlélek eljövetele Pünkösdkor. Kiscsoportban arról beszélettünk:

 

Vajon hogyan élték meg ezt az eseméyt a szereplői - az apostolok, a többi szemtanú, a Szentlélek?

Milyen a Te kapcsolatod a Szentlélekkel?

Milyen kapcsolatot szeretnél vele?

 

Alkalmunkat imádsággal zártuk. Ó-ió-ció-áció...

:)