Szeretettel
5 views
Skip to first unread message
Zsófia Dér
Oct 4, 2012, 4:03:40 PM10/4/12
to katekume...@googlegroups.com
Sziasztok.
Kaptam. Nekem ez a mai napom csúcsa.
Szép estét.
Zs
---------- Továbbított üzenet ----------
Feladó: "Áron Balogh" <balog...@gmail.com>
Dátum: 2012.10.03. 5:55
Tárgy: [MIKELL] a hétfői eutanázia témához
Címzett: "mikell" <hit...@lists.iit.uni-miskolc.hu>
Sziasztok!
Bár nem 100%-osan ide vág, de mégis elgondolkodtató az élet
értékességéről, ill. arról, hogy nekünk csak el fogadni lehet/kell az
életet -minden keresztjével együtt- nagy hálával Isten és a szüleink
felé! (Mai napom egyik legnagyobb felismerése, hogy mennyire nem
vagyok eléggé hálás a 3ból egyik fél felé sem:S)
A halálunkat pedig sztem ugyan úgy Isten kezébe kell helyezni, mint
minden mást is (kéne:).
Üdv! Áron
Az elmúlt napokban bejárta a világot a fiatal olasz édesanya Chiara
Corbelle halálának híre, aki férjével együtt hősies módon fogadta el,
hogy két olyan beteg gyermeket hoz a világra, akiknek nem volt esélyük
az életre. Ezután, pedig saját életét adta azért, hogy megmentse
harmadik gyermeküket. Az olaszországi televíziók és médiák a
nyilvánosság elé tárták e megrázó történetet, mely tanúságot tesz
Chiara hit által megélt nagy szeretetéről és áldozatáról, bizalmáról
és a Mindenható Isten iránti hálájáról az élet ajándékáért.
Chiara Corbella 28 éves volt, mosolygós fiatalasszony, akinek arca
mindig ragyogott az örömtől. Férjével, Enrico Petrilliaval Róma
Aurelio nevű kerületében élt. Átlagos házaspár voltak, Wojtyla
generációjából. A plébánia vonzáskörzetében nőttek fel, részt vettek a
ifjúsági találkozókon. Međugorjéban történt megismerkedésük után,
2008 szeptemberében a házasság szentségével koronázták meg
szerelmüket.
Pár hónap múlva Chiara áldott állapotba került. Sajnos, a babánál az
első ultrahangos vizsgálat a koponyában súlyos agyi fejlődési
rendellenességet mutatott, mely szerint a kisbaba teljes vagy
részleges agykárosodással fog születni. A fiatal pár azonnal elfogadta
az új életet, mint Isten ajándékát, annak ellenére, hogy az orvosok
érveikkel többször is megpróbálták őket eltántorítani
meggyőződésüktől. Születése után kis Mária részesült a keresztség
szentségében, majd 30 percig tartó földi élete után elkísérték "égi
születéséhez". Barátaik számára is felejthetetlen marad a kislány
temetése, örökre megmarad "életük egyik legszebb tapasztalataként."
Krisztus halál felett aratott győzelme megerősítést kapott e kicsi
fehér koporsó és a két szülő által, akik énekeltek és hálát adva
dicsérték az Urat a gyászmisén.
Néhány hónap elmúltával újabb gyermekáldás. Az örömhír első
pillanatait azonban megtörte az első ultrahangos vizsgálat eredménye:
a gyermeknek, a kis Dávidnak hiányzott a lábacskája. Hittel és
szeretettel felfegyverkezve, mely mindenkor megőrizte házasságukat, a
házaspár elhatározta, hogy megtartják a gyermeket. A hit választása a
bizalom gyümölcse, tudva, hogy az élet és a halál kulcsa egyedül
Istennél van. Erről tesznek tanúságot barátaik is, akik emlékeznek
arra pillanatra, amikor Enrico örömmel újságolta, hogy gyermekük lesz,
bár nincsen lába. Sajnos a hetedik hónap környékén az újabb ultrahang
felvétel által megállapítást nyert, hogy a végtaghiányosság mellett, a
pici belső szervei sem fejlődtek a megfelelő módon. "A gyermek
alkalmatlan az életre" ez volt az ítélet. Lehet, hogy alkalmatlan a
földi életre, de nem a mennyeire. Tehát, a házaspár kivárta a gyermek
születését. 2010. január 24-én megszületett Dávid, és azonnal
megkeresztelték, imádsággal kísérték rövid életét, egészen az utolsó
lélegzetvételéig. Dávid temetésén annyi szépség, annyi hit és az
irigység egy különleges formája volt jelen, azon öröm miatt, melyet a
szülők sugároztak nehéz keresztjük ellenére. Nem szerepjátszás, nem
megjátszott öröm, hanem igazi példamutatás sok ma élő család számára.
Szenvedés, trauma, elbátortalanodás, de Chiara és Enrico sohasem
zárkóztak el az élettől, olyannyira nem, hogy egy bizonyos idő eltelte
után Chiara újra áldott állapotba került: a kis Francescot hordta a
szíve alatt. Ez alkalommal minden rendben volt: az ultrahang
segítségével megállapították teljesen egészséges a gyermek. Az ötödik
hónapban azonban újabb kereszt érkezett: Chiarának súlyos seb
keletkezett a nyelvén, majd az első vizsgálat után megerősítették a
legsúlyosabb feltételezést miszerint: carciomat (rákot)
diagnosztizáltak. Mindennek ellenére Chiara és Enrico nem veszítette
el hitét és "szövetséget kötöttek" Istennel és eldöntötték, hogy még
egyszer 'igent' mondanak az életre. Chiara gondolkodás nélkül védte
Francesco életét, akkor is, ha ezzel nagy kockázatot vállalt magára,
elhalasztva a saját életének megmentésére irányuló kezelést. Csak a
szülés után vetette magát teljesen alá a radikális gyógyításnak: a
műtétnek, a kemoterápiának és a sugárkezelésnek. A kis Francesco szép,
egészséges kisfiúként 2011. május 30-án születetett a világra. Ez idő
alatt Chiara azonban testileg annyira kimerült, hogy jobb szemére
elveszítette a látását, majd egy éven át tartó emberfeletti küzdelem
után nem bírta tovább. 2012. június 13-án, szerdán dél körül családja
és barátai körében befejezte az őt üldöző "sárkány" elleni harcot -
így nevezte a daganatot, a Jelenések könyvére gondolva.
Családja és barátai is megerősítik, hogy ő e szent élet élő tanúja,
minden kísértés, a kemoterápia és a sugárkezelés nehéz hónapjai
ellenére is, melyet mosolyogva és vidáman, felfoghatatlan módon, a
Gondviselésre bízva magát hordozott. A kísértések idején Chiara és
Enrico sohasem bátortalanodott el, mert már elfogadták Annak akaratát,
aki semmit sem tesz véletlenül. És minden nap elmondták felajánló
imájukat Szűz Máriához, a Totus Tuus szavaival befejezve. Francescot
pedig a Szűzanyának, Angyalos Boldogasszonynak ajánlották.
"A második Gianna Beretta Molla", így nevezte Chiarát Agustino Vallini
bíboros, Róma város pápai vikáriusa, aki a temetés szertartását
vezette 2012. június 16-án a római Szent Franciska templomban. A
szertartás minden volt, csak nem temetés: óriási ünnep, melyen több
ezer ember vett részt, akik zsúfolásig megtöltötték a templomot és
mindvégig énekeltek, dicsőítettek, tapsoltak és imádkoztak.
"Az élet olyan, mint a hímzés, melynek látjuk a visszáját, a rendetlen
oldalát és a sok-sok szálat - mondta a bíboros - de idővel a hit
lehetővé teszi számunkra, hogy meglássuk az igazi oldalát is". Chiara
esete a bíboros szerint "nagy életlecke, fénysugár, Isten csodálatos
tervének gyümölcse."
"Nem tudom, hogy e fiatalasszony által Isten mit készített
számunkra", de nyomatékosan hangsúlyozta, "biztos, hogy olyan valamit,
amit nem szabad elveszítenünk, ezért őrizzük meg ezen örökségünket,
mely arra emlékeztet bennünket, hogy igazán értékeljük a legapróbb és
legegyszerűbb gesztust is mindennapjaink során".
"Ezen a reggelen megéljük azt, amit 2000 évvel ezelőtt megélt a római
százados, amikor látta, hogy Jézus meghalt. Az mondta: "Ez valóban
Isten fia volt", mondta szentbeszédében fra Vito, fiatal, Assisiben
jól ismert ferences, aki Chiara betegsége idején otthonukba költözött,
hogy lelkileg segíthesse Chiarát és családját életének utolsó
szakaszában.
"Chiara halála telve volt imádsággal, sőt maga volt az ima" folytatta.
A fiatalasszony - mesélte a ferences atya "áprilisban az orvosi
diagnózis után, mellyel megállapították, hogy betegsége eljutott a
'végső stádiumhoz', csodáért imádkozott, de nem a gyógyulását kérte,
hanem, azt kérte Istentől, hogy ő és a hozzá közel álló személyek a
betegség és a szenvedés pillanatában békét élhessenek meg".
"És mi - tette hozzá megrendülten fra Vito - láttuk, hogyan hal meg
egy asszony nemcsak békésen, hanem boldogan." Ez az asszony mindvégig
szeretetből másokért áldozta életét, olyannyira, hogy Enriconak
bizalmasan a következőket mondta: "lehet, hogy nem is kívánom a
gyógyulásomat, egy boldog férj mosolygó hitves nélkül és egy vidám
gyermek édesanya nélkül nagyobb tanúságtétel, mint egy asszony, aki
legyőzte a betegséget. Tanúságtétel, mely sok-sok embert megmenthet..."
Különleges Chaiara története, akit menyasszonyi ruhájában temettek el,
de ugyanígy az a levél is, amelyet egy héttel halála előtt írt fiának,
Francesconak, és amelyet temetésén férje, Enrico olvasott fel: 'A
mennybe megyek, hogy gondoskodjak Máriáról és Dávidról, te maradj itt
a papával. Onnan fogok imádkozni értetek.' Chiara tanúságtétele első
gyermekének halála után megtalálható a Youtubon - Testimonianza di
Enrico e Chiara címmel, melyet csak az első napon több, mint 500-an
nézték meg. http://www.youtube.com/watch?v=ZpHOO3IU6Zc
Nem maradhatunk közömbösek napjaink e szentségi életet látva. A
történet megérdemelte, hogy ismertté váljon, és beszéd tárgya legyen,
mert megerősítése annak, hogy van lehetőség ma arra, hogy II. János
Pál pápa szavai beteljesedhessenek: "Mindannyian vágyakozhatunk a
szentségre, mindennapi életünkben." Különleges bizonyítéka ez annak,
hogy a mai sebzett, önző társadalom ellenére is, amely arra tanít
bennünket, hogy bármi áron is, de mentsük meg saját kényelmünket,
léteznek olyanok, akik a hit erejével képesek meghalni másokért,
életüket adni egy új lehetőség megszületéséhez.
Chiara tanúságtétele első gyermekének születése után
Megszületett Mária. Amikor megláttam, olyan pillanat volt az, amelyet
sohasem fogok elfelejteni. Abban a percben megértettem, hogy egész
életünkre láthatatlan kötelékkel vagyunk összekötve. Nem gondoltam
arra, hogy milyen rövid ideig lesz ő velünk, összekapcsolódtunk, mert
ő az én kislányom. Ezután elvitték. Az a pillanat, amikor Enrico
bejött a szobába és karjában hozta Máriát a második felejthetetlen
pillanat, mert karjában tartotta őt, büszkén nézete és nagyon boldog
volt. Biztos voltam benne, hogy Máriának nem lehetett volna jobb
édesapja. Az, amit az Úrtól kértünk, a természetes szülésen kívül,
melyet beteljesített, az volt, hogy élve szülessen és
megkeresztelhessük. Amikor Enrico visszajött azt mondta: "Él". És
akkor megkereszteltük. Ez volt számunkra a legnagyobb ajándék, amelyet
az Úr adhatott. Mária fél órát élt, utolsó pillanatáig együtt
lehettünk. Megismerhették őt nagyszülei és néhány barátunk. Azután
Enrico elkísérte. Csak azt mondhatom, hogy az a fél óra egyáltalán nem
tűnt olyan rövidnek. Felejthetetlen fél óra volt.
Ha elvetettem volna, nem hiszem, hogy az abortusz napjára úgy
emlékeznék, mint ünnepre, az öröm napjára. Azt gondolom, hogy olyan
pillanat volna, amelyet mindenképp igyekeznék elfelejteni, mint a nagy
szenvedés perceit. Mária születésének napjára mindig úgy tudok
emlékezni, mint életem egyik legszebb napjára. Elmondhatom majd
gyermekeimnek, hogy az Úr egy különleges testvérrel ajándékozta meg
őket, aki a Mennyben van és imádkozik értük. Azt szeretném mondani
azoknak az édesanyáknak, akik elveszítették gyermeküket... Azt szeretném
mondani nekik: mi édesanyák voltunk. Megkaptuk ezt az ajándékot. Nem
számít az idő, hogy egy vagy két hónapig, néhány óráig; az a fontos,
hogy megkaphattuk ezt az ajándékot, mert ez olyan valami, amit nem
lehet elfelejteni.
Chiara temetéséről készült felvétel a Youtubon látható a következő
linkre kattintva: http://www.youtube.com/watch?v=R2txA2y3oB0
forrás: www.bitno.net
fordította: Sarnyai Andrea
________________________________________________
Hittan levelezőlista
Hit...@lists.iit.uni-miskolc.hu
https://lists.iit.uni-miskolc.hu/mailman/listinfo/hittan
Feladó: "Áron Balogh" <balog...@gmail.com>
Dátum: 2012.10.03. 5:55
Tárgy: [MIKELL] a hétfői eutanázia témához
Címzett: "mikell" <hit...@lists.iit.uni-miskolc.hu>
Sziasztok!
Bár nem 100%-osan ide vág, de mégis elgondolkodtató az élet
értékességéről, ill. arról, hogy nekünk csak el fogadni lehet/kell az
életet -minden keresztjével együtt- nagy hálával Isten és a szüleink
felé! (Mai napom egyik legnagyobb felismerése, hogy mennyire nem
vagyok eléggé hálás a 3ból egyik fél felé sem:S)
A halálunkat pedig sztem ugyan úgy Isten kezébe kell helyezni, mint
minden mást is (kéne:).
Üdv! Áron
Az elmúlt napokban bejárta a világot a fiatal olasz édesanya Chiara
Corbelle halálának híre, aki férjével együtt hősies módon fogadta el,
hogy két olyan beteg gyermeket hoz a világra, akiknek nem volt esélyük
az életre. Ezután, pedig saját életét adta azért, hogy megmentse
harmadik gyermeküket. Az olaszországi televíziók és médiák a
nyilvánosság elé tárták e megrázó történetet, mely tanúságot tesz
Chiara hit által megélt nagy szeretetéről és áldozatáról, bizalmáról
és a Mindenható Isten iránti hálájáról az élet ajándékáért.
Chiara Corbella 28 éves volt, mosolygós fiatalasszony, akinek arca
mindig ragyogott az örömtől. Férjével, Enrico Petrilliaval Róma
Aurelio nevű kerületében élt. Átlagos házaspár voltak, Wojtyla
generációjából. A plébánia vonzáskörzetében nőttek fel, részt vettek a
ifjúsági találkozókon. Međugorjéban történt megismerkedésük után,
2008 szeptemberében a házasság szentségével koronázták meg
szerelmüket.
Pár hónap múlva Chiara áldott állapotba került. Sajnos, a babánál az
első ultrahangos vizsgálat a koponyában súlyos agyi fejlődési
rendellenességet mutatott, mely szerint a kisbaba teljes vagy
részleges agykárosodással fog születni. A fiatal pár azonnal elfogadta
az új életet, mint Isten ajándékát, annak ellenére, hogy az orvosok
érveikkel többször is megpróbálták őket eltántorítani
meggyőződésüktől. Születése után kis Mária részesült a keresztség
szentségében, majd 30 percig tartó földi élete után elkísérték "égi
születéséhez". Barátaik számára is felejthetetlen marad a kislány
temetése, örökre megmarad "életük egyik legszebb tapasztalataként."
Krisztus halál felett aratott győzelme megerősítést kapott e kicsi
fehér koporsó és a két szülő által, akik énekeltek és hálát adva
dicsérték az Urat a gyászmisén.
Néhány hónap elmúltával újabb gyermekáldás. Az örömhír első
pillanatait azonban megtörte az első ultrahangos vizsgálat eredménye:
a gyermeknek, a kis Dávidnak hiányzott a lábacskája. Hittel és
szeretettel felfegyverkezve, mely mindenkor megőrizte házasságukat, a
házaspár elhatározta, hogy megtartják a gyermeket. A hit választása a
bizalom gyümölcse, tudva, hogy az élet és a halál kulcsa egyedül
Istennél van. Erről tesznek tanúságot barátaik is, akik emlékeznek
arra pillanatra, amikor Enrico örömmel újságolta, hogy gyermekük lesz,
bár nincsen lába. Sajnos a hetedik hónap környékén az újabb ultrahang
felvétel által megállapítást nyert, hogy a végtaghiányosság mellett, a
pici belső szervei sem fejlődtek a megfelelő módon. "A gyermek
alkalmatlan az életre" ez volt az ítélet. Lehet, hogy alkalmatlan a
földi életre, de nem a mennyeire. Tehát, a házaspár kivárta a gyermek
születését. 2010. január 24-én megszületett Dávid, és azonnal
megkeresztelték, imádsággal kísérték rövid életét, egészen az utolsó
lélegzetvételéig. Dávid temetésén annyi szépség, annyi hit és az
irigység egy különleges formája volt jelen, azon öröm miatt, melyet a
szülők sugároztak nehéz keresztjük ellenére. Nem szerepjátszás, nem
megjátszott öröm, hanem igazi példamutatás sok ma élő család számára.
Szenvedés, trauma, elbátortalanodás, de Chiara és Enrico sohasem
zárkóztak el az élettől, olyannyira nem, hogy egy bizonyos idő eltelte
után Chiara újra áldott állapotba került: a kis Francescot hordta a
szíve alatt. Ez alkalommal minden rendben volt: az ultrahang
segítségével megállapították teljesen egészséges a gyermek. Az ötödik
hónapban azonban újabb kereszt érkezett: Chiarának súlyos seb
keletkezett a nyelvén, majd az első vizsgálat után megerősítették a
legsúlyosabb feltételezést miszerint: carciomat (rákot)
diagnosztizáltak. Mindennek ellenére Chiara és Enrico nem veszítette
el hitét és "szövetséget kötöttek" Istennel és eldöntötték, hogy még
egyszer 'igent' mondanak az életre. Chiara gondolkodás nélkül védte
Francesco életét, akkor is, ha ezzel nagy kockázatot vállalt magára,
elhalasztva a saját életének megmentésére irányuló kezelést. Csak a
szülés után vetette magát teljesen alá a radikális gyógyításnak: a
műtétnek, a kemoterápiának és a sugárkezelésnek. A kis Francesco szép,
egészséges kisfiúként 2011. május 30-án születetett a világra. Ez idő
alatt Chiara azonban testileg annyira kimerült, hogy jobb szemére
elveszítette a látását, majd egy éven át tartó emberfeletti küzdelem
után nem bírta tovább. 2012. június 13-án, szerdán dél körül családja
és barátai körében befejezte az őt üldöző "sárkány" elleni harcot -
így nevezte a daganatot, a Jelenések könyvére gondolva.
Családja és barátai is megerősítik, hogy ő e szent élet élő tanúja,
minden kísértés, a kemoterápia és a sugárkezelés nehéz hónapjai
ellenére is, melyet mosolyogva és vidáman, felfoghatatlan módon, a
Gondviselésre bízva magát hordozott. A kísértések idején Chiara és
Enrico sohasem bátortalanodott el, mert már elfogadták Annak akaratát,
aki semmit sem tesz véletlenül. És minden nap elmondták felajánló
imájukat Szűz Máriához, a Totus Tuus szavaival befejezve. Francescot
pedig a Szűzanyának, Angyalos Boldogasszonynak ajánlották.
"A második Gianna Beretta Molla", így nevezte Chiarát Agustino Vallini
bíboros, Róma város pápai vikáriusa, aki a temetés szertartását
vezette 2012. június 16-án a római Szent Franciska templomban. A
szertartás minden volt, csak nem temetés: óriási ünnep, melyen több
ezer ember vett részt, akik zsúfolásig megtöltötték a templomot és
mindvégig énekeltek, dicsőítettek, tapsoltak és imádkoztak.
"Az élet olyan, mint a hímzés, melynek látjuk a visszáját, a rendetlen
oldalát és a sok-sok szálat - mondta a bíboros - de idővel a hit
lehetővé teszi számunkra, hogy meglássuk az igazi oldalát is". Chiara
esete a bíboros szerint "nagy életlecke, fénysugár, Isten csodálatos
tervének gyümölcse."
"Nem tudom, hogy e fiatalasszony által Isten mit készített
számunkra", de nyomatékosan hangsúlyozta, "biztos, hogy olyan valamit,
amit nem szabad elveszítenünk, ezért őrizzük meg ezen örökségünket,
mely arra emlékeztet bennünket, hogy igazán értékeljük a legapróbb és
legegyszerűbb gesztust is mindennapjaink során".
"Ezen a reggelen megéljük azt, amit 2000 évvel ezelőtt megélt a római
százados, amikor látta, hogy Jézus meghalt. Az mondta: "Ez valóban
Isten fia volt", mondta szentbeszédében fra Vito, fiatal, Assisiben
jól ismert ferences, aki Chiara betegsége idején otthonukba költözött,
hogy lelkileg segíthesse Chiarát és családját életének utolsó
szakaszában.
"Chiara halála telve volt imádsággal, sőt maga volt az ima" folytatta.
A fiatalasszony - mesélte a ferences atya "áprilisban az orvosi
diagnózis után, mellyel megállapították, hogy betegsége eljutott a
'végső stádiumhoz', csodáért imádkozott, de nem a gyógyulását kérte,
hanem, azt kérte Istentől, hogy ő és a hozzá közel álló személyek a
betegség és a szenvedés pillanatában békét élhessenek meg".
"És mi - tette hozzá megrendülten fra Vito - láttuk, hogyan hal meg
egy asszony nemcsak békésen, hanem boldogan." Ez az asszony mindvégig
szeretetből másokért áldozta életét, olyannyira, hogy Enriconak
bizalmasan a következőket mondta: "lehet, hogy nem is kívánom a
gyógyulásomat, egy boldog férj mosolygó hitves nélkül és egy vidám
gyermek édesanya nélkül nagyobb tanúságtétel, mint egy asszony, aki
legyőzte a betegséget. Tanúságtétel, mely sok-sok embert megmenthet..."
Különleges Chaiara története, akit menyasszonyi ruhájában temettek el,
de ugyanígy az a levél is, amelyet egy héttel halála előtt írt fiának,
Francesconak, és amelyet temetésén férje, Enrico olvasott fel: 'A
mennybe megyek, hogy gondoskodjak Máriáról és Dávidról, te maradj itt
a papával. Onnan fogok imádkozni értetek.' Chiara tanúságtétele első
gyermekének halála után megtalálható a Youtubon - Testimonianza di
Enrico e Chiara címmel, melyet csak az első napon több, mint 500-an
nézték meg. http://www.youtube.com/watch?v=ZpHOO3IU6Zc
Nem maradhatunk közömbösek napjaink e szentségi életet látva. A
történet megérdemelte, hogy ismertté váljon, és beszéd tárgya legyen,
mert megerősítése annak, hogy van lehetőség ma arra, hogy II. János
Pál pápa szavai beteljesedhessenek: "Mindannyian vágyakozhatunk a
szentségre, mindennapi életünkben." Különleges bizonyítéka ez annak,
hogy a mai sebzett, önző társadalom ellenére is, amely arra tanít
bennünket, hogy bármi áron is, de mentsük meg saját kényelmünket,
léteznek olyanok, akik a hit erejével képesek meghalni másokért,
életüket adni egy új lehetőség megszületéséhez.
Chiara tanúságtétele első gyermekének születése után
Megszületett Mária. Amikor megláttam, olyan pillanat volt az, amelyet
sohasem fogok elfelejteni. Abban a percben megértettem, hogy egész
életünkre láthatatlan kötelékkel vagyunk összekötve. Nem gondoltam
arra, hogy milyen rövid ideig lesz ő velünk, összekapcsolódtunk, mert
ő az én kislányom. Ezután elvitték. Az a pillanat, amikor Enrico
bejött a szobába és karjában hozta Máriát a második felejthetetlen
pillanat, mert karjában tartotta őt, büszkén nézete és nagyon boldog
volt. Biztos voltam benne, hogy Máriának nem lehetett volna jobb
édesapja. Az, amit az Úrtól kértünk, a természetes szülésen kívül,
melyet beteljesített, az volt, hogy élve szülessen és
megkeresztelhessük. Amikor Enrico visszajött azt mondta: "Él". És
akkor megkereszteltük. Ez volt számunkra a legnagyobb ajándék, amelyet
az Úr adhatott. Mária fél órát élt, utolsó pillanatáig együtt
lehettünk. Megismerhették őt nagyszülei és néhány barátunk. Azután
Enrico elkísérte. Csak azt mondhatom, hogy az a fél óra egyáltalán nem
tűnt olyan rövidnek. Felejthetetlen fél óra volt.
Ha elvetettem volna, nem hiszem, hogy az abortusz napjára úgy
emlékeznék, mint ünnepre, az öröm napjára. Azt gondolom, hogy olyan
pillanat volna, amelyet mindenképp igyekeznék elfelejteni, mint a nagy
szenvedés perceit. Mária születésének napjára mindig úgy tudok
emlékezni, mint életem egyik legszebb napjára. Elmondhatom majd
gyermekeimnek, hogy az Úr egy különleges testvérrel ajándékozta meg
őket, aki a Mennyben van és imádkozik értük. Azt szeretném mondani
azoknak az édesanyáknak, akik elveszítették gyermeküket... Azt szeretném
mondani nekik: mi édesanyák voltunk. Megkaptuk ezt az ajándékot. Nem
számít az idő, hogy egy vagy két hónapig, néhány óráig; az a fontos,
hogy megkaphattuk ezt az ajándékot, mert ez olyan valami, amit nem
lehet elfelejteni.
Chiara temetéséről készült felvétel a Youtubon látható a következő
linkre kattintva: http://www.youtube.com/watch?v=R2txA2y3oB0
forrás: www.bitno.net
fordította: Sarnyai Andrea
________________________________________________
Hittan levelezőlista
Hit...@lists.iit.uni-miskolc.hu
https://lists.iit.uni-miskolc.hu/mailman/listinfo/hittan
Agi Koczian
Oct 5, 2012, 5:00:40 AM10/5/12
to katekume...@googlegroups.com
Jó, hogy elküldted Zsófi!! :)
Date: Thu, 4 Oct 2012 22:03:40 +0200
Subject: Szeretettel
From: zsozs...@gmail.com
To: katekume...@googlegroups.com
Köszönöm!!
Szép napot neked és mindnyájatoknak!!! :))
Ági
Date: Thu, 4 Oct 2012 22:03:40 +0200
Subject: Szeretettel
From: zsozs...@gmail.com
To: katekume...@googlegroups.com
Reply all
Reply to author
Forward
0 new messages