Diagnosztika 17. tétel

[Konkoly Hajnalka]

 

 

 

 

 

 

Diagnosztika 17. tétel

 

 

 

 

Munkahelyén az onkológiai gondozóban felkérték, hogy tartson tájékoztatót a méhnyak rák szűrésével kapcsolatban a szűrővizsgálaton megjelentek részére. Tartsa meg a tájékoztatót!

 

 

Tájékoztatója során az alábbi szempontokra térjen ki:

 

·        Szűrővizsgálatok szerepe és fontossága

·        Nőgyógyászati eszközös feltárás és a kenetvétel célja és menete.

·        A vizsgálathoz való előkészítés

·        Papanicolaou kenetkészítés lépései, értékelése

·        Az onkológiai gondozásba vétel okai, és feladatai

 

 

Miért fontos a rákszűrésre elmenni?

A méhnyakrák rákmegelőző állapotokból való kialakulása 8-12évet vesz igénybe, ezért szűréssel a rákos esetek nagy hányada megelőzhető lenne. Magyarországon a méhnyakrákok előfordulása az összes nő lakosra vonatkoztatva 25-27 százezrelék, így évente mintegy 1300-1400 megbetegedéssel kell számolni, ha minden nő rendszeresen évente járna nőgyógyászhoz, ezt a számot töredékére lehetne csökkneteni.

Mit tartogat a jövő?

A jövő mindinkább a korai (primer) megelőzés irányába mutat. Mivel a méhnyakrákok elsődleges oka a HPV fertőzés, kiváló lehetőség rejtőzik magának a fertőzésnek a megelőzésében, védőoltással!

 

A női nemi szervek vizsgálata

 

A nőgyógyászati vizsgálat során fontos az anamnézis. Terjedjen ki a reproduktív szervek műtéteire és megelőző betegségeire, nemi úton való fertőzésekre is. Menstruációval kapcsolatos kérdések tisztázása (mikor volt, hány napig tart, hány naponként, milyen intenzitású), mikor volt az utolsó menstruáció első napja. Meg kell tudni nincs-e vérzése, váladékozása, fájdalma a menstruációk közti szünetben. Szülészeti előzményekről tájékozódni. Nincs-e vizeléssel kapcsolatos panasza. (gyakori csípő égető érzés vizeléskor, vérvizelés vagy nemi szervek sérülésére utaló váladékozás. Fontos tisztázni a vizsgált személy biztonságos nemi élet eszközeit használja-e. Tisztázni kell nem áll-e fenn nemi úton terjedő fertőzés, HIV fokozott kockázata.

 

 

A beteg előkészítése

 

A beteg ürítse ki a hólyagját. A kellékeket még a vizsgálat előtt készítsük össze.

A női nemi szervek vizsgálata a külső és belső genitáliákra terjed ki.

 

Felszerelések:

• Lábtartóval ellátott nőgyógyászati vizsgálóasztal
• Megfelelő nagyságú hüvelytükör (speculum)/műanyag vagy fém, két lapját csavar tartja össze/
• Állítható fényforrás
• Ledobó vödör
• Tiszta egyszer használatos kesztyű
• Üveg tárgylemezek
• Műanyag spatula és sejtkefe
• Fixálóanyagot tartalmazó anyagszállító edények
• Lepedő vagy takaró
• Vizoldékony sikosító oldat /csak akkor használják ha nem vesz vizsgálati mintát/

 

A külső nemi szerveket megtekintéssel és tapintással vizsgáljuk.

A belső nemi szervek vizsgálata eszköz használattal történik, mely nagy jártasságot és gyakorlatot kíván. A vizsgálat alkalmával Papanicolaou-festésre kenetet is készítenek, mely a méhnyak és a hüvely rákjának kizárására végzik el.

 

 

A beteget megfelelő testhelyzetbe segítjük a vizsgáló asztalon. Segítsük a lábát helyesen a lábtartóba tenni, majd segítsünk az, hogy a csípőjével lecsússzon az asztal széléig. Az ápoló két kezét az asztal szélére teszi és felszólítjuk a beteget, hogy csússzon a kezünkig. A karját tegye a törzse mellé, vagy fonja karba a mellkasán. Ez segíti ellazulni a hasizmokat. Ha a beteg izületei fájnak vagy deformáltak segíteni kell a helyes testtartás biztosításában, egy másik ápoló tartsa a beteg combját. Esetleg fekhet baloldalán a beteg, a bal csípőjét és térdét húzza fel a mellkasához.

Kapjon a beteg lepedőt vagy takarót. Egyik sarkát tegye a mellkasának a közepére, az ezzel szomszédos sarkát terítse egy-egy térdére, a negyedik sarok jut a gát tájékra. A vizsgálat megkezdése előtt emelje fel a gáttájékot, védő sarkot.

Ha a vizsgálatot végző személy férfi, akkor női kísérő jelenléte kötelező. Női kísérő mindenképpen jó, ha a beteg erősen szorong vagy érzelmileg instabil.

A mintavételezés

A gátat jól meg kell világítani. A speculumot zárt állapotban vezetik be a hüvelybeannyira, hogy a cervixjól látható legyen, majd szétnyitva tekintik meg a hozzáférhető belső nemi szerveket, és ítélik meg a cervix szinét, helyzetét, nagyságát, felszinének tulajdonságait, a méhszáj küllemét helyzetét, esetleges váladék üritését. Az ép cervix csillogóan rózsaszínű, sima és kerek. Fiatal nőben 25-30mm az átmérője, idősebb korban ennél kevesebb. A középvonalban helyezkedik el, felszínén nem látszik elváltozás.

A cervix felszínét a nyakcsatorna nyílása körül hüvelyi laphám fedi. Ez a nyálkahártya fajta a nyakcsatorna nyílásánál megy át a hengerhámba. Hengerhám béleli a méh üregébe vezető nyakcsatornát, és nyálkát termel..

Az anyagot mind a csatornából, mind pedig a cervix külső felszínéről kell venni. Először a cervix külső felszínéről vesz vizsgálati anyagot. A műanyag spatulát 360°-ban forgatja meg a cervix felszinén, a kihúzott spatula végén felgyült anyagot tárgylemezre teríti szét. Az asszisztáló ápoló fixálóoldattal lefújja és a másik oldalon megjelöli a tárgylemezt. Ezután a nyakcsatornából vesz a vizsgáló anyagot erre a célra szolgáló kis sejtkefe segitségével: bevezeti a nyakcsatornába,teljes fordulattal elforditja. Az anyagvételi eszköz kihúzása után tárgylemezen enyhe nyomással gördíti végig. Ezta készitményt is fujja le az asszisztens fixálóval, és jelőlje meg az előírt módon. Az eljárás végén figyelmeztessük a beteget, hogy előfordulhat pecsételő vérzés. Van olyan eszköz is( cervex-kefe) amely egyszerre végzi el a két müveletet.

A vizsgálati anyagok vétele után a vizsgálatot végző személy a speculum visszahúzása közben nézi végig a hüvely falát. Megtekinti a szinét, felületének tulajdonságait és váladékát. Az ép hüvelyfal mindenhol rózsaszínű, nem látni rajta kóros váladékot vagy elváltozást, felülete nedves, sima, redőzött.Normális váladéka híg átlátszó vagy áttetsző szagtalan. Gyakori a nők gomba fertőzése, ilyenkor sűrű, fehér,foltos, bűzös túrószerű váladékot látni.

A speculum eltávolitása után az ápoló segitse fel a beteget ülő helyzetbe, felkéri, hogy öltözzön fel és tisztálkodjon meg. Korházban a gáttájék letisztítását többnyire az ápoló végzi el. Az ápoló gyözödjék meg arról hogy a használt kesztyű, speculum és a többi egyszer használatos ezköz a megfelelő ledobóba kerüljön. Tájékoztassa a beteget, hogy Papanicolaou-festés lelete 3-4 nap alatt készül el (ebben tartsa be az intézmény műkédési rendjét.)

-------------------------------------------------------------------------------------------------

-------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Nem tankönyvből!!!!:

(Csak érdekesség képen)

A Pap teszt: Dr. George Papanicolaou alkotta meg.

A Pap tesztet Dr. George Papanicolaou, görög származású, amerikai anatómus vezette be, aki kutatásaiban az ovarialis hormonok hatásával foglalkozott a nõi genitális traktus hámján. 1926-ban közölte, hogy a méhnyakrákos nõk vaginalis váladékában daganatsejtek figyelhetõk meg (Papanicolaou 1928). 1944-ben publikálta korszakalkotó cikkét "Méhrák diagnózis hüvelykenetbõl" (Papanicolaou és Traut 1943).Megfigyeléseit mások is azonnal megerõsítették (Ayre 1944, Meigs és mkts 1945). Az elsõ méhnyakrák szurõ klinika Massachusettben nyílt meg 1945-ben.

Dr George Papanicolaou (1883-1962)

 

A Pap teszt szerepe, mint a preinvazív és a korai invazív méhnyakrák felismerésének módszere

• A Papanicolaou kenet világszerte használják, mint szurõ módszert a preinvazív és a korai invazív méhnyakrák felismerésére.
• A mintavétel során a portio vaginalis felszínérõl spatulával vagy más mintavételi eszközzel "sodorjuk" le a hámsejteket.
• Az elsõ mikroszkópos vizsgálatot szakképzett elõszurõ szakasszisztens (primer elõszurõ) végzi, aki képes a kenetben felismerni a kóros sejteket a több ezer normális sejt között.
• A kóros kenettel rendelkezõ betegeket további kivizsgálásra és kezelésre küldjük.
• A preinvazív stádiumban felismert méhnyakrák számos életet mentett már meg.

 

 

A Pap teszt céljai

• A Pap teszt elsõdleges célja, hogy a méhnyak rákmegelõzõ elváltozásainak (Cervicalis Intraepithelialis Neoplasia) felismerésével megelõzze az invazív rák kialakulását. A rákmegelõzõ elváltozások konzervatív kezeléssel, a kóros hám sebészi kimetszésével gyógyíthatók, ezzel a magas hatásfokú módszerrel elérhetõ, hogy az invazív méhnyakrák kockázata jelentõsen csökkenjen.
• A Pap teszt szenzitív eszköze a korai invazív méhnyakrák felismerésének. A korai invízív rákos nõk (FIGO 1 st.) gyakran nem is sejtik, hogy daganatuk van, mivel gyakran tünetmentesek. A már korai stádiumban diagnosztizált és kezelt invazív rák, jelentõsen javítja a prognózist, a beteg túlélési esélyeit.
• Ezek eredményeként a Pap teszt elsõdleges eszköze az egészséges nõk szurésének preinvazív állapotok (CIN) és a korai invazív rák kimutatása céljából.

A Pap teszt más felhasználásai

• Bár a Pap teszt fontos eszköze a népességben elõforduló magas méhnyakrák kockázattal rendelkezõ nõk kiszurésére, használható a méhnyakrák diagnosztikájára is. Tüneteket illetve a betegség gyanújeleit mutató nõkben bizonyíthatja az invazív rák jelenlétét.
• Akárhogy is használjuk, az eredményeket mindíg óvatosan kell kértelmezni.
• Tanulmányok mutatták ki, hogy a cervicalis kenet lehet negatív lehetnek elõrehaladott invazív méhnyak rák mellett is. Ennek oka lehet, hogy a vér, a gyulladásos sejtek és a daganatból származó nekrotikus szövettörmelék gyakran bizonytalanná teszi a kenetben megjelenõ kóros sejtek megítélését.
• Ezt a tényezõt a mintavevõnek is szem elõtt kell tartania és más módszereket kell alkalmaznia pl. kolposzkópia és szövettani mintavétel, hogy kideríthesse van-e malignus elváltozás a negatív Pap teszttel rendelkezõ, tüneteket produkáló betegnél.
• A Pap tesztet gyakran használják a CIN vagy invazív rák miatt kezelt nõk követésére is. érzékeny módszer a betegség visszatérésének felismerésére ezekben a betegekben.
• A cervicalis kenetekbõl specifikus fertõzõ organizmusok diagnosztizálhatók. Ennek ellenére nem szenzitív módszer a fertõzések felismerésére és elsõdlegesen erre nem is használható.

 

A mintákat három féle úton vehetjük le:

1. Az ectocervixet módosított spatulával kaparjuk le (Ayre spatula vagy ennek változatai). Ez Európa szerte a legelterjedtebb módszer a konvencionális cervicalis kenetek vételére.
2. Az endocervicalis kenethez endocervicalis kefét használunk.
3. Sepruszeru eszközt haszmálunk, mely egyszerre veszi le az ecto- és endocervicalis mintákat. A konvencionális kenetek vételére ezt használhatjuk.A folyadék alapú cytologia (LBC) mintáinak levételére módosított eszközöket fejlesztettek ki.

 

 

 

A következõ lépések szükségesek a Pap teszt pontos kivitelezéséhez

1. A feltáró eszközt/ lapocot a hüvelybe vezetjük és a méhnyakat látótérbe hozzuk. A méhszáj helyét meghatározzuk.
2. A mintavételi eszközt a méhszáj alakjához és méretéhez képest választjuk ki és meghatározzuk a squamocolumnaris junctio helyét. Az Ayre spatula a már szült nõk cervicalis mintáihoz szükséges, post menopausában, amikor a squamocolumnaris junctio bekerül az endocervicalis csatornába szükség lehet spatula és kefe használatára.
3. A spatuláról vagy a keférõl az anyagot azonnal a tárgylemezre kell kikenni, a lemezen fel kell tüntetni a beteg nevét és születési dátumát.
4. A lemezre kikent mintát azonnal, még nedvesen fixálni kell (95%-os alkohollal) majd a fixált keneteket a citológiai laborba kell eljuttani együtt a citológiai vizsgálatkérõ lappal.
5. A folyadék alapú cytologiai vizsgálatra (LBC) vett mintákat az adott rendszer utasításai alapján kell levenni. A mintavételt követõen a mintavételi eszköz végét letörve kell azt a transport folyadékba helyezni, majd gyujtõdényben elszállítani a laboratóriumba.
6. A cervicalis mintavétel részletes leírását a 3. képzési egységben találhatja (Citológiai képzõ program: A Pap teszt menete)!

 

 

 

 

 

 

Mintavétel az endocervikális kefe használatával	Mintavétel. A spatula vége a cervix nyilásában van.	Ayre és Aylesbury spatula

 

 

 

A cervix kenet készítése. A fixálószert tartalmazó küvetta kéznél van, hogy a kenet kiszáradását megelõzzük.	Mintavételi eszközök: endocervikális kefék, fa spatulák és speciális kefék.

 

 

Folyamatleírás a laboratóriumi szervezéshez, feldolgozáshoz és szuréshez

A munkafolyamatok menete a cytologiai laboratóriumban:

• A minta és a kérõlap átvétele.
• A minta beszámozása napló alapján.
• A beteg adatainak és a kenet számának felvétele a labor számítógépes rendszerébe.
• A kenet festése, fedése és felcimkézése.
• A kenet elõszűrése az elõszűrõ citológus szakasszisztens által.
• Az összes kenet ellenõrzése a második elõszűrõ szakasszisztens által és a kóros kenetek bemutatása a citopatológusnak.
• A lelet elkészítése és kipostázása vizsgálatkérõ orvosnak.
• A beteget a kezelõ orvosa tájékoztatja a vizsgálat eredményérõl.
• Biztosítja a megfelelõ lépések elindítását a kóros esetekben.

 

 

 

A minták átvétele

1. A keneteket és kérõlapokat a laboratóriumi átvételkor egyeztetni kell. A kenetnek és a kérõlapnak ugyanazon azonosító számmal kell rendelkeznie.
2. A kenetet Papanicolaou festéssel kell megfesteni.
3. A festés után a kenetet DPX ragasztó segítségével fedõlemezzel kell lefedni (optimális mérete 22x50mm).
4. A fedést követõen megszáradt keneteket fel kell címkézni újra és a kérõlappal együtt az elõszurésre átküldeni.

A Papanicolaou festés

Sok évi kísérletezés után Dr.Papanicolaou dolgozta ki azt a trichrom festést, melyet kis módosítással napjainkban is a citológiai minták festésére használunk (Papanicolaou 1942: A new procedure for staining vaginal smears Science 95,438) Az optimalisan festett kenetnek nem szabad megszáradnia fixálás elõtt vagy a procedura alatt.

 

 Az elõszurés és leletezés

• Az elõszurés protokolját a labor vezetõvel kell egyeztetni és a minõségbiztosítást valamint a személyzet és a szakember gárda (elõszurõ asszisztens/orvos) megfelelõ munkaterhelési arányait meg kell határozni.
• Megfelelõ szaktudás elérése céljából az elõszurõknek rendszeresen igen sokféle kenetet (a teljes spektrumot) látniuk kell. A laboratóriumnak legalább 15 000 cervikális kenetet kell évente feldolgoznia és a citológus szakasszisztensnek fejenként legalább és legfeljebb 50-80 kenetet kell naponta elõszurnie óránkénti szünetekkel. Az elõszurõknek saját binocularis mikroszkóppal kell rendelkeznie.
• A festett keneteket 10x objektívvel 10x-12x oculár lencsével kell átnézni. Ugyanazzal az objectivvel kell átvizsgálni az egész kenetet. Ez teszi lehetõvé, hogy az elõszurõ folyamatosan, látótérrõl látótérre vizsgálja át a kenetet a fedõlemez által lefedett területen. A vizsgálatot a kenet egyik sarkából kiindulva, lépésrõl lépésre végzi az egész fedõlemez által lefedett területen.

• Felbecsülték, hogy kis nagyítással az elõszurõ 250-300 látóteret vizsgál meg egy kenet átnézésekor.A vizsgálat átlagosan 6-10 percet vesz igénybe (az átlag 5-20 perc).
• A gyanús sejtek lemezen történõ festék-jelölése (karika, pont) 4x objektív mellett történik. A sejtek jelölése minden laboratoriumban a helyi szigorúan szabályozott protokoll alapján történik.
• A különösen gyanús területek átvizsgálása 20x vagy 40x objektív használatával történik.
• Mielõtt a citológus átnézi a kenetet elolvassa a kérõlapot és a szurési elõzményeket.

A cervicalis kenetek leletezésének, terminológiája és alapelve

• A citológiai véleménynek szabatosnak és tömörnek kell lennie, tartalma a vizsgálatot kérõ orvos számára legyen könnyen érthetõ és releváns az orvosi, technikai és adminisztratív személyzet részére, akik a szurésben részt vesznek.
• A terminologiának megfelelõ és specifikus klinikai információkat kell közölnie a kenetet levevõ orvos felé. Ez általában közös megegyezés alapján történik, legjobb, ha a vélemény szabad formában írott, mint az elõre meghatározott forma, mely félreértésekre adhat okot. Ennek eredményeként a számozott osztályozási rendszer, melyet Papanicolaou alkalmazott (1954) erõsen helyteleníthetõ.

A lelet öt összetevõje 1.                              A minta típusa pl. cervicalis kaparék, endocervicalis kefeminta vagy LBC minta, feljegyzendõ. 2.                              értékelni kell a mintát, hogy megfelelõ-e. 3.                              A leletnek tartalmaznia kell a citológiai elváltozások rövid leírását széles körben ismert és használt szaknyelven. 4.                              Kóros citologiai lelet esetén az esetleges cervicalis patológiai elváltozást jelezni kell. 5.                              A lelelt ötödik része tartalmazza a javaslatokat, de ez nem opcionális.

• A cytológusnak számba kell vennie az összes klinikai adatot a betegrõl mielõtt elkészíti a leletet.
• Nyomatékosan javasolt, hogy az összes kóros cytológiai kenetet patológus vagy nõgyógyászati patológiában jártas speciálisan képzett orvos (citopatológus szakorvos) leletezze.

 A cervicalis kenetek leletezésének terminológiája és kategóriái

• Történeti áttekintés
  Széleskörben ismert, hogy a kritériumok és a cervicalis kenetek leletezésében használt terminológia országonként különbözõ. Ez kommunikációs problémákat vetett fel a citopatológusok, elõszurõk és klinikusok között, nehézséget okozott az epidemiológusoknak a különbözõ méhnyakrák szurõprogramok hatásosságának összevetésekor. A terminológia változatossága meggátolja az érthetõ párbeszédet a laboratóriumok közt és kihatással van a betegellátásra, valamint az optimális módszerek bevezetésére.
• A problémát 1988-ban rendezték az Amerikai Egyesült államokban, a National Cancer Institute által kidolgozott cervicalis citológiai leletezési rendszer, ismertebb nevén a Bethesda Rendszer (TBS) kidolgozásával. 1990-ben a Leonardo da Vinci program finanszírozta az Egyesített Terminológia Jegyzék kidolgozását, mely egyesítette cervicalis kenetek leletezésének rendszereit az Európai Únióban a Bethesda rendszerrel.
• Az Eurocitológia weboldal kidolgozásába bevont partnerek a Bethesda rendszert ajánlották általános használatra. Az Egyesített Terminologiával kapcsolódó pontokat megtartották.

 

Bethesda-rendszer

A Papanicolau tesztet napjainkban felváltotta a Bethesda-rendszer (The Bethesda System, rövidítése TBS) Azért dolgozták ki az új beosztást 1988-ban ,mert a Papanicolau nem felet meg az új elvárásoknak.
A Bethesda-rendszer tartalmazza a betegre vonatkozó azonosítási adatokat, a kórelőzményt, az előzetes kezeléseket és eredményeit. Külön rész tartalmazza a kenet értékelhetőséget. A kenet álatlános minősítése részben összefoglaló véleményt ad a vizsgálatról, és a lelet végén a pathlógus javaslatot fogalmaz meg a klinikus orvos számára

 

Az 1940-es években történt bevezetése óta a Papanicolau teszt számított rutin eljárásnak a méhnyakrákszűrésben. A teszttel nem tumoros folyamatokat is diagnosztizálni tudunk, megteremtve azok gyógyítási lehetőségét. Pl. gyulladás, gombás fertőzés stb. A sejtmintavétel (kenet) a méhnyak hüvelyi felszínéről és a nyakcsatornából citológiai laboratóriumban történő vizsgálat céljából. A minta levétele után az orvos fixálja a kenetet, majd továbbítja a citológiai laboratóriumba. Ott gyakorlott citológusok illetve patológusok először megfestik a kenetet a Papanicolau által kidolgozott festési eljárással,

majd mikroszkóp segítségével elemzik. A kiértékelés a Bethesda klasszifikáció illetve a Papanicolaou-féle osztályozás alapján történik.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Mit mutat a lelet?

A Papanicolaou-féle osztályozás öt kategóriát különböztet meg.

P1 (P I.) kategória: negatív lelet. A  vizsgált személy életkorának és egészséges állapotának (ciklus, terhesség, menopauza) megfelelő, egyértelműen jóindulatú sejtkép.

P2 (P II.) kategória: ugyancsak negatív lelet. Az adott anatómiai területen előforduló, az éptől eltérő, de biztosan nem rosszindulatú sejtkép.

P3 (P III.) kategória: a kenetben kóros sejtek jelennek meg, ám nem lehet eldönteni, hogy azok gyulladás következményei-e, vagy a daganatfejlődés egy korai fázisát jelzik. Ez azt jelenti, hogy a Papanicolaou-féle számsor sugallta értelmezés ellenére a P III. nem rosszabb, mint a P II., és nem jobb, mint a P IV. P3 eredmény esetén megfelelő kezelés után a vizsgálat ismétlése javasolt. Ha a lelet újból P3, akkor a szövettani elemzés elvégzése is szóba jön az alcsoporttól függően

P4 (P IV.) kategória: rosszindulatú diagnózisok sorába tartozik. Számos, de nem túl sok, a rosszindulatúságra utaló citológiai jel alapján daganatsejtnek tartható sejt található a kenetben. Értelmezése a különböző laboratóriumok gyakorlatában eltérő lehet.

P5 (P V.) kategória: egyértelműen "pozitív" lelet. A rosszindulatúság minden citológiai kritériumát mutató, biztosan malignus cervix daganatra utaló sejtkép.

P4, P5-ös kenetekben az ok tisztázására szövettani vizsgálat végzendő. Ilyenkor konizáció végzése javasolt, amely során kúp alakú szövetdarabot távolítanak el a méhnyakból és a méhnyak csatornájából szövettani vizsgálat céljából.

 

 

 

 

Onkológiai gondozás

Az onkológiai gondozás fő feladata a beteg sorsának követése, azaz az elért terápiás és rehabilitációs eredmények folyamatos monitorizálása, a daganat kiújulásának, kiterjedésének, a beteg állapotromlásának korai felismerése.

Az onkológiai gondozási protokollt a nemzetközileg alkalmazott protokollok figyelembe vételével állítottuk össze. Az onkológiai gondozási feladatok összességére, irányelveire nézve utalunk az e tárgyban is kiterjedt szakirodalomra, valamint az érvényes szakmai és jogi szabályokra.

A beteg-követés diagnosztikai algoritmusait a daganatos lokalizációk szerint foglaljuk össze. Az algoritmusok rövid meghatározásával a gondozás  tervezhetőségét, megfelelőségét és a ténykedés finanszírozásának szakmai alapokra helyezését kívánjuk elősegíteni.

. Az elsődleges vagy recidív tu gyógykezelése során el nem érhető tumormentesség (residuum, áttét, progresszió) esetén a beteg kontrollvizsgálatait és az egyéb terápiás teendőket az aktív szakorvosi ellátás keretében, egyedileg kell meghatározni.

Követéses vizsgálatoknál elengedhetetlen, hogy az előző - különösen a képalkotó - vizsgálatok eredményei, képei rendelkezésre álljanak, hogy a követés azonos technikával készülhessen.

A gondozás tervezésével kapcsolatban felhívjuk a figyelmet a statust rögzítő (base line vagy etalon) vizsgálatok szükségességére, melyek képalkotók esetében a műtét után 6 héttel, sugárkezelés után 10-12 héttel, a gyógyszeres kezelés befejezése után 1-2 héttel javasoltak.

Az alkalmazandó vizsgálati módszerek nem hatékonysági sorban lettek feltüntetve, hanem az esetek többségében az egyszerűbbektől haladtunk a komplikáltabbak felé.

A protokoll általános betegcsoportra készül, így szükség van arra, hogy azonos régiók vizsgálatánál a módszer kijelölésekor  a daganat szöveti szerkezetét, a prognosztikai faktorokat, egyéni különbözőségeket és egyéb klinikai tényezőket is mérlegeljünk.

(Például: a hagyományos mellkas röntgen vizsgálat sokszor elégséges a status követésére  és bár a mellkas CT több információval szolgál, de a primér tumor szöveti szerkezete, stádiuma miatt gyakran nem szükséges CT-vel terhelni a beteget és a költségi tényezőket sem.)

 

Recidíva esetén a teendők megegyeznek az elsődleges kivizsgálás során szükséges vizsgálatokkal, a tumor-stádium meghatározás (staging) követelményei szerint.