[ichtys_manna] 2026.07.22. szerda: SZENT MÁRIA MAGDOLNA az Úr tanítványa (ünnep)
Napi Üzenet
| A KERESZTEMHEZ VEZETŐ ÚT VÉREMMEL VAN MEGJELÖLVE Rhodos, 1991. augusztus 6. Lelkem a te lelkeddel van. Én töltelek el téged. Ó Szentséges Szívem Vassulája, mindig tartsd emlékezetedben e szavakat: A kereszthez vezető út Véremmel van megjelölve,és mindazokat megáldom és felkenem, akik készségesen rálépnek erre az útra. Téged énmiattam üldöznek. Ne félj! Közeledben vagyok, melletted vagyok, hogy bátorítsalak. Téged elítéltek, de csak a világ ítélt el. Miattam lettél kegyvesztett emberi ajkak által. Örvendezz, mert engem is elítéltek! Hiszen megmondtam, hogy senki sem nagyobb Mesterénél! Néped gúnytárgya vagy 1 , de én, te a Királyod is az voltam. Amikor megostoroznak téged a Kálváriára vezető úton, véred egybefolyik az enyémmel. Ajánlhatok-e neked ennél nagyobb kegyelmet, mint hogy dicsőségemre élő feszületté alakítalak? Amikor meglátom, hogy lábad roskadozik, felemellek és mint bárányt vállamra veszlek. Jöjj, velem mindig biztonságban  leszel. Jézus, Te vagy az én reményem, erőm, örömem és énekem. Mindig Szentséges Szívedbe menekülök. IMÁDKOZZATOK, IMÁDKOZZATOK, IMÁDKOZZATOK! ÉS TARTSATOK KI AZ IMÁDSÁGBAN! Rhodos, 1991. augusztus 10. Én vagyok kéri, hogy naponta adjátok át magatokat nekem! Keressetek, és meg fogtok találni. Szent Édesanyátokkal együtt mondom nektek: imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok, tartsatok ki az imádságban! A Sátán olyankor jön, amikor alusztok. Ne adjatok helyet számára! Imádkozzatok, mert az imádság a ti fegyveretek a Sátán ellen! A Szeretet szeret Téged.  1991. augusztus 11. Athén és Rhodos ifjúsági imacsoportjaihoz: Megmondtam, hogy a világosság gyermekei vagytok. Ehhez még hozzáteszem: és Szentséges Szívemben van lakóhelyetek. Ne feledjétek, hogy nagy az én szeretetem irántatok! Ezt soha, soha ne feledjétek! Majd azt kérte Jézus, hogy olvassuk el a Kor 3,5-17 versét. 1 sok görögkeleti teológus és szerzetes gúnyol engem |
>>>>>>>>>>>>>>>>>>> ige-manna <<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<
2026.07.22. szerda: SZENT MÁRIA MAGDOLNA az Úr tanítványa (ünnep)
Megkeresem, akit lelkemből szeretek
Fekvőhelyemen éjjelente kerestem, akit szeret a lelkem. Kerestem, de nem találtam. ,,Felkelek, járom a várost, az utcáit és tereit, keresem, akit szeret a lelkem!’’ Kerestem, de nem találtam. Ott jártak a várost járó őrök. ,,Láttátok-e, akit szeret a lelkem?’’ Alighogy elhagytam őket, megleltem, akit szeret a lelkem, megragadtam, el nem engedem, amíg be nem viszem anyám házába, édes szülőm kamrájába.
vagy
Krisztus szeretete sürget minket. Azt gondoljuk ugyanis, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor valamennyien meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, már ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. Mi tehát mostantól fogva senkit sem ismerünk test szerint. És ha Krisztust test szerint ismertük is, most már nem úgy ismerjük. Ezért aki Krisztusban van, új teremtmény; a régiek elmúltak, s íme, újak keletkeztek.
Dávid zsoltára, amikor Júda sivatagjában tartózkodott. Isten, én Istenem, pirkadatkor már előtted virrasztok. rád szomjazik a lelkem, utánad sóvárog a testem, puszta, úttalan, víztelen vidéken. Bárcsak megjelenhetnék előtted a szent helyen, és láthatnám hatalmadat és dicsőségedet! Hisz irgalmad jobb, mint az élet, ajkam téged dicsér. Áldani akarlak, amíg csak élek, és nevedben emelem fel kezemet. Szinte zsírral és kövérséggel telik el a lelkem, ujjong az ajkam és dicsér a szám. Ha reggelenként rólad elmélkedem, rád gondolok fekvőhelyemen. Hisz te megsegítettél engem, és szárnyad árnyékában örvendezhetem. Lelkem tehozzád tapad, és jobbod erősen tart engem. Akik pedig meg akarják rontani életemet, lesüllyednek a föld mélységeibe, kard hatalmába kerülnek, sakálok osztályrésze lesznek. Örvendezik akkor majd a király Istenben; Akik rá esküsznek, diadalmaskodnak valamennyien, mert elnémul a szája azoknak, akik gonoszat beszélnek.
Mária Magdolna a hét első napján kora reggel, amikor még sötét volt, a sírhoz ment, és látta, hogy a kő el van mozdítva a sírbolttól. Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: ,,Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!’’ Mária pedig kinn állt a sírnál, és sírt. Amint sírdogált, lehajolt a sírboltba. Két angyalt látott fehér ruhában ülni, az egyiket fejtől, a másikat lábtól, ahol Jézus teste feküdt. Azok megkérdezték tőle: ,,Asszony, miért sírsz?’’ Ő azt felelte nekik: ,,Elvitték az én Uramat, és nem tudom hová tették!’’ Ahogy ezt kimondta, hátrafordult, és látta Jézust, hogy ott áll, de nem tudta, hogy Jézus az. Jézus megkérdezte tőle: ,,Asszony, miért sírsz? Kit keresel?’’ Ő pedig, azt gondolva, hogy a kertész az, ezt felelte neki: ,,Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem!’’ Ekkor Jézus megszólította őt: ,,Mária!’’ Erre ő megfordult, és héberül így szólt: ,,Rabbóní!’’, ami azt jelenti: Mester. Jézus azonban így szólt: ,,Ne tarts fel engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.’’ Mária Magdolna elment, és hírül vitte a tanítványoknak: ,,Láttam az Urat!’’, és hogy ezeket mondta neki.
