Megmondtam, hogy vezetőd és tanácsadód leszek
2017. május 30.
Én Vagyok. Én, Jézus, megáldalak fáradhatatlan erőfeszítéseidért! Légy mindig vidám, és állj készen arra, hogy megoszd mindazt, amit neked adtam. Használj fel mindent, amit arra adtam neked, hogy megtanítsd népemet Atyám akaratának felismerésére. Soha ne legyél megelégedett magaddal. Tegyél meg mindent azért, hogy békességben élj.
Egy dolgot kérek tőled, csak egy az óhajom, hogy szent Arcodat kereshessem, és szemlélhesssem! Veled akarok élni, és mindig a szívemben akarlak hordozni, hogy éjjel-nappal élvezhessem édességedet! Ne rejtőzz el hát előlem!
Aztán itt vannak azok, akik vakok a műveiddel, üzeneteddel és édességeddel szemben. Régen a hajdani próféták, akik megízlelték az üldöztetést, arra kértek téged, hogy fizess meg az üldözőiknek a gonosz tetteikért, és ne légy süket könyörgésükre!
Szüntelenül hamis próféták támadnak ellenem és műved ellen. Sőt, néhányan, akik látszólag követik Üzeneteidet, kifogásolnak néhány dologot, amiket mondok, és szembehelyezkednek velem, mit tegyek hát?
Mondd meg nekik, hogy én, Jézus, én terveztem meg ezt a művet, én építettem fel, de mindenek előtt én fektettem le az alapjait. Azután én hívtalak el, hogy légy a hírnököm, téged bíztalak meg a művemmel, és nem őket. A hús és vér evilágból való, és korlátot jelentenek. Az ilyen korlátok soha nem engedik, hogy Isten törvényét elfogadják.[1]
Vassula, az igazat megvallva, érezted-e valaha az ellenségeid fullánkját? Nem adtam neked szabad teret, és nélkülöztél valamiben? Ki virágoztatott fel téged ismételten az ellenségeid előtt? Az én ösvényeim a szeretet és az igazság, és emlékezz arra, miként ígértem meg neked, hogy őrködni fogok a lelked felett, hogy megóvlak és megmentelek. Oltalmam tisztalelkűséged és feddhetetlenséged miatt illet meg téged.
Egy Angyalt állítottam melléd, hogy őrizzen téged, és eltöltsön boldogsággal és nevetéssel, hogy mindig vidám légy, így énekeld szeretet-himnuszomat az érdemtelen népnek[2], és hogy szívedet betöltse a mámor érzete, mint a bor, hogy fülbemászóan tudj beszélni hozzájuk. Megmondtam, hogy vezetőd és tanácsadód leszek, és mindig őrködni fogok feletted, ne félj hát!
Amikor helyreigazítod az embereket, habár kerülöd a nevem használatát, Lelkem, aki lakást vett benned, megengedi magának, hogy felfedje benned mi a jó, és mi a rossz, és ezáltal leszel a tanú. Lelkem a lelkeddel így egybefonódva a tanú. Légy türelmes azokkal szemben, akik szembehelyezkednek veled, viseld el őket, amint én is elviselem azokat, akik haragra gerjesztenek. Ó, igen, elviselem őket azok miatt, akiknek meg akarom mutatni irgalmamat. Ez nem könnyű, gyermekem, de merits erőt belőlem, és arra is emlékezz, hogy elég neked az én kegyelmem.
Hallotam, amint azt mondtad: “hiányzik a szeretet”. Ez valóban a legnagyobb keserűség, amit Egyházamtól kapok! Amikor egyeseket vétkeznek, és bűnük miatt eléd hozom, hogy megfedd őket, akkor emlékeztesd őket, hogy művem teljes egészében lelki és nemes, független mindennemű adminisztrációs munkától. Iszonyattal tölt el, és bántja Lelkemet, amikor indulatosan hangot adnak véleménykülönbségüknek, így letérnek a béke és a harmónia egyenes útjáról. Kárt okoznak lelküknek és a hitük is alábbhagy.
Jöjj! Vassulám, a buzgóságod néha ösztönzi azokat is, akik még nem állnak készen arra, hogy megértsék, téged küldtelek nekik ajándékul. Sok olyat is ösztönöz, akik már rám találtak, de még világi törekvéseik vannak. Nekik ezt mondom: tisztuljatok meg, és engedjétek, hogy Szentlelkem mindig újra megújítson benneteket. Nagyon várjátok az örök élet örökségét! Fejezzétek be a vitát és a sok szócséplést a művemről! Kövessétek hívásomat békével és feddhetetlenül, örömmel és mindenek előtt szeretettel.
Jöjj, leányom, versenyfutásodnak még nincs vége. Tartsd kezedet az én kezemben. Én, aki a végidők apostoltolává tettelek, oda foglak rendelni, ahová akarlak, közben elárasztalak illatommal, ami majd megvigasztal téged, míg együtt haladunk és lépkedünk, ugyanazokat a szenvedéseket fogod elviselni, melyeket nekem kellett. A Szeretet a te oldaladon áll. Szeress engem, és emlékezz: az Eklézsia új életre kel majd! IC
[1] Egyidejüleg az “útjait” szót is hallottam
[2] Az Úr hangja hirtelen szomorú lett, amikor az “érdemtelen” szót kiejtette
Source: http://ichtys.hu/index.php/111-2017-majus-30
>>>>>>>>>>>>>>>>>>> ige-manna <<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<
2026.08.21. péntek: SZENT X.PIUSZ PÁPA
Lelkemet adom belétek, életre keltelek benneteket
Akkor az Úr rám helyezte kezét, az Úr lelkében kivezetett és letett a mező közepén, ami telve volt csontokkal. Körülvitt engem azok mellett mindenfelé; igen nagy volt a számuk a mező színén, és teljesen ki voltak száradva. Azt mondta nekem: ,,Emberfia, vajon életre kelnek még ezek a csontok?’’ Azt feleltem: ,,Uram Istenem! Te tudod!’’ Erre így szólt hozzám: ,,Prófétálj ezekről a csontokról, és mondd nekik: Ti száraz csontok, halljátok meg az Úr igéjét! Így szól az Úr Isten a csontokhoz: Íme, én lelket bocsátok belétek, hogy életre keljetek! Izmokat adok rátok, húst növesztek rajtatok, bőrrel vonlak be, és lelket adok nektek, hogy éljetek; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.’’ Erre én prófétáltam, amint megparancsolta nekem. Miközben prófétáltam, zaj támadt és íme, zúgás hallatszott, és egyik csont a másikhoz közeledett, mindegyik a saját ízületéhez. És láttam, hogy íme, izom és hús nőtt rajtuk, és bőr feszült rájuk, de lelkük nem volt. Akkor azt mondta nekem: ,,Prófétálj a léleknek; prófétálj, emberfia, és mondd a léleknek: Így szól az Úr Isten: A négy szél tájékáról jöjj elő, lélek, és fújj ezekre a megöltekre, hogy új életre keljenek!’’ Prófétáltam, amint megparancsolta nekem; erre beléjük szállt a lélek, és életre keltek; a lábukra álltak, mint valami igen nagy sereg. Akkor azt mondta nekem: ,,Emberfia, ezek a csontok Izrael háza; ők azt mondják: �,,Kiszáradtak csontjaink, elveszett a reménységünk, elvesztünk!�'' Azért prófétálj és mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Íme, én megnyitom sírhantjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem, és bevezetlek titeket Izrael földjére. És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor megnyitom majd sírjaitokat és kihozlak titeket sírhantjaitokból, én népem! A lelkemet adom belétek, hogy életre keljetek, és nyugodt lakóhelyet adok nektek földeteken; akkor megtudjátok, hogy én, az Úr, szóltam és meg is cselekedtem’’, -- mondja az Úr Isten.
Így szóljanak azok, akiket megváltott az Úr, akiket megszabadított az ellenség kezéből, s egybegyűjtött az országokból, napkeletről és nyugatról, északról és délről. Kietlen pusztában bolyongtak, nem találtak utat lakott város felé. Éhséget és szomjúságot szenvedtek, a lélek elepedt bennük. De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket. Ráterelte őket a helyes útra, és lakott városhoz jutottak. Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért, mert a szomjazók elteltek és az éhezőket eltöltötte minden jóval.
Mikor a farizeusok meghallották, hogy a szaddúceusokat elnémította, összegyűltek egy csoportba, és az egyikük, egy törvénytudó, hogy próbára tegye, megkérdezte tőle: ,,Mester, melyik a legnagyobb parancs a törvényben?’’ Ő azt felelte neki: ,,�,,Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből�'' [MTörv 6,5]. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló ehhez: �,,Szeresd felebarátodat, mint önmagadat�'' [Lev 19,18]. Ezen a két parancson alapul az egész törvény és a próféták.’’