Az ikes igékkel a nyelvészek sem boldogulnak:
http://seas3.elte.hu/delg/publications/modern_talking/35.html
A lényegböl van benne valami, ami megfogható: a történés passzivitása.
És érdekes, NEM egyezik a szenvedö igealak funkciójával!
Pedig a tizenkilencedik században épp ikes igék formájára kreálták a
magyar szenvedö szerkezetet: "elfogatik, huszonötöt csapatik".
Üdv, János
A Wikipédián van egy cikk az ikes igék valamikori funkciójáról, de azt
is jobbára találgatásnak érzem (vagy - tudományos értekezésről lévén szó
- nevezzem inkább munkahipotézisnek?). A kettes számra ez sem tér ki.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Ikes_ragoz%C3%A1s
> És az mennyiben befolyásolta az ikes igéket? Vagy csak a kettes szám
> ragozását hiányolod a felsorolásból?
Nem. Félreértés. Azzal a mondattal kezdi a tanulmányt; példának hozza
fel, hogy milyen értelmes és értelmetlen nyelvtasni struktúrák léteznek.
> http://hu.wikipedia.org/wiki/Ikes_ragoz%C3%A1s
>
Ezt megnézem.
> azt jelezhette, hogy az ige nem cselekvést, hanem inkább történést
> fejez ki.
Ez a mondat tetszik nekem, mert híve vagyok a dolgok közti ok-okozati
kapcsolat létezésének. Ez racionálisnak tűnik. A nyelv is valamilyen
okból (szükségletből) kifolyólag létezik - úgy, ahogy van.
Üdv, János
Visszatérve az egyik hozzászólásra; nekem az a véleményem, hogy íróink,
költőink nem azért módosították az ige típusát, mert akkor ez volt
használatos, hanem azért, mert költői és figyelemfelkeltő módon akartak
írni. Ezért cserélgették az ikes igét az iktelennel. Költői szabadság!
ZJ.