mikroevolucio

[marton83_u...@szuro.hix.hu]

Szia,

a biologusok a mikroevoluciot nem igazan ebben a definialasi formaban
hasznaljak, amirol te beszelsz, az a makroevolucio , csak az idobeni lepteket
valtoztatod kicsirol, nagyra. Mikroevolucion erts olyan gyorsan lejatszodo
pl. mikrobialis vonalak fejlodeset, amik osztodasi sebessege joval meghaladja
egy gerinces eletforma szaporodasi sebesseget, ezert idoben konnyen
megfigyelheto a mutacios elonyokbol szarmazo szelekcio tenye. A mikroevolucio
mintegy konkret bizonyitek az evolucio letere. Amit leirtal abbol kiderul,
hogy megertetted az evoluciot, csak eppen valami nem szakmai lap
kozbenjarasara nem odaillo kifejezesekkel inditottad a gondolatmenetet.
Az analogikus gondolkodas, ami alapjan egyesek parhuzamot probalnak vonni a
legkulonbozobbnek tuno dolgok kozott, elso ranezesre nekem is szimpatikusnak
szokott hatni, ambar a leheto legkevesebb esetben vezet jo megoldasra. Nem
tobb egyszeru peldalozasnal, bar megfigyelhetok jelentos momentumok is, amik
analogiabol szarmazo felfedezesekhez vezettek pl. genetikus algoritmusok. 20.
sz-ban elt egy nemet pap, aki azzal probalta Isten letet magyarazni, hogy egy
analogikus tortenetet krealt. Ez a kovetkezo volt: ha egy ember a reten
setalva egy finoman megmunkalt orara bukkan, akkor feltetelezi, hogy ezt
valaki keszitette, meg sem fordul a fejeben, hogy csak ugy magatol kialakult,
ezert biztosak lehetunk benne, hogy Isten teremtette a Foldet.
Nem vagyok feltetlenul elfogult a tudomanyokkal szemben (csak nemelyikkel),
de ez ekes peldaja az analogikus gondolkodas felrevezeto tendenciainak. A
hirek parametereinek valtozasa, mint szociologiai kiserlet onmagaban nagyon
erdekes lehet, de fuggetlenitenem barminemu parhuzam vonasatol, hiszen
onmagaban allja meg igazan a helyet. Vagy nem?

Marci :)