Csatlakozom a meselesi hullamhosz... A Vakbelmutet...
fra...@drava.dravanet.hu
Több mint egy éve kivették a vakbelemet, gondoltam elmesélem miként is
történt.
Egy borús szombati délelött kezdődött az egész, ugyanis nekiálltam
telehányni a lakás minden erre alkalmas berendezését. Állandó jelleggel
tömtem magamba a gyógyszereket, de pár perc múlva viszontláttam őket...
Este új jelenségre lettem figyelmes, elkezdett fájni a jobb oldalam, és
nem tudtam aludni a fájdalomtól. Másnap bevittek az ügyeletre.
Szépen becsoszogtam, és egy szabadnapos csiga tempójában felugrottam
a vizsgálóasztalra. Na, az orvos nekiáált tapogatni, én meg üvölteni.
Azt mondja: vakbél, én meg elhittem neki. Ez gyanús lehetett számára,
mert mégegyszer végigtapogatott, én meg ismét üvöltöttem. Vakbél,
erősítette meg magát, én meg csendesen bólintottam.
Beutaltak az ügyeletes kórházba, bevittek. Az ügyeletes sebész (vagy
hentes) fogadott, feküdjek fel. Megtapogat. Üvöltök. Vakbél. Be kell
feküdnöm. Mondom végre. Feküdni. Délután kettőkor műtenek. Mondom jó.
Befekszem. Lefekszem. Jön egy nővér, hogy kérek-e fájdalomcsillapítót.
Mondom, hogy a fenébe ne, de injekciót. Hozza. Szúr. Elmúlik a fájdalom.
Tudok aludni. Alszom.
Rázzák a vállam. Orvos. Tapogat. Üvöltök. Vakbél. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Nővér. Papírok. Hány kiló. Mondom másfelet biztos.
De tényleg. Hány éves. Anyja neve. Két példányban. Aláírom. Elmegy.
Alszom.
Rázzák a vállam. Orvos. Tapogat. Üvöltök. Vakbél. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Altatóorvos. Kérdések. Hány kiló. Anyja neve.
Allergia. Betegségek. Válaszolok. Két példanyban. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Orvos. Tapogat. Üvöltök. Vakbél. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Rokonok. Hozták a cuccom. Lepakolnak. Beszélgetünk.
Elmennek. Alszom.
Rázzák a vállam. Sebész. Ő fog műteni. Viccelődik. Viccelődöm. Kérdez.
Válaszolok. Tapogat. Üvöltök. Vakbél. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Nővér. Később lesz a műtét. Nem jött meg az összes
medikus, kérdezem. Nevet. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Nővér. Fussak WC-re. Miért? Most műtik. De jó. Futok.
Negyed óra. Visszafutok. Negyed óra. Vetkőzzek. Injekció. Feküdjek fel
az asztalra. Szúr. Kibírom. Betakar semmivel. Elmegy. Fázom. Reszketek.
Nem tudok aludni. Bámulom a plafont. Egy pók. Már nem él. Együttérzek
vele.
Jönnek. Bíztatnak. Ugorjak át a műtőasztalra. Mondom jó. Átkúszok.
Mosolyognak. Én nem. Lekötnek. Kérdem féltek, hogy elszaladok? Nem
válaszolnak. Altatnak. Jön a sebész. Még mindig viccelődik. Ez a
századik műtét, egyszer már sikerülnie kell. Nevet. Jó neki. Kezd
elmosódni a valóság. Kapok valami drogot. Alszom. Végre.
Felébredek. Beszéltem álmomban? Infúzió. Folyik ezerrel. Halvány
emlékek. Alszom.
Reggel ébredek. Infúzió sehol. Reggeli? Nincs. Talán lesz ebéd.
Ebéd? Nincs majd vacsora.
Vacsora? Három szem keksz. Gyorsan befalom. Kinyalom a tányért.
Morzsákra vadászom. A rohadt hangya. Engeded el! Korgó gyomorral alszom
el.
Reggel van. Korán reggel. Egy nővér hoz valamit. Valami olajféle.
Nincs jó szaga. Meg sem kóstolom. Előbb konzultálok az orvossal. Jön a
vizit. Széklete van? Nincs, miből? Akkor ricinus. Ez itt? Az. Kérdem a
dokit. Reggeli elött vagy után. Elötte. Jó. Felhajtom. Rossz íze van.
Romlott méz cukor nélkül. A vizit mosolyog. Valamit tudnak, amit én még
nem. Hatás? Egyelőre semmi.
Jön a reggeli. 5 szem keksz. Hatás semmi. Fél óra. Jönnek a gázok.
Talán a hímnuszt is el tudnám fingani, ha lenne hozzá kedvem. Jól érzem
magam. A szobatársak nem. Jönnek a gázok. Opssssz... Ez nem gáz volt...
futás.
Pár perc alatt kipattanok az ágyból. Rohanok a WC felé, útközben több
lajhár és két csiga előz meg. Egyik kezem a jobb oldalamon, hogy ki ne
follyanak a beleim. A másik kezem a seggemen, hogy ki ne follyon a...
Úristen! Nehogy foglalt legyen a WC... akkor végem. Úristen! Hol a WC?
Kérdezek. Folyosó végén balra, jobbra, egyenesen, balra, balra. Hűha,
odaérek? Talán. Elértem. A folyosó végét. Esküdözök. Ki, mikor, miért
igyon naponta öt liter ricinust. Odaérek. Benyitok. Szabad. Huuuuu...
Ráülök. Ami a csövön kifér. Jön. Jön. Jön. Áprilistól a mozikban. Nem
hagyja abba. Jön. Elég legyen már! Jön. Jóóó! Elállt. Fordulok jobbra.
Semmi. Balra. Semmi. Hátra. Semmi. Az ajtó. Semmi. Plafon. Semmi. Utolsó
esély. Szomszéd fülke. Semmi. HOL A WC PAPÍR?
Nincs. Mi legyen? Az egész WC tele van. A fél seggem is. Kikémlelek.
Senki. Akció! Lehúzom a WC-t. Letolt gatyával elevickélek a vizcsaphoz.
Feltelepszem a mosdókagylóra. Lemosom, amit le kell. Most ne nyisson be
senki. Sikerül félig meddig.
Szépen visszasétalok az ágyamba. Gondolom én. Félúton érzek valamit.
Ne. Futás vissza. Útközben kérek WC papírt. Majd hozzák. Jólvan, mondom.
Visszaülök. Jön. Jön. Abbamarad. Várok a papírra. Ráérek. Várok. Senki
nem jön. Ismét csap. Lemosom. Sétálok vissza. Elérek az ágyamig.
Visszafekszem.
Hozzák az ebédet. tíz szem keksz. Vacsora. Diétás. Öt szem keksz.
Időnként versenyfutás a WC-re. Járókeretes bácsikák gyaláznak le. Hát
igen. A technika. Papír nincs. Viszek zsepit. Rutinos versenyző vagyok.
De még nem kell bedőlnöm ha kanyarodok.
Reggel vizit. Széklet van? Hajajjjj, sok is. Biztos? Biztos. De itt
egy kis ricinus... NEM! Mosolyognak. Már értem.
Végre van időm szemlélődni a szobában. Betegtársak. Sorstársak. Csak
én vagyok vakbéllel. Vicceket mesélnek. Röhögnek. Eltorzul arccal
mosolygok. Közben a cérnák éppen megbeszélést tartanak, hogy
kitartasanak-e.
Ebéd. Pár szem keksz. Vacsora. Valamilyen pép. Ránézésre bedarált
kartonpapír két órán át főzve. Az íze egybevág a kinézetével. Azt
mondják burgonyapüré. Ezek még nem láttak burgonyát. A püré sem. Ezek
után legyen széklete az embernek.
Reggel kötéscsere. Gyönyörködöm a sebben. Az orvos is. A fájdalom is.
Azt mondja szépen gyógyul. Mondom jó. Ebben maradunk. Mikor mehetek
haza? Hamarosan. Jó. Good. Gut. Yee. Yeep.
--
Frank O'Yanco - Egysoros hülyeségek palotája - w3.swi.hu/egysoros
Age of The Penguin -=- SuSE Linux 6.2 -=- Microsoft free area
Orvosok mondták:
"A páciens folyamatosan depresszióban szenved egészen 1983 óta, amióta
is a kezelésemre jár."