Többet ér egyetlen napot élni
tudatos szándékkal és mélyreható erőfeszítéssel,
mint száz évet élni
lusta semmittevésben.
Dhammapada, 112. vers
lásd más fordításban:
http://a-buddha-ujja.wikidot.com/dhp-8#dhp112
Van, mikor inspirálva érezzük magunkat, hogy erőfeszítést tegyünk.
Máskor a kétségbeesés az, ami ösztönöz minket. Mindkét esetben
elkötelezettséggel kell fordulnunk az itt-és-most tudatosság útja felé.
Ha megingunk csak azért, mert nem kapjuk meg amit akarunk, vagy azt
kapjuk amit nem akarunk, elveszítjük eltökéltségünket. Teljes mértékben
erre a pillanatra figyelni nem jelenti azt, hogy nem veszünk tudomást a
múltról, vagy úgy teszünk, mintha nem lenne jövő. Azt jelenti, hogy
hagyjuk magunkat elveszni a történetekben, amiket az elménk talál ki.
Tanulunk a múltból, és felkészülünk a jövőre úgy, hogy a lábunkat
szilárdan megvetjük az itt-és-most talaján. Egyre csak növelve a
tudatos szándék pillanatait, felülkerekedünk az önsajnálat kimerítő
hajlamain, és felfrissítjük magunkat abban az önzetlen igazságban, ami
most van.
Munindó Bhikkhu
www.aruno.org
www.ratanagiri.org
www.forestsangha.org
www.dhammathreads.org
www.dhammatalks.org.uk
A Holdnapi Emlékeztetőkben idézett versek a Dhammapada versek
értelmezés szerinti fordításai, megjelent angolul 'A Dhammapada for
Contemplation' (második kiadás), Aruna Publications (2006). A szó
szerinti jelentéshez kérjük forduljon más fordításokhoz.