Szavalóverseny a hegyközcsatári iskolában

[belacet]

 

Tóth Zsigmond

Feltámadás a papírsírból

(A vers néma. Adj neki hangot! A vers könyvben halott. Keltsd életre! Mi a szavalás? A vers föltámasztása papírsírjából. Kosztolányi Dezső)

Szavalóversenyt tartottak a hegyközi tanintézetek óvodásai és iskolásai között, Hegyközcsatárban, amelynek tematikája az ősz volt.

 

      Az ősz bemutatása versekben volt a témája csütörtökön, november 24-én, a hegyközcsatári „Benedek Elek” I-VIII osztályos Általános Iskolában megtartott szavalóversenyen, ahol jelen voltak a hegyközi települések, Hegyközszáldobágytól Sítervölgyig, tanintézeteinek óvodásai és tanulói.

    Hetekkel ezelőtt kért fel Aszalósné Homonai Judit a csatári iskola magyar szakos tanárnője, hogy vegyek részt a szavalóversenyen, amelyre boldogon mondtam igent, de azóta is ott motoszkált a fejemben több kérdés is, mint például: milyen a jó szavaló? Milyen a jó versmondás? Az egyik lehetséges válasz: akin vagy amin átsüt a személyiség. (Maga a vers is attól jó, ha jó – egyebek mellett.) Még azt sem állítom, hogy a szavaláshoz szép kiejtés, tanult hangsúlyozás szükséges. Nem árt persze, de a személyiségen áll vagy bukik minden, de a szavalás legyen egyik eszköze a magyar költészet mélyrehatóbb, bensőbb megismerésének.

      A szavalóverseny olyan kulturális esemény, amely a magyar kultúra valódi fáklyavivőjeként számítható Európa e szögletében, Hegyközcsatárban.

     Erkölcsi kérdésként kezelhetjük a szavalóversenyen való részvétel értelmét is: egyéni sikerre, személyes dicsőségre törekszik-e mindenáron a versmondó, vagy a neki adott talentumok segítségével szolgálni kíván egy szép, értékes, nemes ügyet: az anyanyelv és a nemzeti kultúra ügyét, s mindehhez áldozatkészen odaszánja erejét, szabadidejének egy részét, türelmét, figyelmét.

     A szavalóversenyeken előadott művek a magyar kultúra sok évszázados gazdag hagyományrendszerébe is bekapcsolják a versenyzőket (persze a hallgatóságot is) erősítve ezáltal a nemzeti identitástudatukat.

      A közösségi nevelés kitüntetett alkalma volt a mai szavalóverseny, hiszen ezen alkalmaknak közösségformáló, összetartó és hagyományteremtő erejük van. A versenyzők a maguk felkészültségével, közlésvágyával, tehetségével, a jelenlévők pedig érdeklődő figyelmével, a szervezők alapos előkészítéssel, minden részletre kiterjedő szeretetteljes gondoskodással, járulhatnak ahhoz, hogy  az iskolai életnek szép élményeket adó, örömteli közösségi ünnepe legyen.

„Ki milyen kegyelmi ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten kegyelmének jó sáfárai. Ha valaki szól, úgy mondja szavait, mint Isten igéit…” (1Kor 4,10-11)

     Több mint ötven gyerek szavalt a saját maguk által választott szebbnél szebb verset az őszről, az öt évestől a tizennégy évesig, éppen ezért korosztályok szerint pontoztak a zsűri tagok, de még így sem volt könnyű dolguk hiszen a mai nap kiderült, hogy nagyon sok tehetséges gyerek van a hegyközi tanintézményekben.

      A verseny megkezdése előtt Dallos Lóránt nyugalmazott magyar szakos tanár aki 36 évet tanított a csatári iskolában, szólt a jelenlévőkhöz úgy hogy beszédén és arcizmain látszott a meghatottság és a könnyekkel való küzdelem, az öröm könnyek hiszen egy fél emberöltőn keresztül sok gyereket tanított és engedett a „nagybetűs” világba „ … tisztelettel köszöntök mindenkit, tanulókat és pedagógusokat egyaránt, öröm ez a mai nap számomra és megható egyben, hiszen ismét bebizonyosodott, hogy ha a tanárember nyugdíjas is a volt iskolájának munkaközössége azért nem feledkezik meg róla, meghívják egy-egy rendezvényre, ahol nosztalgiázva ismét feltöltődhet az ismerős gyerekzsivajjal és az iskola atmoszférájával…” – mondta kissé csukló hangon a pedagógus.

           Az óvodások és iskolások szavalatai meghatóak voltak és csodálatosak, hiszen sugárzott belőlük a versmondás szeretete, az odaadás, próbálták beleélni magukat a vers mondanivalójába és megfelelni elsősorban önmaguknak.

   A gyereknek nem a zsűrinek kell, megfeleljen, hanem elsősorban saját magának, és bebizonyítani, hogy képes visszaadni, nekünk és társaiknak mindazon ismereteket, amelyeket az óvónőktől, tanítónőktől, tanáraiktól sajátítottak el, illetve magasabb szintre fejlesztve majd kamatoztatni a mindennapi életben.

     A versmondás lényege, hogy az, aki mondja meg is értse, magáévá tegye azok mondanivalóját.

      Nem volt könnyű helyzetbe a zsűri, hiszen szebbnél szebb verseket hallhatott a kis előadóktól, de dönteni kellett, így alakult ki a végeredmény:

Óvodások kategóriája

I.                   hely – Juhász Loretta és Mészáros Nóra

II.                hely – Molnár Sebastian és Szilágyi Patrik

III.             hely Miklós Márk és Rácz Alexa

I – IV osztályosok kategóriája

I. hely – Mészáros Panna és Kincses Erik

II. hely – Somogyi Zsolt és Pascalau Natalia

III. hely – Varga Nóra és Kócs Sándor

V – VIII  osztályosok kategóriája

  I. hely – Mercsán Rita

  II. hely – Nistor Madalina

IV.              hely – Koós Katalin

Különdíj : Bereczki Krisztina

     A verseny végeztével minden gyerek kapott egy-egy részvételi emléklapot, majd vidáman vitték haza szüleiknek a munkájuk gyümölcsét.

    Molnár Győző iskola igazgatótól megtudtuk, hogy nagyon jó kapcsolatuk van a környező iskolákkal, ahol különböző sport rendezvényeket szerveznek a diákoknak, amelyen szívesen vesznek részt és öregbítik  az iskola hírnevét.