Téli élményem Hegyközcsatárban

[Karesz]

                        A  mai  napig  meghatódva  emlékszem  azokra  az  időkre  amikor  gyönyörű  téli  napokon  élvezhettem  a  telet  hóval  és  mínusz  15  fokkal  is.Az  egyik  olyan  esemény  ,mely  nagyon  emlékezetes  volt  az  a  Karácsony  ünnepe  volt.Hegyközcsatárba  éltem  és  így  csak   csatári  karácsonyt  tudom  leírni,

                       Az  egyik  legemlékezetesebb  karácsony  pontos  dátumára  már  nem  emlékszem . De  arra  emlékszem,hogy  már  előző  napokban  nagyanyám  készült  az  ünnepre.Ez  körülbelül  az  1960-as évek  közepén  volt. Karácsony  délután  nagyon  sok  hó  esett.Estére  már  alig  lehetett  járni.A  csatáriak  összefogtak  és  egymást  segítve  lapátolták  a  havat. Sikerült  éjfélre  járhatóvá  tenni  a  főbb  utakat.Féltizenkettőkor  elkezdtek  menni  a  csatáriak  a  templomba.Mindenki  a  legszebb  ruháját  vette  fel.Mikor  bementünk  a  katolikus  templomba  először  a  jászolhoz  mentünk.Ez  nagyon  tetszett  nekem. Sokat  nem  lehetett  nézni,mert  már  kezdődött  a  mise.Dunai  tisztelendő  úr  egy  nagyon  szép  beszédet  mondott.A  mise  után  volt  egy  kis  előadás  és  ajándék  osztás,melynek  nagyon  örvendtem. Lassan  mindenki  hazafelé  indult.Hazaérkezve  nagyon  jól  éreztem  magam,mert  láttam  a  Jézuskát  a  jászolban  és  kaptam  ajándékot  is. Nagyon  gyorsan  elaludtam.

                        Reggel  felkeltünk  és  készültünk  a reggeli  misére.A  reggeli  mise  is  egy  nagyszerű  esemény  és  élmény  volt. Mindenki  a templomba  ment  és  meghallgatta  a  pap  beszédét.Szinte  az  egész  Csatár  lakossága  ott  volt  a  katolikus  és  a  református  templomba.Aki  csak  tudott  mozogni  és  egészséges  volt  aránylag  ott  volt  a  templomba.Akkor  még  nagy  hatással  volt  a  csatáriakra  a vallási  hagyomány.

                       Mindenhol  nagy  hó  volt. Amikor  mentem  a  hóban   a  lépteim  alatt  recsegett  a  hó.Ezt  nagyon  kedveltem.Lehetett  szánkózni  és  hógolyózni .A  gyerek  szabad  volt  mint  a  madár . Nagyon  messzire  nem  mehettem  csak  ha  volt  egy  felnőtt  köztünk .Egy  dolgot  szeretnék  kiemelni' A  csatáriak  között  nagy  volt  a  vallási  béke. Nagyapám  a  katolikus  egyház  elnöke  volt  szinte  negyven  évig. Nagyon  jó  barátai  voltak  a  reformátusok  között.Volt  egy  olyan  szokás,hogy  csak  hasonló  vallásúval  lehetett  házasodni.Ritka  esetben  volt  kivétel.Ez  volt  a  szüleim  esetében. Édesanyám  katolikus,édesapám  református  volt. Édesapám  nem  volt  csatári,de  megesküdtek  mindkét  templomba,igaz  nem  Csatárba.Nagyapám  arra  tanított,hogy  nem  a  vallást  nézzem,hanem  azt,hogy  ember  legyen  valaki.

                       Szeretném  kiemelni,hogy  Dunai  tisztelendő  úr  és  Kovács  tiszteletes  úr  egymást  tiszteletbe  tartották  és  beszélő  viszonyba  voltak.Ez  hatással  volt  a  csatáriakra.Nem  tudom  elfelejteni  azokat  a  szép  élményeket .November  közepén  leesett  a  hó  és  tartott  megszakítás  nélkül  március  közepéig.Mindenhol  hó  volt. Fehér  volt  minden .Azok  a  magasztos  karácsonyok  is  emlékezetessé  tették  a  telet.Nagyon  sajnálom,hogy  a  gyerekeinknek   nincsen  hasonló  élményeik.Nincsen  hó,nincsenek  azok  az  egyszerű  karácsonyok.Vannak  drága  ajándékok  és  hangzatos  beszédek.De  nincsenek  az  1960-as  évek  varázslatos  telei. Nekem  maradtak  az  én   személyes  élményeim,melyet  megosztok.Mert  lehet,hogy  mások  is  akiknek  hasonló  élményeik  voltak  azokról  az   évekről. Elolvashatják  a  gyerekeink  is.Nekik  nincs  hasonló  élményeik. Sajnos  már  kevesen  vannak  életbe  azok  közül  akik  éltek  azokban  az  években. Drága  emberek  voltak  ők  akik  a  temetőben  pihennek .Nekik   is  tartozom  egy  köszönömmel.De  ilyen  az  élet. Mi  is  a  temetőbe  kerülhetünk,de  ez  a bejegyzés  megmarad .