[Galaktika.hu] Ray Bradbury előszava az Árnyak és Rémekhez: A Második Hazatérés

[Galaktika]

Szerdán érkező kötetünk, az Árnyak és Rémek: Ray Bradbury emlékére azért is különleges, mert eredetileg nem emlékkötet volt. Idén jelent meg, nem az elhunyt Mester emlékére - hanem a tiszteletére. Ray Bradbury még látta a kötet megjelenését és ismerhette a benne levő írásokat is - melyek mind-mind előtte való főhajtások a szerzőtársaktól. 

Sőt, Bradbury nem csak látta az ő életművét betetőző, éltető kötet megjelenését - írt bele egy előszót is. Egy csodálatos, kedves és torokszorító előszót, melyben társszerzőit - barátait magasztalja hatalmas alázattal és szeretettel... Azóta a Mester már harmadszor is hazaérkezett, a tiszteletére összeállított könyvből emlékkötet, így különlegesen értékes és szép ez az előszó. Úgy határoztunk, közre is adjuk még a könyv megjelenése előtt - olvassátok akkora szeretettel, ahogy ő írta.

a kötet szerdától átvehető!

Ray Bradbury

Második hazatérés

Most nyilván azon csodálkoznak, miért hívtam meg önöket egy családi összejövetelre. Engedjék meg, hogy elmagyarázzam!

Az Egyesült Államok Postahivatala 2006-ban kiadott egy bélyeget Edgar Allan Poe emlékére. Amint meghallottam, rohantam, és vettem több ívet belőle, s minden levelem borítékjára azt ragasztottam. Minden családtagomnak és barátomnak elküldtem, világszerte. Amikor csak ránéztem Mr. Poe portréjára, apámat láttam benne. Tudják, amikor nyolcéves voltam, az illinois-i Waukeganben, Neva nénikém adott nekem egy könyvet, Poe Rejtelmes történetekjét. Ez örökre megváltoztatott. Elolvastam „Az áruló szív”-et, az „Egy hordó amontilladó”-t, és persze „A holló”-t. Nyelvezete ékes volt, választékos, mint egy díszes Fabergé-tojás. Az ötleteket ijesztőnek találtam, fantasztikusnak, és egyből beleszerettem a történetekbe.

Az évek során aztán voltak mások is, akiket apáimnak tekintettem: L. Frank Baum, H. G. Wells, Jules Verne. És az anyáimról sem feledkezhetek meg: Emily Dickinson, Willa Cather, Eudora Welty. És voltak bábáim is: Shakespeare és a Biblia.

Most, sok évvel később és e kései korban, valami fantasztikus dolog történt. A könyv, amit önök a kezükben tartanak, rádöbbentett, hogy többé már nem a fiú vagyok, hanem magam is apa lettem. Az antológiába összegyűjtött 26 szerző figyelemre méltó, tarka történetei által megtért a szülői házba, és én nem is lehetnék büszkébb rájuk. A családom cirkuszi emberekből áll, egy különös és mesés éjféli karnevál előadói alkotják, oroszlánszelídítők, bűvészek és gyönyörű csodabogarak. Ők teszik ezt az összejövetelt rendkívülivé.

E kötetben éppúgy szerepelnek írások, melyeknek helyszínei sötét pincék, mint olyanok, amelyek a világűr sötét végtelenjében játszódnak; találhatók benne kisvárosok és nagy metropoliszok. Megjelennek őrangyalok és belső démonok. Egyes szereplői szellemek nélkül is kísértve érzik magukat. Vannak csöndes történetek, vidámak, szomorúak, sőt ijesztőek is. Mintha tulajdon álmaim és lidércnyomásaim kelnének életre benne. Egyes elbeszélései természetfölöttiek, mások tudományos-fantasztikusak, de akadnak köztük krimik is, egyetlen közös összekötő kapoccsal, ami nem más, mint a képzelet.

És elcsodálkozom: hogy történhetett mindez? Hogyan lett Mr. Edgar Allan Poe fiából ennyi gyermek apja?

Amikor visszatekintek a karrieremre, rá kell döbbennem, hogy csak úgy belebotlottam a sikerbe. Soha egy percig sem tudtam, mit csinálok. Csak csináltam. De nagy lelkesedéssel botladoztam, és mindenekelőtt szeretettel. Imádtam a történeteket. És most, hogy látom, gyermekeimből is árad ez a szeretet, határtalanul hálás vagyok.

Talán ismerik „Hazatérés” című elbeszélésemet. Annak idején a Weird Tales elutasította, mondván, hogy túlságosan rendhagyó, túl idegen a magazintól. Hirtelen ötlettől vezérelve elküldtem a Mademoiselle-nek is, egy minőségi folyóiratnak, amely szépirodalmi írásokat közölt. Legnagyobb meglepetésemre megvették a novellát, és leközölték 1946. októberi számukban. Mi több, abban a hónapban az egész magazint átalakították, hogy jobban illeszkedjen írásom hangulatához, így a lapszám az ősz ünnepléséről szólt. Megbízták Charles Addamset, a New Yorker grafikusát egy csodálatos illusztráció elkészítésével, amelyen a novella szereplői láthatók, egy famíliányi vámpír és más fantasztikus szörnyeteg, akik mind egy családi összejövetelre igyekeznek haza észak-illinois-i viktoriánus kúriájukba.

Az írás hősei mind gyönyörű lények, szerető, szárnyas nagybácsik, szenilis, telepatikus nagynénik, meg a többi varázslatos pereputty a világ minden szegletéből azért jönnek el, hogy hálát adjanak, természetesen halloween napján.

Sok tekintetben ez a kötet egy második Hazatérés számomra. Egész családom eljött erre a meghitt ünnepre, és én nem is lehetnék boldogabb. Apuka kitárt szárnyakkal öleli magához gyermekeit.

Isten hozta önöket is családi ünnepünkön!

Ray Bradbury

               Los Angeles, California

A kötet holnapután, szerdán érkezik - benne 26 novellával Ray Bradbury "gyermekeitől". Várunk mindenkit a családi ünnepre, mely a kötet lapjain bontakozik ki!

--
Bejegyezte: Galaktika , bejegyzés helye: Galaktika.hu , időpont: 10/08/2012 11:36:00 du.