Enno Schmidt és az FNA – a civil társadalom kiegyezése az önnön lelkiismeretével
Borotai Sándor
A munkanélküliségről van szó! Ez az a kérdés, amellyel kapcsolatban a civil társadalom a saját lelkiismeret-furdalásával vívódik, mert nem találja, illetve talán nem is akarja a megoldást megtalálni. Ebben a következtetésemben csak megerősített, hogy olvastam a riportot, amely Enno Schmidt úrral, a svájci népszavazási kezdeményezés egyik főszervezőjével készült Jön az édes semmittevés kora? címmel. Ez a riport adja írásom apropóját.
Mielőtt valaki félreértene, én már aláírtam az Európai Uniós kezdeményezést az FNA vitájáról, azaz nem az FNA ellen kampányolok, hanem pontosan azért, hogy a lehető legtöbbet és legjobbat hozzuk ki belőle, hogy a dolog ne rekedjen meg félúton, a civil társadalom lelkiismerete függvényében.
Hosszú töprengés után jutottam a címben megfogalmazott következtetésre. Hiszen senki nem beszél arról, ha az FNA csak a meglévő jövedelmek újraelosztását akarja jelenti, akkor annak bevezetésével nem lesz több munkahely és semmivel nem fog csökkenni a munka világából kirekesztettek száma. Vagyis az FNA bármilyen szép és progresszív gondolat, de érdemi gazdasági koncepció nélkül valójában csak konzerválja a munkanélküliséget. Ebben az értelemben következetesen használom a „munkanélküliség” és a „munkanélküli” szavakat a fogalmak leírására.
Nézzük tehát a bevezetőben említett riportot Enno Schmidt úrral!
Írásom terjedelméért előre elnézést kérek! Demagóg frázisokat ugyanis könnyű kijelenteni, de azokat korrekt módon bírálni vagy cáfolni kissé igényesebb dolog. Legalábbis ha nem akarok megragadni én is a demagóg frázisok szintjén.
Már a cím is hamis illúzióba ringatja az olvasót és ez csak fojtatódik a továbbiakban is. Persze ezt nem (feltétlenül) Enno Schmidt kontójára kell írni, hiszen a riporter hibája! Vagy talán az egész civil kezdeményezés sajátja?
„Az emberiség most már megengedheti magának, hogy csak azok dolgozzanak, akik akarnak? Ez a gyakorlatban azáltal válik lehetővé, hogy alanyi jogon mindenki: gyerek és felnőtt – munkavégzéstől függetlenül – annyi pénzt kapna, amennyiből szerényen, de tisztességesen megélhet. A munka ily módon egy – a legtöbb ember számára lelkileg nélkülözhetetlen – kedvteléssé válik, viszont megszűnik alapvető bevételi forrássá lenni.”
Véleményem szerint olyasmit nem lehet kijelenteni, hogy a munka megszűnik alapvető bevételi forrássá válni. Erről így nem tudunk semmit. Majd akkor fogunk tudni róla valamit, ha kezünkbe kapjuk az alapjövedelmet és meglátjuk, hogy az összes jövedelmünkön belül az mekkora részt tesz ki. Még az sem biztos, hogy a munka lelkileg nélkülözhetetlen kedvteléssé válik. Milyen kedvtelésről lehet szó, ha amúgy az FNA csak a létminimumon való vegetálást szándékozik jelenteni? Ezt olyanok mondják, mint Enno Schmidt vagy Götz Werner (a dm drogerie markt alapító tulajdonosa), akiknek van munkájuk és a a léminimumnál több jut a boldogsághoz. Ők könnyen állítják, hogy nem a pénzért dolgoznak. Készséggel egyet is értenénk, ha nekünk se a pénz hiányozna.
Szögezzük le, az egész riport szinte csak azokról szól, akiknek van munkája! Szó sem esik azokról, akiknek nincs fizetett állásuk. Az ő érveik senkit nem érdekelnek! Számukra elérhetetlen fogalommá válik a munka és a munkabér valóban megszűnik bevételi forrás lenni! Hol van a koncepcióban az ő érdekük? Pedig állítólag róluk szól és elsősorban nekik szól az FNA. Beérjük azzal, hogy ők (valamivel) többet fognak kapni, mint amennyi segély eddig jutott nekik. Őket nem is kell jobban agitálni, őket letudtuk ezzel. Számukra ennyi is elég. Bármit meg fognak szavazni, ha a közmunkadíj 10 ezer Ft-tal több lesz és ezentúl alanyi jogon fog járni. Azaz nem kell majd érte a helyi oligarcha földjét kapálni.
Viszont én továbbra is firtatom, hogy ki képviseli a munkanélküliek érdekeit az FNA-aktivisták között? Nem látom, hogy bárki felvállalta volna ezt. Enno Schmidt vagy Götz Werner egészen biztosan nem alkalmasak erre.
Úgy vélem, hogy az egész cikk – és általában az FNA tárgykörében kifejtett kampány – a középosztálynak szól, az ő félelmeiket hivatott eloszlatni a munkahely elvesztése és a bizonytalan jövő miatt. Ezért nem is esik szó azokról, akiknek a mai világban már nincs munkahelye. Róluk már nemcsak a jelenlegi politikai elit, de ezek szerint a civil társadalom is lemondott. Pedig kellene beszélni róluk, hogy milyen perspektívát nyújt az alapjövedelem a munkanélküliek számára! Mert egy biztos. Ha bevezetik a feltétel nélküli alapjövedelmet, akkor a munkanélküli munkához csak akkor fog jutni, ha egy aktív munkavállaló megunja a „gürizést” és inkább az „édes semmittevést” választja. Akkor lehet a helyére beállni. Mert a munka világából kirekesztettek versenyképes szaktudással nem fognak rendelkezni.
A kulturális kreatív szemléletről
Készséggel elhiszem, hogy „a profit is csupán eszköznek tekinthető a társadalmi jólét emeléséhez”, de vajon egy tőketulajdonos is ugyanígy gondolja? Hisz neki is „küldetéstudata” van. Egyértelmű, hogy az ambíciói megvalósításához hatalomra van szüksége és ez a hatalom a pénz. Úgy vélem, hogy Götz Werner bármennyit is áldoz a tudományra (ami valójában a kedvtelése) és más közérdekű célokra, de azért ügyel arra, hogy továbbra is a leggazdagabbak között maradjon. Azaz, hogy legyen miből a jövőben is adományoznia, illetve a kedvteléseire fordítania.
Hiába hivatkozunk arra, hogy a kulturális kreatív szellem egyre inkább teret nyer a világban és ennek megfelelően változik a vállalkozók szemlélete is. Mert ennek ellenére a társadalomban tovább nőnek a jövedelmi különbségek és rohamosan nő a szegénység is. Ha innen nézzük a dolgokat, akkor azt látjuk, hogy a való világban nem érezni ennek az új szellemnek a térnyerését.
Enno Schmidt becslése a magyar alapjövedelem összegéről
Nem tudom megítélni a realitását a svájci alapjövedelem Enno Schmidt által elképzelt 3.200 frankos összegének, de ez a svájciak belügye. Viszont Magyarországgal kapcsolatban tett kijelentései kissé meredek becslést tartalmaznak. Emellett már nem mehetünk el szó nélkül. Meg hát érdekel is mindnyájunkat...
„Magyarország természetesen nem Svájc. Magyarországon eleve jóval kisebb az egy főre eső GDP, és az árak között is „ég és föld” a különbség, különösképpen a rezsit, a lakhatást, a komolyabb szolgáltatásokat illetően. Maradjunk abban, hogy a gazdasági fundamentumai, jelenlegi helyzete alapján Magyarországon havonta szerintem körülbelül hatszáz eurót kapna minden egyes felnőtt polgár – alanyi jogon. A gyerekek fejenként kétszáz eurót. Egy négytagú család, két felnőtt, két gyerek esetén ez összesen 1600 eurót jelent.”
Nem értem mire céloz Enno Schmidt azzal, hogy az árak között ég és föld a különbség. Én úgy gondolom, hogy nálunk is világpiaci árak vannak és legfeljebb csak az ingatlanárakban mutatkozik komoly eltérés. Az, hogy a magyar állampolgár a jövedelméből nem képes „komolyabb” szolgáltatásokat megfizetni, az más kérdés. De ezzel nem érdemes törődni... Nézzük a véleményének az érdemi részét!
Nem tudom, hogy Enno Schmidt tisztában van-e vele, hogy a magyarországi ipari bruttó átlagkereset nem éri el a 230 ezer Ft-ot, ennek nettó összege két gyereket feltételezve nagyjából 170 ezer Ft. Az általa gondolt 600 EUR felnőtt alapjövedelem 300 Ft középárfolyammal számolva 180 ezer Ft, azaz több, mint az ipari átlagkereset nettója!
Hogy ez mit jelent, el nem tudom mondani. Akinek 2012-ben a 180 ezer Ft-nál nagyobb volt a nettó keresete, az egyedül a lakosság legfelső jövedelmi decilise! Annyit biztosan tudunk, hogy ma 4.600 ezer ember a létminimum alatt él. De nemcsak az ő jövedelmüket kellene feltornászni a 180 ezer Ft alapjövedelem szintjére, hanem még az átlagjövedelmet is meg kellene támogatni! Nyilvánvaló kell legyen bárki számára, hogy az ipari átlagjövedelemből az alapjövedelmet nem lehet az átlagjövedelem fölé emelni! És akkor még szó sem volt arról, hogy a munkajövedelem csak ez felett kezdődik! Mindezt tehát a legfelső jövedelmi decilisnek kellene megfinanszíroznia, illetve a vagyonadóból és a vállalkozók adóbefizetéseiből lehetne fedezni. Ennyit az álmokról és realitásokról...
Végiggondolta már valaki ezt? Enno Schmidt csupán megfogalmazott egy becslést, de annak a realitásával szerintem ő maga sincs tisztában. De aki az alapjövedelem mellett kampányol Magyarországon, az nem érheti be ilyen felelőtlen becslésekkel, igenis kell tudnia letenni olyan gazdasági számításokat az asztalra, amelyek alátámasztják az FNA bevezetésének realitását!
Érzésem szerint művészlelkek könnyen tesznek ilyen felelőtlen kijelentéseket, de ehhez inkább gazdasági koncepció kell, amely meg is termeli az alapjövedelem fedezetét. Ha Schmidt úr becslései ennyire „megalapozottak” Svájc tekintetében is, akkor a svájci alapjövedelem és főképpen annak összege tekintetében is van okunk aggódni. De ez utóbbi legyen az ő dolguk..!
Máskülönben Enno Schmidt a szívemből beszél! Szeretném én is a jövedelmek ilyen vagy még ennél nagyobb arányú növekedését látni! De a dolgok jelen állását nézve az a benyomásom, hogy nem annyira Enno Schmidt becsléseit kellene ismernünk, mint Götz Werner egyetemi professzorként végzett ezirányú kutatásainak az eredményeit! Ezért is kérdezem, ha tud valaki linket adni ilyen anyagokhoz, azt szívesen fogadnám!
Számomra úgy tűnik, hogy itt a Google-csoport vitájában senki nem rendelkezik még elképzeléssel sem arról, hogy milyen forrásból volna megvalósítható a magyar FNA és körülbelül milyen összegű volna az. Számomra egyáltalán nem kielégítő válasz, hogy valahol megvan a rendszerben az a jövedelem, amiből ma a nyomorgó tömegek megélnek – még ha úgy kell összelopni is! Mert egyáltalán nem áll a kormány (illetve a civil társadalom) rendelkezésére! És az sem nyugtat meg, hogy az alapjövedelem alapjaihoz hozzá lehet számítani az egész megszűnő szociális ellátórendszer adminisztrációs költségeit. Senki nem tudja ugyanis megmondani, hogy a jelenlegi adminisztrációs költségek fejenként mekkora összeget jelentenek egy magyar állampolgárra vetítve.
Ilyen körülmények között teljesen természetes következmény, hogy az alapjövedelemmel kapcsolatban illúziókban ringatjuk magunkat. Az ilyen riportok, amilyen Enno Schmidt úrral is készült, csak ezeket az illúziókat erősítik.
Nagyon furcsállom, hogy Takáts Péter közgazdász szakemberként ebben a vitában nem szólal meg. Nekem úgy tűnik, hogy neki sincsenek érdemi válaszai ezekre a kérdésekre. Elnézést kérek azért, hogy hangot is adok ennek a véleményemnek! Lehetőségében áll kifejteni az érveit.
Enno Schmidt és az ideológiamentesség
Idézet a Jön az édes semmittevés kora? című riportból:
„Az
egész koncepció abszolút ideológiamentes és eleve nem Svájcra szabott. A
kapitalizmust, az értékteremtést középpontba állítani hívatott. A versenyen
alapuló, az azt serkenteni képes szabad piaci modellt a legcsekélyebb mértékben
sem érintené, ha bevezetnék Svájcban és svájci mintát követően más országokban
is a feltételekhez, például a munkavégzéshez
nem kötött alapjövedelmet. A kapitalizmus azonban így egyrészt igazságosabbá,
másrészt még hatékonyabbá válik. Mert végre lelepleződik, hogy az ember
valójában nem a pénzért, a profitért dolgozik.
Azért talál Svájcban elsőként táptalajra a garantált alapjövedelem ügye,
mert itt már egyre látványosabban terebélyesedik az a vállalkozói kultúra,
amely messze a legeredményesebbé tud tenni egy nemzetet, egy nemzetgazdaságot. Egy olyan vállalkozói kultúráról
beszélek, amelyben a profit önmagában nem cél, hanem eszköz ahhoz, hogy egy
vállalkozás résztvevői, munkaadók és munkavállalók anyagi béklyóktól mentesen
engedjék szabadon kreativitásukat és abban leljék örömüket, hogy jót,
hasznosat cselekednek az őket eltartóknak, azaz a vásárlóknak, fogyasztóknak,
más szóval a társadalomnak.”
Nem kell bizonyítanom, hogy a fenti idézetben megfogalmazott „ideológiamentesség” önmagában is ideológia, mert a mai kor globális kapitalizmusának neoliberális/neokonzervatív gazdaságfilozófiája melletti elkötelezettséget fejezi ki. Egyetlen szó nem esik az értéktermelés válságáról. A problémát átlépve próbáljuk a kapitalizmust az értéktermelés központjába állítani – mintha a kapitalizmus már ettől fenntarthatóvá válna. A riportalany nem vesz tudomást arról sem, hogy a szabadpiac a mai protekcionista világban már régóta nem létezik, a verseny pedig a munkanélküliséget kreálja. Íme a lényege annak, hogy miért nem foglalkozik a munkához való jog kérdésével az Enno Schmidt és Götz Werner nevével fémjelzett civil mozgalom. Mert véletlenül sem akarja érinteni a jelenlegi „szabadpiaci modellt”!
A kapitalizmus így csak annyival válik „igazságosabbá”, amennyivel a munkanélküliek tisztességesebb megélhetési lehetőséghez jutnak az FNA révén. De senki nem beszél arról, hogy az FNA összege is konjunktúrafüggő, inflálódik és leértékelődik – ahogy a nyugdíjak is. Vissza is vehető, ahogyan a segélyek is. Vagy akár el is törölhető, ahogy a munkához való jog is. Hatékonyabbá a kapitalizmus pedig továbbra is csak a munkanélküliség növekedése révén válhat.
Hogy az ember magatartását nem a pénz és a profit motiválja, ezen a ponton meg is bukott. Ezek a szavak csak puszta frázisok, eddig sem sikerült bizonyítani, hogy mitől is volna így. Nem látom azt a bizonyos új vállalkozói kultúrát, amiről a civil kezdeményezés beszél! Kicsivel több pénz a marginalizált tömegeknek, hogy be lehessen fogni a szájukat, ez a lényege. Ez az „új” vállalkozói magatartás! Hogy ez nem ideológia? Ugyan kérem!
Az idézett szövegből egyetlen mondatot emeltem ki és arra hívnám fel a figyelmet, hogy abban csak két szereplő van, mint a vállalkozás résztvevői: „munkaadók és munkavállalók”. Kizárólag az ő anyagi béklyóktól mentes kreativitásukról van szó! Az ő szabadságuk nő meg! A munkanélküli tömegek szabadsága a kutyát sem érdekli! Mehetnek játékgépezni vagy pecázni... Csinálhatják azt, ami elfoglaltságot találnak maguknak. Innentől kezdve magánügy...
NINCS SZÓ SEM A MUNKANÉLKÜLIEK ANYAGI BÉKLYÓIRÓL, SEM A KREATIVITÁSUKRÓL! Ezért nem beszél senki a munkanélküliekről...
Csak azt felejti el mindenki, hogy előbb-utóbb őrá is sor kerül a munkanélküliségben. Az ember hajlamos önmagára nem érvényesnek tekinteni az ilyesfajta megalkuvó konszenzusok negatív következményeit. Őket akarjuk megnyugtatni az alapjövedelemmel! De mi lesz azokkal, akiket ’89 óta az út szélén hagytunk? Mi lesz az ő elvesztett életjövedelmükkel? Az elvesztett életesélyeikkel? Őket hagyjuk, hogy szépen kimúljanak a világból! Talán a gyerekeik, ha megkapják a tanulás esélyét, még vihetik valamire... Csakhogy egy pályakezdő fiatal is eleve munkanélkülikén kezdi manapság... Ha nem lesz több munkahely, csak annyian tudnak közülük elhelyezkedni, ahány aktív munkavállaló kihal a sorból! Vagy „megunja” a munkát... Valaki ezzel számolt? Szerintem nem...
És a világ szépen kettészakad munkával rendelkező kiváltságosakra és a munka világából kiszorultakra... Abszolút „ideológiamentesen”...
Még egy mondatot kiemelnék az „ideológiamentes” sötétségből, ami a riportot jellemzi: „egyre nyilvánvalóbbá válik a munkaadók többsége számára, hogy egy vállalat, egy vállalkozás a társadalomból, annak tagjaiból él, más emberek vásárlásaiból táplálkozik. A nyereségből a pénzét kockáztató és alkalmazottaiért felelősséget vállaló tőkésnek természetes joga, hogy jóval többet keressen a kisebb kockázatot vállalóknál.”
Még szép, hogy Enno Schmidt is felismeri: a kapitalizmus nem vonhatja ki magát a kereslet-kínálat törvényének hatálya alól. A hatékonyságot hajszolni lehet, de a munkanélküli fogyasztása hiányzik a piacon.
Hát igen... A tőkés és akik az ő uszonyán élősködnek, más emberek vásárlásaiból táplálkoznak. Idáig tuti! De arról nem szól a fáma, hogy a kisajátított értéktöbbletből a kisemmizett is tudna ám vállalkozni, kockáztatni és az alkalmazottaiért felelősséget vállalni, így őt is megilletné az a fajta természetes jog, amiről Enno Schmidt beszél. Erről én, mint korábban írtam, egyetemi kurzust tudnék vezetni. De vélhetően Enno Schmidt úrnak fogalma sincs arról, hogy én miről beszélek, illetve az ilyen gondolatokat meg sem akarja érteni. Ez a fajta demagógia része az ő „ideológiamentességének”.
Mint ahogy ez a mondat is: „Ma adó formájában elveszik a tőkéstől profitjának tetemes részét.” Nem kötelező tőkésnek lenni. Nem volna kötelező a jövedelmet sem kisajátítani, akkor adózni is kevesebbet kellene! Láthatóan fogalma sincs a riportalanynak a kizsákmányolás fogalmáról. Csak így érthető, hogy a társadalmi szolidaritás és a testvériség gondolatát sérelmesnek és igazságtalannak találja. A szabadságról és egyenlőségről meg egyenesen torz elképzelései vannak. És még ő akar nekünk alapjövedelmet osztani! Bocsánat! Ez kikívánkozott belőlem!
Enno Schmidt a munkanélküliségről és kiszolgáltatottságról
Nem egészen felel meg a valóságnak, amikor azt írtam, hogy hogy Enno Schmidt egy szóval sem érinti a munkanélküliség kérdését vagy a szegénység és kiszolgáltatottság helyzetét. Nézzük tehát, hogy mit is írt konkrétan erről!
„...az emberek túlnyomó többsége – éljen a világ bármely részén is – nem a pénzért dolgozik, hanem mert dolgozni, építeni, alkotni akar, hasznosulni szeretne. Kutatásainkból kitűnik, hogy abszolút hidegen hagyná a magát biztonságban érző normális, átlagos, dolgos embert, vagyis a többséget, ha valaki a lustaságban éli ki magát, ha egyesek a kis ujjukat sem mozgatnák meg a biztos megélhetést biztosító és garantált alapjövedelem birtokában. Nagyon-nagyon sokan lennének viszont olyanok, akik – ha nem találnának fizetős munkát –, akkor társadalmi munkát végeznének helyette, a közjót, az elesetteket támogatnák.”
Igen, ebben nagyon sok igazság van. De benne van a demagógia is! Akik nem találnak fizetős munkát... Ők a munkanélküliek. Hogy ők is szívesen végeznének társadalmi munkát – HA anyagi biztonságban éreznék magukat és nem volnának kielégítetlen szükségleteik? Végig ott van ez a bizonyos „HA” szócska. Csakhogy milyen szükségletkielégítésről van itt szó? A létminimum szintjén való szükségletkielégítésről beszélünk! Azaz a létminimum szintjén élő embernek egy sor jogos és emberileg érthető kielégítetlen szükséglete van, amit csak akkor volna képes kielégíteni, ha fizetett munkához jut. Például olyan szükségletekről van szó, hogy a komfort nélküli vályogházból, a szükséglakásból egy szerény összkomfortos lakásba tudjon költözni. Hogy egy használt gépkocsit tudjon vásárolni, amelynek révén talán munkába tudna járni a lakhelyétől kissé távolabb eső munkahelyre. Nem sorolom tovább. De mindezektől meg van fosztva, mert nincs munkahelye és nincs olyan keresete, amely többet jelent a létminimumnál! Vagyis mert a civil mozgalom nem hajlandó jogosnak elismerni a követelését a munkához való jog iránt!
A civil mozgalomnak persze tiszta a lelkiismerete. Az aktivisták nyilván úgy gondolják, hogy az ilyen ember eleve lusta és azért nincs neki munkája. És boldog lesz azzal, ha az alapjövedelmet a zsebében tudva a közjó érdekében társadalmi munkát végezhet. Arra nem akar gondolni senki, hogy az ilyen nélkülözők továbbra is az erdőbe fognak járni fát lopni, mert az alapjövedelmüket más szükségleteik kielégítésére spórolnák meg? Például azért, mert a családfenntartó a munkába járás lehetőségéért egy használt személygépkocsit kívánna vásárolni. De ez luxus, mert Önök, kedves „civil mozgalom” a munkanélküli munkához való jogát leszavazzák.
Naiv illúzió azt gondolni, hogy akit a társadalom önmagából kirekeszt, az majd belső szükségletéből azonosulni fog a „többségi társadalommal” és lelkesen „társadalmi munkát” fog végezni érte. Önmagában az is kérdéses, hogy meddig lesz kisebbség a mai társadalomban a munkanélküli tömeg és az abból fakadó szegénység. Felhívom a figyelmet, hogy a szegénység számaránya már 40% fölött van!
„De a szegények! Azok viszont többé nem éhezhetnek, senki sem válik hajléktalanná, csak azért, mert nem tudja kifizetni a lakbért. Az alapjövedelemhez jutás minden ember elidegeníthetetlen jogává válik, mert életben tart, életet ment, más szóval az élethez való jog gyakorlatba ültetését jelenti.”
Igen, ezt valóban a szegénységről nyilatkozta Enno Schmidt. Többé nem éhezhetnek. Ez szép! De végig kell szenvedniük az egész földi életet – anélkül, hogy esélyük volna munkához jutni! Érződik ugye, hogy mennyire kétszínű dolog ez? Ez egy művészlélek és FNA aktivista humanitása!
Szeretném, ha valaki megmagyarázná, hol van ebben a „szabadság, egyenlőség és testvériség”?! Mert én nem látom benne...
Enno Schmidt arról is beszél, hogy megváltozik a béralku pozíció a munkavállaló és munkáltató között, mert a munkavállaló immár nincs alapvetően kiszolgáltatott helyzetben. De szerintem téved. Van egy „harmadik fél” is a béralkuban, aki részt sem vehet benne, mert kirekesztett helyzetben van: a munkanélküli. És éppen a munkanélküli tömegek révén van megzsarolt helyzetben a munkavállaló a béralku során. Enno Schmidt érvelése hamis! Látszik, hogy fogalma sincs, mi az a munkaerőpiac.
Ennyit a kulturális kreatívok szociális érzékenységéről és „ideológiamentességéről”. Meg egyáltalán az egész világlátásukról...
Összefoglalás
Nem akarok meggyőzni senki. Aki érti a szavaimat, azt nem kell meggyőzni. Aki pedig nem is akarja érteni, azt nem is lehet meggyőzni. Azokhoz szólok, akik képesek gondolkodni. Társakat keresek egy olyan civil mozgalomhoz, akik velem együtt hajlandók aláírásgyűjtést kezdeményezni arról, hogy az Európai Unió a munkához való jog és az FNA kérdését együtt vitassa meg! Vagy ha nem is együtt, de az Unió vitassa meg a munkához való jog kérdését is, mert az igenis megvalósítható a munkaidő csökkentése révén!
Az FNA aktivistákat csupán óvni szeretném a túlzott illúzióktól. Az FNA bevezetése nem oldja meg a társadalom és a termelőeszközök magántulajdonán alapuló piacgazdaság – a kapitalizmus – hosszú távú fenntarthatatlanságának problémáját, csak elodázza azt.
Mindenki paradigmaváltásról beszél, de én nem látom azt körvonalazódni. A paradigmaváltás éppen hogy a munkához való jognál kezdődne. Ezzel szemben az FNA gondolata változatlanul a hagyományos polgári értékrendet tukmálja ránk – immár civil értékrendként bemutatva azt.
És még egy dolog... A civil kezdeményezés a párbeszédet elutasítva tökéletesen szemlélteti, hogyan lesz valami eredetileg pozitív gondolatból 5 perc alatt kirekesztő törekvés. Alapvetően helyesnek vélem, hogy a civil társadalom vegye kezébe a saját sorsunk irányítását, de ebből még egyáltalán nem következik, hogy a kifejtett szakmai véleményben a civil kezdeményezésnek igaza is van. Elnézést az erős kifejezésért, de a butaságot is lehet civil kezdeményezésként képviselni! Attól, hogy valami „civil kezdeményezés”, még nem lesz automatikusan igaza.
Két kérdés ugyanis határozottan különválasztható. Az egyik az, hogy kinek van igaza. Ezt kellene megvitatni! Ez volna például ennek a fórumnak is a feladata. Határozott véleményem van és vannak elveim, sőt meggyőződésem is. De nem fogalmazok meg kizárólagos véleményt! Azonban aki a társadalmi vitát is kizárja – és ez a másik elkülöníthető kérdés –, annak egészen biztosan nincs igaza! Abban a kérdésben biztosan nem, hogy önmagát civil kezdeményezésnek hívja és a civil társadalom nevében akar fellépni. Hiszen én is a civil társadalom vagyok, meg a hozzám hasonló véleményűek is! A munkanélküli is a civil társadalomhoz tartozik! Még ha kirekeszteni szeretnénk is őket...
A rendszerváltó politikai elit 1.600 ezer munkanélkülit hagyott az út szélén a rendszerváltás óta és a lakosság több, mint 40%-át kitevő szegénységet eredményezett. Most a civil társadalom mondja ki azt, hogy a leszakadó rétegeket, a marginalizált tömeget ő is az út szélén akarja hagyni. Az önzés teszi ezt is, mert a kapitalizmus hatékonyságára szeretnénk igényt formálni! Elnézést azért, hogy ezt így a szemetekbe mondom! Ez van az mögött, hogy a munka világából kiszorított tömegeknek az alapjövedelmet megszavaznátok, de a munkához való jogát nem.
Sajnálom, de az őszinte véleményemet nem rejthetem véka alá! Immár több, mint egy hónapja győzködlek itt benneteket, de az értetlenségre nincs más magyarázat. A felelősséget a jövő nemzedékek előtt vállalni kell!
A cikk eredetileg a NolBlogon jelent meg aLEx szerző neve alatt.
Hollár István
--
Azért kapta ezt az üzenetet, mert feliratkozott a Google Csoportok szolgáltatásbeli Feltétel Nélküli Alapjövedelem csoportra.
Az erről a csoportról és az ahhoz kapcsolódó e-mailekről való leiratkozáshoz küldjön egy levelet a következő címre: feltetel-nelkuli-alap...@googlegroups.com.
További lehetőségekért látogasson el a(z) https://groups.google.com/groups/opt_out címre.
Gábor Faragó
2013. november 30., szombat 19:54:49 UTC+1 időpontban Gábor Faragó a következőt írta:
Borotai Sándor
Az Enno Schmidt úrral készült riport kritikájából terjedelmi okokból kihagytam az árakról tett megállapításainak bírálatát, most megteszem. Lévén Te is ugyanazokat felhozod, amiket ő, amikor ezt írod:
"Természetesen a termelési költségek is jelentősen csökkennének, emiatt a termelői árak, gondolom a fogyasztói árak és változatlan áruforgalom és adó kulcsok mellett a költségvetésben az ÁFA is."
De hogy valami félreértés is van a dologban még ezen felül is, az is valószínű, mert a vállalatok ilyen irányú befizetései csakis kizárólag az aktív munkavállalói réteg alapjövedelmét fedezik, a munkanélküliekét nem. Vélhetően a termék nettó termelői árára még ezen túlmenően is rakodna valami ÁFA-jellegű adó. Ezt nem tudom, mert ezt még senki nem írta le precíz módon. De ha így van, akkor ez már áremelkedést jelent. vagyis nem csökkennének az árak.
De erről nem tudunk semmi biztosat. Személyes véleményem szerint nem kivitelezhető Magyarországon az FNA a fogyasztói ár emelkedése nélkül.
"A termeléshez, a forgalomhoz kevesebb pénz kell majd, kevesebb hitel." A fentiek alapján ilyen következtetést nem lehet levonni.
"Örülnék a közvetlen , a közvetlenebb demokráciának, de éppen most csökken a parlamenti képviselők száma, amivel romlik a képviselet."
Borotai Sándor
Ami a szíved jogát illeti, az tiszta sor, nem is állt szándékomban kétségbe vonni. Majd ezt írod: "Amit én állítok, azért én vállalom a felelősséget! Ha nem értek veled egyet, az azt jeleni, hogy nem győztél meg az igazadról még ha egy egész hónapon keresztül tetted is."
Fölösleges megsértődni. Egy vitában nem ez a korrekt magatartás. Minden felvetésedre válaszoltam, de visszajelzést nem kapok, hogy megértetted-e és elfogadtad-e a válaszomat. Hiszen még november 26. után is olyan felvetéseidre kellett válaszolnom, amiből az derült ki, hogy egyáltalán nem értetted meg, amit már több mint egy hónapja kifejteni próbálok. Úgy kellett magyaráznom, hogy a munkához való jog nem jelent KMK rendszert, azaz nem kényszer. De azt is magyaráznom kellett még tegnap is, hogy az államnak nem kell fizikai értelemben "munkahelyet teremteni", hanem a munkaidőt kell csökkentenie. Nem kaptam visszajelzést, hogy mindezt megértetted-e. Mert ha megértetted, akkor viszont én nem értem, hogy mi a probléma.
A munkához való jogról ennyit már elismertél: "Ha munkára, mint az emberi természet szükségszerű kibontakozásának biztosítására gondolsz, akkor törvényben a helye, de ez esetben célszerű más terminológiát választani..." (2013.11.26. 13:32) Terminológiai részletkérdéseken pedig nem akadunk fenn. Megfogalmazzuk úgy, hogy neked is tetsszen a szöveg. Gondolná az ember, hogy itt a lehetőség az egyetértésre. De nem, istennek se!
Megtennél egy szívességet? Összefoglalnád néhány szóban, hogy mégis miért kötöd az ebet a karóhoz? Milyen érvedre gondolod azt, hogy velem szemben még áll? Mert én úgy látom, hogy mindent megválaszoltam, de falra hányt borsó... Közönséges csökönyösség, a "csakazértis" mondatja veled újra és újra ugyanazt, holott már régen megcáfoltam minden szavadat. Csak ugye ami a korrekt magatartás volna, az elmarad: kimondani, hogy igen, igazad van!
Szóval még mindig csak itt tartunk...
"Már maga az FNA felvetése is egy teljesen új gondolkodásmód terméke, ami a kulturális kreatívok nézeteiből vezethető le."
Liska Tibor már a 70-es években megfogalmazta az alapjövedelem gondolatát (hol voltak akkor még kulturális kreatívok?) és az sokkal fejlettebb volt, mint a mai változat. Hiszen Liska modelljében még kockáztatható tőkerész is járt minden egyes állampolgárnak. A mai koncepcióban ilyesmi nincs. Nem kell megsértődni ezen! Olvastad az Ökonosztát című könyvét? Tényszerű dolog, amit állítok. És ezzel egyáltalán nem szóltam le a kulturális kreatívokat...
Saját magamtól idézek: "Ha innen nézzük a dolgokat, akkor azt látjuk, hogy a való világban nem érezni ennek az új szellemnek a térnyerését." Talán nem igaz?
"Ha egyetértesz azzal, hogy a technológiai fejlődés eredményeképp kevesebb élő munkaerőre van szükség, hogy a szükséges javakat előállítsuk, szükségszerűen adódik a következtetés, lesznek olyanok akik nem nem lesz munkájuk."
'Ezzel együtt a szükségeges javak 'előállítódtak', amelyből azoknak is igyekszünk juttatni (pl. FNA-t), akik közvetlenül nem vettek részt a termelési folyamatban. Ez már így igazságosabb rendszer mint a korábbi, vagy sem?"
Persze, hogyne! Ez már egy igazságosabb rendszer, mint a korábbi, de még mindig alapvetően igazságtalan! Mert a munkanélküli emberi jogai sérülnek! Elvitatod tőle a munkához való jogát! Vitatod talán? Milyen okból? Egyetlen egyet nem neveztél meg...
"Mindezt anélkül, hogy a munkához való jog kérdését egyáltalán érintettük volna..."
Nos ilyen érvekre gondolok, hogy csak mondod csökönyösen ugyanazt, bármi belátási képesség nélkül.
"Ami Takáts Péter meg-nem-szólalását illeti: nagyon sokat publikált. A neten elérhető - javaslom elolvasni/megnézni, megéri!"
Takáts Péter hallgatására azért hivatkozok, mert ő privátban megírta nekem, hogy ignorálni fog. Nincs mondandója. Velem nem hajlandó szóba állni. Magyarán szólva lenéz. Nem alacsonyodik le hozzám.
Ha Te azt akarod mondani, hogy a munkához való jog kérdésével Takáts Péter foglalkozik a munkáiban, akkor légy szíves oszd meg velünk. Én erről érdeklődtem, nem pedig arról, hogy sokat publikált-e bármi másról. Örülnék, ha pontosan értenéd a szavaimat!
Elnézést kérek azért, hogy a vitánk egy kissé elmérgesedett, de ha őszintén belegondolsz, komoly részed van benne.
Örülnék, ha nem sértődnél meg, hanem végre korrekt párbeszédbe kezdenél!
Üdvözlettel:
Borotai Sándor
Tóth Tamás
Borotai Sándor
Próbálom nagyon egyszerűen megfogalmazni azt, amiről a vitában szó van. A munkához való jog kérdése kimaradt a feltétel nélküli alapjövedelem koncepciójából - feltehetően nem véletlenül. A világban semmi nem történik véletlenül. Ennek jelentőségére szeretnék rámutatni.
A munkához való jog még az FNA bevezetése után is sokkal többet jelent(ene), mint az FNA. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert többet "ér" - még azon túlmenően is, hogy a munka a homo sapiens lényegi vonása és természetének része, egyszerűen elidegeníthetetlen emberi joga fűződik hozza.
Miért mondom azt, hogy a munkához való jog többet "ér", mint az FNA? Azért, mert a jövő társadalmában a társadalmi különbségeket már nemcsak a termelőeszközök tulajdonviszonya fogja meghatározni, Hanem kialakul egy új törésvonal is a munkához való hozzáférés alapján. Lesznek, akik a munkához hozzáférnek és lesznek, akik a munka világából ki lesznek rekesztve.
Ez azért lényegi kérdés, mert az alapjövedelem meghatározta szükségletkielégítési színvonalat csakis a munkavégzés jelentette többletjövedelem révén képes meghaladni az egyén. Amennyivel magasabb annak az összjövedelme, aki bérmunkát is végez, pontosan annyival többet is "ér" a munkához való jog. Hogy miért nem képesek ezt egyesek belátni, az számomra felfoghatatlan. A jogfosztottság ellen egyszerűen nem érv, hogy a munkanélkülis is megkapja az alapjövedelmet.
A legalacsonyabb és legmagasabb munkajövedelmek között a mai világban is mintegy tízszeres különbségek léteznek. Nem tudjuk, hogy az FNA bevezetése után az összes jövedelmek között a különbségek mekkorák lesznek, de semmi okunk feltételezni, hogy ezek a különbségek megszűnnek. Ilyesmiről senki nem beszél. De azt mindenki kijelenti, hogy aki bérmunkát végez, annak magasabb jövedelemre van joga, azaz deklarálja a munka szerinti elosztás elvét. Az FNA összegéből élő népesség pedig függő viszonyba kerül az öt eltartó aktív munkavállaló népesség jóindulatától.
Határozottan kijelentem, hogy nem Svájcról beszélek. Svájcban a munkanélküliség mindössze 3% körül van, ha jól tudom. Magyarországon pedig legalább 30% a tényleges munkanélküliség becsült értéke. Nagyságrendi különbség van a kettő között! Teljesen más a jelentősége a dolognak hazánkban. Itt már a büszkeség is számít! Senki ne vesse a szememre, hogy ő tart engem el! Arról a jogról is szó van, hogy én tarthassak el másokat!
Ilyen egyszerű ez a dolog! Nem értem, hogy mit nem lehet ezen felfogni? Még be sem vezették az alapjövedelmet, de már láthatóan kialakultak a lövészárkok a kérdésben és a túloldalon azok vannak, akik a munkához való hozzáférés terén elért kiváltságaikat féltik.
Minden más csak üres mellébeszélés. Ugyanaz a közvetlen demokrácia hivatott dönteni a munkához való jog kérdésében is, mint az FNA bevezetéséről. Miért ne dönthetne erről is? Nem vitatható el az illetékessége. Hogy miből valósul meg? Ugyanabból, mint az FNA! Ha az FNA megvalósítható, akkor a munkaidőcsökkentéssel a munkához való jog is. Hogy a kapitalizmus hatékonysága? De hisz gépek dolgoznak nem? Befolyásolja a munkához való jog a gépek hatékonyságát? A munkához való jog munkaidőcsökkentéssel valósul meg, azaz szó sincs arról, hogy a gépek mellett több ember lődörögne. Mitől romlana a hatékonyság?
Ami pedig azt illeti, hogy vannak, akik szerint ez egyáltalán nem lényeges kérdés a mai világban és úgy gondolják, hogy a globális kapitalizmus válságát másképp kell megközelíteni, mert rendszerszintű megoldást igényel, nos őket a munkához való jog kérdése nem akadályozza meg abban, hogy a megoldási javaslataikat kidolgozzák és megvalósítsák. A magam részéről hajlandó vagyok bármit támogatni, amiben látok ésszerűséget.
De visszatérve a munkához való jog, azaz a munkaidőcsökkentés kérdéséhez, mintha a Jobbik véleményét látnám ezen a vitafórumon megjelenni, amely névleg a cigánykérdés megoldását szorgalmazza, de csak annyira, hogy maga a kérdés azért meg ne szűnjön. Mert szüksége van arra, hogy a „cigánykérdést” mint pajzsot maga előtt tolhassa. Persze a mai világban a munkanélküli már automatikusan egyenlő a „cigánnyal”.
Ezen túlmenően azt hiszem már csak alapvető világnézeti és szakmai presztízskérdések volnának említhetők, de ezekbe nem kívánok belemenni.
Borotai Sándor
Szerintem egyáltalán nem "demagóg" a hozzászólásod, mert nagyon is reálisak az érveid. Jómagam is pesszimizmussal szemlélem a kérdést. Az, hogy sikerül-e paradigmaváltást elérni a kérdésben, az igen komoly mértékben múlik a svájciakon és a ciprusiakon. Bármit is érnek ők el, az a mi esélyeinket is javítja, mert rávilágít arra a kérdésre, hogy egy népnek joga van az önrendelkezésre és a közvetlen demokrácia biztosította lehetőségekkel jogában áll élni. Minden ezen a téren elért siker rávilágít arra, hogy a tőkés a kizsákmányolást korlátozni kénytelen, mert akárhogy is nézzük, az áruját a piacon kell eladnia!
Minden pesszimizmusom ellenére azt mondom, hogy elméletileg igenis meg lehet teremteni Magyarországon is egy olyan gazdasági modellt, amely lehetőséget biztosít akár az FNA bevezetésére, akár a teljes foglalkoztatottság megteremtésére. Azért említem a kettőt együtt, mert a gazdasági modell ugyanaz mindkét esetben - csak a társadalmi kihatása eltérő a kér dolognak. A munkához való jog többet jelent és nagyobbak a pozitív hatások. Erről a kérdésről szólt Az FNA és a teljes foglalkoztatottság számtanpéldákkal című írásom.
A modell lényege úgy vélem nagyjából ugyanaz lehet, mint az Enno Schmidt-féle koncepció. Ezt csak feltételezem, mert sehol nem volt lehetőségem részleteiben tanulmányozni sem Götz Werner, sem Enno Schmidt nézeteit, hiszen a sajtóban jószerivel csak populista ismertetésekkel találkozni (elfeledkezve az igényes szakmai érdeklődők kíváncsiságának kielégítéséről). De nem gondolom magamat okosabbnál náluk és nem hiszem, hogy én találtam fel a spanyolviaszt. Úgy vélem, hogy nagyjából ugyanarra gondolunk mind a ketten (hárman). nevezetesen arról van szó, az egészséges társadalom létrehozásának társadalmi költségeit be kell építeni a termékek árába! Ez ugyanaz mindkét esetben, akár az FNA bevezetésével, akár a munkaidő csökkentésével kívánjuk a társadalmat és a gazdaságot egészségesebbé tenni. Ezt követően pedig ez a megemelt bruttó ár fog megjelenni a kiskereskedelmi áruforgalomban.
Érdekes jelenségről van szó! Ha egy magasabb GDP a feltétele akár az FNA, akár a teljes foglalkoztatottság megvalósításának, akkor ez máris a magasabb GDP! De ehhez még hozzá kell érteni azt is, hogy azok a tömegek, akik eddig a munkanélküliség révén a fogyasztásukban korlátozva voltak, ők máris fogyasztóként és adófizetőként jelennek meg a társadalomban, azaz élénkül a gazdaság! A fent hivatkozott cikkben bemutattam, hogy elméletileg ez igenis lehetséges - egy zárt gazdaságot feltételezve. Azaz, ha globálisan vezetnék be, nem volna érdemi akadálya. Az egész rendszeren belül ugyanis nem változik a gazdasági szereplők versenyképessége. A számtanpéldából kiderül, hogy a megoldás alapvetően nem érinti a tőketulajdonosok nyereségének mértékét, illetve a forgalom növekedése nyomán jelentős többletprofit is képződik.
A probléma tehát azzal van, hogy egy-egy országban külön-külön bevezetve romlik az adott térség termékeinek nemzetközi versenyképessége. Ezt úgy kell érteni, ha az EU például egyszerre vezetné be a modellt, akkor az Unión belül ez nem érintené a versenyképességet, de az EU termékek versenyképessége romlana a világpiacon. Ezért várható lényeges ellenállás a modell bevezetésével szemben az Európai Unión belül.
Itt van jelentősége a társadalom önrendelkezési jogának. Ugyanis mi magyarok dönthetünk úgy, hogy fütyülünk a jelenleg bizony igencsak neoliberális/neokonzervatív Uniós előírásokra, ha nem tetszik nekik, akkor akár az EU-ból is kilépünk. Mert fontosabbnak tartjuk azt, hogy a gazdasági egyensúlyunkat javítsuk és a perifériális helyzetünkből kimásszunk, mint azt, hogy ehhez mit szól az EU. A külkereskedelmi versenyképességünket pedig importvámokkal és exporttámogatásokkal tartjuk fenn, illetve javítjuk. Illetve nagy teret kaphat Takáts Péter felvetése is az országos helyi pénzről, amit nem lehet csak magyar termékek vásárlására fordítani. Ha ezzel eredményt lehet elérni, akkor előbb-utóbb követőkre is találna a modell az Európai Unión belül is. Meggyőződésem szerint mi egy baloldali EU tagságában vagyunk érdekeltek és nem egy szélsőségesen jobboldali neoliberális/neokonzervatív Unióban.
Egyébként nekem személyes meggyőződésem, hogy a modell csak látszólag ellentétes az EU érdekeivel, mert maga Európa sem ebben a szélsőséges jobboldali vakhitben érdekelt, hiszen a globális kapitalizmus válsága nem speciálisan magyar jelenség.
A két verziót - az FNA gondolatát és az FNA eszméjével együtt megvalósuló teljes foglalkoztatottságot - összevetve én úgy gondolom, hogy a teljes foglalkoztatottság a radikálisabb baloldali megoldás. Az FNA is komoly baloldali értékeket mutat fel, de kevésbé "avatkozik bele" a korábban munkáltatói kompetenciák közé sorolt kérdésekbe, lévén fennmarad a munkanélküliség, illetve konzerválja a munkanélküliek kiszolgáltatottságát. Ezáltal tűnik számomra inkább elfogadhatónak a tőketulajdonosok (a munkáltatók) számára. A kérdés itt az, hogy a "civil társadalom" hajlandó-e baloldaliként viszonyulni a kérdéshez, avagy csak a tőketulajdonosok érdekét szolgálja ki.
Elnézést kérek azért, hogy ezt ilyen pontosan megfogalmazom! Ezt azért tartom szükségesnek ilyen pontosan rögzíteni, mert a "baloldal" már régen elárulta a magyar társadalmat. A "civil társadalomnak" látnia kell, hogy mire számíthat, ha ő is "áruló" akar lenni a nagy nyugatimádatban! A magyar társadalmat már nem lehet becsapni... Nagyon érzékenyen reagál minden mellébeszélésre...
Hollár István
Borotai Sándor
Kedves István!
A példád túkzó, Magyarországon egyáltalán nem az általad vázolt eset a jellemző és nem az a probléna. Írod: „...a termelékenység növekedése miatt az élő munka igény csökken. Egy automata eszterga gép megtervezése, legyártása, lehet, hogy néhány fővel több munkaerőt igényel, de kivált mondjuk 20 db egyetemes esztergát, és 2 műszakban foglakoztat 2 főt és kivált 40 főt. Mi legyen a 38 fő sorsa.” A multik hozzánk olyan munkaigényes gyártási folyamatokat telepítenek, amit ők maguk odahaza nem tudnak gazdaságosan elvégezni. Szó sincs olyasmiről, hogy 40 főből 38-at meg lehetne spórolni!
„Teljes foglakoztatás, mindig jelen van a 38 fő és csinál valamit a gyárban, mert kötelező ott lenni...”
Elnézést kérek, ez már enyhén szólva rosszindulatú kiforgatása a szavaimnak. Ki beszélt ilyesmiről? te is elkezdesz csúsztatni, mint Gábor...
„A felszabaduló létszám nem tartózkodik a teljes munkaidőben a munkahelyen, hanem (16/40) 24 percenként váltják egymást, mert csökkentett munkaidőben dolgoznak, természetesen teljes bérért.”
Lám csak, érted te a szavaimat! A teljes munkaidő lesz rövidebb, természetesen teljes bér mellett. De ha érted, akkor az előzőeket miért írtad le? Kötekedni akarsz?
De még így is mellébeszélsz. Mi az, hogy 24 percenként váltják egymást? Üzemszervezésről még nem is hallottál? Ennyi volna az összes (kulturális?) kreativitásod? 24 percenként utaztatnád a munkaerőt?
Képzeld! Attól, hogy rövidebb a heti munkaidő a 40 óránál, még nem kell a műszakok hosszát rövidíteni! Nyolc órás műszakban az ember dolgozhat ám akkor is, ha hetente - ad abszurdum - csak egy napon kell megjelennie a munkahelye, azaz a heti munkaidő mindössze 8 óra.
De az ilyen szélsőséges helyzettől még nagyon messze vagyunk. Magyarországon a becslés szerint 1.600 ezer munkahely hiányzik, ez 30% fölötti munkanélküliséget jelent. Azaz negyedével-harmadával kellene a munkaidőt csökkenteni, mert feltehetően lesznek, akik inkább az alapjövedelmet választanák.
Nem akarásnak nyögés a vége! Ilyen hozzáállással a kulturális kreatívok nem fognak megoldani semmit. Mert nm is akarjátok megoldani... Fönn akarjátok tartani a munkanélküliséget! Ezt tudom megállapítani.
Holott mindaddig, amíg reális körülmények között van lehetőség a munkaidő csökkentésre, ezt az utat kellene választani!
Üdvözlettel:
Borotai Sándor
Ps: Elnézést, most látom, hogy kifelejtettem a munkaerőpiaci kérdésre válaszolni. Hát nem Ti érveltek azzal, hogy itt volna a paradigmaváltás ideje és szakítani kellene a "munkaerö-áru" dogmájával? Vagy mégse kéne? Döntsétek már el, hogy mikor miről beszéltek! Vagy ez annak a függvénye, hogy mikor mibe akartok belekötni?
Gábor Faragó
Egyébként ha megnézed senki sem magáért dolgozik! Amit csinál azt a többiekért csinálja! Ugye nem magadnak esztergálsz! Mindenki így tesz, csak magadnak meséled be (mert ezt sugallja a torz társadalmunk, mert "megérdemled"), hogy a magad érdekében mész el dolgozni. Ha ebből a nézőpontból nézed az FNA is csak egy eleme a jövő társadalma elosztási viszonyainak.
Hollár István
Az erről a csoportról és az ahhoz kapcsolódó e-mailekről való leiratkozáshoz küldjön egy levelet a következő címre: feltetel-nelkuli-alapjovedelem+unsubscribe@googlegroups.com.
Hollár István
Tóth Tamás
Gábor Faragó
Tóth Tamás
Gábor Faragó
Üdv: Faragó Gábor
Hollár István
Az erről a csoportról és az ahhoz kapcsolódó e-mailekről való leiratkozáshoz küldjön egy levelet a következő címre: feltetel-nelkuli-alapjovedelem+unsubscribe@googlegroups.com.
--
Azért kapta ezt az üzenetet, mert feliratkozott a Google Csoportok szolgáltatásbeli Feltétel Nélküli Alapjövedelem csoportra.
Az erről a csoportról és az ahhoz kapcsolódó e-mailekről való leiratkozáshoz küldjön egy levelet a következő címre: feltetel-nelkuli-alapjovedelem+unsubscribe@googlegroups.com.
Tóth Tamás
Gábor Faragó
Az erről a csoportról és az ahhoz kapcsolódó e-mailekről való leiratkozáshoz küldjön egy levelet a következő címre: feltetel-nelkuli-alapjovedelem+unsubscribe@googlegroups.com.
Borotai Sándor
15:03-kor kelt leveledre szeretném válaszolni, hogy érvet most sem hoztál fel semmit. Attól még nem lesz igazad, hogy még többször és még hangosabban kinyilatkoztatod a véleményedet és még több felkiáltójelet teszel a végére. Valahogy így:
"Jogod legyen a munkához - DE NINCS MUNKAHELY!!!! Az az egy ember aki három-öt, vagy tíz ember helyett dolgozik a technológiai fejlettség következtében egyedül is képes előállítani a szükséges javakat. Az az egy ember nem magáért dolgozik hanem MINDENKIÉRT!!!!"
Valakinek a véleménye (így az enyém is, a tiéd is) mindig csak szubjektív lehet. Az ember a véleményét érvekkel támasztja alá. Minél több érvet tud felhozni, amit a másik nem tud ellenérvekkel cáfolni, annál inkább igaza van. Te nem tudsz felhozni ellenérveket az érveimmel szemben, ezért egész egyszerűen azzal akarod eldönteni a vitát, hogy a saját véleményedet kikiáltod objektív igazságnak. És sok-sok felkiáltójelet teszel a végére.
Nos, nem veszed észre, hogy már önmagában ezzel is a saját igazadat kérdőjelezed meg.
"Egyébként ha megnézed senki sem magáért dolgozik! Amit csinál, azt a többiekért csinálja."
Hát igen! Ezért is vannak a munkajövedelmekben is tízszeres különbségek, ugye? És ezért akarjátok a munkanélkülieket kirekeszteni a munkához való jogból is, nem? Meg önmagában a tőkés kizsákmányolás is ezért van, nemde?
Tudom, hogy senki sem csak magáért dolgozik. De mégis maga felé hajlik a keze.
Mindenki a saját önzetlenségére szokott hivatkozni. Ezt ismerjük, ezzel tele van a padlás!
"Az FNA a jelen társadalmi-elosztási viszonyai között egyszerűen NEM MEGVALÓSÍTHATÓ."
"Ha így tennénk az csak egy másfajta (még-ha jobb is) szociális támogatási rendszer lenne."
"Bocs, de én azokat keresem, akik Takáts Péter gondolatmenetében felvázolt dolgokkal értenek egyet."
De ugye nem haragszol azért, hogy a civil társadalomnak én is tagja vagyok és ha lesz népszavazás, ott leszünk mi is?
Sőt, a véleményemet addig is minden lehetséges fórumon elmondom.
Üdvözlettel:
Borotai Sándor
Borotai Sándor
A csúsztatás annak ellenére csúsztatás, ha nem szándékos. Olyasmire válaszolsz, amit nem is írtam. Ezzel egy harmadik olvasóban, aki nem veszi a fáradtságot, hogy visszaolvasson, azt a képzetet kelted, mintha én olyasmit állítottam volna, hogy a munkáltató 38 vattaembert fog tartani 2 fő dolgozóra. Ezzel engem nevetséges színben tüntetsz fel.
Sőt továbbmegyek... Már az ezt követő mondatodból világosan kitűnt, hogy nagyon is jól érted a szavaim lényegét, tehát véletlenül sem akaratlanul követted el a csúsztatást. De még akkor is gúnyt próbáltál űzni belőlem, amikor arra céloztál, hogy a műszakok majd 24 percenként fogják váltani egymást. Én ilyesmin kaptam fel a vizet és úgy érzem, hogy joggal.
Azt írod, hogy néha elég harcos a stílusom. Hogyne volna harcos a stílusom, amikor teljes értetlenséggel állok szemben - Gábor és a Te esetedben egyaránt. Ráadásul ez az értetlenség a közönnyel és a cinizmussal vegyes. Semmibe veszitek a munkavállalók emberi jogait, amikor képtelenségnek minősítitek a munkához való jogot.
Elnézést kérek a harciasságért, tényleg nem kellene heveskednem! Egyszerűen tudomásul kell vennem a tényeket, hogy a kulturális kreatívok civil közössége, amely az FNA bevezetésért kampányol, ilyen cinikus és kész. Igazad van! Belátom gyarló emberi hibámat és beérem ennek a következtetésnek a levonásával és világgá kiabálásával.
Ha "kulturális kreatív" módon próbálnál hozzáállni a felvetéseimhez, akkor először is gondolkodni próbálnál az érveimen és válaszolni próbálnál azokra. Nem utolsó sorban pedig a megoldásokat próbálnánk keresni a felvetéseimre - közösen. Mert azt nem állíthatod, hogy a problémák, amelyekről beszélek, hogy nem léteznek. De ez elmarad, mert nem célotok, hogy a munkához való jog kérdésében megoldás szülessen...
Nekem ennyi volt a célom. Sejtettem, hogy milyen eredményre fog jutni ez az egész vita. És nagyon sajnálom, hogy a szkeptikus várakozásaim beigazolódtak.
Üdvözlettel:
Borotai Sándor
Borotai Sándor
A géprombolásokra tett felvetésedre szeretnék reagálni. Írod: "a géprombolások kora lejárt. Pedig, ha ezt a "számtanpéldát" szigorúan vesszük, akkor az automata esztergagép ripityára zúzása a 38 elkeseredett fő által teljesen indokolt és elfogadható. Nem így és szerencsére nem ilyen arányban válnak "felesleges" munkanélkülivé az emberek."
Igen, a géprombolások kora lejárt Hál' istennek, Te reálisabban látod a problémákat, éppen ezért neked próbálom kifejteni, amit Istvánnak és Gábornak hiába magyarázok, mert falra hányt borsó... Arról van szó, hogyan kell értelmezni a munkaidőcsökkentést.
Nem az a kérdés, hogy melyik cég milyen munkaerő-megtakarító beruházást szándékozik megvalósítani a jövő évben. Hanem az, hogy milyen munkaerő-megtakarítások valósultak meg az elmúlt negyedszázad alatt. Különben is melyik az a bolond cég, amely a jelen gazdasági helyzetben egy vagyont ruházna be automata esztergagépekbe, hogy 38 ember munkáját megtakarítsa? Hisz el sem tudná adni a termékeit.
Egyetlen kérdésre összpontosul az egész munkaidőcsökkentés, nevezetesen arra, hány embert foglalkoztat egy adott cég jelenleg. István példájában a bemutatott cég 2 műszakban 2 főt foglalkoztat. Ez azt jelenti, hogy 25% munkaidőcsökkentés esetén a 2 fő helyett 2,5 főt kell foglalkoztatnia - 8 órás műszak helyett 6 órás műszakban. A műszakbeosztást a cég úgy szervezi meg, ahogy jónak látja, ez a cég belügye. Nem 38 lődörgő embert kell eltartania a cégnek! Ez közönséges csúsztatás volt István részéről!
Nézzünk csak egy-két esetet, hogyan nézne ki ez a "munkaidőcsökkentés" a gyakorlatban! Egy multinacionális cég számára, amely jellemzően outsourcing munkaerőt alkalmaz (munkaerő-kölcsönző cégek embereit dolgoztatja), ez gyakorlatilag nem jelent semmit. Annyi embert "hív be" dolgozni a következő héten, amennyi termékre konkrétan megrendelése van. Ez eddig is így volt, ezután sem változik meg. Ha 200 munkaórát kell termeltetnie, akkor annak megfelelő létszámot, ha 400-at, akkor annak megfelelő létszámot, ha csak 100-at, akkor annyit, ha nullát, akkor meg nem hív be senkit. Ez a multinál semmiféle hatékonyság-változást nem okoz. Hogy a 200 munkaóra (vagy akármennyi) konkrétan hány embert jelent, az a multit nem érdekli. A műszakbeosztásukat elvégzi, ez számára nem probléma és annak megfelelően rendeli meg a létszámot. Az összes, ami változik, hogy a munkaerő-közvetítő cég 25%-kal drágábban számlázza kikölcsönzött munkaerőt. De ezen most nem érdemes fennakadni, mert az FNA is bizony áremelkedéssel fog járni! Azt eleve kijelentettem, hogy a munkaidőcsökkentés ugyanúgy drágítja a termelést, ahogy az FNA bevezetése. Lényegében ugyanabból a forrásból valósul meg mind a kettő. Tehát aki az FNA-t pártolja, ilyen alapon a munkaidőcsökkentést sem utasíthatja el.
Hogyan történik a munkaidőcsökkentés például a multi egyik magyarországi beszállítójánál? Hát például úgy, hogy a beszállító cég csak 3 napot termelt egy héten, mert csak ennyire volt megrendelése. Most ugyanazt a munkát 4 nap alatt végzi el. javult a munkaerő kihasználtsága!
És nehogy valaki azt mondja nekem, hogy ilyen nincs, mer közeli hozzátartozóim olyan cégeknél dolgoznak, amelyek csak 3 vagy 4 napot dolgoznak egy héten - immár évek óta. És tudatva lett velük, hogy ezért kapják a minimálbért. Egy szavuk sem lehetett, hiszen nem vesztették el a munkahelyüket!
De ilyen még Nyugaton is van. Jómagam Írországban élek és dolgozom. A saját cégem is "3 Days Week" rendszerben dolgozik - azzal az apró eltéréssel, hogy a kieső 2 napra a munkavállaló munkanélküli segélyt kap. Ugye milyen érdekes, hogy a magyarországi kizsákmányolásnak milyen rafinált módozatai vannak?
Szóval nem látom be, hogy milyen technikai akadályai volnának a munkaidőcsökkentésnek. Ami akadály létezik, az mind "tudatbeli". persze sorolhatnám tovább a példákat még sokáig, hogy mit is jelentene a munkaidőcsökkentés. Csak azért, mert a nyugdíjas vitapartnereim termelőüzemben már régen nem jártak.
Az "EU-mentes zárt rendszerrel kapcsolatban" némileg félreértettél. Egyáltalán nem favorizálom az Európai Unióból való kilépést, de bizonyos körülmények között bizony indokolt lehet. Mint említettem, a munkaidőcsökkentéssel akár a teljes foglalkoztatás is megvalósítható volna. Ennek közgazdasági akadályát én egyáltalán nem látom. Ami akadály létezik, az mind politikai jellegű, pontosabban ideológiai hátterű akadály. Nevezetesen a neoliberális/neokonzervatív gazdaságpolitika az, amely nem akar tűrni precedenst, hogy aláássa a saját dogmái tekintélyét. Nem felelne meg a globális kapitalizmus érdekének, ha Magyarország a perifériális helyzetén javítani tudna, hiszen az EU centrum országok Magyarország félgyarmati helyzetéből prosperálnak. Nem véletlen, hogy a német munkanélküli segély magasabb a magyar minimálbérnél.
A bökkenő ott van, hogy FNA bevezetése is rontaná a versenyképességet. Ilyen értelemben a versenyképességi kifogás a munkaidőcsökkentéssel szemben fel sem hozható.
Ha az Európai Unió támogatását sikerül elnyerni a munkaidőcsökkentés magyarországi bevezetéséhez, akkor nincs konfliktus az Unióval. Ez volna az ideális eset. Az "öngyilkossággal" én sem értek egyet. Csak nehogy az Unióval szembeni szolgalelkűség legyen öngyilkosság!
"Egy baloldali EU létével persze egyetértenék."
Üdvözlettel:
Borotai Sándor
Borotai Sándor
Írod: "Ugye nem gondolod komolyan, hogy egy munkáltató, aki a technológia fejlesztés eredményeképp 38 ember munkáját kiváltja, a maradék egy embernek odaadja a 38 ember fizetését!"
Ha a kereslet-kínálat törvényét komolyan vesszük, akkor hosszú távon és nagy társadalmi átlagban bizony így kellene történnie. A kapitalizmus így produkálja a ciklikus gazdasági válságokat és így számolja fel a globális vásárlóerőt.
A konkrét példában viszont arra mutatnék rá, hogyan lesz egy csúsztatásból szándékosan extrém számaiból fals adat. Mint említettem, Magyarországon a tényleges munkanélküliség becsült értéke 1.600 ezer főre tehető, ezt nagyjából 25-30%-os munkaidőcsökkentéssel lehetne megoldani. tekintettel arra, hogy bizonyára akadnak, akik az FNA bevezetésének jobban örülnének, mint annak, hogy dolgozhatnak, ezért bátorkodtam azt a becslést megfogalmazni, hogy nagyjából és körülbelül negyedével kellene a munkaidőt csökkenteni!
Ez teljesen konkrétan 25%-os béremelést jelent. Ezt teljesen komolyan gondolom. Viszont megkérdezem: ki beszélt itt 38 ember béréről? Kikérem magamnak a kérdést is!
"Osszuk el igazságosabban - ez oké."
Üdvözlettel:
Borotai Sándor
Borotai Sándor
Örömmel konstatálom, hogy "az FNA és a (csaknem) teljes foglalkoztatás" együttes kérdéskörét tökéletesen megértetted! Örülök az egyetértésednek! Sajnos a pesszimizmusodat osztom. Úgy vélem, hogy a civil társadalom kérdésében is igazad lehet.
"Az FNA és a teljes foglalkoztatottság számtanpéldákkal című írásod számítása szerintem ott hibás, hogy a teljes foglalkoztatás bevezetése révén (a 4 órás munkanap bevezetésével) a vállalkozó bér- és járulékköltsége a termék árához viszonyítva csupán 10%-kal nő meg."
Az ilyen felvetéseknek kifejezetten örülök, mert az bizony nem zárható ki, hogy a számításaimban hibáztam. Próbálom végiggondolni... Bevallom őszintén, hogy 2004 óta Írországban élek és dolgozom, így a magyar adó- és járulékrendszer aktuális változásait bizony nehezen követem és mivel a pontos számokat nem ismerem, eleve durva becslést alkalmaztam - abban bízva, hogy túl nagy hibát nem követek el.
Úgy számoltam, hogy a termék nettó termelői árában a bérhányad 6%, ez a járulékokkal együtt nem több 10%-nál. Vagyis a növekedés önmagában nem lehet több 10%-nál. Természetesen hibázhattam akár a 6%-ban, akár a rárakódó járulékok kérdésében. Szerinted mennyi volna helyesen?
Azzal természetesen egyetértek, hogy az egykulcsos adó helyett progresszív adózással kell a helyes arányokat megállapítani. Illetve inkább úgy mondom, hogy a progresszív adózást tartanám helyesnek. Máshol van a hangsúly...
Az Uniós kilépésünk kérdésére már válaszoltam előző kommentemben. Az embargót én is elkerülendőnek tartom. De azt járható útnak látom, hogy az Európa Parlamentben addig ütjük a vasat, amíg támogatókat nem találunk magunknak. Nehéz dolog, de valamit idővel csak el lehet érni!
A helyi pénznek én azért látom értelmét. Arról van szó, hogy a munkaidőcsökkentéssel és a nagyobb érkiáramlással élénkíteni lehet a gazdaságot. De ha ez a keresletnövekedés a Tesco-gazdaságos importot élénkíti, akkor elpuskáztunk egy esély a belföldi termelés fellendítésére. Ilyen értelemben hasznosnak látom a helyi pénzt és nem gondolom, hogy ez negatív értelemben vett belterjességet jelent. Nekünk nem a marokkói és nem a chilei paradicsomra van szükségünk. Az is legyen a boltokban, de nekünk a magyar mezőgazdasági termelő piacát kell megteremtenünk, mert amennyivel ő növeli a termelést, az munkalehetőséget jelent a vidéki lakosságnak.
Üdvözlettel:
Borotai Sándor
Borotai Sándor
Írod: "a munkaidő csökkentése valóban lehetne egy megoldás a munkanélküliség csökkentésére, de semmiképpen sem olyan mértékben, mint amekkora a munkanélküliség." Ez már másképp hangzik, ebben már van realitás.
A magam részéről úgy vélem, hogy ilyen alapon már lehetséges társadalmi konszenzus. A 0% munkanélküliség ugyanis gyakorlatilag nem elérhető. Úgy vélem, hogy 1 vagy 2% munkanélküliségben létre lehet hozni a társadalmi konszenzust, de ennél nagyobb munkanélküliség már kifejezetten zsarolási potenciált jelent a béralkuban.
"Az tételt pedig, hogy ki a dolgozó és ki a munkanélküli gondoljuk át másképp..."
Hogyan lehet egy elidegeníthetetlen emberi szabadságjogot másképp, azaz kirekesztő módon értelmezni?
Ha a munkához való jogot törvényben deklaráljuk, egyáltalán nem jelenti azt, hogy megfelelő képesítés nélkül pályázhat valaki egy állásra. Amihez diploma kell és nyelvtudás, arra az állásra nem lehet pályázni 8 általánossal.
Ma viszont fordított a helyzet: még két diplomával és két felsőfokú nyelvvizsgával sem jut az ember betanított munkát. Mert akkora túlkínálat van. Ez a "skilled unemployment".
"...mindenki tevékeny része a társadalomnak, ezért mindenki megkaphatja az FNA-t, aki meg ezen felül, a társadalom érdekében munkahelyen (nagy hatékonysággal) ugyan kaphat többet, de a 'munkanélküli' társa ugyan olyan fontos."
Ez üres frázis! Mi az, hogy mindenki megkaphatja az FNA-t? Meg hogy a "munkanélküli társa ugyanolyan fontos"? Ezt már ismerjük... Úgy hangzik, mint az, hogy "senkit nem hagyunk az út szélén"!
Üdvözlettel:
Borotai Sándor
Tóth Tamás
Az erről a csoportról és az ahhoz kapcsolódó e-mailekről való leiratkozáshoz küldjön egy levelet a következő címre: feltetel-nelkuli-alap...@googlegroups.com.
Borotai Sándor
Látom Te is észreveszed és szóvá teszed... Az ellenfél olyan alapvetően pozitív tartalmú jelzőket tulajdonít önmagának, amelyek egy kissé dehonesztálóak a másik félre. Ők "kulturális kreatívok", mintha a másik fél nem lehetne se kulturált, se kreatív. Én pedig kifejezetten hiányolom a problémafelismerést és a kreativitást a merev elutasításban. Ahogy István a 24 percenkénti műszakváltással próbálta nevetségessé tenni a munkaidőcsökkentés gondolatát.
De ilyen a "tudatosság"is. Mintha a másik nem is lehetne tudatos.
Csendesen észrevételezem, hogy amilyen "kulturális kreatív tudatosságot" ebben a vitában én látok, az inkább amolyan "kötni az ebet a karóhoz" maradiság. Egyáltalán nincs benne se készség, se szándék a problémamegoldásra. Még hogy a civil társadalom veszi a kezébe a sorsának az alakítását!?
Üdvözlettel:
Sándor
Tóth Tamás
Borotai Sándor
A végével kezdem...
"Az Unió soha nem fog támogatni olyan belső ügyeket, mint egy tagország munkaidő csökkentése."
Pesszimista vagyok magam is, lévén két lábbal a földön járó vagyok. Ezt látom a realitásnak. De azért a hitemet nem veszítem el. Ezt pedig arra alapozom, hogy a tőketulajdonosok világában is van bizonyos belátási képesség. Erre utal maga az FNA gondolata, Enno Schmidt és Götz Werner személye is. változásokhoz elegendő annyit belátni, hogy a kapitalista fejlődés a jelenlegi formájában fenntarthatatlan. És itt a társadalmi fenntarthatóságra, a kapitalista rendszer fenntarthatóságára kell gondolni elsősorban. Lehet a problémákat a szőnyeg alá seperni, de egyre inkább közeledünk egy újabb apokalipszis felé, mert egyre többen vannak, akik a harcban csak a láncaikat veszíthetik.
Alapvető tény - és ez némi bizakodásra adhat okot -, hogy a világban és a társadalomban azért van némi fejlődés. Dogmák mindig is voltak, de "mégis mozog a Föld!". A fejlődést nem lehet letagadni. Ami az esetünkre vonatkozik és vitapartnereink úgy gondolják, hogy "lehetetlen megoldás", de nem az, mert történelmi tények bizonyítják? Dickens óta legkevesebb a felére csökkent a munkaidő. Volt ilyen jócskán, működött, s ha a múltban meg lehetett csinálni, akkor napjainkban is lehet!
Marxot kidobtuk a szemétdombra, mert hogy "idejétmúlt és elavult" gondolat. Helyette olyan dogmákat elevenítettünk fel, mint az Adam Smith-féle "láthatatlan kéz", amely ugye a kapitalizmus önszabályozó mechanizmusát véli leírni az állami beavatkozásokkal szemben. Nos, ha Marx "idejétmúlt és elavult", akkor Adam Smith (1723 – 1790) kicsoda/micsoda? Több, mint 210 éve halott! Az ő tanaira azt állítjuk, hogy nem idejétmúltak?
Ma már a liberalizmus saját eszmerendszerével képesek vagyunk bizonyítani, hogy létezik kizsákmányolás, hogy a munkavállalók elidegeníthetetlen emberi jogai sérülnek. A polgári demokrácia sokáig már nem képes ellenállni, hogy ne engedjen valamit a társadalmi akaratnak. És ne feledjük, hogy a "kulturális kreatívok" legfőbb érve a népfenség elvéről miránk is érvényes. Mi vagyunk a nép és a társadalom, mi vagyunk jogosultak a saját sorsunkat a kezünkbe venni! A polgári demokrácia ezt nem tagadhatja meg, mert ezzel az önnön legitimitását kérdőjelezi meg.
Üdvözlettel:
Sanyi
Tóth Tamás
Faragó Gábor
Borotai Sándor
"Sándor kérésének eleget téve kiszálltam a vitából!" (Te)
Kedves Gábor! Ilyen kérésem nekem nem volt. Miért nem azt a "kérést" olvasod ki a szavaimból, hogy tessék korrekt módon vitatkozni?!
Különben válaszoltam ezt követőleveledre is:
"a munkaidő csökkentése valóban lehetne egy megoldás a munkanélküliség csökkentésére, de semmiképpen sem olyan mértékben, mint amekkora a munkanélküliség." (Te)
"Ez már másképp hangzik, ebben már van realitás." (Én)
És kérdést is tettem fel:
"Az tételt pedig, hogy ki a dolgozó és ki a munkanélküli gondoljuk át másképp..." (Te)
"Hogyan lehet egy elidegeníthetetlen emberi szabadságjogot másképp, azaz kirekesztő módon értelmezni?" (Én)
Persze, ha meg akarsz sértődni és ki akarsz hátrálni a vitából és ehhez keresel ürügyet, akkor jogod van rá.
Üdvözlettel:
Borotai Sándor
Borotai Sándor
Nem, természetesen a válaszod nem ellentétes a korábbi párbeszédünkkel, amely Magyarország félgyarmati helyzetére vonatkozott. De Németország gazdasági helyzete is megváltozhat, így érdekei is.
"...miután bő húsz évvel ezelőtt ... megbukott a szocialista (kommunista?) világrendszer és a kapitalizmus kivívta az egyedüli és hatásos társadalmi rang helyét, azóta a kapitalizmus korábbi meghatározása, jellemzői, mint például az osztályharc kérdése megváltoztak, vagy teljesen eltűntek."
Csak szerettük volna, hogy így legyen. Mára újra kezdenek éledni a dolgok. És lassacskán újra éled talán az igazi baloldaliság is. A marxizmus is újra kezd feltámadni, ráadásul a demagógiát levetkőzve, önmagával szemben is kritikai alapokon. Persze azt látom én is, hogy teljesen a nulláról kell kezdeni, de a helyzet nem reménytelen, mert a polgári közgazdaságtan sem produkált fényesen az elmúlt negyedszázad alatt. Ráadásul általános értékválság alakult ki. Van egy űr, amit be kell tölteni!
(Az építőipa elég speciális ágazat lehet, ha ennyire magasak a bérköltségek. Diákként dolgoztam utoljára az építőipaban, tehát nem ismerem a valós arányokat.)
Üdvözlettel:
Borotai Sándor