„Új vállalkozói kultúra” - avagy mitől is nő a hatékonyság és mitől csökken a munkaerőszükséglet?
Borotai Sándor
Miközben olvassuk az újsütetű vallási guruk és váteszek mantráit a „kulturális kreatív tudatosságról” és az ennek következtében hódító „új vállalkozói kultúráról” – ami persze mind a fejlett Nyugatról indul ki és így jó terepe lehet a nálunk oly természetes „nyugatimádatnak” – és közben áhítattal adózunk a kapitalista hatékonyság szellemének, amitől az áruk és szolgáltatások olcsóbbak lesznek és váltig állítjuk, hogy nekünk ez jó, de közben teljesen elfeledkezünk arról, hogy mitől is lesznek az egyes áruk és szolgáltatások olcsóbbak.
Ezzel a hosszú mondattal Enno Schmidt szavainak adózom, aki egy vele készült riportban a feltétel nélküli alapjövedelem koncepciójáról a következő kijelentést tette:
„Az egész koncepció abszolút ideológiamentes és eleve nem Svájcra szabott. A kapitalizmust, az értékteremtést középpontba állítani hívatott. A versenyen alapuló, az azt serkenteni képes szabad piaci modellt a legcsekélyebb mértékben sem érintené, ha bevezetnék Svájcban és svájci mintát követően más országokban is a feltételekhez, például a munkavégzéshez nem kötött alapjövedelmet. A kapitalizmus azonban így egyrészt igazságosabbá, másrészt még hatékonyabbá válik. Mert végre lelepleződik, hogy az ember valójában nem a pénzért, a profitért dolgozik. Azért talál Svájcban elsőként táptalajra a garantált alapjövedelem ügye, mert itt már egyre látványosabban terebélyesedik az a vállalkozói kultúra, amely messze a legeredményesebbé tud tenni egy nemzetet, egy nemzetgazdaságot. Egy olyan vállalkozói kultúráról beszélek, amelyben a profit önmagában nem cél, hanem eszköz ahhoz, hogy egy vállalkozás résztvevői, munkaadók és munkavállalók anyagi béklyóktól mentesen engedjék szabadon kreativitásukat és abban leljék örömüket, hogy jót, hasznosat cselekednek az őket eltartóknak, azaz a vásárlóknak, fogyasztóknak, más szóval a társadalomnak.”
Nézzük akkor, hogy mitől is lesznek az egyes áruk és szolgáltatások olcsóbbak! És lássuk, hogy a profit vajon tényleg csak eszköz a társadalmi jólét emeléséhez?!
A 90-es évek vége felé jártam utoljára Moszkvában és ott láttam egy olyan termelőüzemet, amelyben a gépek egy hatalmas hordódongában működtek a januári 20 fokos fagyban. Az „üzemcsarnok” fűtését a gépek szolgáltatták. Ezen kívül még nyitott hordókban égett a tűz, ahogy építkezéseken szokott lenni. Amikor ezt láttam, elnézően mosolyogtam, hogy a fejlett világban – és persze nálunk is – az ilyen elképzelhetetlen. Akkor még nem tudtam, hogy bizony-bizony van ilyen nyugatabbra is...
Magyarországon 2007-2008-ban dolgoztam olyan „Medical Device” multinál, ahol a bádogtető alatt még hőszigetelés sem volt. A nyári kánikulában a gépekkel zsúfolt csarnokban az 50 fokot közelítette a hőmérséklet. Klimatizálás a csarnokban nem működött, ablakot nyitni a „Cleanroom Environment” miatt nem lehetett. A legnagyobb gond egyébként is a futrinka-invázió volt, amit a teleszkópos kapuk nem voltak képesek megállítani. Csak nem képzeljük, hogy a futrinkák után a legyeket is beengedjük az üzemcsarnokba? Eközben a „Cleanroom Environment” csak annyi volt, hogy műanyag fóliát a levegőben kifeszítve próbáltuk meg leválasztani a „tiszta teret” a több ezer négyzetméteres csarnok „nem tiszta” légterétől. A pornak meg lett mondva, hogy a levegőben ne repkedjen!
Nos, a légkondicionálás luxus a magyar dolgozónak. De annak hiánya miatt a hűtött szerszámokon szemmel látható volt a kondenzáció: a levegő páratartalma pillanatok alatt lecsapódott. Felborult a gyártási folyamat termikus egyensúlya és a nagy volumenű gyártóeszközöket napokra le kellett állítani, mert a gyártási folyamat a „validált” paraméterekkel nem volt biztosítható. Próbáltunk ugyan mobil klímaberendezéseket beszerezni és azokat a szerszámokra irányítani, de az is kevés volt.
Ki hinné, hogy az üzemcsarnok klímája olyan fontos gyártási paraméter, amely a termék minőségét alapvetően meghatározza? A pénzügyi szemléletű vállalatvezetés és a tőketulajdonos ugyan el nem hiszi ezt!
De hogy ne csak hűtésről legyen szó, beszéljünk a fűtésről is! Az írországi munkáltatómról lesz szó, aki szintén „Medical Device” multi. Tavaly télen történt, hogy egy új terméket kellett „validálnunk” és amíg a papírmunkákat végeztük, a gépeknek az eredményre várva állniuk kellett. Nos, akkor derült ki, hogy a kívülről nézve látványos üzemcsarnok a szerkezetét tekintve nem különb, mint egy „shed”. Csak annyival több, mint egy pajta, hogy a falak blokkból vannak, de a tető csak egy donga. Amíg a gépek üzemelnek, észre sem veszed. De ha a gépek állnak, nekem bizony meleg alsóban és vastag pulóverben kellett dolgozni (az orvosi köpeny alatt), bár odakint csak fagypont körüli hőmérséklet volt és nem moszkvai hideg! Még jó, hogy a hideg levegő befúvást kikapcsolták egyáltalán, mert hogy túlnyomásos légtérről volna szó. Hiába kértük, hadd menjünk be egy fűtött irodába, helyet nem tudtak biztosítani. A műszak végére átfagyva mentünk haza. Csoda, hogy nem betegedtünk le!
Mindezt annak kapcsán mesélem el, hogy egy egészen kiváló cikket olvastam a Le Monde diplomatique magyar nyelvű online kiadásában, amely ráadásul Németországról, Franciaországról és az Egyesült Államokról szól Amazon – majdnem robot címmel. Ez a cikk az általam leírt történeteket messze meghaladó dolgokat ismertet. Megértjük azt, hogy mi is az a hatékonyság és hogy mitől is csökken a társadalmi termelés (és a szolgáltatások) élőmunka-szükséglete. Hogy minek a „hasznát” is élvezzük mi az olcsóbb árakban.
És lehetőségében áll mindenkinek újragondolni, hogy valójában évezzük-e...
A cikk tökéletesen leírja, hogy milyen az a mai globális kapitalista „új vállalkozói kultúra”, „amelyben a profit önmagában nem cél, hanem eszköze a társadalmi jólétnek”. Bátran merem ajánlani bárkinek, hogy olvassa el! Mielőtt bedőlne a „kulturális kreatív” halandzsának a tudatosságról...
Persze az sem baj, ha látjuk, milyen is az a német jólét!
A cikk eedetileg a NolBlogon jelent meg aLEx szerző neve alatt.