Az FNA értelmezése liberális és marxista megközelítésből
Borotai Sándor
Véleményem szerint a Feltétel Nélküli Alapjövedelem eredeti eszméje liberális felfogást tükröz. Lehet, hogy sokan megütköznek ezen az állításomon, mert az FNA eszméjét oldalsemlegesnek gondolják, amellyel politikai hovatartozástól függetlenül bárki egyetérthet, de jómagam úgy vélem, hogy az FNA vs. munkához való jog vitájában a liberális és a kritikai marxista szemlélet közötti különbség rajzolódik ki. Az előbbi azzal érvel, hogy az FNA szabaddá tesz a munka kényszerétől, az utóbbi pedig azzal, hogy a dolgozó ember számára a munka jelenti a szabadságot. Vajon mit választunk, a munkanélküliség szabadságát vagy a munkavállalás szabadságát? Melyikről legyen szó és melyik a hamis?
Az ütközési pont jelen esetben is a liberalizmus kettős természete körül alakul ki. A szabadság ígérete álságos, mert miközben valóban megpróbál szabadságot nyújtani és ehhez vonzó alapjövedelmet ígérni, közben a jogfosztottságot törvényesíti. Hamisan hivatkozik ugyanis az esélyegyenlőségre a munkához jutásban, mert akit a munka világa egyszer már kirekesztett, annak nincs egyenlő esélye oda újra visszakerülni. Ilyen értelemben az alapjövedelem megosztja a munkavállalók társadalmát munkásarisztokratákra és a munka világából kirekesztettekre. A liberális felfogás tehát emberi jogi alapelvekre hivatkozik, de emberi jogi alapelvekbe ütközik.
A garantált alapjövedelem liberális értelmezése valójában a munkaadók (a tőketulajdonosok) szabadságát növeli: mentesíti őket a munkahelyteremtés és foglalkoztatás erkölcsi kényszerétől és teljes felmentést ad a dolgozók elbocsájtására.
A munkához való jogról sokat írtam már. A javaslatomat is leírtam már, hogy az alapjövedelmet a munkához való jog törvényi feltételeinek megteremtésével együtt kell bevezetni, melynek során a tételes jognak a munkaidő csökkentésévek kell érvényt szerezni. Ezzel együtt lehet a Feltétel Nélküli Alapjövedelemmel olyan hatást elérni, ami valóban szabaddá teszi a munkavállalást és a szegénység megszüntetése irányában hat.
Írásom terjedelméért a kedves olvasó elnézését kérem, de az FNA elméleti kidolgozatlansága miatt szeretném a gondolataimat kicsit mélyebben kifejteni!
Az oldalsemlegességről
Általános értékválsággal jellemezhető jelen világunkban, amikor ideológiák és világnézetek omlanak össze, amikor kifejezetten ideológiai vákuumban élve keressük saját identitásunkat, nem kis feladatra vállalkozik, aki a baloldalisághoz való viszonyát akarja megfogalmazni. Manapság szinte divatos az oldalsemlegesség igényével fellépni, de megmondom őszintén, szerintem azt sem igazán tudjuk, hogy mit jelent maga a fogalom, hogy oldalsemlegesség. Jómagam legfeljebb annyit vélek érteni belőle, hogy a politikai pártok öncélú hatalomgyakorlásától próbálunk elhatárolódni, amelyek mind valamilyen oldalra besorolják önmagukat és zászlót lobogtatva keltenek gyűlöletet a másként gondolkodókkal szemben. Magyarán szólva a táborelvűséget utasítjuk el. Ezt magam is elfogadom abban az értelemben, hogy a mai magyar politikai „baloldal” csak névleg az, de semmi hiteles baloldaliságot nem mutat fel.
De nem tudok mit kezdeni az olyan véleményekkel, amelyek kétségbe vonják a baloldaliság értelmét. Hiszen a baloldaliság a progresszióra való törekvést jelenti, a jobbító, a dolgokat reformálni igyekvő szándékot, a pozitív irányú változásra való igényt fejezi ki – a társadalom többségének nézőpontjából. Ami ezzel szembeállítható, az a konzervativizmus, a változatlanságra való törekvés, ezt nevezném jobboldali magatartásnak. Ebből a szempontból azt kell mondanom, mintha az oldalsemlegesség igényének hangoztatásával a társadalmi progressziót utasítanánk el és ezt károsnak tartom. A kedves olvasót is arra biztatnám, hogy ne érje be a progresszió felvállalásával, hanem önnön viszonyát is próbálja meg tisztázni a baloldalisághoz.
Progresszió és relativitás az alapjövedelem eszméjében
A társadalmi progresszió szempontjából napjaink talán legnagyobb jelentőségű kérdése a Feltétel Nélküli Alapjövedelem. Olyannyira jelentős kérdésről van szó, hogy hajlamos vagyok úgy fogalmazni, az a politikai párt nem lehet baloldali, amelyik nem látja meg a lehetőséget a garantált alapjövedelem eszméjében. Tehát az FNA kérdése olyan, mint a választóvíz. Ugyanakkor eleve kérdéses, hogy ki mit ért garantált alapjövedelem alatt, mert annak megfelelően másképp értelmezi a progressziót is. És ezen a ponton be kell lássuk, hogy magának a feltétel nélküli alapjövedelemnek a gondolata sincs elég pontosan meghatározva. Természetesen belefér, hogy nem csak baloldali nézetű ember lehet a támogatója, ennyiben lehet oldalsemleges gondolat az FNA. De hogy a megvalósulása progressziót jelent-e vagy nem, már egyáltalán nem mindegy, hogy a liberális javaslatot szavazzuk-e meg vagy a rendszerkritikusat.
A történelmi jelenről – az objektivitás igényével
Csak nagyon röviden utalok rá, hogy a tudomány és a politika a mai napig adós azoknak a történelmi folyamatoknak a vizsgálatával, amelyek napjainkra elvezettek ahhoz a helyzethez, hogy a garantált alapjövedelem bevezetését kell mérlegelni. Erre pedig szükség volna, mert helyes következtetésekre csak a valóság ismeretéből juthatunk. Ráadásul mi magyarok adósok vagyunk a ’89-es rendszerváltás önkritikus vizsgálatával is, amikor lehetőségünkben állt volna olyan fejlődési utat választani, amely egyaránt meghaladja a létező szocializmus és a globális kapitalizmus felismert hibáit, de ezt akkor elmulasztottuk.
Nos, egy ilyen elemzéssel a mai napig adósok vagyunk. S mert a tudomány és a politika nem tekinti feladatának, nekünk magunknak kell a társadalmi problémákat néven neveznünk! Bár sokaknak bántja a fülét a szóhasználat, de nem lehet elkerülni, hogy kimondjuk, itt a kizsákmányolásról van szó! A kizsákmányolás a felelős azért a hatalmas méretű elszegényedésért, amely Magyarországon a rendszerváltás óta végbement. A kizsákmányolás fogalmát egészen pontosan abban az értelemben használom, ahogyan Marx azt meghatározta.
A kizsákmányolás alatt nem emberi minőséget kell érteni, hanem a tőkés termelési mód általános jellemvonását! Egy spontán tőkeakkumulációs automatizmus az, ami működik és ami elszívja a természet és a társadalom minden erőforrását. Ez a folyamat exponenciálisan gerjeszti önmagát, nem kell hozzá más, mint a szabadjára engedett piaci verseny. Aki nem ezt teszi, az lemarad a versenyben. Ez az, ami napjainkra olyan fokra jutott, hogy már a kapitalista társadalom hosszútávú fenntarthatóságát is veszélyezteti. A tőke olyan mértékben kiszívja a jövedelmet a társadalomból, hogy az már a társadalmi termelés során előállított termékek értékesítését (a tőke értékesülését) is gátolja. Ezt egész egyszerűen a fizetőképes kereslet hiányaként érzékeljük – immár mi átlagemberek is, akik alapvető szükségleteinket nem tudjuk kielégíteni elegendő jövedelem hiányában.
Fontos megállapítás, hogy kimondatlanul ugyan, de az FNA gondolata elismeri a kizsákmányolás tényét. Ezért állítom, hogy az FNA eszméje korszakalkotó és alapvetően baloldali gondolat. Fontosnak tartom, hogy a liberális mellébeszélést ebben a tárgyban megszüntessük, amely egyszerűen azt mondja, hogy kizsákmányolás márpedig nincs. A kizsákmányolás elismerése elvi kérdés, mert az alapjövedelem megszavazásával nem kegyet gyakorolunk, hanem a kisajátított jövedelmet adjuk vissza. És hogy mennyit kell visszaadni, az sem mérlegelés kérdése, hanem kutatható elméleti téma.
A FNA a fentiek szempontjából nem más, mint a kizsákmányolás során a társadalomból kiszivattyúzott jövedelem visszapótlása a fizetőképes kereslet helyreállításának szándékával. Vagyis a tőke önnön értékesülésének érdekéről van szó. Fontos ezt megérteni, mert a tőke nem emberbaráti szeretetből teszi ezt. Az viszont rajtunk múlik, hogy a felkínált lehetőséggel élve a Feltétel Nélküli Alapjövedelem bevezetéséből csupán a vásárlóerő szimpla visszapótlása lesz, avagy törekszünk a kizsákmányolás korlátozására is azáltal, hogy féket is építünk be a rendszerbe a társadalom további elszegényedését megakadályozandó. Önmagunkon múlik, hogy mindebből mennyit értünk meg.
Személy szerint úgy gondolom, nem helyes, ha az FNA csak a jövedelem újraelosztásának reformját valósítja meg. Hiszen ha ezzel megelégszünk és nem próbáljuk meg a kizsákmányolást legalább keretek közé szorítani, akkor a hatalmi viszonyok változatlanok maradnak, amivel vissza lehet élni. Ez esetben újra és újra nekifuthatunk az újraelosztás reformjának, mert a tőke mindig meg fogja találni a kiskapukat, hogyan szivattyúzza ki a jövedelmet a társadalomból. A kizsákmányolást meggátolni kell és nem újraelosztással orvosolni! Az okot kell megszüntetni, nem a tünetet kezelni!
Ez a fentiekben leírt tőkeakkumulációs automatizmus az emberi akarattól függetlenül működik. De olyan értelemben nem független az emberi akarattól, hogy a társadalmi-gazdasági szabályzórendszer önmaga emberi alkotás, azért mi magunk viseljük a felelősséget. Ezzel a felelősséggel kell most szembenéznünk! Ezen túlmenően természetesen vizsgázunk abból is, hogy mennyire kívánunk – és vagyunk képesek – élni a polgári demokrácia biztosította lehetőségeinkkel vagy ráhagyjuk mindezt a hatalom kényére-kedvére. Mindenki önmaga eldöntheti, hogy alkotó módon részt kíván-e venni az együttgondolkodásban vagy szolgalelkűen lemond arról.
Ami az FNA meghatározásában vitatható
A vitában résztvevők nagyjából egyetértenek abban a megfogalmazásban, hogy az FNA eredeti formájában négy feltételt kell teljesítsen annak érdekében, hogy eredeti célkitűzéseit elérje. Jómagam nem értek egyet ezzel. Ahányféle alapjövedelem-felfogás létezik, annyiféle követelményrendszert lehetne megfogalmazni. De ettől most tekintsünk el és nézzük csak a jelzett négy feltételt! Ezek a következők:
b) személyes (vagyis minden személynek jár a bölcsőtől a koporsóig),
c) feltétel nélküli (vagyis nincs se hozzáférési, sem kizáró feltétele) és
d) elég magas.
Az utolsó követelmény a LÉT-tanulmány szerzői szerint azt jelenti, hogy nemcsak a test életben tartására kell, hogy elegendő legyen (lakhatás, élelmiszer), hanem az ember alapvető szellemi igényei kielégítésére és szociális kapcsolatai ápolására is.
Megítélésem szerint ennek a negyedik követelménynek a jelen formában való megfogalmazása erősen vitatható. Mit jelent az, hogy „elég magas”? Hiszen ami az egyik ember szerint „elég magas”, az a másik ember szerint „nem elég magas”, de a harmadik vélemény szerint meg „túl magas”! Mást jelent annak, aki ezt a pénzt adja és mást annak, aki kapja. Túl tág és nagyon relatív az „elég magas” fogalmának jelentése. És ezen a ponton már lehetőséget teremt arra, hogy megosszon bennünket és jobb- vagy baloldali módon értelmezzük azt. Mert az eszme lehet önmagában baloldali, de a szándék akár jobboldali.
Hogy értelmezni tudjuk a fogalom jelentését, azt kell megvizsgálnunk, hogy ki adja az alapjövedelmet és kinek! Az FNA irodalma emberi jogi alapelvekre hivatkozva egyöntetűen fogalmazza meg, hogy az alapjövedelmet nem az állam adja és nem is a tőketulajdonosok. A társadalom adja önmagának! Ez idáig igazi baloldali gondolat.
Számomra, aki az „átkos” szocializmusban szocializálódtam és még a rendszerváltás előtt módomban állt megismerkedni Liska Tibor „Ökonosztát” c. munkájával, a garantált alapjövedelem a társadalom önrendelkezési jogát jelenti és a minden egyes állampolgárnak járó társadalmi örökséget testesíti meg. Azt az életjáradékot jelenti tehát számomra, amit a rendszerváltáskor elmulasztottunk önmagunknak megszavazni. Ez az összeg nem mérlegelés kérdése és nem lehet sem túl magas, sem túl alacsony, hanem „éppen annyi”. Többre nem tartok igényt, de kevesebbel sem elégszem meg. A jussomról, a jogos társadalmi örökségemről van szó!
Ugyanazok az emberi jogi érvek, amelyek megalapozzák minden egyes ember jogát az Feltétel Nélküli Alapjövedelemre, azok megalapozzák a társadalom minden egyes tagjának az igényét az őt megillető társadalmi tulajdonrészre mint életjáradékra is.
Ebben az érvelésben szó sincs arról, hogy mekkora a mai magyar gazdaság teljesítőképessége vagy a magyar állam teherbíróképessége. Nem is lehet erről szó, mert meg sem tudjuk ítélni, hogy a fekete és szürke gazdaság, a korrupció, az adócsalás, a politikai-gazdasági maffia – hadd ne soroljam tovább – mekkora összegeknek hág a nyakára, tüntet el offshore számlákon. Nem arról van tehát szó, hogy mekkora a magyar gazdaság telesítőképessége, hanem arról, hogy miért akkora. Ez a számonkérés pillanata!
Őszinte gondolataimat írtam le és nem egyetértést várok, hanem inkább azt kérném, hogy mások is írják le ők hogy gondolják. Mert az alapelv nem lehet úgy megfogalmazva, hogy legyen „elég magas”. Mert ez csak annyit jelent, hogy alku kérdése a dolog és lehet kufárkodni.
A liberális szabadságeszméről és esélyegyenlőségről újra
Ebben az írásban azt szerettem volna megmutatni, hogy milyen könnyű egy alapvetően baloldali eszmét, mint amilyen az FNA, liberális módon félremagyarázni. Vagy ami ugyanilyen egyszerű, hogyan lehet liberális szándékkal egy baloldalinak tűnő eszmével a társadalmat megtéveszteni és félrevezetni. Elég hozzá egy kis pénzt ígérni, máris sokan szabadnak érzik magukat, arról fantáziálnak, hogy jön az édes semmittevés kora és senki nem lesz kénytelen megalázóan alacsony bérért dolgozni. De senki nem beszél arról, hogy az FNA a munkához való jog nélkül nem ér semmit, mert az alapjövedelem nem célozza meg a munkanélküliség felszámolását, még a csökkentését sem. Senki nem is gondol arra, hogy emiatt előbb-utóbb mindenki munkanélküli lesz és az „édes semmittevés” vár rá. Azaz őt is fenyegeti ez a veszély... Senki nem beszél arról, hogy valójában a munkához való jogunkat adjuk el fillérekért.
Hallgatás folyik arról, hogy nem szabadság az, ami csak egyetlen alternatíva, a kényszerű „édes semmittevés” választását jelenti, de nem terjed ki a vállalkozás szabadságára. Pedig Liska Tibor alapjövedelem koncepciójában erre is kínált megoldást. A társadalmi örökségnek nála volt egy kockáztatható része is, amely mindenkit alanyi jogon megilletne. Nem kívánom ezen a fórumon Liska Tibor nézeteit propagálni, mert magam is sok vonatkozásban bírálatot fogalmaztam meg vele szemben. De a lényegre fel szeretném hívni a figyelmet: nem szabadság az, ami nem biztosítja az esélyegyenlőséget a vállalkozásra. A Feltétel Nélküli Alapjövedelem koncepciójában ennek nyomát sem látom. Ebből a szempontból is kérem mérlegelni azt a bizonyos negyedik feltételt, amely úgy szól, hogy az FNA összege legyen „elég magas”. De annyira magas azért ne legyen, hogy abból vállalkozást is lehessen indítani, ugye?
Ebben is tudatos liberális szándékot látok az újonnan indított vállalkozások jelentette versenyhelyzet kizárására. Liska Tibornál az átjárhatóság a munkavállalói és vállalkozói státus, illetve az „édes semmittevés” állapota között kétirányú volt. A vállalkozóból is válhatott munkavállaló vagy akár „semmittevő”, mert bárki kilicitálhatta a státuszából. Mi viszont gondosan ügyelnénk, hogy ez ne fordulhasson elő. Vajon kinek az érdekében?
Van egy további módja is, amely révén a munkavállaló szabadsága lényegesen növelhető volna. Ezt is meg kell említenem: a dolgozói résztulajdon. Mire elfogynak a munkahelyek, eljuthatnánk oda, hogy minden munkavállaló tulajdonossá váljon a saját munkahelyén (vagy akár a Magyarország Zrt-ben) és ne kellene rettegnünk a megélhetésünkért. Rengeteget írtam már erről is (a NolBlogon), mert a jövő egyik lehetséges útjának látom, de nem szaporítanám a szót, mert a jelen témánkat ez meghaladja. Csak a lényeget emelném ki ismét, hogy a tőke akkor is tőke, ha az értéktöbblet nem kerül kisajátításra és annak a tulajdonosa a munkavállaló. Nincs szó másról, csupán a meglévő „tőketulajdonos” hatalomféltéséről a saját kisajátítási lehetőségei iránt. Csak nem merjük bevallani...
Ideológiák és világnézetek állnak a hatalom szolgálatában. Megoldási lehetőség számtalan volna az emberiség mai problémáira, a kérdés csak az, hogy mit enged meg a hatalom. Úgy vélem, hogy már a hatalom (a globális kapitalizmusra gondolok, nem a magyar kormányra) is érzi, hogy a kapitalista fejlődés jelenlegi formája nem fenntartható. Érzésem szerint nagyjából hasonló tapogatózás folyik, mint nálunk a rendszerváltás előtt a lakiteleki találkozókon. A hatalom azt kóstolgatja, hogyan tud úgy változtatni, hogy az irányítás nem csúszik ki a kezéből. Nagyjából erről lehet szó. Civil kezdeményezések révén bedobta a köztudatba az FNA gondolatát, hogy mit szólunk hozzá.
Erről (és ennyiről) már szabad beszélni. De az rajtunk múlik, hogy lesz-e több az FNA gondolatából, mint amit a liberális kezdeményezés megfogalmaz. Ugyanúgy, ahogy a rendszerváltás is túllépett az MSZMP tervein, most is rajtunk múlik, hogyan visszük az ügyet tovább. A hatalom egyenlőre sarokba szorította önmagát, mert az emberi jogi alapokon felvezetett javaslat emberi jogi ellentmondásokba ütközik. Ugyanoda jutunk, mint amit elhallgatni szeretnének – a kizsákmányolás kérdéséhez.
És persze az is rajtunk múlik, hogy a Fideszes „Békemenettel” és a Jobbikos gárdistákkal szemben érvényesíteni tudjuk-e a szándékainkat, mert ők meg vannak győződve arról, hogy a közmunka mindent megold és persze a cigányokat eleve móresre kell tanítani – kényszermunkával.
Érdeklődéssel várom a hozzászólásokat!
Üdvözlettel:
Borotai Sándor
Jelen írásom a NolBlogon s megjelent aLEx szerző neve alatt.
Borotai Sándor
Vajon elkezdhetjük temetni az egész gondolatot? Úgy bukik meg hogy meg sem született? Elvetél, mint a harmadik köztársaság?
Bebizonyítjuk, hogy a civil társadalom sem képes a társadalmi párbeszédre?
Bebizonyítjuk önmagunkról, hogy nemcsak a politikai pártok nem képesek baloldali összefogásra a demokrácia helyreállításáért, de teljességgel életképtelen maga a civil társadalom is?
Nagyon lehangoló...
Üdvözlettel:
Borotai Sándor
Hollár István
--
Azért kapta ezt az üzenetet, mert feliratkozott a Google Csoportok szolgáltatásbeli Feltétel Nélküli Alapjövedelem csoportra.
Az erről a csoportról és az ahhoz kapcsolódó e-mailekről való leiratkozáshoz küldjön egy levelet a következő címre: feltetel-nelkuli-alap...@googlegroups.com.
További lehetőségekért látogasson el a(z) https://groups.google.com/groups/opt_out címre.
Borotai Sándor
Az érveidnek igazat kell, hogy adjak, valóban időre van szükség az felvetések átgondolásához.
Annak kifejezetten örülök, hogy megértetted, az FNA koncepciójának legalább egy viszonylag hosszú periódusra nézve működőképesnek kell lennie, hogy legyen értelme bevezetni. Márpedig a LÉT javaslatának a legnagyobb gyakorlati hibája, hogy a foglalkoztatás csökkenésével az LÉT-HO összege is zsugorodik, azaz állandó adóemeléssel lehet csak a rendszer fenntarthatóságát biztosítani, ami önmagában rejti az ellátás színvonalának a fokozatos rolását. Akár 20 év távlatában be is csődölhet az egész.
Véleményem szerint ebből a szempontból is indokolt megfontolni, hogy a munkaidő csökkentésével folyamatosan korrigálni lehet a foglalkoztatás csökkenését és ez talán száz éves távlatban fenntartható rendszert jelenthet.
Üdvözlettel:
Borotai Sándor
Róbert József
Ész, Erő, Pártja
Az első 10 lehetséges partner.
Lehotzky Pál lehot...@gmail.com
Drucker György exlcon...@gmail.com
Orosz István orosz...@gmail.com
Bedő János bedo....@gmail.com
Tütő László tue...@citromail.hu
Plavecz Nándi plav...@gmail.com
Rodrigó aranym...@gmail.com
József Róbert ajozse...@gmail.com
Katalin Alichné benko...@gmail.com
Borotai Sándor alex.b...@gmail.com
Kedves Barátaim!
A legújabb törvény szerint 10 ember már létrehozhat egy pártot.
Nem vagyok boldog, de sehol sem látok valódi értelmes együttműködést kis hazánkban.
Nem akarok tömegpártot! Tapasztalataim szerint, a pártok többségében csak nyafogás van, komoly tervek, javaslatok nincsenek.
ÉSZ ERŐ PÁRT
Tapasztalataim szerint a még működőképes létszám 5 fő.
Így, már 2 5 fős csoport alakulhat.
A feladat másik megközelítése:
Nagyon fontos, hogy megtaláljuk a hozzáértő embereket. Akik Képesek-tenni, Alkotni, Precízek, Tevékenykedni, Átérezni, Rendezni.
Kulcsszavaink: „Ész, erő, s az oly szent akarat”
Kis hazánkban a lakosság fele munkanélküli, vagy éhes.
A jelenlegi jövedelem adó igazságtalan. Legalább még egy szintet kell érvényesíteni, mondjuk 60 %-on. Így csökkenhet a gazdagok profitja.
Az egyetlen korrekt döntési módnak a
NÉPSZAVAZÁST TARTJUK.
Legfontosabb célunk az ÉSZ, ERŐ és az AKARAT átgondolása, kezdeményezése.
BARÁTAIM!
Ha egyet értetek az ÉSZ-ERŐ-Akarat Párt kérlek Benneteket, hogy szóljatok nekem!
Azt is megköszönöm, ha arra is szóltok, hogy ki miben hajlandó gondolkodni.
Ez a röpcédulát találtam a postaládámban.
Már a „Párt” címe is borzasztó.
A kép nem jól olvasható, de a fő probléma, hogy minden szava nyafogás (elégedetlenség) sehol egy ötlet, sehol egy koncepció a
MEGOLDÁSRÓL!
HOZZUK LÉTRE AZ ÉSZ, AZ ERŐ PÁRTJÁT!
Elérhetőségem:
Borotai Sándor
Köszönöm a megtisztelő megtisztelő meghívást!
Bevallom őszintén, hogy szeretném tudni, mihez adom a nevemet. Kicsit több információra volna szükségem.
Üdvözlettel
Borotai Sándor
Róbert József
Faragó Gábor
Az ember létezésének feltétele a szükségleteinek kielégítése. Abraham Maslow motivációs rendszere szerint a szükségleteknek létezik egy hierarchiája, amelyet egy motivációs piramisban foglalt össze. Ugyan ezt még 1940-években publikálta és azóta többször is módosítottak rajta, de a piramis alapját illetően helyes a meghatározás. A piramis alapját azok a fiziológia szükségletek képezik, melyek nyilvánvalóan elengedhetetlenek a túléléséhez (élelem, ruházat, létfeltételek stb.) Ha ezen szükségletek nincsenek biztosítva, akkor minden egyéb szükséglet háttérbe szorulhat. Ha valaki például éhezik, számára egy cél létezik: az élelemszerzés. Korgó gyomorral akár a börtönt is elfogadná: csak ehessen végre és már nem érdeklik a társadalmi elvárások sem. Vagyis, egy embert akkor tudunk "emberként" figyelembe venni, ha a legalapvetőbb fiziológiai szükségletei ki vannak elégítve.
Az FNA és a LÉT ennek a legalapvetőbb fiziológiai igények kielégítését célozza meg!
Borotai Sándor
Kedves Faragó Gábor!
Megtisztelő, amilyen véleménnyel az „érvrendszeremről” vagy, de az a véleményem, hogy nekünk nem „meggyőzni” kell egymást, hanem kölcsönsen törekedni kellene egymás megértésére! Ami adott esetben a másik igazának az elismerését kellene, hogy jelentse! S ha a másik igazát elismertük, akkor miért nem lhet azt a közösen kialakított álláspontba beépíteni? Nekem ez az alapvető kérdésem.
Engem már csak azért sem kell meggyőzni, mert én aláírtam az FNA bevezetésére indított aláírás gyűjtő ívet, tehát azonosultam az alapgondolattal. Amit felvetettem, az pedig pontosan egy jobbításra irányuló szándékot tükröz. Írod: „Tudom, a munkához való jog biztosításával is elérhetnénk ezt a célt (sőt)...” Számomra a zárójelben írott szócska a lényeg, amely azt jelenti, hogy a munkához való jog még jobban biztosítaná a kitűzött cél elérését. Akkor tehát miért nem kapok rá választ? Miért nem lehet az alapgondolatba beépíteni? Itt ezen a ponton a civil társadalom demokratikus társadalmi párbeszéde szenved csorbát. Ez benneteket minősít, nem engem... Engem nem érdekelnek egy civil mozgalom tekintélyelvűségi szempontjai. Pláne, ha ez mögött neoliberális hátsó szándék is meghúzódhat. Nem foglalkozom sem Takáts Péter, sem Enno Schmidt, sem Götz Werner nézeteivel, mert meggyőződésem szerint mások Svájc vagy Németország problémái és mást jelent az FNA Magyarországon, mint Svájcban. Svájcban szinte nincs is munkanélküliség hazánkhoz képest. Hát persze, hogy ott nem merül fel a munkaidőcsökkentés igénye!
Teljes félreértése az általam írottaknak, hogy én szembeállítottam volna a munkához való jogot az FNA-val. Nem állítottam soha, hogy egymást kizáró fogalmak volnának. Ellenkezőleg, azt állítottam, hogy egymás nagyon is kiegészítok. Olyannyira, hogy egymás nélkül szinte elképzelhetetlenek a jövőben. És egy végzetes tévedésre hívtam fel a figyelmet. Ha az aktív munkaképes népességnek a jövőben is heti 40 órát kell güriznie, azzal kifejezetten nő a kizsákmányolása a még fizetett munkát végző népességnek, miközben egyre nő a munka világából kirekesztettek száma. Ezzel szembeállítjuk a népességnek ezt a két elkülönült részét, miközben konzerváljuk az átjárhatatlan határokat közöttük. Azaz társadalmi feszültséget és ellentéteket kreálunk köztük. Persze lehet ez cél is az „oszd meg és uralkodj!” elve alkalmazásának megfelelően.
Azaz alapvetően hibás az FNA jelenlegi koncepciója, mert meghirdetett szándékával ellentétes a hatása és növeli a társadalmi igazságtalanságot. Mindez fafejűségből és csökönyösségből... Vagy hátsó szándékból? Elnézést a kemény szavakért, de nem én vagyok adós a válasszal!
...........................................
Véleményem szerint álságos és hamis a Maslow-piramisra való hivatkozás. Írod: „egy embert akkor tudunk "emberként" figyelembe venni, ha a legalapvetőbb fiziológiai szükségletei ki vannak elégítve”. Ez nem így van. Éppen akkor vagyunk embertelenek, amikor csak a legalapvetőbb fiziológiai szükségletei kielégítésével vagyunk hajlandók foglalkozni. A LÉT-tanulmányba is benne szerepel, hogy az emberként való élethez az egyénnek a kulturális és egyéb szociális igényeit is figyelembe kell venni!
Hogyan
határozta meg Marx a munkaerő bővített újraelőállítási árát? Úgy, hogy az
mindenkor az adott történelmi korra és gazdasági környezetre jellemző
átlagosnak elfogadott reálértéket fejez ki. Azaz figyelembe veszi a termelőerők
adott fejlettségi színvonalát. Vagyis ha Opelt és Mercedeseket gyártunk, akkor
Opelben és Mercedesben kifejezhetőnek kell lenni a munkaerő újraelőállítási
árának. Már csak azért is, mert a munkabér egyben a vásárlóerőt is jelenti.
Ezzel
szemben a Maslow-piramis legalapvetőbb fiziológiai szükségletei egy
fajspecifikus kalóriaminimumot jelentenek, amely mit sem változott azóta, hogy
az ősember lemászott a fáról. Sőt, inkább még csökkent is, mert kevesebb
energiát kell kifejteni az életben maradáshoz (már nem kell szaladni és fára mászni
a ragadozók elől) és a munka gépesítése révén a munkavégzés során sem kell
annyi kalóriát felhasználnunk, mint a szántó-vető parasztnak.
A Maslow-piramissal el is jutottunk a neoliberális munkabér-felfogáshoz. Meg is van a magyarázat arra, hogy negyedszázaddal a rendszerváltás után miért dolgozunk még mindig az Uniós átlagbérek kevesebb mint 30%-áért Magyarországon, miközben már Opeleket és Mercedeseket gyártunk. Mert a globális kapitalizmus ennyire nem veszi emberszámba az embert. És visszafelé fejlődve sikeresen el is jutottunk a 70-es évek életszínvonalára – miközben állítólag egy hatékonyabb (termelékenyebb) társadalmi formába léptünk át.
....................................
„Az FNA és a LÉT ennek a legalapvetőbb fiziológiai igények kielégítését célozza meg!” – ezt elvi alapon kétségbe vonom. Nemcsak azért, mert a LÉT-pénz nem jelent többet a létminimum 60%-ánál, hanem azért is, mert az FNA konzerválni szándékozik a munkaerő kizsákmányolásának azt a fokát, ahol a munka termelékenységének növekedése ellenére még mindig heti 40 órát kell gürizni – sok esetben a minimálbérért. Ha a minimálbér nem éri el a létminimumot, akkor miféle legalapvetőbb fiziológiai igények kielégítéséről lehet szó?
De tételezzük fel, hogy az FNA nem fog megállni a létminimum 60%-ánál! De akkor is miféle emberi hozzáállásról lehet szó, amikor alapvetően a szemlélettel van a baj? Hiszen az FNA (és a LÉT is) alapvetően a piacgazdaság céljainak rendeli alá magát! Vagyis annak, hogy a kizsákmányolást a heti 40 órás munkaidő színvonalán akarja konzerválni! Amíg ezt valaki nem akarja beismerni, addig ne beszéljen nekem arról, hogy az embert „emberként” akarja figyelembe venni!
...................................
A leveledben most következik az a mondat, hogy „Tudom, a munkához való jog biztosításával is elérhetnénk ezt a célt (sőt)...” Újra kérdezem tehát, hogy miért nem lehet a munkához való jogot az FNA koncepcióban figyelembe venni? Hiszen egészen nyilvánvaló, ha olyan összegű FNA megteremtése a cél, hogy abból valóban emberhez méltó módon meg lehessen élni, akkor ugyanezt az összeget úgy is meg lehet teremteni és elosztani, hogy abból a munkaidő csökkentésre is fussa és több embernek jusson munka! Ugyanolyan összegű jövedelem igazságosabb elosztásáról van szó! beleértve a munka elosztását is... Mi ebben a lehetetlenség?
......................................
Írod: „Nem törvényekre gondolok, hanem a törvényeken túlmutató
gazdasági-pénzügyi rendszerre, ahol nem lehet másként csinálni.” És
meg is nevezed, hogy a kamat eltörlésére célzol, illetve a spekuláció
kizárására. Én meg visszakérdezek: a kamat eltörlése és a spekuláció kizárása talán nem törvényi úton
valósulna meg? Hogyan lehet másképp megcsinálni, mint törvényi úton? A
munkaidő törvényi szabályozása szerinted miért nem mutat túl a
gazdasági-pénzügyi rendszerre, ahol nem is lehet másképp csinálni?
Jómagam nem
beszéltem a kamat eltörléséről, mert ez annál bonyolultabb kérdés. De lehetne
erről is sokat beszélni, mert rengeteget írtam erről a kérdésről is. De ez a téma
egyszerűen nem tartozik ide, ez egy más fórum témája. Nevezd meg, hol találok
ilyen fórumot és máris bekapcsolódok a vitába!
Itt röviden csak
megemlítem... Mindenfajta pénzügyi
reform alapjának azt tartom, hogy a pénzteremtés jogát a magánszféra kezéből kivegyék.
Nem az a baj, hogy a pénznek ára van (ami a kamat) és nem látok arra módot,
hogy a kamatot megszüntessék, hanem az a baj, hogy a pénzteremtés magánérdeket
szolgál a közérdek helyett. Ha a köznek folyik be a kamat, az máris jobb
kezekben van. Ugyanez a helyzet a spekulációval is. A magánszféra az önnön
spekulációs céljaira könnyedén teremt pénzt. Hát vegyük ki a pénzteremtést a
spekulánsok kezéből!
Én úgy látom, hogy
ezek a ködös elképzeléseid az „agyalgás a süllyedő Titanicon!”. Ez egy teljesen más tészta, de jó kifogás
arra, hogy az adott témában a válasz elől ki lehessen térni. És egy olyan
irányba terelsz, ami nélkülöz minden realitást. Hogyan akarod te egy árutermelő
társadalomban a pénzgazdálkodást kiiktatni?
[A kérdés szempontjából teljesen irreleváns, hogy törvényekkel működött a szocializmus politikai gazdaságtana is. Tudjuk, hogy rosszul működött, de ez nem tartozik ide. Senki nem beszél ugyanis szocializmusról.]
Üdvözlettel:
Borotai Sándor
Loppert Csaba
Borotai Sándor
Le van maradva egy-két körrel. A mi vitánk ennél azért előbbre tart.
Mielőtt véleményt mondana, ajánlatos volna egy kicsit beleolvasgatni a párbeszédbe.
Viszonylag egyszerű megtenni, az írásaimat a fényképem alapján könnyen be tudja azonosítani.
Ez legkevesebb ahhoz szükséges volna, hogy megértse, miről is folyik a párbeszéd.
Üdvözlettel:
Borotai Sándor
Loppert Csaba
Önmagában a munkához való jogon vitatkozni ugyanis teljesen értelmetlen. Értelmetlen, mert a munka mindenki számára biztosított. Bárki, bármikor annyit dolgozik, amennyit akar. Sőt, néha többet is (pl. a Gulágon) vagy a mai bérrabszolgaságban.
üdvözlettel
--
Borotai Sándor
Nem azt kérdeztem Öntől, hogy ismeri-e az FNA múltját és történetét, hanem azt kérdeztem, hogy ismeri-e a jelen párbeszéd történetét. Mert hogy 2013. október 20-án írtam ebben a csoportban az Alapjövedelem vagy munkához való jog címmel az első bejegyzésemet. Ha ön elolvasta volna ezt az írást (vagy bármelyik más ezt követő írásomat), akkor értené, hogy ugyanannak a kérdésnek egy másik (és egyben sokkal komplexebb) megközelítéséről van szó. Egyáltalán nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, ezért csak annyit jegyeznék meg, ha a munkaidő (a példa kedvéért) a jelenlegi heti 40 órának csak fele volna, akkor egészen pontosan kétszer annyi embernek jutna munka. Föl sem merülne (legalább is egyenlőre) a kérdés, vagy ha fölmerülne, akkor sem ilyen súllyal, hogy munka nélkül bárkinek alapjövedelmet kellene biztosítani.
Tele van a padlás az olyan doktríner véleményekkel, amelyek nekem meg akarják szabni, hogy miről írhatok és mi lehet a véleményem. Ha Ön értené, hogy miről szólnak az írásaim, akkor vette volna a minimális fáradságot, hogy egy két érvemre megválaszolja, hogy miért nincs köze az FNA-hoz. De mivel el sem olvasta az írásaimat, így nem is válaszolhatott az érveimre. Vagyis joggal kérdezem meg, hogy ismeri-e Ön a jelen vitának a történetét?
"Ergo: eltértek a témától. Nem látom a lista címében a "munka" szót. Kérem, térjenek vissza az eredeti témához."
Akár tetszik Önnek, akár nem, a téma CÍMÉBEN ugyan nincs benne a "munka" szó, de a téma lényegében igenis benne van. Miért is kell beszélni az FNA bevezetésének szükségességéről? Mert nincs elég munka - Önök szerint. Azaz igenis a munkáról van szó! Tisztelettel kérem Önt, hogy a téma lényegét szíveskedjen megérteni és vaskalapos módon ne a címéhez ragaszkodjon betű szerint! Máskülönben kénytelen vagyok vélelmezni, hogy Ön is csak mellébeszél. Vélhetően a saját (vagy a gyerekei) munkahelyére féltékeny, nehogy más is munkához juthasson.
"Önmagában a munkához való jogon vitatkozni ugyanis teljesen értelmetlen. Értelmetlen, mert a munka mindenki számára biztosított." - írja Ön. Na, ha ez így van, akkor javasolnám, hogy cseréljünk helyet! Majd én dolgozok az Ön munkahelyén az Ön munkabéréért, Ön meg lehet helyettem munkanélküli - és megkaphatja helyettem azt az alapjövedelmet, amit Ön nekem szán. Így jó lesz? Nagyon örülnék, ha Ön nem beszélne mellé!
"Ezzel szemben az egyetlen igazi kérdés az, hogy az, aki dolgozik, kap-e érte jövedelmet. És hogy az a jövedelem elegendő-e bizonyos szükségletei kielégítéséhez. " - írja Ön. Na látja, erről is kifejtettem a véleményemet a korábbi írásaimban. Ha nem kötelezi a rendszert arra, hogy mindenkinek munkát biztosítson, akkor soha nem is lesz olyan béralku pozícióban a munkás (de lehet az akár értelmiségi munkaerő is), hogy a munkabéréből képes legyen megélni. Mert valójában ez a dolgok lényege. Azért nem beszélnek az ilyen Max Werner és Enno Schmidt-félék alapjövedelem-koncepciójában a munkához való jogról, nehogy javítsunk a munkavállalók béralku pozícióján és nehogy mérsékeljük a munkavállalók kiszolgáltatottságán. Ez így a legolcsóbb a tőketulajdonosok számára. Éppen ezért merül fel a gyanú, hogy itt tulajdonképpen a globális kapitalizmus adja elő a saját neoliberális "filantróp" elképzeléseit az alapjövedelemről.
Az észrevételeiben Önnek teljesen igaza van, hogy miről volna még érdemes beszélni. "De csupán a munkához való jogról nincs." - írja Ön. Konkrétan ebben viszont Önnek nincs igaza, lévén a bérmunkás legalapvetőbb emberi jogáról van szó. Ezt a jogot Ön ne akarja felcserélni az alapjövedelemre való joggal! Ön a saját munkához való jogát áruba bocsájthatja, de nem az enyémet. Egyrészt. Másrészt pedig a munkához való jogot a munkaidőcsökkentésen keresztül vélem megvalósíthatónak. Tehát nem pusztán egy elvi (elméleti) kérdésről van szó, hanem egy nagyon is konkrétan megvalósítható gyakorlatról, amellyel majdnem teljes foglalkoztatás volna elérhető. Azaz véletlenül sem igaz, hogy értelmetlen kérdésről és öncélú fecsegésről van szó.
Az, hogy Ön nem érti a dolgok lényegét, nem jelent semmit. Más érti.
Visszatérve a lényegre, Ön ne akarja nekem megszabni, hogy miről írhatok! Viszont Ön eldöntheti, hogy mit olvas el. Azt is eldöntheti, hogy mihez szól hozzá. Érdekes módon Önnem tiltakozott, amikor ugyanebben a csoportban Kishantosról esett szó vagy a Monsantoról. Mellesleg ezeket a dolgokat én is megértettem és nem kifogásoltam. De furcsa módon Ön nem tiltakozott az ellen sem, amikor a csoportnak a felületén egyes urak és hölgyek valamiféle párt szervezésébe kezdtek és itt intézték a levelezésüket. Pedig ennek egészen nyilvánvalóan nem volt köze az alapjövedelemhez.
Nagyon örülnék, ha ezek után venné a fáradtságot és megindokolná, hogy miért nincs köze a "munkának" az alapjövedelemhez!?
Üdvözlettel
Borotai Sándor
Loppert Csaba
Borotai Sándor
Hogy munkához való jogról vagy munkahelyhez való jogról van-e szó, az csak játék a szavakkal. Miért ne volna általánosságban munkához való jognak tekinteni azt, amiről beszélek? A dolognak ez a történetileg kialakult (megszokott) neve. Ismét csak azt tudom mondani, hogy ne legyen már ilyen vaskalapos! A "munkahelyteremtés" sem azt jelenti, hogy az állam előveszi a varázspálcáját és bűvészmutatványokat kezd produkálni. Mindenki tudja, hogy mit értsen alatta.
A hozzászólása lényegét tekintve Ön kinyilatkoztatással reagál. Ismét csak azt tudom válaszolni, hogy nem olvasta el az ezzel kapcsolatos vitát és így az összes érvemet ignorálta. Vélhetően Ön olyasvalaki lehet, aki mindent másnál jobban tud. Nem akarom ismételni önmagam, ezen oknál fogva ráhagyom Önre. Pedig ajánlhatnám a tárgyban elhangzott egész párbeszédet, azon belül is elsősorban talán Az FNA és a teljes foglalkoztatás számtanpéldákkal című írásomat. De ezek után nem sok esélyt adok a dolognak, hogy Ön elolvassa.
Az Ön esete is tökéletesen szemlélteti a magyar mentalitást, ami a destruktív magatartásra vonatkozik. Nagyon szemléletesen látható, hogy hazánk miért nem viszi semmire. Mert eleve úgy állunk hozzá.
Üdvözlettel
Borotai Sándor
Loppert Csaba
Továbbra is azt tudom mondani, nem lényegtelen, hogy különbséget tudjunk tenni munka és munkahely között. A háziasszony, a kertészkedő munkanélküli, a gyermekét nevelő anya, a civil szervezet aktivistája, a festő, a gondolkodó és vitatkozó ember munkát végez, amennyiben a társadalom számára hasznos tevékenységet folytat. Ezért azonban jelenleg semmilyen jövedelmet nem kap. Holott - sokan azt mondják - járna neki. Mint ahogy a most nyomorba születő gyermeknek is, hogy legyen valamilyen esélye az életben. Mint ahogy a tartósan munka(hely)nélkülieknek is, már csak azért is, mert az esetek többségében nem elsősorban azért munka(hely)nélküliek, mert nem akarnak dolgozni, hanem azért mert nincs rá lehetőségük. Az emberiség közös kulturkincséből jár nekik annyi, hogy ne kelljen állandóan rettegniük az éhhaláltól.
Ez az alapvető probléma, ezt hivatott orvosolni az FNA.
franciáknak. Most kapaszkodnak a németek után. Képzelje, mi lenne, ha 20 órára mennének le!
Úgyhogy, az a javaslatom, Borotai úr, felejtsük el ezt a "munkahelyteremtő" javaslatot, és térjünk vissza az FNA kérdésére!
--
Borotai Sándor
Ön azt írja, hogy elolvasta az írásomat. Hadd kérdezzem meg, hogy melyiket? Mert ennyi idő alatt kötve hiszem, hogy minden érvemet elolvasta és megértette volna, amit ebben a tárgyban írtam. Ön folyamatosan arra kényszerít engem, hogy ismételjem magam és olyanokat írjak le újra, amiket már réges-régen világosan kifejtettem.
Az Ön kivételével mindenki számára világos, hogy amikor munkához való jogról beszélek, akkor fizetett bérmunkáról van szó. Ön viszont tesz egy hatalmas csúsztatást, amikor azt állítja, hogy munkához mindenkinek joga van, mert például a háztájiban vagy karitatív szolgálatok terén annyit dolgozhat, amennyit csak akar.
Nos Ön nem veszi tudomásul, hogy itt az emberi életminőséghez való jogról van szó. Mert miközben Ön munkabérért dolgozik a munkahelyén és ezzel egy magasabb életminőségre formál jogot, addig a munka világából kiszorított embertől azt várná el, hogy a munkához való jogát a kiskertjében vagy netán hittérítésben élje ki. Amiért viszont csak holmi alapjövedelem járna. És a LÉT javaslata szerint ez az alapjövedelem csak a létminimum 60%-a volna. Ön tehát ezt az életminőséget kívánja elismerni az emberhez méltó élethez való jog címén. Miközben fenntartja önmagának a jogot egy magasabb életminőségre.
Nem vitatom el senkinek a jogát arra, hogy ezért az alapjövedelemért otthon sepregessen vagy rászorulók gondját viselje, esetleg a Jehova Tanúi számára hittérítő tevékenységet végezzen, de fontosnak tartom, hogy ezt kizárólag önkéntes alapon tegye, szabad elhatározásából. Mert ha csak pótcselekvésből teszi, mert kínjában nem tud mást csinálni, azaz egészen konkrétan fizetett bérmunkához nem jut, mert akkora a munkanélküliség, akkor ez nem önként vállalt munka, hanem KÉNYSZER! Ha Ön ennyit nem hajlandó megérteni, akkor Önnel nincs miről vitatkozni!
Az FNA természetesen hasznos dolog és támogatom. De az FNA csak annyiban növeli a rászorulók létbiztonságát (a szabadságfokát), amennyivel az összege nagyobb a jelenlegi (munkanélküli vagy egyéb) segély összegénél. Máskülönben az FNA csak konzerválja a munkanélküliek kirekesztettségét a munka világából - ha A FIZETETT BÉRMUNKÁHOZ VALÓ JOG (külön is kihangsúlyozom, hogy Ön is értse) nem valósul meg! Továbbá az FNA konzerválja az aktív munkavállalók kizsákmányolásának fokát! Természetesen annak is van jelentősége, hogy az FNA alanyi jogon járna és a kifizetését nem kötik feltételekhez, de ez összegszerűen nem fejezhető ki. Az FNA megmarad segély-jellegű jövedelemnek.
"Ön egy olyan megoldást javasol, ami a mai világtól teljesen idegen és elmúlt korok szellemét idézi." - írja Ön. Ez az Ön véleménye. Joga van rá. Én meg azt gondolom, hogy egyáltalán nem idegen a mai világtól sem a szemléletem. Észre kell vegyük, hogy a kapitalizmus - a naiv hitünk ellenére - nem szűnt meg kizsákmányoló társadalom lenni! Világnézeti vitákba én nem megyek bele. Önnek joga van lenézni az én véleményemet, nekem meg jogom van fütyülni az Ön véleményére. Ön csak hiszi, hogy a (neo)liberalizmus egy korszerű eszme, mert valójában mélységesen konzervatív.
Majd Ön így folytatja: "A piac működésébe való olyan mértékű állami beavatkozást feltételez, ami csak a kommunista rendszerekre volt jellemző. A kollektivista etatizmusnak ez a formája ma már csak Észak-Koreában működik, látható, hogy milyen hatékonysággal." A magam részéről sem a kommunista rendszerekkel, sem Észak-Koreával nem foglalkozom. Legfeljebb annyiban, hogy a létező szocializmus működési anomáliáiból az érvényes és hasznosítható következtetéseket levonjam, mert vannak olyanok. De meg szeretném kérdezni Öntől, hol van az előírva, hogy a mai protekcionista világban milyen mértékű állami beavatkozás tekinthető elfogadható mértékűnek és mi túlzottnak? Önnek meglehet erről is a saját doktriner véleménye, de hadd ne tekintsem mérvadónak. Nem Ön és nem én fogjuk eldönteni azt a kérdést, hogy mi a helyes és mi a szükségszerű mértékű állami beavatkozás.
Máskülönben ezen a ponton ismét kiderül, hogy Ö el sem olvasta az előző levelemben ajánlott írásomat vagy ami ugyanaz, egy szót sem értett meg belőle, mert az írásomból az derül ki, hogy a munkáltatóknak is gazdasági érdeke fűződne a munkaidő csökkentéséhez. Egy értelmes ember pedig miért volna önmaga ellensége? Ön az ésszerű érveimre fittyet hányva csak nyomatja a sódert.
Bátorkodom megjegyezni, hogy a polgári demokrácia a népszuverenitás elvének az elismerésén alapul, hiszen az FNA-mozgalom is erre hivatkozik. De ha az FNA bevezetésének javaslatát fel lehet vetni, akkor a munkához való jog, azaz a munkaidő csökkentésének kérdését is. Ismét hangsúlyozom, hogy a fizetés ellenében végzett bérmunkáról beszélek, hogy ne lehessen kiforgatni a szavaimat! [Sajnálattal látom, hogy valami miatt a szöveg formázása már nem működik.]
A munkaidő felére csökkentését csak a példa kedvéért hoztam fel. A munkaidőcsökkentés mértékének meghatározása szakmai feladat, amit felelős szakembereknek kell elvégeznie. Csak az egyszerűség kedvéért beszéltem a 4 órás munkaidőről.
Nem tudok róla, hogy a francia tapasztalatokat érdemben kielemezték volna. Vélelmezem, hogy valamit nem jól csináltak és most egyszerűen csak behódolnak a nemzetközi pénzügyi körök szigorítási előírásainak. Abban biztos vagyok, nálunk Magyarországon a francia kísérlet kielemezéséről érdemben soha nem volt szó. Hogy mennyi (volt) a munkaidő Franciaországban, arról általában mély hallgatás folyik nálunk.
Véleményem szerint Ön eleve elfogult a javaslatommal szemben. Egyáltalán nem csodálkozom hogy a nézeteimet "illuzórikusnak" minősíti. Szerintem Öntől nem is várható más. Ez a megfellebbezhetetlen liberális vélemény.
A záró soraira külön is szeretnék reagálni. Írja: "...az a javaslatom ... felejtsük el ezt a "munkahelyteremtő" javaslatot, és térjünk vissza az FNA kérdésére!"
Ön azt javasol, amit akar, de fölösleges. Rám nézve egyébként sem kötelező. Önnek nem kötelező olvasni az írásaimat és pláne nem kötelező reflektálnia. Ön ahhoz tér vissza, amihez akar és arról ír, amiről jónak látja. Amivel viszont én nem értek egyet, arról jogom van a véleményemet leírni.
Ezt a "javaslatot" Önnek fölösleges is volt leírnia.
Üdvözlettel:
Borotai Sándor
Loppert Csaba
Borotai Sándor
Őn egy kérdést tett fel nekem: "ha kapna havi 50 ezer forintot azért, mert otthon sepreget, vagy ugyanennyit azért az önkormányzattól, mert az út szélét sepregeti, melyiket Választaná?"
Az a véleményem, hogy Ön tudatosan visszaél a helyzettel. Sokan vannak, akik a havi rendszeres közmunkadíjért lelkesednének, ha azt minden feltétel nélkül alanyi jogon megkapnák. Le is írtam valamelyik cikkemben vagy hozzászólásomban, hogy az aláírásgyűjtőknek a romák közé kellene elmenni és ezzel kampányolni, akkor kétség sem fért volna ahhoz, hogy összejön a kellő számú aláírás. Ha elolvasta volna, akkor Ön most nem teszi fel ezt a kérdést.
De ez egy nagyon "piti" vélemény! A munkához való jogomat, ami számomra az emberhez méltó élethez való jogot jelenti, én nem fogom áruba bocsájtani nevetséges 50 ezer Ft-ért! Sajnos rengetegen vannak, akik a családjuk napi betevő falatjáért eladnák a jövőjüket.
De én megfordítom az Ön kérdését. Ha Ön tudja, hogy maholnap ugyanez a munkanélküli sors vár önre is és a családjára pedig a nélkülözés, akkor is az 50 ezer Ft mellett kardoskodna? Mért akarja tehát ma eladni a saját és a családja jövőjét egy ennyire nevetséges összegért? Hiszen a sorsát Ön vagy a leszármazottjai sem kerülhetik el!
Rossz volt a kérdése...
Üdvözlettel:
Borotai Sándor
Loppert Csaba
Ha ezt a jogot megvonnánk tőle, akkor már nem munkáltató lenne, hanem alattvaló. Vagyis akkor már nem piacgazdaságban, hanem parancsgazdaságban élnénk. Ez pedig egyikünknek sem célja (legalábbis remélem).
Borotai Sándor
Visszatérve a kérdésére egy kiegészítést kell tennem. A kérdése így hangzott: "ha kapna havi 50 ezer forintot azért, mert otthon sepreget, vagy ugyanennyit azért az önkormányzattól, mert az út szélét sepregeti, melyiket választaná?"
Sokat gondolkoztam már magam is ezen a kérdésen. Nem most, hogy Ön feltette, hanem már jó ideje. Egyetlen módon lehet a kérdést reálisan szemlélni. Mégpedig úgy, hogy miért szavaznám meg az 50 ezer Ft-os LÉT-jövedelmet, amikor tudom, hogy ezzel csak elkótyavetyélem az emberhez méltó élethez való jogomat. Nos a válaszom a következő...
Megszavaznám az 50-25-75 ezer Ft-os LÉT-jövedelem összegét is, de kizárólag csak azért, hogy azokon segítsek, akiknek már ma is égetően szüksége volna akár egy ilyen nevetséges összegű alapjövedelemre is, mert TÖBB, MINT A SEMMI! De ezzel együtt a jogfenntartásomat is megfogalmaznám és kifejezésre is juttatnám, hogy ezzel nem érem be. Akár még aznap egy új és önálló mozgalmat indítanék egyrészt az összeg emelésére, másrészt a munkához (a fizetett bérmunkához) való jog elismeréséért. Azaz kifejezésre juttatnám, hogy a követelésünk itt nem áll meg. Azt hiszem így pontos a véleményem és így korrek a válaszom.
Üdvözlettel:
Borotai Sándor
Borotai Sándor
Tisztelt Loppert Úr! Ezennel válaszolok a 23. számú levelére is, mely a mai napon 17:02-kor kelt (a budapesti idő szerint ez valószínűleg 18:02).
Nem is vitattam soha azt az állítást, amelyet Ön fogalmazott meg: "1. az élethez való alapvető emberi jogból következően mindenkinek joga van a megélhetéséhez szükséges feltétel nélküli alapjövedelemre." Olyan értelmű idézetet Ön tőlem nem tud felhozni, amivel bármi ilyesmit bizonyítani tudna. A vita nem is ezen van köztünk.
Vita van köztünk egyrészt azon, hogy mekkora összegű alapjövedelem az, amely biztosíthatja az emberhez méltó életet. Továbbá vita van köztünk a munkához való jog kérdésén. Ön nem tudni miért, de elutasítja a munkához való jogot. Ön szerint a munkanélküli ne akarjon semmit többet, csak alapjövedelmet.
Ha Ön nem értette volna meg eddig, akkor most újra közlöm Önnel, hogy NINCS SEMMI ELLENTMONDÁS A MUNKÁHOZ VALÓ JOG ÉS AZ FNA KÖZÖTT. a KETTŐ NEM ZÁRJA KI EGYMÁST, HANEM ELLENKEZŐLEG, AZ FNA NAGYON JÓL KIEGÉSZÍTI A MUNKÁHOZ VALÓ JOGBAN MEGFOGALMAZÓDÓ EMBERJOGI IGÉNYT!
Önnek vajon miért nem jó ez a kettő együtt? Önnek miért fáj az, ha a munkanélküli az alapjövedelmen felül még FIZETETT munkát is szeretne végezni? Hiszen neki is joga van egy olyan magasabb életminőségre, amelyet csak akkor érhet el, ha az alapjövedelmen felül még bérmunkát is végez, amiért munkabért kap. Ön irigy talán a munkalehetőségeket illetően? A saját kiváltságos pozícióját félti? Ezen a ponton nekem ez "büdös", itt "kilóg a lóláb" és érződik a hátsó szándék.
A következő állításában Ön viszont téved: "2. munkahelyhez vagy munkamegbízáshoz ezzel szemben senkinek nincs veleszületett, feltétel nélküli joga. A munkáltatónak illetve a megbízónak ugyanis joga van feltételeket szabni munkavállalójával szemben, amikor munkaszerződést köt vele."
Kétségtelen, hogy a munkáltatónak joga van munkaköri feltételeket megszabni. Soha nem állítottam, hogy ilyen joga nincs. De nem diszkriminálhatja a munkavállalókat például nemük, vallásuk, etnikai hovatartozásuk, szexuális orientációjuk szerint, vagy akár az alapján, hogy valaki karcsú vagy molett, kis mellű vagy dúskeblű, szőke vagy barna stb. Gondolom ezzel Ön is egyetért. A munkáltató kizárólag a munkakör betöltéséhez szükséges szakképzettség és alkalmasság alapján válogathat a munkavállalók között. A munkáltató nem köthet ki például szexuális ellenszolgáltatásokat az alkalmazás fejében.
Ilyen értelemben a munkavállaló akár pert is nyerhet a munkáltatóval szemben, ha bizonyítani tudja, hogy minden munkaköri követelménynek messzemenően megfelelt, de a munkáltató mégsem őt alkalmazta, hanem egy alacsonyabb szakképzettségű havert. Tehát Ön téved, amikor azt állítja, hogy a munkavállalónak nem fűződik joga az alkalmazáshoz. (Az más kérdés, hogy az elutasított jelentkező tudja-e bizonyítani mindezt.)
Ráadásul kimondatlanul is valószínűnek tartom, hogy Ön azt a mesét akarja beadni nekem, hogy a munkáltatónak joga van a munkanélküliséget mesterségesen magas szinten tartva a munkavállalókat kiszolgáltatott helyzetben tartani, hogy ezzel munkaerő túlkínálatot hozzon létre, hogy kedvére válogathasson a kis mellűek és a dúskeblűek között, mert az elérhető profitja így lesz a maximális. És ez az, amiről valójában beszélni kell! Gondolom Ön sem akarja azt állítani, hogy ilyesmi a munkaköri előírások között szerepelhet. Ez nem munkaköri előírás, hanem politikai szándék. És ha fűződik is jogos gazdasági érdek ahhoz, hogy a gazdaság ne legyen munkaerő korlátos, de az igenis jogos társadalmi elvárás, hogy létezzen társadalmi konszenzus arra nézve, mekkora munkanélküliséget tolerál a társadalom. Álláspontom szerint a társadalom minden további nélkül tolerál 1-3%-os munkanélküliséget (a mértéken lehet vitatkozni). De semmiképpen nem tolerál 30%-os munkanélküliséget! És bizony erre való (volna) a munkához való jog intézménye, mely arról kellene szóljon, hány órás legyen a munkaidő ahhoz, hogy az a bizonyos konszenzusos szint tartható legyen. Vagyis egyszerre legyen kívánatos munkaerőkínálat, de ne legyen túl magas munkanélküliség! Sajnos a mai világban csak a tőketulajdonosok szándéka érvényesül.
A társadalomnak tehát joga van arra, hogy a tőketulajdonosokra rákényszerítsen egy konszenzusos szintű munkanélküliséget! Ön téved, ha ezt tagadni akarja. Mindezt csak azért írtam le, hogy Ön nehogy véletlenül a munkaköri követelmények közé sorolja a 30%-os munkanélküliséget!.
Ön a következőt írja: "Ha ezt a jogot megvonnánk tőle, akkor már nem munkáltató lenne, hanem alattvaló. Vagyis akkor már nem piacgazdaságban, hanem parancsgazdaságban élnénk." Ki akarja korlátozni a munkáltató jogát arra nézve, hogy a munkaköri követelményeket megszabja? Ami jogos, az továbbra is megszabhatja. De politikai feltételeket nem támaszthat! Mitől volna ez parancsuralmi rendszer?
A szezont a fazonnal ne tessék összekeverni! Az még nem parancsuralmi rendszer, ha megszüntetjük a munkáltató egyoldalú önkényét, azaz a mesterségesen magas szinten tartott munkanélküliséget.
Vagy Önnek célja a 30%-os vagy még magasabb munkanélküliség fenntartása? Már megbocsásson a kérdésért, de ha Ön hülyeségeket kérdezhet tőlem, akkor én köteles vagyok visszakérdezni, hogy mi célból teszi ezt?
Üdvözlettel:
Borotai Sándor
Borotai Sándor
Ez az ország tele van megmondóemberekkel, akik doktriner módon egyszerűen csak kinyilatkoztatják megmásíthatatlan véleményüket. Találkoztunk ilyenekkel az FNA parlamenti vitájánál a Szociális Bizottság előtt, amelyet Szili Katalin kezdeményezésére tartottak. Akkor a Fideszes és Jobbikos intézték el a fölvetést mindössze annyival, hogy (1) kérem van itt munka bőven, aki dolgozni akar, az talál magának, (2) a közmunka program amúgy is mindent megold, illetve (3) a cigányokat amúgy is a legjobb volna kiebrudalni az országból.
Ön pedig bemutatja itt a vitában a megfellebbezhetetlen liberális véleményt, amely hasonló módon doktriner. Kijelenti, hogy a munkaidőcsökkentés államcsődöt okozna és a téma ezzel el van intézve. "Punktum."
Tehát most Ön képviseli azt a véleményt, amit a parlamenti szociális bizottsági meghallgatáson a Fidesz és a Jobbik, hogy a kérdést még csak megvitatni sem lehet.
A magam részéről csak annyit kívánok hozzátenni, ez tökéletesen szemlélteti, hogy (1) miért nincs Magyarországon demokrácia, ill. (2) miért nem vagyunk képesek megoldani a válságot.
Üdvözlettel:
Borotai Sándor
Borotai Sándor
A február 28-án 11:07-kor (magyar idő szerint 12:07-kor) kelt levelében van pár mondat, amit nem kielégítő módon válaszoltam meg. Idézem: "Az Ön elképzelése a munkaidő felére csökkentéséről teljesen illuzórikus tévút. Franciaországban levitték 35 órára, a bérszínvonal megőrzésével, és emiatt elég sok gondjuk is van a franciáknak. Most kapaszkodnak a németek után. Képzelje, mi lenne, ha 20 órára mennének le!"
Ez a dolog teljesen másról szól, nevezetesen a francia állam társadalombiztosítási bevételeiről és kiadásairól. Ugyanúgy, ahogy a nyugdíjkorhatár emelése is erről szól. A Credit Crunch óta (talán) nincs ország, amely ne emelné a nyugdíjkorhatárt és ne szigorítani a jóléti rendszerét. A cél az, hogy minél kevesebb legyen a kiadás és minél több a bevétel. A fals pedig az benne, hogy a nyugdíjkorhatár emelése növeli a munkanélküliséget.Ezt a célt szolgálja Franciaországban a munkaidő emelése is és a fals mellékhatása is ugyanaz.
Egyszerűen arról van szó, hogy a Credit Crunch óta "sikk" lett az állami megszorító politika a "vállalkozásélénkítés" jegyében. Úgy vélik, hogy ilyen módon növelhetőek az állami adóbevételek. A hatása kiszámíthatatlan, mert növeli a munkanélküliséget. Mérhető többlet csak akkor származik belőle, ha egyidejűleg csökkentik a munkanélküliséggel kapcsolatos kiadásokat (segélyeket) is. Azaz a hatása egyszerű "kinyilatkoztatással" nem foglalható össze, mint ahogyan Ön teszi.
A vállalkozás élénkítő jellege viszont nagyon egyszerűen megfogalmazható: a vállalkozások profitképességének javításán keresztül véli a kormány a gazdaságot fellendíteni és ezért hoz vállalkozásbarát intézkedéseket abban a hiszemben, hogy a cégek adóbefizetéseiből az majd meghálálja önmagát.
Összességében pedig semmi egyebet nem mutat a francia kormány törekvése azon kívül, hogy fogalma sincs, mit csináljon a globális válság leküzdése érdekében.
Ha Önnek igaza volna, akkor hadd kérdezzem meg, miért nem állították vissza a Dickens korában volt heti munkaidőt? Hiszen az Ön logikájából az következne.
Üdvözlettel:
Borotai Sándor
Borotai Sándor
Az előző írásomban hivatkozott február 28-án kelt levelében még mindig van egy kérdés, amire adós vagyok a korrekt válasszal. Idézem: "Magyarországon a munkanélküliek jó része, mintegy 1 millió ember "foglalkoztathatatlan", vagyis nem rendelkezik a - bármilyen - munka elvégzéséhez szükséges képességekkel. Mi lenne annak a vége, ha megint képzetlen embereket ültetnének "pozícióba?" Ön szerint tehát ez az egy millió ember semmilyen munkára nem alkalmas, ami objektív akadálya a munkaidő csökkentésnek.
Egyáltalán nem arról van szó hogy bárkit is "pozícióba" kellene "ültetni". Arról van szó, hogy (fizetett) munkalehetőséget kell biztosítani mindenki számára, aki dolgozni és pénzt keresni akar.! Ön miért nevezi "pozíciónak" a munkát? Eleve kiváltságnak tekinti?
Válaszul elegendő egyszerűen arra hivatkozni, hogy az Ön állítása nem igaz! Lévén a Magyarországra települt korszerű külföldi termelőüzemek zöme közönséges összeszerelő üzem, amely az anyavállalat számára közönséges bérmunkát végez. A munka jellege szimpla szalagmunka (operátor tevékenység), mely semmiféle képzettséget nem igényel és 10 perc alatt elsajátítható. Magam is dolgoztam olyan multinacionális cégeknél, amelyek tudatosan vállalták, hogy teljesen eldugott régiókból, száz kilométerekről szállították oda a semmiféle képzettséggel nem rendelkező munkaerőt, mert számukra ezt tűnt a legolcsóbbnak. Az ilyen munkaerő alkalmazásában az összes kérdés mindössze annyi, hogy mennyi idő alatt képesek megszokni a munkafegyelmet és a munkahelyi kötöttségeket. Nézetem szerint ha valaki dolgozni akar, az képes is a munkafegyelmet megszokni.
Azokról pedig, akik nem is akarnak dolgozni, róluk egyáltalán nem beszéltem. Ők vélhetően önszántukból is beérik az alapjövedelemmel.
Sajnos újra ott tartunk, ahol az 50-es években, hogy első generációs munkaerőt kellett ipari munkára szoktatni. De ahogy akkor lehetséges volt, úgy ma is az. Sőt... Gondoljon csak bele, hogy Kínában, Indiában vagy Bangladesben is tömegében alkalmaznak első generációs munkaerőt - akár számítógépek összeszerelésére is. Mennyivel rosszabb az első generációs magyar munkaerő például a bangladesinél?
Azzal, hogy Ön ezt a munkaerőt bármilyen munkára teljesen alkalmatlannak minősíti, eleve lemondott arról, hogy ők a munka világába visszavezethetők. Pedig csak arról van szó, hogy ezek az emberek hosszú ideje tartósan munkanélküliek és sokuknak még egyáltalán nem is volt soha munkahelye. Azaz egyáltalán nem szoktak hozzá a munkához. Természetesen idő kell, míg hozzászoknak. Ha Ön a fáradtságot is sajnálja erre, akkor ez bizony nagyon is hajaz a társadalmi kirekesztésre. Pedig mint korábban említettem, olyan munkákról van szó, ami semmiféle szakképzettséget nem igényel.
Az, hogy valaki tartósan munkanélküli, az eleve kirekesztettséget jelent. S mint minden halmozottan hátrányos helyzet, ez is újratermelődik. A társadalom felelőssége egyértelmű. Ezt az egy millió embert Ön minden lelkiismeret-furdalás nélkül a Taigetoszra ítélte azzal, hogy "foglalkoztathatatlannak" minősítette őket. Ön felelőtlenül dobálózik a szavakkal.
A kirekesztő szándék Önnek minden szavából érződik.
Üdvözlettel:
Borotai Sándor
Loppert Csaba
Ezek sorában az első, amint már említettem: az automatizáció. Hála elsősorban az Internetnek, ma már nemcsak az iparban és a mezőgazdaságban, hanem immár a szolgáltató szektorban is egyre inkább gépek végzik a munkát. Főként a mindenki által utált, repetitív, senkinek semmilyen örömet nem okozó, nehéz fizikai munkát. Például a szemétszállítást és - ahol lehet - a takarítást. Vagy itt van a legutóbbi példa: a csomagszállítás. A Magyar Posta nagy csomagkézbesítő terminálokat szerel fel az ország különböző pontjain, ahol a megfelelő kód ismeretében emberi kéz közvetítése nélkül veheted fel a neked küldött csomagot. De említhetném az automata pénztárakat a Tescóban, a vezető nélküli metrót (sőt: gépkocsit!), a titkárnőt helyettesítő "diktáló-gépíró szoftvert" és még a szakmák tucatját, amelyek nemsokára meg fognak szűnni az automatizáció-robotizáció miatt.
Általános recept tehát nincs. A jogosultak majd eldöntik, hogy mit kezdenek vele. Mindenesetre jobb, ha ők kapják meg, mint ha a "jóléti állam" útvesztőiben szivárog el kézen-közön, és jut a tehetősebbek zsebébe, ugyanez a pénz.
Hollár István
Emke Kellnyi
Loppert Csaba
Borotai Sándor
Ön azt írja, hogy "ezer és egy oka van annak, hogy foglalkoztathatatlan az az egy millió ember! Ezek sorában az első, amint már említettem: az automatizáció." Ne haragudjon, ha ezt a logikát kifigurázom! A kettőnk közötti vita ugyanis éppen arról szól, hogy többek között az automatizáció térnyerésének következtében előállt munkanélküliség felszámolható-e a munkaidő csökkentésével. Ön azt az érvet hozta fel, hogy a munkanélküliség hazánkban ilyen módon nem csökkenthető, mert a magyar munkanélküliek jelentős része, mintegy 1 millió fő "foglalkoztathatatlan", hisz nem rendelkezik semmiféle szakképzettséggel. Jómagam ezt kétségbe vontam, mert az összeszerelő kft-k tevékenysége zömében semmiféle szakképzettséget nem igényel.
Most pedig Ön azt válaszolja, hogy az automatizáció miatt foglalkoztathatatlan az a bizonyos 1 milliós munkanélküli réteg! Kedves Loppert Úr! Előállt a paradox helyzet, hogy farkába harapott a kígyó! Ön azzal magyarázza, hogy nem lehet munkaidőt csökkenteni, ami az oka a munkanélküliségnek. Hát persze, hogy nem lehet munkaidőt csökkenteni, mert akkor csökkenne a munkanélküliség! Ez pedig nem cél és - kezdek rájönni, hogy - az Ön felfogása szerint egyáltalán nem is kívánatos.
Majd Ön lelkendezve sorolja a számítástechnika előnyeit egy sor alkalmazásban és megkérdezi: "Ennek szerintem inkább örülni kell. Ugye nem vagyunk géprombolók!?" Persze, hogy nem vagyunk géprombolók. Örülünk is ezeknek az alkalmazásoknak. De az a véleményem, ha valakinek arra van szüksége, hogy a postai küldeményét emberi kér érintése nélkül kézbesítsék ki neki, mert így egy nappal gyorsabban kapja meg, akkor fizesse meg annak az árát! Az ár pedig tükrözze annak társadalmi költségeit, hogy az automatizáció révén emberek váltak munkanélkülivé! Végső soron pedig igenis legyen szempont, hogy az automatizálás a termék árát növeli! NE LEGYEN KIFIZETŐDŐ SE A TERMELŐNEK, SE A FOGYASZTÓNAK A MUNKANÉLKÜLISÉG NÖVEKEDÉSÉNEK ROVÁSÁRA ELŐNYHÖZ JUTNI! Mert végső soron erről van szó kedves Loppert úr, hogy mint fogyasztó, személy szerint Önnek is haszna származik a munkanélküliségből! Hát fizesse azt meg!
Igenis lehetséges a technikai fejlődés és lehetséges annak az előnyeit élvezve mindenféle géprombolás nélkül a munkaidőcsökkentés!
Megint csak azt tudom mondani, hogy írtam ám erről a témáról, az Amazonról, méghozzá nem is egy cikket. Az első írásom december 4-én kelt, a második pedig december 6-án. Újra csak azt tudom mondani, ha Ön nem volna olyan lusta visszaolvasni és elolvassa az írásaimat, akkor neki sem áll ilyen alaptalan hülyeségeket írogatni. Illetve, ha nem volna olyan nagy mellénnyel a saját véleményéről.
Ön kedes Loppert úr az olcsó Tesco gazdaságoshoz ragaszkodik és ennek érdekében kardoskodik a pitiáner összegű FNA mellett. Ami természetesen akkor lesz pitiáner összegű, ha nincs munkához való jog és munkaidőcsökkentés. Mert akkor nagyobb a munkanélküliség és alacsonyabb bérért dolgoznak a Tesco árufeltöltői is.
"Az az egy millió ember tehát elsősorban emiatt "foglalkoztathatatlan"." - írja Ön. Ezt a mondatot lefordítva magyar nyelvre, azt jelenti, hogy 1 millió ember azért "foglalkoztathatatlan", mert Önnek mint fogyasztónak érdeke, hogy ne foglalkoztassák őket! Jól értem? Egyenesen ez következik az Ön szavaiból! Ön akkor jár jól, ha legkevesebb 1 millió ember munkanélküli Magyarországon! Köszönöm, hogy kimondta!
Majd Ön ezt írja: "Távol áll tőlem, hogy bárkit is okoljak..." [a munkanélküliségért]. Hát még szép! Mert a fentiek alapján csak önmagát okolhatja.
[Sajnos a formázás megint befuccsolt...]
"Nos, azt hiszem, hogy ezeknek az embereknek a problémáira rövid távon csakis a FNA jelent megoldást." - írja Ön. Nem vitatom, hogy a munkaidőcsökkentés sem jelent abszolút megoldást a munkanélküliség problémájára, de változatlanul állítom, hogy teljes foglalkoztatottsághoz közeli állapot elérhető volna általa. Tehát vitatom azt az elutasító álláspontot, hogy még gondolkodni sem szabad rajta. Felelőtlenségnek tartom valamit csak úgy, mindenféle szakmai mérlegelés nélkül elutasítani.
"Annak az időnek pedig, amikor valamiféle Főhatóság megmondja, hogy kit, milyen munkahelyre lehet és kell "benyomni", egyszer s mindenkorra vége!"
Szerintem ez a mondat ismét csak az Ön gondolatvilágának a torzulása. Én ilyesmiről sehol nem írtam. A szavaimban szó sem volt arról, hogy egy hatóságnak kellene megmondani, hogy kit milyen munkahelyre kellene "benyomni". Ismét megkérdezem, Ön szerint Dickens korában létezett ilyen "Főhatóság"? Pedig munkaidőt akkor is csökkentettek ám! Persze Ön nyilván szeretné ezt is letagadni.
Borotai Sándor
Elnézést kérek azért, hogy előző levelemben elfelejtettem elköszönni, így hát pótolom.
Üdvözlette:
Borotai Sándor
Ps.: Egyben megragadom az alkalmat, hogy emlékeztessem a Loppert-szimpatizánsokat, illene az érvelésében lévő logikai ellentmondásokat is észrevenni és szóvá tenni, illetve "csatlakozni" azokhoz, akik azt észreveszik. Netán korrekt dolog volna az ellenfél érvelését is méltatni. Nem miattam, mert nem nekem van szükségem rá, hanem önmaguk miatt. mert a bakijaikkal önmagukat minősítik.
Robes
A Párt neve: Ész, Erő, s az oly szent Akarat Pártja. Ez nem lenne tömegpárt, az hatalmi harcokat jelentene. 2 5 fős csoportban gondolkodom. Ennyi emberrel tényleg lehet dolgozni. Természetesen, szaporodni kell majd. De a fenti alapelv a vidéki csoportokban is kell.
Mit jelent, az ÉSZ?
5 főnél, fel kell ismerni saját kompetenciáinkat. Ehhez készítettem egy honlapot.
Az ÉSZT fel kell ismerni, át kell gondolni, meg kell valósítani. Ehhez kellenek a különféle hozzáértések, kompetenciák.
Bevált módszerem, hogy a résztvevőktől kérek ötleteket, amiket felírok egy papírra. Nem az érdekel, hogy kik mondják! Amikor kifogynak az ötletekből (háttal a csoportnak), Ők választanak, hogy melyik témával foglalkoznának szívesen. Ebben az esetben, a kis csoportok rendkívül lelkesen dolgoznak.
Az ERŐ: Persze nem verekedésre gondolok. De, mivel mindenki más és más képességgel rendelkezik, olykor lehet komolyabb munka is. Mint például a Falugyűlés, ahol meg kell nyerni a polgármestert, hogy engedélyezze a programot. (A módszer, hasonló a feljebb leírt folyamathoz.) Ehhez csak egy plakát elegendő. (csatolás). A Plakát egyetlen napirendet mutat: "Mire van szüksége a falunak?) A témaválasztásnál a gazdák mondják el az igényeiket, majd a munkanélküliek jelentkeznek a gazdák igényeinek kielégítésére.
És végül, az oly szent Akarat:
Magyarország sok sebből vérzik. A lakosság 4,5 %-a nem talál munkahelyet, éhezik, a gyermekek szinte analfabéták. A módszer változatlan. Ha jól csináljuk, a módszer el fog terjedni az egész országban. Egy faluban biztos, hogy vannak szép cigánylányok. Tudnak zenélni, énekelni, szívesen veszik fel a régi hagyományos ruhájukat. Ebből lehet vetélkedő is, és a falu hangulatát javítja, ha a helyi lakósok megismerik a szereplőkben rejlő értékeket. (Az érdeklődő vendégek még fizetni is képesek.)
Mit jelent a kompetencia?
Az Európai Unió ajánlotta 2000.-ben, hogy foglalkozzunk a kompetenciákkal. Ezért választottuk a KAPTÁR nevet.
Milyen kompetens embereket várunk?
Keresgélő: Könnyen ismerkedő, akár egy lakásba is becsöngetni hajlandó, a szükséges eszközök (helyiség, stb.)
Alkotó: Ötletgazda, Tele van ötletekkel, javaslatokkal.
Precíz: Ehhez leginkább a lányokra számítunk. (Könyvelés, gazdálkodás, szükséges elszámolások.)
Tevékeny: Szeret tervezni, dolgozni.
Átérző: Megint a lányokra számítunk. Sokkal több érzékük van a hibák felismerésénél, mint a fiúknál.
Rendszergazda: Tanácsadás, módszereket ismerőket várunk.
A tervezett Pártban nincs főnök!
Kis körökben dolgoznánk, a kompetenciák szerinti képességek alapján.
Feltárjuk a munkanélküliek képességeit, megkeressük a vidéki ismerőseinket, barátainkat. A módszer továbbra is az 5 fős csoportban dolgozik.
Természetesen, a munkával rendelkezők tovább folytatják a tevékenységüket.
Ha ráérzel a jelenlegi nyafis, fantázia nélküli „Apolitikusok” feleslegességére,
Ha Valóban TENNI akarsz,
Ide írj!
Get a Free .TK Domain Name
Register a domain name. It's FREE!
details
Dot TK is a FREE domain registry for all websites on the Internet. It has exactly the same power as other domain extensions, but it's free! Because it's free, millions of others have been using .TK domains since 2001 - which makes .TK powerful and very recognizable.
Shorten a long web address
Rename a long web address (URL) into a real domain name
details
Ever wondered about an easy way to communicate long web addresses to your friends? Or are you getting complaints from people when you have emailed a long web address and they had to cut and paste the URL back together? Then you have come to the right place! With Dot TK you can rename any web address into an easy-to-remember short domain name.
A Párt neve: Ész, Erő, s az oly szent Akarat Pártja. Ez nem lenne tömegpárt, az hatalmi harcokat jelentene. 2 5 fős csoportban gondolkodom. Ennyi emberrel tényleg lehet dolgozni. Természetesen, szaporodni kell majd. De a fenti alapelv a vidéki csoportokban is kell.
Mit jelent, az ÉSZ?
5 főnél, fel kell ismerni saját kompetenciáinkat. Ehhez készítettem egy honlapot.
Az ÉSZT fel kell ismerni, át kell gondolni, meg kell valósítani. Ehhez kellenek a különféle hozzáértések, kompetenciák.
Bevált módszerem, hogy a résztvevőktől kérek ötleteket, amiket felírok egy papírra. Nem az érdekel, hogy kik mondják! Amikor kifogynak az ötletekből (háttal a csoportnak), Ők választanak, hogy melyik témával foglalkoznának szívesen. Ebben az esetben, a kis csoportok rendkívül lelkesen dolgoznak.
Az ERŐ: Persze nem verekedésre gondolok. De, mivel mindenki más és más képességgel rendelkezik, olykor lehet komolyabb munka is. Mint például a Falugyűlés, ahol meg kell nyerni a polgármestert, hogy engedélyezze a programot. (A módszer, hasonló a feljebb leírt folyamathoz.) Ehhez csak egy plakát elegendő. (csatolás). A Plakát egyetlen napirendet mutat: "Mire van szüksége a falunak?) A témaválasztásnál a gazdák mondják el az igényeiket, majd a munkanélküliek jelentkeznek a gazdák igényeinek kielégítésére.
És végül, az oly szent Akarat:
Magyarország sok sebből vérzik. A lakosság 4,5 %-a nem talál munkahelyet, éhezik, a gyermekek szinte analfabéták. A módszer változatlan. Ha jól csináljuk, a módszer el fog terjedni az egész országban. Egy faluban biztos, hogy vannak szép cigánylányok. Tudnak zenélni, énekelni, szívesen veszik fel a régi hagyományos ruhájukat. Ebből lehet vetélkedő is, és a falu hangulatát javítja, ha a helyi lakósok megismerik a szereplőkben rejlő értékeket. (Az érdeklődő vendégek még fizetni is képesek.)
Mit jelent a kompetencia?
Az Európai Unió ajánlotta 2000.-ben, hogy foglalkozzunk a kompetenciákkal. Ezért választottuk a KAPTÁR nevet.
Milyen kompetens embereket várunk?
Keresgélő: Könnyen ismerkedő, akár egy lakásba is becsöngetni hajlandó, a szükséges eszközök (helyiség, stb.)
Alkotó: Ötletgazda, Tele van ötletekkel, javaslatokkal.
Precíz: Ehhez leginkább a lányokra számítunk. (Könyvelés, gazdálkodás, szükséges elszámolások.)
Tevékeny: Szeret tervezni, dolgozni.
Átérző: Megint a lányokra számítunk. Sokkal több érzékük van a hibák felismerésénél, mint a fiúknál.
Rendszergazda: Tanácsadás, módszereket ismerőket várunk.
A tervezett Pártban nincs főnök!
Kis körökben dolgoznánk, a kompetenciák szerinti képességek alapján.
Feltárjuk a munkanélküliek képességeit, megkeressük a vidéki ismerőseinket, barátainkat. A módszer továbbra is az 5 fős csoportban dolgozik.
Természetesen, a munkával rendelkezők tovább folytatják a tevékenységüket.
Ha ráérzel a jelenlegi nyafis, fantázia nélküli „Apolitikusok” feleslegességére,
Ha Valóban TENNI akarsz,
Ide írj!
Get a Free .TK Domain Name
Register a domain name. It's FREE!
details
Dot TK is a FREE domain registry for all websites on the Internet. It has exactly the same power as other domain extensions, but it's free! Because it's free, millions of others have been using .TK domains since 2001 - which makes .TK powerful and very recognizable.
Shorten a long web address
Rename a long web address (URL) into a real domain name
details
Ever wondered about an easy way to communicate long web addresses to your friends? Or are you getting complaints from people when you have emailed a long web address and they had to cut and paste the URL back together? Then you have come to the right place! With Dot TK you can rename any web address into an easy-to-remember short domain name.
A Párt neve: Ész, Erő, s az oly szent Akarat Pártja. Ez nem lenne tömegpárt, az hatalmi harcokat jelentene. 2 5 fős csoportban gondolkodom. Ennyi emberrel tényleg lehet dolgozni. Természetesen, szaporodni kell majd. De a fenti alapelv a vidéki csoportokban is kell.
Mit jelent, az ÉSZ?
5 főnél, fel kell ismerni saját kompetenciáinkat. Ehhez készítettem egy honlapot.
Az ÉSZT fel kell ismerni, át kell gondolni, meg kell valósítani. Ehhez kellenek a különféle hozzáértések, kompetenciák.
Bevált módszerem, hogy a résztvevőktől kérek ötleteket, amiket felírok egy papírra. Nem az érdekel, hogy kik mondják! Amikor kifogynak az ötletekből (háttal a csoportnak), Ők választanak, hogy melyik témával foglalkoznának szívesen. Ebben az esetben, a kis csoportok rendkívül lelkesen dolgoznak.
Az ERŐ: Persze nem verekedésre gondolok. De, mivel mindenki más és más képességgel rendelkezik, olykor lehet komolyabb munka is. Mint például a Falugyűlés, ahol meg kell nyerni a polgármestert, hogy engedélyezze a programot. (A módszer, hasonló a feljebb leírt folyamathoz.) Ehhez csak egy plakát elegendő. (csatolás). A Plakát egyetlen napirendet mutat: "Mire van szüksége a falunak?) A témaválasztásnál a gazdák mondják el az igényeiket, majd a munkanélküliek jelentkeznek a gazdák igényeinek kielégítésére.
És végül, az oly szent Akarat:
Magyarország sok sebből vérzik. A lakosság 4,5 %-a nem talál munkahelyet, éhezik, a gyermekek szinte analfabéták. A módszer változatlan. Ha jól csináljuk, a módszer el fog terjedni az egész országban. Egy faluban biztos, hogy vannak szép cigánylányok. Tudnak zenélni, énekelni, szívesen veszik fel a régi hagyományos ruhájukat. Ebből lehet vetélkedő is, és a falu hangulatát javítja, ha a helyi lakósok megismerik a szereplőkben rejlő értékeket. (Az érdeklődő vendégek még fizetni is képesek.)
Mit jelent a kompetencia?
Az Európai Unió ajánlotta 2000.-ben, hogy foglalkozzunk a kompetenciákkal. Ezért választottuk a KAPTÁR nevet.
Milyen kompetens embereket várunk?
Keresgélő: Könnyen ismerkedő, akár egy lakásba is becsöngetni hajlandó, a szükséges eszközök (helyiség, stb.)
Alkotó: Ötletgazda, Tele van ötletekkel, javaslatokkal.
Precíz: Ehhez leginkább a lányokra számítunk. (Könyvelés, gazdálkodás, szükséges elszámolások.)
Tevékeny: Szeret tervezni, dolgozni.
Átérző: Megint a lányokra számítunk. Sokkal több érzékük van a hibák felismerésénél, mint a fiúknál.
Rendszergazda: Tanácsadás, módszereket ismerőket várunk.
A tervezett Pártban nincs főnök!
Kis körökben dolgoznánk, a kompetenciák szerinti képességek alapján.
Feltárjuk a munkanélküliek képességeit, megkeressük a vidéki ismerőseinket, barátainkat. A módszer továbbra is az 5 fős csoportban dolgozik.
Természetesen, a munkával rendelkezők tovább folytatják a tevékenységüket.
Ha ráérzel a jelenlegi nyafis, fantázia nélküli „Apolitikusok” feleslegességére,
Ha Valóban TENNI akarsz,
Ide írj!
Get a Free .TK Domain Name
Register a domain name. It's FREE!
details
Dot TK is a FREE domain registry for all websites on the Internet. It has exactly the same power as other domain extensions, but it's free! Because it's free, millions of others have been using .TK domains since 2001 - which makes .TK powerful and very recognizable.
Shorten a long web address
Rename a long web address (URL) into a real domain name
details
Ever wondered about an easy way to communicate long web addresses to your friends? Or are you getting complaints from people when you have emailed a long web address and they had to cut and paste the URL back together? Then you have come to the right place! With Dot TK you can rename any web address into an easy-to-remember short domain name.
Borotai Sándor
Megtenné, hogy nem itt szervezi a pártját? A csoport témájához Ön eddig még egyszer sem szólt hozzá. Ezért úgy gondolom, hogy Ön és az Ön szervezés alatt álló pártja nem érdeklődik a alapjövedelem iránt. Ezért megköszönném, ha nem tapadna hozzá ehhez a csoporthoz.
Felhívom szíves figyelmét, hogy Önnek lehetőségében áll saját csoportot nyitni, ahol a pártja szervezését végezheti és egyben megkímél bennünket attól, hogy a olvasnunk kelljen a levelezésüket.
A magam és a csoporttagok nevében előre is megköszönöm szíves megértését!
Üdvözlettel:
Borotai Sándor
Hollár István
Zoltay Tibor
Csatlakozom az Emőkéhez. Valóban kimerítő érvelés volt.
Zoltay Tibor
Zoltay Tibor
És én is.