FNA – a dolgozókal együtt vagy a hátuk mögött és a fejük felett?
Borotai Sándor
A közelmúltban az alapjövedelem tárgyában bemutatásra került egy videofilm, amelyben a civil kezdeményezés két aktivistája, Takáts Péter és Szabó József beszámolt a svájci népszavazási kezdeményezés sikeréről és az Európai Uniós aláírásgyűjtési kampány pillanatnyi helyzetéről. Ebben a videóban (nagyjából 8:50 és 14:30 között) szó esik arról is, hogy miért nem írják alá éppen azok a támogató ívet, akiknek a helyzetén az FNA a leginkább segíteni volna hivatott: a legszegényebbek, a nélkülözők, a tartósan munkanélküliek és a minimálbéren foglalkoztatottak. A kérdést a riporter egészen pontosan 8:52-nél teszi fel Dél-Európára (Spanyolországra, Olaszországra, Görögországra) vonatkoztatva. A civil szervezetek részéről a helyzet tökéletes meg nem értéséről tanúskodik a kérdésre adott válasz.
Minden bizonnyal létezik a probléma, amire a videóban Takáts Péter hivatkozik, hogy kevesen tudnak a civil kezdeményezésről és magáról az alapjövedelem gondolatáról. Ez igaz lehet, ha a borsodi roma népességre gondolunk, de a válasz teljesen elfedi a lényeget. Görögországban, a demokrácia szülőföldjén, Olaszországban és Spanyolországban a munkásmozgalmi hagyományok vannak olyan erősek, hogy nem magyarázhatjuk ezt a dolgot a tájékozatlanság hiányával. Egyszerűen arról van szó, hogy az elégedetlen munkanélküli tömegek nem ezt tartják a problémájuk adekvát megoldásának! Nem alapjövedelemre van szükségük, hanem munkára! Ezzel a kérdéssel viszont az FNA-aktivisták nem hajlandók foglalkozni, struccként a homokba dugják a fejüket.
Takáts Péter válaszából egyenesen az következne, hogy a kellő számú aláírás összegyűjtéséhez meg kell látogatni néhány falut Borsodban és a roma népesség számára ismertetni kell az alapjövedelem gondolatát. Ők, akik a közmunkához sem férnek hozzá, lelkesen üdvözölni fogják, ha ezentúl alanyi jogon megkapják alapjövedelemként azt az összeget és alá fogják írni a támogató ívet. Ha az aktivisták egy laptopot visznek magukkal, az előadások után a jelenlévők online alá is írhatnak. Az aláírásgyűjtési tervet könnyűszerrel teljesíteni is lehet.
De ebből még nem lesz alapjövedelem! Ahhoz egy sokkal szélesebb körű társadalmi összefogás kell! Elsősorban az aktív és öntudatos munkavállaló népesség támogatására van szükség!
Ezzel szemben azt tapasztaljuk, hogy éppen az öntudatos munkásság az, amelyik erős fenntartásokkal viszonyul az alapjövedelem gondolatához. Nem a leginkább rászoruló (zömében roma) népességgel van tehát a gond, hanem az öntudatos munkássággal!
Egy egészen sajátos helyzetről van szó: talán meg kellene kérdezni a kérdésben leginkább érdekelt célcsoport véleményét! Nehogy már egy civil csoport akarja eldönteni, hogy mire van szüksége egy tartósan munkanélkülinek! Vagy egy minimálbéren foglalkoztatottnak. És nehogy már egy civil csoport döntse el, hogy az öntudatos munkásság mit hajlandó támogatni! Azt a munkások fogják eldönteni saját belátásuk szerint. Akikről tudható, hogy jellemzően nem spirituális gondolkodók és nem kulturális kreatívok.
A civil kezdeményezés pedig úgy fogja fel, hogy ők a megoldást kínálják, kvázi a földi paradicsomot hozzák el a rászorulóknak és majdnem csak megsértődnek, hogy a demonstráló görög munkások nem megváltóként ünneplik őket. Az utóbbiak pedig meglehetősen szkeptikusan fogadják, hogy német milliárdosok és svájci spirituális gondolkodók akarják a megváltó szerepét eljátszani. Ebben a vonatkozásban őszintén szólva szkeptikus vagyok magam is.
Persze Magyarországon az aláírásgyűjtés még így is elég jól áll – európai összehasonlításban jelenleg a 3. helyen állunk. Hisz mi magyarok hajlamosak vagyunk a messiást várni és kész vagyunk elhinni, hogy az FNA megoldja majd minden gondunkat. De az öntudatos görög munkásnak nem ez a mentalitása.
Az öntudatos munkásság aktív támogatása nélkül ez a dolog egyszerűen nem megvalósítható! Hogy miért? Mert nekik kell megtermelni az FNA fedezetét! Nem véletlenül magyaráztam, hogy a dolgozó szempontjából ez többlet-munkaidőt jelent a saját szükséglete és a vállalkozó profitjának (plusz az adóknak) megtermelése felett. Ebből adódik a következtetés, hogy szoros együttműködésre és partneri kapcsolatra van szükség a munkásság képviselőivel! És talán célszerű volna a munkához való jog követelését is felvállalni, hogy az aktív munkavállalók támogatását is megszerezhessük. Máskülönben az aktív munkavállaló réteg könnyűszerrel szélsőjobboldali befolyás alá kerülhet és le fogja szavazni az alapjövedelem bevezetését.
De nem, hiába
tettem fel a kérdést, az FNA-aktivisták mereven elzárkóznak még attól is, hogy
arról beszéljünk! Vagy presztízsféltésből (mert más vetette fel), vagy valami
leplezett motiváció okán. Ebből a szempontból nagyon hasznos volt a
kérdésfelvetés, mert legalább fény derült valamire, amit eddig eltakart a máz.
Egyenesen kimondom, az alapjövedelem bevezetése nem megy olyan mentalitással, hogy lenézzük és idejétmúlt dolognak tekintjük a munkásmozgalmat! Hogy egyszerűen nem tartjuk partnernek a munkást! Nem megy úgy, hogy a saját spirituális felsőbbrendűségünk tudatában lenézzük a munkás hétköznapi materializmusát. És főképpen nem megy úgy, hogy a marxizmust a „gonosz” földi megjelenésének tartjuk. Hogyan akarunk így partneri viszonyt kialakítani a munkássággal?
Partneri viszony hiányában csak a dolgozók feje felett és a háta mögött való alkudozásról van szó. És csodálkozunk, hogy a munkás gyanakvó? Azonnal megérzi, hogy lenézzük, megalázzuk, sőt ellenségként (a „gonoszként”) kezeljük. Ne csodálkozzunk, ha gyanakvóan vagy ellenségesen viszonyul az alapjövedelem gondolatához!
Nyilvánvaló, hogy a civil kezdeményezésnek csak a munkás támogató aláírására (a szavazatára) van szüksége, de a véleményére nem. Így kell érteni azt, Hogy Takáts Péter ignorálja egy – hozzá képest – másként gondolkodó véleményét. Így is lehet a dologhoz viszonyulni és talán a hibák ellenére is lesz az alapjövedelemből valami. De erős a gyanúm, hogy az nem az lesz, ami lehetne és ami rendeltetése volna, hogy legyen.
Döntse el mindenki a saját józan belátása szerint, hogy a címben szereplő kérdésre hogyan válaszol!?
Borotai Sándor