Nagyon igaza van felolvasó társunknak, hisz' a szöveg minden olvasóban más hangon szólal meg, így a felolvasó is a maga habitusa, hangja, eddigi élményei, stb. hatására alkot egy képet arról, milyennek érzi a felolvasott mű hangulatát, mondandóját, és ad hangot annak, ami őbenne van, ahogyan azt képes mások számára füllel érzékelhetővé tenni.
Mi nem vagyunk előadóművészek, mi az utca emberei vagyunk, és azért tesszük, amit, hogy aki idő híján, könyv híján, vagy egyszerűen lustaságból nem olvas, adjunk lehetőséget arra, hogy mosogatás, zárjavítás, vagy mittudomén miközben élvezhessék az írók gondolatait.
Ja, és ne feledkezzünk el az egészséges exhibicionizmusról sem, ami inspirál minket, hogy hangot adjunk hangunknak.
Mindegyikőtöknek barátsággal: Gabapa (foldesga)
Egyik felolvasónk mondta: "A szöveg ad egy keretet. Azon belül viszont azt csinálsz vele, amit akarsz. Tehát játszhatsz gátlástalanul. A szöveg keretei között maradva. A könnyed játék a lényeg, az, hogy a szöveg életre kel a hangod által. Elvontan fogalmazva: ha előadod, nem te veszed fel a szöveg "ruháját", hanem a szöveg lesz egy másik kis élőnyény és a ruha a te hangod. Ha ez nagyon perverz, nem kell vele foglalkozni, a lényeg a könnyedség és a játék. Vagy néha hagyni kell, hogy a szöveg játsszon veled. Az a legjobb. Emiatt természetesen a szöveg iránti alázat is elengedhetetlen.