Fwd: Fwd: Böjte Csaba levele
István Kun
Feladó: Zoltán Grauzer <grau...@gmail.com>
Dátum: 2017. április 18. 18:42
Tárgy: Fwd: Fwd: Böjte Csaba levele
Címzett:
Feladó: in...@enpol2000.hu <in...@enpol2000.hu>
Dátum: 2017. április 18. 10:00
Tárgy: Fwd: Fwd: Böjte Csaba levele
Címzett: "drja...@enpol2000.hu" <drja...@enpol2000.hu>
-------- Továbbított üzenet --------
| Tárgy: | Fwd: Böjte Csaba levele |
|---|---|
| Dátum: | Fri, 14 Apr 2017 08:28:51 +0200 |
| Feladó: | zoltan...@t-online.hu |
Megmaradunk!
Én is olvasom az okos, precíz kimutatásokat, hogy az elmúlt években
itt is - ott is mennyivel fogyott a mi drága népünk, és hogy a
statisztikák fényében mire számíthatunk. Természetesen én is ki tudomp
számolni, hogy ha havonta leesik 10 cserép a házamról, akkor mikor
fog elfogyni az összes cserép és rám roskadni a ház. Az is logikus,
és ki is lehet számolni, hogy ha jön nekem ezer méterről az autó
ötvenessel, akkor hány másodperc múlva fog elütni... csak az nem
logikus, hogy miért nem ugrok félre, miért nem igazítom meg a
cserepeket az otthonomon, miért várjuk némán, passzívan a sorsunk
beteljesedését?
Egy statikusan gondolkodó világban élünk, a legtöbb ember abból indul
ki, hogy ilyen a világ, ez van, ezt kell elfogadni. Mostanában újból
és újból felcsendül bennem egy régi, Kájoni János által gyűjtött
csíksomlyói dal refrénje: "ha nincs kenyér, keresünk!"
Igen, mi keresztények a mi Urunktól Istenünktől azt halljuk:
"Keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek","bármit
kértek az én nevemben, azt megkapjátok".
Igen, egy változó, növekvő, kibontakozó világot teremtett az Isten, és
mi ennek a folyamatosan születő világnak vagyunk a gyermekei. Nem
statikus, fáradt gondolkodás kellene vezessen bennünket, hanem egy
dinamikus, bátor, cselekvő, keresztény lelkület, a mi Urunk Istenünk
szelleme. Isten ránk bízta a teremtő erőt, merem-e azt használni
hittel, reménnyel? Szépnek látom Isten adta drága szülőföldemet? Azt,
ami érték nekem, azt örömmel meg merem-e osztani gyermekeimmel???
Egy kedves vállalkozó itt Székelyföldön 15 év alatt egy kis csodát
teremtett: van neki panziója, sípályája és főleg sok-sok vendége. Egy
nap felhívott szomorúan, hogy nagyra nőtt fia összepakolt és elment
Amerikába...
Leültünk beszélgetni és én megkérdeztem őszintén: "Mit gondolsz, ezt,
amit itt 15 év alatt megálmodtál, felépítettél, más országban ezt el
tudtad volna érni? Saját szájával mondta ki, hogy nem. Hát akkor
miért kell nap mint nap azt mondani,hogy itt Erdélyben nem lehet
eredményesen dolgozni, meg nem is érdemes, mert úgyis minden hiába,
meg stb., stb. Ha a gyerekeid nap mint nap csak azt hallják, hogy
nehéz, hogy nem éri meg, akkor miért ne mennének el a mi "rossz"
világunkból?? Barátom némán hallgatott, láttam, hogy érti azt, amiről
beszélünk. Végül is ő űzte el, a problémák folyamatos felemlegetésével
magától, szépen fejlődő vállalkozásától a gyermekét. Így igaz, de
gond egy szál sincs - mondtam neki - most te kell vissza is
édesgessed a fiadat! Ha felhívod, ha írsz neki, mindig mondd el, hogy
mennyi vendég volt, hogy ma hányan lovagoltak, és hogy mennyi állatot
tudtál értékesíteni a saját tehéncsordádból. Nem kell
bölcselkedni,valótlan dolgokkal hencegni, csak az igazat mondd ki, de
azt újból és újból örömmel mondd el, mert a te örömödnek,
bizakodásodnak teremtő ereje van!! Használt a gyógymód, a fiatalember
mint szakács hazajött, és vezeti apja konyháját.
Igen, folyamatos félrevert harangok mellett nem lehet családot
alapítani, munkát vállalni, gyereket szülni. Abba kellene hagyjuk az
állandó pánikolást, nyafogást, siránkozást és merjük kimondani a
gyerekeink, fiataljaink előtt, hogy ennyi cipőnk, ruhánk soha nem
volt, és őseinknek sem volt az elmúlt ezer év alatt, és azt is
mondjuk el, hogy ilyen mennyiségű élelmiszer, információ, luxuscikk
soha nem volt még a Kárpát- medencében. Nehéz a magyar ember sorsa?
Igen, vagy 10-20 kilóval átlagban valóban nehezebb a kelleténél, és
ezért kell fogyókúrázzunk. Ennyi kövér ember, megműveletlen föld,
leszüreteletlen almafa, megkapálatlan szőlőtőke soha nem volt itt a
Kárpát-medencében! Miért sírunk? Miért űzzük el gyermekeinket,
fiataljainkat falvainkból, városainkból?? A félelem, a szorongás, ha
csak irreális, még akkor is mindenképp kifejti a maga pusztító
hatását. Hogy mennyire így van, elmondok egy kísérletet:
A tudósok vettek száz egeret, ötvenet beraktak egy kísérleti terembe,
a másik ötvenet egy ugyanolyan terembe zárták. Arra voltak
kíváncsiak, hogy a félelem, a szorongás, a stressz mit fog
eredményezni az egereknél? Éppen ezért az egyik megfigyelés alatt
álló terembe beraktak egy ketrecbe zárt macskát. Így, bezárva a
macskanem bánthatta az egereket, de a szaga érződött, közben
nyávogott, morgott félelmetesen és a kis parányi állatokra ez az
irreális félelem is hatással volt. Abban a teremben, ahol nem volt
cica, az élet szépen ment a maga medrében, sok-sok kis egérke
született, a párok gondoskodtak a parányi utódokról, vígan fejlődött
az egérpopuláció. A másik teremben, ahol a cica a ketrecben
biztosította a stresszt, a félelmet, hiába, hogy egyetlen egeret sem
tudott bántani, az egerek nem hoztak kellő mennyiségű utódot, sőt
sokszor a megszületett utódokat is megették, és azok a kis egerek,
amelyek életben maradtak, sokkal gyengébben fejlődtek, betegesebbek
voltak, sőt mindenféle deviancia gyakrabban előfordult náluk, pl. több
volt itt a saját neme iránt vonzódó egyed..
Igen, a félelem, a szorongás, még az irreális, alaptalan félelem is
öl, pusztít, megfojtja az áldozatát!! Ezt a gonosz lélek is jól
tudja, ezért lengi be világunkat ez a hatalmas nyugtalanság, félelem!!
A Gonosz mindig, de mindig a Szentírásban pánikol, ócsárolja a jó
Isten által szeretettel teremtett világot.
Jézus Krisztus mindig, de mindig vigasztal, biztat, bátorít! Azt kéri
újból és újból, hogy ne féljünk, hanem bízzunk benne!!
Végezetül szeretnék elmondani egy jó hírt! Erdélyben, tavaly télen, a
hideg miatt egy héttel meghosszabbították a téli vakációt, és mi
szépen, csendben pihentünk a nagy hó alatt. Érdekes: a kollégáim
családjaiban toronymagasan a szeptemberi hónapban született a legtöbb
kisbaba. Igen, a csend, a nyugalom, a béke meghozta a maga gyümölcsét.
Szerintem ebben a mai gazdasági, társadalmi hullámverésben is, ha
magunkban, környezetünkben békés nyugalmat tudnánk teremteni, akkor
Isten áldása kiáradna ránk és megmaradnánk. Ha hitetlenül a gonosz
lélekre figyelünk, akkor a félelem, a szorongás, a legtöbbször
felesleges pánik, alaptalan stressz összemorzsolja a szívünket is, de
a népünket is.
E néhány gondolattal szeretném megköszönni azt a hatalmas bizalmat,
szeretetet, melyet folyamatosan érzek az anyaországi testvéreim
részéről, és kérek elnézést, amiért nem tudtam Székelyföldről
személyesen elmenni Budapestre. Adja a jó Isten, hogy áldás legyen
ezen a mostani találkozón is!
Csaba t.
zsolti lucskai
--
Azért kapta ezt az üzenetet, mert feliratkozott a Google Csoportok „Favágó” csoportjára.
Az erről a csoportról és az ahhoz kapcsolódó e-mailekről való leiratkozáshoz küldjön egy e-amailt a(z) favago+un...@googlegroups.com címre.
További lehetőségekért látogasson el ide: https://groups.google.com/d/optout.