Re: Gta Underground 2 Pc Magyar
Stephanie Dejoode
A hiphop és a rap évtizedek óta a magyar zene egyik meghatározó műfaja. Az underground stílus ma már bekerült a mainstreambe, a kétezres évek óta pedig egyre nagyobb közönséget húz magával. Az új generáció előadói pár év alatt akkora hallgatottságra tettek szert, hogy simán megtöltik a Budapest Parkot. Ilyenek például Krúbi és Beton.Hofi vagy Hundred Sins producer, aki egyszerre dolgozik nagyobb előadókkal és a kevésbé ismert, feltörekvő alkotókkal.
Az In Medias Rex is ezek közé tartozik, eklektikus zenéjükkel és szókimondó szövegeikkel megmaradtak undergroundnak, mégsem lepődnénk meg, ha hamarosan ők is komoly hallgatói bázist húznának be. A csapat tagjai, Moondo és Fico három éve kezdte meg működését, 2021-ben már kiadtak egy nagylemezt Behopp néven, viszont első koncertjüket csak idén, 2022 szeptemberében adták. A bulit a srácok hatalmas sikernek könyvelték el, most pedig újabb anyaggal rázzák fel a műfajt, ez a SEXTET.
Az In Medis Rex egyik tagja, Moondo szerint a lemez egy eklektikus munkafolyamat eredménye, ami hallatszik is az anyagon. Van itt minden: full alap hiphop, szaxofonszóló és még mulatós metál is. Igen, mulatós metál, amiről azt hinné az ember, hogy biztos nem működik, de az In Medias Rex ezt is megoldja. A FARMFLEX című dal egyszerre elképesztően vicces, mégis súlyosan leírja a magyar valóságot. Zeneileg pedig akkorát megy, hogy reméljük, hallunk még hasonlókat a srácoktól.
Budapestiként egészen jól átélhető a lemez nyitódala, a Pesten jártam. Mégis szövegileg az anyag legerősebb dala a NÉPIDILL, amely úgy mutatja be a magyar fiatal felnőttek helyzetét, hogy egyszerre nevetünk és sírunk. Szinte minden sora arany, mégis legjobban ez a négy fogott meg:
Fájdalmasan életszerű sorok a fiatal generációnak és még nagyon sok embernek. A dal egyszerre mutatja be, miért rossz, és miért jó magyarnak lenni. Ez a kettősség pedig gyakran kavarog a fiatalok fejében.
Bár az In Medias Rex még nem tartozik a népszerű hiphopcsapatok közé, reméljük, hogy nemsokára ők is megtöltik a nagyobb klubokat. Úgy tűnik, érdemes többször belelesni az underground szcénába, mert hatalmas tehetségeket találhatunk.
A keményebb zenék rajongóinak kedvez a Zaj metálhangsúlyos nyitása. Szerdán, mint közleményükben írják, homogénebb lesz a fesztivál programja, amit a Pelagic Records zenekarai biztosítanak posztrock, posztmetál, doom és atmoszférikus hangulatú zenéikkel. Fellép a The Ocean, a Messa és a NYOS is, majd egy noise rock/industrial kanyarral a HEALTH zárja a nagyszínpad programját. A Törzs új lemezen és egy doboscserén dolgozik, de a Zaj kedvéért megtörik a csendet a Delta színpadon. A keményebb hangvételt az Osztálykirándulás színpad ellensúlyozza, itt többek között a kortárs hiphop Bongorral és a magyar underground és progresszív zene egyik folyamatosan megújuló formációjával, a Tudósokkal is lehet találkozni. A fesztivál ikonikus színpadán, a Deltán eközben Elizabete Balcus mutatkozik be a maga neopszichedelikus álompopjával. Dallamos, kísérletező neopszichedelikus álompop erős vizuális esztétikával, amely a modern szürrealizmusból merít. Zenei világában bármi megengedett, ami a hallgatót egy boldog, transzszerű állapotban hagyja valahol az ébrenlét és az alvás között: elektropop ütemek, fuvola, szintetizátorok elbűvölő és egyben zavarba ejtő egyvelegét.
A magyar avantgárd metál ikonikus zenekara, a Thy Catafalque koronázza meg a szombati napot, mellette az attitűdben hasonló Autumn Nostalgie és Kalandra fokozza a hangulatot. Árnyalja a programot Zanias és a Hocico koncertje is, illetve merészen különbözik a programtól a piros maszk mögé bújó Hundred Sins. Az Osztálykiránduláson olyan indie-zenékre lehet majd táncolni, mint a Mayberian Sanskülotts, vagy a retro futurista elektro mïus. A fesztivál egyik színfoltja lesz Eliën produkciója, aki a négy nap alatt több helyszínen ad 6-8 fő számára zártkörű koncertet a saját furgonjában, mindezt megkoronázva szombaton egy, a Kacsatóniára kiterjesztett koncerttel. A Kilátónál itt áll össze újra az orosz pszichedelikus rock Lucidvox, illetve a tavaly közönségkedvenccé avanzsált Sturle Dagsland zárja az estét.
Én a 862-es szerveren vagyok, és nem érzem különösebben jól magamat. A legfőbb probléma, hogy nincs magyar klán, ezért, ha jön a Tó New homelands event, szeretnék egy olyan szerverre költözni, ahol van egy erős magyar klán. Tud valaki ilyenről?
Ha egy harmincast vegzálsz, hamar kilyukadhattok a hippizmus, a virággyerekek, az underground antitézisénél, amit úgy hívtak, punk rock, és ugyanúgy a szuterénből tört fel a fényre, mint az, amit tagadott.
Mindez elsősorban azzal a valamivel függött össze, amit az underground szó jelöl. Földalatti. Rejtőzködő, öntörvényű, titokzatos, tiltott, elvont, misztikus, művészi, szemben - de legalább is párhuzamosan - azzal, ami a felszínen mozog, ami jól látható és jól eladható.
Persze, rendkívül igazságtalanul alakult az egész úgy, ahogy. Az első csoport csinálta a nagy slágereket, mert képes volt rá, és csinálhatta. A második csoport volt az underground, ami nagyon inspiratív helyzet lehet, akár választás következménye, akár külső kényszeré, de rendkívül nyomasztó, ha az ember följönne, ám visszataszigálják.
Pontosan tudható, mire vitték az első csoportba tartozók. Jelentős részt övék a magyar poptörténelem hallható múltja. Akad köztük klasszikus, középszerű és feledhető. Az viszont, sajnos, soha ki nem derülhet, mivé fejlődtek volna a második csoport képviselői, ha a megfelelő időben a megfelelő lehetőségekhez jutnak.
A 60-as, 70-es évek fordulójának magyar underground zenekarai nemigen kérdőjelezték meg a politikai status quót, még talán annyira sem, mint a nemzedéki szószólóként hol direktben fogalmazó, hol jelbeszédben üzengető Illés együttes. Mégis volt bennük valami szolídan felforgató, mert mindaz, ami nyugatról beszivárogva rájuk és rajtuk keresztül a közönségükre hatott, szemben állt a rendszer merevségével.
Ha az első underground mezőnyt három zenekar (Kex, Syrius, Túzkerék) reprezentálja, a 80-as évek csúcskorszaknak tekinthető első két harmadát csaknem háromszor ennyi (Balaton, Trabant, Bizottság, Európa Kiadó, Kontroll Csoport, Neurotic, URH, Vágtázó Halottkémek) - és a derékhad is jóval izmosabb. Miközben a Neoton és a Hungária táncdalai gondtalan álomvilágba röpítették százezernyi vásárlójukat, ezek a zenekarok, más-más módon, de abszolút aktuális és személyes információkat közöltek "mocskos időről" és "rémes helyről". S dalaikban több volt a pillanat varázsánál, legjobb szerzeményeik, méltó kézben, tíz-tizenöt évvel születésük után is hatnak - bizonyíték: Kamondy Ágnes lemeze, a Dalok Közép-Nirvániából. E sorok 1957-ben születt írója kevés személyes élménnyel rendelkezik a 60-as, 70-es évek fordulójáról, de annál szorgalmasabban gyűjtögette azokat a 80-as években, koncertjáró, újságíró ifjúkorában. Szerencsés/szerencsétlen időszak volt az - legtömörebben talán az URH egyik számának Hamvas Bélát idéző címével lehetne leírni: Pokoli aranykor. Pokoli, ez nem szorul magyarázatra. Jó hogy vége, bár az az igazság, hogy - a 90-es évekből visszatekinve, amikor az országgal együtt a magyar rockzene is a szocializmus utáni korba ért - ki lehetett bírni, főleg ha az élet (beleértve a rock) minőségét nem Nyugattal, hanem Kelettel hasonlítgatta össze az ember. De mégis, állami monopóliumok szórakoztak zenész és közönség idegeivel: a zenekaroknak működési engedély kellett, külföldre egyetlen ügynökség utaztatta őket (vagy nem), lemezt egyetlen kiadónál csinálhattak (vagy nem), szövegeiket jóváhagyták (vagy nem), egy tévé és rádió játszotta a számaikat (vagy nem), a Kommunista Ifjúsági Szövetség lapjai írtak róluk (vagy nem). Aki élni akart, aki meg akart élni, alkalmazkodnia kellett.
A 80-as években működő legismertebb magyar underground-újhullámos zenekarok közé tartozott a Bizottság, az URH (a címadó Pokoli aranykor című szám előadója), a Kontroll Csoport, az Európa Kiadó, a Sziámi, a Neurotic, a Trabant, a Balaton, a VHK, a CPg, a Csokonai Vitéz Műhely, a Lacht el Bahhtar és a Sexepil.
Mitől szeret bele egy amerikai srác annyira Magyarországba, hogy ideköltözik? Melyik magyar vers inspirál egy autómentes városokkal foglalkozó szoftverfejlesztőt arra, hogy műfordítói pályára lépjen? A Valami Lesz zenekar frontemberével beszélgettünk, aki nemrég ért haza az ecuadori őserdőből.
Aki eddig azt hitte, hogy a hadviseléshez a katonáknak mindössze fegyverre és ellátmányra van szükségük, talán nem tud arról, hogy az első világháborúban csaknem hárommillió könyvet forgattak magyar bakák.
Fenyő egy berlini túra során pillanatok alatt levette a stílust és egy olyan erős lemezt készített a műfajban, ami nemhogy itthon, de Európában sem létezett még. Szövegíró-géniusza ebben a közegben csillogott a legjobban, a Jól nézünk MIKI a magyar hiphop origója. (Jön a brék)
Dope papa egyedi rapstílusával olyan gyorsan vált tényezővé, hogy ez a tempó talán meg is tépázta kissé a karrierjét, pedig ő aztán tényleg a magyar Nas-ként vágott rendet a nyócker sztorijai között. Első lemezén talán több a hozott matériás cucc, itt a másodikon viszont minden egy kicsit cizelláltabb. (Enyém a világ)
A minden irónia nélkül rapfilozófusként is említhető Bankos újat hozott a magyar hiphopba: ez a fajta, rendkívül személyes, érzékeny, hol önmarcangoló, hol álmodozó hangvétel az ő lemezeinek a megjelenéséig ismeretlen volt a honi szcénában. Legalábbis ilyen színvonalon biztos (Rapmotel című 2003-as albuma is alap). (Megint)