Nóri
34 views
Skip to first unread message
Csurgai-Horváth Dorottya
Dec 2, 2016, 8:41:49 AM12/2/16
to bos...@googlegroups.com
Sziasztok!
Végső elkeseredésemben írok, kíváncsi vagyok, volt-e/van-e valakinek ilyen gyereke, és mit csinált vele. Kicsit hosszú leszek.
Nóri augusztusban múlt 3 éves, januárban kezdi az ovit, Ákos szeptemberi érkezése miatt ennyi haladékot kaptunk. Beszoktatás gyanánt lassan 2 hónapja minden héten egyszer bemegyünk az oviba pár órára, én is ott maradok vele. Ilyenkor senkivel nem akar játszani, látszólag ok nélkül egyfolytában sírva fakad, fél a gyerekektől, nem oldódik fel, szorong, nem megy oda hozzájuk, csak figyeli őket, bambul, tapad rám, semmit nem akar csinálni. Már kicsi korától a játszótéren sem ment oda a gyerekekhez, ha volt valaki egy játékon, akkor nem mászott fel rá, megvárta míg üres lesz, és ha mégis túl közel jött hozzá egy gyerek, akkor sírva menekült mellőle. Pedig soha semmilyen trauma nem érte, a családban sem és a gyerekekkel kapcsolatban sem. Az oviban is nagyon rendesek, aranyosak a gyerekek is és az óvónők is.
Itthon és más megszokott környezetben rendesen játszik, felszabadultan viselkedik, okos, mindent meg lehet vele beszélni, sosem hisztizett igazán. Ami ellentmond az eddigieknek: imád a középpontban lenni, az ismerős felnőttekkel és gyerekekkel is teljesen felszabadultan, normálisan viselkedik, a kisebbekkel néha dominánsabb is. De amint belépünk az oviba, vagy egyéb idegen gyerekekkel teli helyre, teljesen bezárul és kezdődik az előbb leírt iszonyatos mértékű szorongás.
Bölcsibe sosem járt, de nem unatkozunk otthon, kisebb korában jártunk hozzátok bmk-ra, 4 hónapos kora óta járunk babauszásra, és 2 éves kora óta zeneovira, sokat találkozunk a barátainkkal és gyerekeikkel, a családdal is gyakran összejárunk. Ezekben a szituációkban sosem szorong, játszik a gyerekekkel - igaz, ilyenkor mindig ott vagyok én is vele, az oviban viszont tudja, hogy nemsokára már ott kell maradnia. Sokat beszélgetünk az oviról, és mindig pozitív dolgokat mondunk neki róla, soha nem stresszeltük vele. Sokszor emlegeti és kérdezi hogy mikor megyünk, tehát elméletben szereti, de amint odaérünk, teljesen megváltozik.
Az egyik óvónő szerint ez nekem szól, és ha nem leszek ott, akkor jobb lesz a helyzet, de szerintem biztos, hogy végig fogja sírni a napot... Ezek miatt persze érzelmileg én is nagyon nehezen engedem el, de neki ezt sosem mutatom. Nagyon érzékeny, intuitív, zavarják a harsány dolgok, emberek, ezért gondoljuk, hogy esetleg szuperérzékeny lehet. Ha ez számít, már a születése is hosszú volt (kb. 48 óra), de végül sikerült megszületnie teljesen természetes úton.
Én csak azt szeretném, hogy fel tudjon szabadulni az oviban, részt vegyen a játékokban, ne sírjon, és ott is érvényesítse az akaratát. Fogalmam sincs, hogy azon kívül amit már jó ideje csinálok (fokozatosan, finoman próbálom hozzászoktatni az ilyen szituációkhoz, és én is nyitott vagyok az idegen gyerekekkel, szülőkkel), mit tudnék tenni. Talán van valakinek tapasztalata ilyen gyerekekkel. Illetve Réka véleménye is érdekelne, mint pszichológus.
Köszi hogy végigolvastátok!
Dorka
Végső elkeseredésemben írok, kíváncsi vagyok, volt-e/van-e valakinek ilyen gyereke, és mit csinált vele. Kicsit hosszú leszek.
Nóri augusztusban múlt 3 éves, januárban kezdi az ovit, Ákos szeptemberi érkezése miatt ennyi haladékot kaptunk. Beszoktatás gyanánt lassan 2 hónapja minden héten egyszer bemegyünk az oviba pár órára, én is ott maradok vele. Ilyenkor senkivel nem akar játszani, látszólag ok nélkül egyfolytában sírva fakad, fél a gyerekektől, nem oldódik fel, szorong, nem megy oda hozzájuk, csak figyeli őket, bambul, tapad rám, semmit nem akar csinálni. Már kicsi korától a játszótéren sem ment oda a gyerekekhez, ha volt valaki egy játékon, akkor nem mászott fel rá, megvárta míg üres lesz, és ha mégis túl közel jött hozzá egy gyerek, akkor sírva menekült mellőle. Pedig soha semmilyen trauma nem érte, a családban sem és a gyerekekkel kapcsolatban sem. Az oviban is nagyon rendesek, aranyosak a gyerekek is és az óvónők is.
Itthon és más megszokott környezetben rendesen játszik, felszabadultan viselkedik, okos, mindent meg lehet vele beszélni, sosem hisztizett igazán. Ami ellentmond az eddigieknek: imád a középpontban lenni, az ismerős felnőttekkel és gyerekekkel is teljesen felszabadultan, normálisan viselkedik, a kisebbekkel néha dominánsabb is. De amint belépünk az oviba, vagy egyéb idegen gyerekekkel teli helyre, teljesen bezárul és kezdődik az előbb leírt iszonyatos mértékű szorongás.
Bölcsibe sosem járt, de nem unatkozunk otthon, kisebb korában jártunk hozzátok bmk-ra, 4 hónapos kora óta járunk babauszásra, és 2 éves kora óta zeneovira, sokat találkozunk a barátainkkal és gyerekeikkel, a családdal is gyakran összejárunk. Ezekben a szituációkban sosem szorong, játszik a gyerekekkel - igaz, ilyenkor mindig ott vagyok én is vele, az oviban viszont tudja, hogy nemsokára már ott kell maradnia. Sokat beszélgetünk az oviról, és mindig pozitív dolgokat mondunk neki róla, soha nem stresszeltük vele. Sokszor emlegeti és kérdezi hogy mikor megyünk, tehát elméletben szereti, de amint odaérünk, teljesen megváltozik.
Az egyik óvónő szerint ez nekem szól, és ha nem leszek ott, akkor jobb lesz a helyzet, de szerintem biztos, hogy végig fogja sírni a napot... Ezek miatt persze érzelmileg én is nagyon nehezen engedem el, de neki ezt sosem mutatom. Nagyon érzékeny, intuitív, zavarják a harsány dolgok, emberek, ezért gondoljuk, hogy esetleg szuperérzékeny lehet. Ha ez számít, már a születése is hosszú volt (kb. 48 óra), de végül sikerült megszületnie teljesen természetes úton.
Én csak azt szeretném, hogy fel tudjon szabadulni az oviban, részt vegyen a játékokban, ne sírjon, és ott is érvényesítse az akaratát. Fogalmam sincs, hogy azon kívül amit már jó ideje csinálok (fokozatosan, finoman próbálom hozzászoktatni az ilyen szituációkhoz, és én is nyitott vagyok az idegen gyerekekkel, szülőkkel), mit tudnék tenni. Talán van valakinek tapasztalata ilyen gyerekekkel. Illetve Réka véleménye is érdekelne, mint pszichológus.
Köszi hogy végigolvastátok!
Dorka
szõnyi gergõ gatter zsófi
Dec 2, 2016, 9:42:37 AM12/2/16
to bos...@googlegroups.com
Szia Dorka!
A teljesség igénye nélkül, idő szűkében csak röviden néhány gondolatot szeretnék leírni, többiek, egészítsetek ki!
- Tök szuper, hogy ilyen értő figyelemmel és érzékenységgel veszitek Nórit körül, jó dolga van, az biztos!
- Szuper, h ennyit foglalkoztok az ovival, és sokat is beszéltek róla, de az, hogy ennyire csak a pozitív részét hangsúlyozzátok, nem annyira szerencsés. Akármennyire is szeretnénk szülőként, hogy a gyerekünknek könnyen menjen az oviba való beilleszkedés (saját maga és a mi érdekünkben egyaránt), a pozitívumok mellett bizony ott vannak a nehézségek is; szülőtől való elválás, túl sok inger, agresszív/zajos gyerekek, féltékenység az otthon maradó kistesó irányába, vajon miről marad le, amig ő oviban, a kistesó otthon van, harag a szülő felé, amiért otthagyja, magára hagyatottság stb. és ha ezeket elhallgatjuk, azzal bizony növeljük a szorongását. ("Hogy is van ez? A mama ilyenről nem beszélt! Biztos bennem van a hiba, h ilyeneket érzek stb.")
- Ahogy írod is, Nóri egy nagyon érzékeny, de új helyzetben erősen szorongóan viselkedő kislány, ezért az érzések, indulatok átélésében lenne neki érdemes segíteni, és ebbe beletartoznak a negatív érzések is! Vannak olyan ovis tematikájú mesekönyvek, amiben ez meg is jelenik, de lehet fejből mese, bábozás stb., ahol pl te játszod Nórit, vagy egy másik kislányt, aki a fenti dogok miatt szomorkodik, ill. a hangos, verekedős gyerekeket.
- Amíg te ott vagy az oviban, addig nem biztos, h fel fog oldódni, ill az a hamis képzete alakulhat ki, h az oviba anyukák is járnak. Nagy eséllyel sejti, h nem (hiszen más anyuka nincsen jelen), így Ő azt csekkolja, hogy a Mama megvan-e, ezért sem marad energiája arra (és nincsen is rákényszerítve), hogy a többiekkel kapcsolata kerüljön (a szorongása mellett).
- Esetleg azt is érdemes átgondolni, h abban a helyzetben, amiben Ti most vagytok (=kistesó született), mennyire fontos nektek, h ebben a tanévben oviba menjen Nóri. Ha mindenképpen ezt szeretnétek, akkor ez nem kérdés, akkor erre felé kell haladni, ha viszont az is elfogadható számotokra, hogy ezt a tanévet még kihagyja, akkor reális lehetőségként ezt is gondoljátok át. Ez nem megfutamodás! Vannak gyerekek, akik lassabban szokják meg az új helyzetet, erősebb szorongást kell legyőzniük ahhoz, hogy fel tudjanak oldódni, és Nórinak nincsen bölcsis tapasztalata, ami segítené őt ebben. (Ezt írom úgy, hogy a mi csoportunkban ill a baráti körben is láttam olyan kislányokat, akiknek a kiscsoport kőkemény szívás és szenvedés volt, és egyáltalán nem mondanám, h profitáltak volna belőle.) Nem tudom, hogy mennyire mutatja, de egészen biztos, hogy a kisöccse érkezése nyomokat hagy a lelkében, és ad neki "feladatot". Ha látszik, hogy időnként rossz neki, dühös, féltékeny, az a jobbik/könyebbeik eset, mert akkor ki tudja mutatni, meg tudja élni az érzelmeit, indulatait, ha nagyon "jó testvér", az több feladatot ró rátok, hogy segítsétek őt abban, hogy ezeknek a nehéz érzéseknek, indulatoknak is van létjogosultsága.
- A hétköznapokban, ha Nóri dacos, "extrázik", azt hogyan kezelitek? Mennyire tudja kifejezni és megtapasztalni azt, h elér dolgokat??
Bíztatásul hadd írjam le, h a fent említett szorongó, nehezen beszokó kislányok pár év alatt rengeteget lazultak, értek, és egyre oldottabban kezelik a társas helyzeteket! Sokat jelent az is, hogy elfogadod, hogy Nóri egy érzékenyebb, lassabban bemelegedő kislány. Ennek előbb-utóbb meglesz a gyümölcse!
Minden jót Nektek!
Zsófi
--
You received this message because you are subscribed to the Google Groups "Bosibmk" group.
To unsubscribe from this group and stop receiving emails from it, send an email to bosibmk+u...@googlegroups.com.
For more options, visit https://groups.google.com/d/optout.
You received this message because you are subscribed to the Google Groups "Bosibmk" group.
To unsubscribe from this group and stop receiving emails from it, send an email to bosibmk+u...@googlegroups.com.
For more options, visit https://groups.google.com/d/optout.
hajnalka
Dec 3, 2016, 3:52:07 PM12/3/16
to 'szõnyi gergõ gatter zsófi' via Bosibmk
Szia Dorka!
Sok szempontból hasonló élethelyzetben vagyunk. A gyerekeink kb. egyidősek, és a kistesó is nagyjából ugyanakkor érkezett.
Szerintem teljesen természetes az, hogy fél, hiszen ez számára egy teljesen új élethelyzet. Arról nem is beszélve, hogy a közeg amibe belecsöppent nagyjából már egy összeszokott társaság lévén hogy ők már szeptember óta oda járnak. Az lenne furcsa ha semmi szorongás nem lenne benne.:-) Gondoljunk csak bele nekünk is milyen rossz egy olyan munkahelyen kezdeni ahol már kialakult csoportok vannak.
Az én nagylányom Laura is nagyon hasonlóan viselkedi Nórihoz. Felnőttekkel, ismerős gyerekekkel nagyon oldott, tőle kisebbekkel nem ritkán domináns. De az ovi az valóban egy más szintér....Azt lehet tudni milyen csoportok vannak ott?Vegyes? Vagy egyidősek?Mert az sem mindegy.
Laura október végén töltötte a hármat. Emiatt és a fentebb említett okok miatt is úgy döntöttünk, hogy ebben a tanévben még nem kezdi meg a normál ovit, hanem helyette egy magán bölcsi/oviba jár ahol túlnyomórészt töle pár hónappal fiatalabb gyerkőcök vannak. Ide imád járni, de tudom ha ovit kezdte volna el, ott valószínűleg még nem tudott volna maximálisan feloldódni. Főként hogy a körzetis ovinknál vegyes csoportok vannak.
Szóval én sem eröltetném még ezt a tanévet. Ha bölcsibe és /vagy csanába járna, akkor sem maradna le semmiről, sőt rengeteg élménnyel gazdagodna, és megtanulná milyen közösségbe lenni.
De ezt úgyis érzed majd, és egészen biztosan nagyon jó döntést fogsz hozni:-)
Szép estét!
Hajni:-)))))
"'szõnyi gergõ gatter zsófi' via Bosibmk" <bos...@googlegroups.com> írta
Csurgai-Horváth Dorottya
Dec 4, 2016, 4:28:43 PM12/4/16
to bos...@googlegroups.com
Kedves Zsófi, Ági és Hajni!
Nagyon köszönöm, hogy ennyi mindent írtatok!
Bár mindegyikőtök azt javasolta, jobb lenne várni még az ovival, már biztos, hogy elkezdi januártól. Egyrészt eddig kaptunk haladékot kérvénnyel, másrészt már hónapok óta erre készülünk, ha mégse menne, az neki is csalódás lenne. Bármennyire is szorong ha ott van, valamiért mégis vágyik arra, hogy mehessen (Ákossal együtt szoktunk menni, úgyhogy nem azért akar menni hogy kettesben lehessünk). Furcsa kettősség van benne, mert belül nagyon szereti a társaságot, az embereket, a közös játékot, de konkrét szituációkban mégis megijed. Ezen kívül nekem megfutamodásnak tűnne, ha ennyi rákészülés, beszélgetés, bejárogatás után most mégse menne... Az maradna meg benne, hogy ha valamitől fél akkor hagyja abba és ne is csinálja, viszont én éppen azt szeretném megtanítani neki, hogy szembe kell nézni a félelmekkel. Igyekszem persze ezt nem durván tenni, hiszen kicsi még, és eleve félős. Sima kiscsoportba megy egyébként, nem vegyesbe.
Azt, hogy pozitív dolgokat mondunk neki róla, úgy értettem, hogy természetesen minden kellemetlenségről is beszélgetünk vele, de ezeket nem negatívan állítjuk be, hanem igyekszünk mindenben a jót megmutatni neki. Úgyhogy tud ő mindenről, csak éppen próbáljuk minél stresszmentesebben előadni a dolgokat (bár úgy látszik nem sok sikerrel).
Amikor felszabadult és nem szorong, tud akaratos, domináns is lenni, el is tudja érni a célját (persze normális keretek között). De az érzések, indulatok átélése tényleg nagyon nehezen megy neki. Sokszor magában tartja az érzéseit, unszolni kell hogy beszéljen vagy szóljon bizonyos dolgokról, sokszor csak később derül ki, hogy mégis megviselte valami. A kistesóval kapcsolatban sem mutat semmilyen féltékenységet, nagyon szereti. Talán ezek jobb átélése, kimutatása lehetne a megoldás, de nem igazán tudom hogy vegyem erre rá. Ehhez tudnátok esetleg konkrét mesekönyvet vagy akár a témáról szóló könyvet ajánlani?
A TSMT tornának utánanézek, köszönöm az ötletet! A családlátogatást mindenképpen kérni fogom, mert úgy érzem, az óvónőkhöz még ennyi idő után sem kötődik, és ez tényleg mindennek az alapja lenne. Remélem, sikerül ezt még a januári kezdés előtt megejteni.
Mégegyszer köszönöm hogy írtatok! Ha még valakinek van valami gondolata, szívesen olvasom!
Dorka
Nagyon köszönöm, hogy ennyi mindent írtatok!
Bár mindegyikőtök azt javasolta, jobb lenne várni még az ovival, már biztos, hogy elkezdi januártól. Egyrészt eddig kaptunk haladékot kérvénnyel, másrészt már hónapok óta erre készülünk, ha mégse menne, az neki is csalódás lenne. Bármennyire is szorong ha ott van, valamiért mégis vágyik arra, hogy mehessen (Ákossal együtt szoktunk menni, úgyhogy nem azért akar menni hogy kettesben lehessünk). Furcsa kettősség van benne, mert belül nagyon szereti a társaságot, az embereket, a közös játékot, de konkrét szituációkban mégis megijed. Ezen kívül nekem megfutamodásnak tűnne, ha ennyi rákészülés, beszélgetés, bejárogatás után most mégse menne... Az maradna meg benne, hogy ha valamitől fél akkor hagyja abba és ne is csinálja, viszont én éppen azt szeretném megtanítani neki, hogy szembe kell nézni a félelmekkel. Igyekszem persze ezt nem durván tenni, hiszen kicsi még, és eleve félős. Sima kiscsoportba megy egyébként, nem vegyesbe.
Azt, hogy pozitív dolgokat mondunk neki róla, úgy értettem, hogy természetesen minden kellemetlenségről is beszélgetünk vele, de ezeket nem negatívan állítjuk be, hanem igyekszünk mindenben a jót megmutatni neki. Úgyhogy tud ő mindenről, csak éppen próbáljuk minél stresszmentesebben előadni a dolgokat (bár úgy látszik nem sok sikerrel).
Amikor felszabadult és nem szorong, tud akaratos, domináns is lenni, el is tudja érni a célját (persze normális keretek között). De az érzések, indulatok átélése tényleg nagyon nehezen megy neki. Sokszor magában tartja az érzéseit, unszolni kell hogy beszéljen vagy szóljon bizonyos dolgokról, sokszor csak később derül ki, hogy mégis megviselte valami. A kistesóval kapcsolatban sem mutat semmilyen féltékenységet, nagyon szereti. Talán ezek jobb átélése, kimutatása lehetne a megoldás, de nem igazán tudom hogy vegyem erre rá. Ehhez tudnátok esetleg konkrét mesekönyvet vagy akár a témáról szóló könyvet ajánlani?
A TSMT tornának utánanézek, köszönöm az ötletet! A családlátogatást mindenképpen kérni fogom, mert úgy érzem, az óvónőkhöz még ennyi idő után sem kötődik, és ez tényleg mindennek az alapja lenne. Remélem, sikerül ezt még a januári kezdés előtt megejteni.
Mégegyszer köszönöm hogy írtatok! Ha még valakinek van valami gondolata, szívesen olvasom!
Dorka
Feladó: hajnalka
Feladva: 2016.12.03. 21:52
Címzett: 'szõnyi gergõ gatter zsófi' via Bosibmk
Tárgy: Re: Nóri
Baranyine Tunde
Dec 4, 2016, 5:14:40 PM12/4/16
to bos...@googlegroups.com
Kedves Dorka!
Valahogy én is azt érzem, hogy ki kellene próbálni, egy időt adni magatoknak, hogy tényleg eljött-e az idő az óvodára.
Nekem egyébként a Berg Judit: Hisztimesék c. könyvből
A kiskacsa és a róka c. mese jutott eszembe. Óvodai beszoktatás alatt én is többször meséltem el Berninek. Ez a mese arról szól, hogy születtek kiskacsák, de ebből egy nem mer úszni, tesók bemennek a vízbe, de ő nem mer, jön egy róka, és akkor neki is be kell ugrani a vízbe, és rájön, hogy tud úszni.
Testvérekhez alapkönyv:
Mint szóban is említettem, az is lehet, hogy az elején nem óvónőhöz fog kötődni, hanem valamelyik gyerekhez, ez sem baj.
Érdemes lenne néhány csoporttárssal csak úgy találkozni játszótéren, meghívni hozzátok játszani.
Ha már a szuperféltékenység felmerült, ajánlom ezt a könyvet:
Bízzál Nóriban, hogy sikerülni majd neki legyőzni a félelmeit, ez neki is segít! Hisz mint ahogy írtad, ezt is most tanulja, és fogja leginkább tanulni, ha biztonságos alap után a mély vízben ki is próbálja.
Szeretettel:
Tündi
To unsubscribe from this group and stop receiving emails from it, send an email to bosibmk+unsubscribe@googlegroups.com.
For more options, visit https://groups.google.com/d/optout.
--
You received this message because you are subscribed to the Google Groups "Bosibmk" group.
To unsubscribe from this group and stop receiving emails from it, send an email to bosibmk+unsubscribe@googlegroups.com.
For more options, visit https://groups.google.com/d/optout.
--
You received this message because you are subscribed to the Google Groups "Bosibmk" group.
To unsubscribe from this group and stop receiving emails from it, send an email to bosibmk+unsubscribe@googlegroups.com.
--
You received this message because you are subscribed to the Google Groups "Bosibmk" group.
To unsubscribe from this group and stop receiving emails from it, send an email to bosibmk+unsubscribe@googlegroups.com.
husztik
Dec 5, 2016, 9:12:12 AM12/5/16
to bos...@googlegroups.com
Kedves Dorka!
Csak most jutottam hozzá, hogy el is olvassam a leveledet, de látom a lányokkal már kiveséztétek a témát. A lányok szuper dolgokat írtak, és csak szeretnélek megerősíteni, hogy a következetességgel biztonságot adsz Nórinak és arra bátorítod, hogy legyen bizalommal. Az legyen benne, hogy ez a természetes, eljött az ovi ideje. Az elszakadás mindkét részről nehéz, sok türelmet és bátorságot kíván tőlünk is – még most is! Mérei-Binét Gyermeklélektan c. könyv sokat segített nekem az elején. Sok rajzolás, az érzelmek – árnyalt - kifejezése szavakkal, képek segítségével ( a Djeco-nak van egy remek grimaszolós játéka), zenével (akár hallgatással, akár kis hangszerekkel), mozdulatokkal, cselekvéssel, sokat segíthet neki és nekünk is, hogy lássuk mi van benne. A bábozás, szerepjátékok a játszótéri történésekről, a különböző gyerek és szülő típusokat – jót is rosszat is - megelevenítve mind-mind segítségére lehet. A családlátogatást én is szorgalmaznám!
Amilyen értő és érző figyelemmel vagytok iránta, csak bíztatni tudlak!
Kriszti
Csurgai-Horváth Dorottya
Dec 7, 2016, 10:55:27 AM12/7/16
to bos...@googlegroups.com
Kedves Tündi, Panni, Kriszti, Viki!
Nagyon köszönöm a ti gondolataitokat, ötleteiteket is! Olyan szuper, hogy lehet rátok számítani, amikor elbizonytalanodunk így az első gyerek ügyeiben. :)
Ahogy Panniéknál, a mi ovinkban sincs beszoktatás, egy játszónap után szeptember elsejétől a többieket ott kellett hagyni... Először én is megijedtem ettől, de mi végülis a januári kezdés miatt megcsináltuk a magunk beszoktatását, amit hálistennek megengedtek és egyáltalán nem néztek rossz szemmel. Viszont én is úgy érzem, hogy túl hosszúra sikeredett, Nóri egyre gyakrabban kérdezgeti, hogy mikor járhat végre oviba, és persze a választ nem igazán érti. Nagyon furcsa kettősség van benne, a fejében nagyon szereti az ovit, de amikor ott vagyunk, mégis teljesen leblokkol.
A könyv ötleteket nagyon köszönöm, úgyis jön a karácsony ;) A szerepjátékok is nagyon jók, tegnap teljesen magától jött, hogy az elefánt azt mondta, nem szeret játszani az oviban! Aztán ebből kerekítettünk egy jó kis játékot, érdekes hogy így mennyivel nyíltabban mondja el az érzéseit, mintha őt magát kérdezném.
Az óvónők nyitottak voltak a családlátogatásra, már csak időpontot kell találnunk. Szerintem ha megszeretné, megismerné őket, sokkal könnyebb lenne a beszoktatás.
Nagyon remélem, hogy pár hónap múlva jobb híreket tudok majd írni.
Köszi mindenkinek!
Dorka
Nagyon köszönöm a ti gondolataitokat, ötleteiteket is! Olyan szuper, hogy lehet rátok számítani, amikor elbizonytalanodunk így az első gyerek ügyeiben. :)
Ahogy Panniéknál, a mi ovinkban sincs beszoktatás, egy játszónap után szeptember elsejétől a többieket ott kellett hagyni... Először én is megijedtem ettől, de mi végülis a januári kezdés miatt megcsináltuk a magunk beszoktatását, amit hálistennek megengedtek és egyáltalán nem néztek rossz szemmel. Viszont én is úgy érzem, hogy túl hosszúra sikeredett, Nóri egyre gyakrabban kérdezgeti, hogy mikor járhat végre oviba, és persze a választ nem igazán érti. Nagyon furcsa kettősség van benne, a fejében nagyon szereti az ovit, de amikor ott vagyunk, mégis teljesen leblokkol.
A könyv ötleteket nagyon köszönöm, úgyis jön a karácsony ;) A szerepjátékok is nagyon jók, tegnap teljesen magától jött, hogy az elefánt azt mondta, nem szeret játszani az oviban! Aztán ebből kerekítettünk egy jó kis játékot, érdekes hogy így mennyivel nyíltabban mondja el az érzéseit, mintha őt magát kérdezném.
Az óvónők nyitottak voltak a családlátogatásra, már csak időpontot kell találnunk. Szerintem ha megszeretné, megismerné őket, sokkal könnyebb lenne a beszoktatás.
Nagyon remélem, hogy pár hónap múlva jobb híreket tudok majd írni.
Köszi mindenkinek!
Dorka
[Az eredeti üzenetnek csak egy része van beillesztve.]
Reply all
Reply to author
Forward
0 new messages